Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1926-02-07 / 30. szám
1926 február 7. DELMAQYARORSZAG 3 Szombaton reggel a klinikán meghalt a kisteleki családi dráma második szereplője is. Az utolsó percekben hallgatták ki Mtdgyaszai Sándoraét, Tegnapelőll beszámolt a Délmagyartrszág utalt berontott a lakásba és magából kikelten, arról a véres és balálos családi drámáról, amely Kisteleken játszódott la, amikor a 82 éves Medgyaszai Sándor revolverével rálőtt 42 éves feleségére^ majd vaktában való lOvOIdüzés után Önmaga ellen fordította a fegyvert. Medgjaszai azonnal meghalt, mig feleségét életveszélyes állapotban szállitották be Szegedre. Medgyaszainé azfileiett Katák Ilona eszméletlen állapotban került be a sebészeti klinikára, abol azonnal operációt hajlottak végre rajta. Eszméletét azonban csík nagysokára nyerte vissza és csak pénteken délmán volt olyan állapotban, hogy H lehetett hallgatni. Zonbory Jánoa vizsgálóbíró távollétében dr. Stalay Zoltán szállott ki a klinikai betegágyhoz éa a késő délutáni órákban csak hoaszn szünetek után tadta lefolytatni a nagyon súlyos állapotban levő asszony kiballgatáaáL Medgyaszainé (ObbszOr visszahanyatlott a párnára és alig volt ereje elmondani a történteket A családi drámának egyébként közvetlen szemtanúja nem volt és igy az asszony vallomása Igen jelentőa volt a bflnlető batóiágok szempontjából. * Most már tőbbé-kevésbbé rekonstruálni lehet pontosabban a történteket. Medgyaszaiék a legutolsó idOkben kolönváltan éltek. A féltékeny ségen kívül még anyagi differenciák is valtak, amelyek miatt eltávolodtak a házastársak. Kozák Hona ugyanis, aki teljesen szegényen került Medgyaszai portájára, nemrégiben egy távoli rokonától jelentős örökséget kopott. Erre azután kissé szabadabban és nagyoDblábon kezdett élni, a magát még fiatalnak tartó asszony sttrOn szeretett megfordulni fiatalok társaságában, ahol fiatalemberek ia mefjelentek. Nagyon keveset tartózkodott otthon, az öreg Medgyaszai pedig állandóan leskelődött felesége alán. Folyton settenkedett utána, minden lépését figyelte, sOt az asszony kijelentése szerint az öreg annyira ment a féltékenységben, hogy tObbek elOlt kijelentette, hogy ezt nem birje tovább, végezni fog mindkettőjükkel A gyilkosság napján Medgyaszainé ismét távol volt hszulról, de mint később klderBlt. az Orcg állandóan követte. Amikor pedig a kélő esti órákban hmiért, nemsokára Medgyaszai vérvörös arccal, szinte vaktában rálőtt feleségére. A lövés zajára berontott a szobába Medgyaszainé apja: Kozák Gábor, a megvadult Medgyaszai erre a következő lövést apósára irányította. Kozák azonban látva veje állapotát éa hadonáazó kezében a revolvert, azonnal levetette magát a földre és igy a golyó nem érte ót. Medgyaszai most még három lOvést adott le vaktában, majd amikor látta, hogy felesége összeesett, apósa pedig rd akar rohanni, az utolsó golyóval sztvenlőtte magát Medgyaszainé állapota nagyon válságosra fordult, szinte az atolsi percekben tOrtént a vizsgálóbírói kihallgatás. Az asszony ezután újra elveaztetle eszméletét és többet vissza sem nyerte. Szombaton rrggel 7 órakor azután a klinikán meghalt Igy meghalt a családi dráma mindkét szereplője: a 82 éves férjésa42 éves asszony. A család hazsszálliija Kistelekre Kozák Hona holttestét és egymás mellett akarnak két alrt emelni... Szegedre jSn a kultuszminiszter, hogy a klinikák elhelyezésében döntsön. Állítólag Újszegedre tervezi az elhelyezést. Teljesen beavatott helyről kaptuk a kővetkezőket: Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, értesülésünk szerint, egy-két héten belfll személyesen jOn le Szegedre, hogy itt az egyetem és a város hatóságával megtárgyalja az építendő egyetemi klinikák elhelyezését. Akkor fog végleg eldOlni az a kérdés, hogy az egyetemi épületek hol kapnak helyet a városban. Mint ismeretes, többféle kombináció volt már a kérdés kOrfll. SzóbsjOtt Újszeged, a Qedó, * Kálvária, a