Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-05 / 53. szám

1926 március 5. DELMAGYARORSZAG Csütörtök délben munkanélküliek tüntettek a népjóléti minisztérium előtt. „Kenyeret ét munkát." Budapest, március 4. Ma délben fél 12 után a Petőfi téren munkanélküli munkások százai gyülekeztek előre megbeszélt terv szerint. A népjóléti minisztérium bejárati frontja elé nyo­mult a tömeg. A tüntető tömegből ilyen föl­kiáltások hallatszottak. — Kenyeret a népünk, adjatok munkái I A népjóléti minisztérium előtt posztoló rendőr a csoporlosulls láttára jelentést tett az őrszobára, ahonnan több rendőr jött ki. Egy­időben jelentést tettek a főkapitányságon, ahon­nan lovas rendőrosztag je'ent meg, amelynek láttára a tömeg izéloszlott. Három embert el­fogtak és a főkapitányságon előálii ották. A rendőicupttok még félketőig késienlében Alltak a minisztérium előtt, később a nyugalom helyreálltával csak kisebb őrséget hagytak vissza. II. 1U H. "IK. 1 ttf. A DELMAGYARORSZAG kiadóhivatala uj helyiségben, A Délmagyarország kiadóhivatala hétjön, március 8-án uj helyiségében nyilik meg. Vasárnap délig a Dugonics tér 11. száma mostani helyiségében működik a kiadóhivatal, hétfőn reggel pedig uj helyiségünkben, a Klauzál-téri Európa-épület Aradi-uccai frontján, a Kelen Bank szomszédságában nyilik meg. A kölcsön­könyvtár a költözködés miatt szombat reggeltől hétfő estig kénytelen a kikölcsön­zéseket beszüntetni, kedd reggeltől kezdve azonban kölcsönkönyvtárunk is folytatja működését az uj helyiségben. A jegyiroda minden megszakítás nélkül működik, még pedig vasárnap délig a régi, hétfő reggeltől kezdve pedig az uj helyiségben. A kiadóhivatal telefonszáma az uj helyiségben is változatlanul 306. Mi történt a sándorfalvai adóhivatalban ? Amikor a feljelentő végrehajtó Ugye kerül az flgyésziég elé. iz ügyészség átvette a vád képviseletét és hiva­talos hatalom elleni erőszak cimén emelt Be­csei ellen vádat —, hosszadalmas biionyiiást fo ytato't Iv, majd a bizonjiás eredményeké­pen fölmenteite a vádlottat a vád alól, meg­állapítván, hogy Becseinél önvédelem látszik föaforognl. Becsei ártatlanságát hangoztatva felebbezett as Ítélőtáblához és kijelentene, hocy 5 csak akkor ütötte meg a végrehajtót, amikor ax már először kezet emelt reá. A Tábla a törvényizék itése'ét helybenhagyta ét egyben elrendelte, hogy az Iratokat tegyék dt az Ügyészségre, mert a hivatalos hatalommal való visszaélés gyanúja látszik tönforogni. A Tábla faimentő ítélete jogerőre emelkedett és igy az iratokat most áttették a szegedi ügyészségre, ahol most tanulnaányoizák az ira­tokat és ezután fognak dönteni abban az irány­ban, hogy elrendeljek-e nyomozást, vagy a vizsgálóbírónak vizsgálatot indítványoznak, bogy igy tisztázzák a tényeket. Mindeneseire a Taola jogerős fölmentő itéleie után tiiz'ázni kell azt, h;gy tulajdonképen mi is történt a ! végrehajtó és a gazda között sz adóhivatalban. A sándorhlvai adóhivatalban történt dolgok a törvényszék után a Tábla elé kerflltek, it< mondottak i életet Becsei Ádám fölött, aki elten Széli János tett bön^ádi följelentés . Vádlott ként ál ott a biróság előtt Becsei Ádám lt Széli végrehajtó a sértett he yét foglalta el. Most azután