Mars tér, a dobánygyir mögötti azabad térség és a városnak az a rendezésre váró része, amely a fogadalmi templom, a Tisza Lajos körút és a Tisza közölt terül el. Egészen megbízható érleafllés szerint a kulluszkormány — annak ellenére, hogy ugy a város hatósága, mint az egyetem egyöntetűen állást foglaltak az egyetemi klinikák Újszegeden való elhelyezése elhn —,már döntöttmégpedig Újszeged mellett és ezt a döntést a miniszter Szegeden személyesen fogja majd ktzőlnt az illetékesekkel. Az egyelem az ujszegedi megoldás terve ellen a legélesebb tiltakozás álláspontjára helyezkedik és álláspontjának megerősítése érdekében a kOvetkezO érveket sorakoztatja fel a miniszter előtt: Újszeged excentrikus fekvésű, nehezen közelíthető meg, nincs Is vltvezeiéke és nem lehet megfelelő csatornarendszere, mert alig msgasabb a nivója a Tisza nullpontjánál, éppen ezért a levegője is nedvesés nem kifogástalanul egészséges. Az egyelem a Mara tért, de elsősorban a üstaparli megoldás mellett foglal majd állást. Természetesen dOntő szava ebben a kérdőiben is a város közönségének lesz. Dr. Kunos Ignác az uj Tőrökország viszonyairél tartott előadást a kamarában. Dr. Kanos Ignác, a Budapesti Közgazdasági Egyetem professzora, aki tegnap eate a kereskedelmi és iparkamarában előadást tartott az uj Törökország gazdasági és társadalmi viszo> nyairóf, évtizedek óta nálunk a tOrOk viszonyok legalaposabb ismerői kOzé tartozik. Dr. Kunos Ignác a mull esztendő folyamán atörOk kormány meghívására több] hónapot tOltOU Sztambulban, ahol az egyetemen előadásokat tartott éa igy közvetlenfll közelrOl volt alkalma megfigyelni az európai Törökországban végbemenő nagy társadalmi és gazdasági átalakulásokat. A konstantinápolyi egyetemen tartolt előadások után Kunos Ignác meghívást kapott Angórába is és igy alkalma volt megismerkedni Anatólia megváltozott viszonyaival éa bő alkalma kínálkozott különböző etnikai megfigyelésekre. Bepillanthatott a török nép uj lelkületébe, amely kezdetben némi idegenkedéssel fogadta Könyvekről. Irta: Móra Ferenc. A könyvtárigazgatói hivatal a legkellemesebb hivatal volna a világon, ha csak könyveket kellene benne igazgatni, de embereket nem kellene utbaigazgatani. Mert a könyvek szót fogadnak és ha a János, meg az András, meg a József haptákba állítják őket a polcokon, akkor állják a haptákot, — némelyik már negyven esztendeje állja, anélkül, hogy emberi kéz megzavarta volna a nyugalmát (Én ugyan a könyvtárral való összeházasodásom első tiz esztendejében minden könyvvel igyekeztem személyes ismeretséget kötni — még akkór lehetett, mert csak hetvenezer körül járt az tíZ/a? s nem volt képtelen vállalkozás mindnyájába belekukkantani, kiben ml lakik —, de hát én nem számítok. Magától értetődő dolog, hogy minden rendes szakács tudja a maga konyháján, hol tartózkodik a liszt, a só, a paprika, a bors, a gyömbér és a szerecsendió.) i A könyvekkei tehát könnyű bánni, hanem az emberekkel nehéz, különösen a könyves emberek' kel. Nem az olvasókat értem, mert azokkal semmi baj sincs, legfeljebb hogy azért szégyeljük néha magunkat, mert már nem tudunk nekik hellyel szolgálni. Rendesebb, iilendőségtudőbb, magát fegy elmezőbb közönség tán sehol a világon nincs, mint a szegedi könyvtár olvasótermének a vendégei. Hanem azok a nehéz emberek, akik valami „öreg könyvet" akarnak eladnia könyvtárnak. Különösen ha asszonyok! Az óvatosabb, az nem is hozza be mindjárt a könyvet, csak bejelenti — Borzasztó öreg könyv kérem, nem is adnám d, mert még a szépapám hagyta ránk, de tetszik tudni, ezek a nehéz idők... — Persze, persze... hát körülbelül mennyi idős? — Az Isten tudja azt, kérem, olyan régi az, hogy a Pozsony mindenütt Pofon nak van nyomtatva. Azt mondják, tán még a könyvnyomtatás dőtü Időből való. — No, — mondom—,az nagyon érdekes nyomtatvány lehet, amit még a könyvnyomtatás előtt nyomtattak. Pláne magyarul. Hát csak tessék ber honi, majd föltekintjük. Miután az urhOIgy előkészít rá, hogy itt le keli venni a kalapot, mert a pesti muzeum már négy évvel ezelőtt másfélmillió koronát igért a kincsért, másnap aztán csakugyan behozza a nevezetes állatot. Be van csomagolva ujságpapirba háromsorosan is s mig bontogatja, nem minden büszkeség nélkül mondja, hogy nincs már ennek táblája se, olyan borzasztó régi könyv. Hát az a kisebb baj, nagyobb az, hogy címlapja sincs a nagy régiségtől. De azért pápaszem nélkül is meg tudjuk mondani, hogy ez a Svastics Ignác Magyarok históriája, még pedig az 1805 dik esztendőből való kiadás, ha az eleje megvolna, meg a vége se hiányozna, testvérek közt is megérne harmincezer koronát. • — Tessék?—riad rám az úrhölgy, mint a faigyő C8ipelt * — Azért mondom, nagyságos asszony, hogy „testvérek közi", mert nekünk nem ér annyit se. Nekünk olyan példányunk van belőle, aminek eleje is, hátulja is van. — Akkor nem is ilyen rég; az, — mondja dacosan az urnő és igen mérgesen néz rám. Nyilvánvalóan azt hiszi, hogy- a régi könyveket ugy csinálják, bogy leszakítják a táblájukat és kitépnek belőlük egy két levelet. — Hát aztán mit csináljak én most? — kérdi szigorúan. t Nem jó az, ha kelten haragszanak egyszerre, ennélfogva mosolyogva tanácslom neki, hogy legjobb lesz Svastics Ignácot Pestre vinni, mert ha ott négy év előtt is adták volna érte másfélmilliót, most bizonyosan adnak ötöt. Az ilyen dolog ahogy avul, ugy javul. A könyv igen, de az úrhölgy nem akar javulni. Egy hét múlva megint itt van a romlásnak indult hajdan erős ős-könyvvel, csahogy most már nem énhozzám hozzá, hanem a könyvtáros úrhoz viszi, aki még ifjú ember és nem olyan kérges szlvü, mint én. Szeretetreméltóságban valóban nincs hiány a könyvtáros innál, ellenben a könyvet még jobban lecsökkenti, mert az értékelését ugy szövegezi meg, hogy kár azt ilyen szép nagy ujságpapirosbft csomagolni Ennélfogva az úrhölgy 'abban a meggyőződésben távozik, hogy itt nem tértenek a könyvekhez, a segéd csak olyan szamár, mint a principális a egyformán lelketlenül bánnak a szegény menekülttel, aki Svastics Ignácot önzetlen lelkesedéssel ajánlja fel a haza oltárán egykét millió koronáért. 1 A könyves férfiakkal még nehezebb boldogulni lert azok személyes sértést látnak benne, ha az imber megmondja nekik, hogy az 1830 as kiadású ^orpus Jurls nem ér annyit, mint egy kétemeletes láz. Egyszer majdnem lovagias ügyünk lett belőle, mikor egy magasrangu állami tisztviselőitek megmondtuk, hogy valami 1620 ból való Ciceró-kötete nem ér többet százezer koronánál, azt is csak azért, mert a Lobkowitz-hercegek egykorú extibrise van beleragasztva. — Szóvar százezer koronával tObb? — Minél ? —' nézek értetlenül. 1 — A háromszázmilliónál — Micsoda háromszázmilliónál? • ' * — Amit a könyvem ér. 1620 hói való. Háromszázéves. Minden százév százmillió korona. Nem? Igen kellemeilenül lepte meg, hogy valóban „nem". Próbáltam neki megmagyarázni, hogy mt a régi könyvWmTá ritkahÖnyv~gs~hbgy " nem mindig leTenli ugyanazt-és-hogFaa^J Ctcerú-könyvtárosi szemmel nézve se nem régi, se nem ritka. Nem ér semmit, ugy csőválta a fejét, Tninf aki tisztában van vele, hogy meg akarom csalni. - • Éppen az asztalomon feküdt egy nagy budapesti antikvárus cég katalógusa, a Ranschburg Gusztávé. Nézzük meg, hátha véletlenül benne van. Benne is volt. Mutatom a nagytekintetü urnák: — Tessék. Cicero: De oliieiis. Mediolanum, 1620. Az ára kilencvenezer korona. (Ez még akkor volt, mikor a könyvárak nem estek ugy le, mint most.) A nagytekintetü rámeredt a'katalógusra, megnézte a címlapját aztán gúnyosan elmosolyodott. — Hj», Ranschburg I Most már értein. Az is zsidó. Hát igy lett volna a lovagias ügy, ha én olyan sértődős ember vagyok. De csak visszamosolyogtam a nagvtekintetüre. — Tévedni tetszik. Én rosszabb vagyok a zsidónál is. írásban, sőt nyomtatásban is bizonyíthatom. Elhitte bizonyítás nélkül Is a így elmaradt a lovagtas ügy.