a két biróság itá.ele mán as az egészen szokatlan e»et állott elő, bogy vizsgá­lat indul meg a sértett és följelentő végrehajtó ellen, mivel a misodfciró»ág f l mentette Becsei Ádámot. A rr er&ben szokatlan történet részle­tei a kivetkezők: Az elatult év tavaszán Széli János sándor­falvai végrehajtó hatóság eiienl erőszak bün­tette cimén följelentette Becsei Adám sándor­fal »ai gazdát. Azt a tényállási adta elő, hogy a főszolgabíró eljárására a rendőri biróság egy kisebb kihágás esiatt pénzbírsággal sújtotta Becsei Ádámot. Széli vétrehajtó behíva ta hi­vatalába Becseit és lölizóliloita arra, hogy a bírságot űzesse meg. Ekkor kisebb incidens adódóit elö, majd — a végrehajtó szerint — Becsei őt öklével súlyosan derékon vágta hiva­tali helyiségében. A törvényszék ebben az ügyben — miután Bojkottáltak egy hetedikes gimnazistát Adyról és Gyénirél mondott kritikája miatt. Sokan emlékezünk még a felejthetetlen önképző­kört izgalmakra, ifjonti boldogságokra. Szívesen tallózunk a múltban és örömmel térünk vissza a legszebb emlékek gazdag tárházába. Emlékezünk még az önérzetes bírálókra, a fölmagasztalt, vagy ledorongolt biráltakra. Hosszasan elidőzgetünk az első költői szárnypróbálgatás emlékénél, amikor a kis színtelen rűgyfakadasok mögött, csodálatos álmok terebélyesedtek ... Msrt az önképzőkör intézménye a legáldáso­sabb szellemi torna volt, aminek oktató, nevelő hatását csak a későbbi visszaemlékezések méltat­hatják kellőképpen. Itt ébredt öntudatra az iskola szigorú korlátai közé szorított ifjúi szellem. Itt bulfotíak az első babérok és fájtak az első gán­csok; támadt az első külön vélemény és szakadt iöl az egyéni ösvényeken tapogatódzó kritikai szeltem, amelyek mind az önképzőkör szabad le­vegőjében születtek meg. Es a szabad egyéni gon­dolkozást, az ifjúi elme szabadságát őrizte is bát­ran a mindennel dacoló, bár tradíciókon nyugvó önképzököri szellem. Az önképzőkörök mindig hivatott ajnározói voltak a középiskolás ifjúság szellemi magáraeszmélésének, ápolták a kritikai szellemet és neveltek tudományra, ösztönre, müvé szetre, ember és életismeretre, amit az iskolai kö­tött tantervek nem adhattak meg. Ilyen szellemi tornán, a piarista atyák szegedi gimnáziumában történt mostanában, hogy a ki­pirult arcok, a csapongó elmék nemes harcra sészfllfd ek föl dr. Orbán Ferenc tanár, önképzö­köri elnök irányítasz ea vezetése mellett. Weimann Fcretx hegedik osztályos tanuló Gyóni Oéza egyik költeményét szavalta el. A halálvárás és a halálsejtés lázában megfogant „Csak egy éjszakára küldjétek el őket" kezdetű Gyóni-versre esett Weimann választása és ezt a költeményt is szavalta el az emlékezetes önképzőkört gyűlésen. A szavalat, a vers és a költő bírálója hivatalosan Reé Andor nyolcadik osziályu tanuló volt, aki bírálatában kifejtette, hogy Gyóni a nagy háború legigazabb szavú költője volt, akinek hősi halála mérhetetlen vesztesége a magyar lírának. A hivatalos méltatás után Krausz János hetedik osztályú tanuló külön véleményt jelentett be. Elöl­járó beszédében hivatkozott az önképzőkörben istápolt szabad kritikai szellemre és a következő ket jegyezte meg Gyóni költészetének értékérői: — Gyóni Gézát a háborús konjunktura termelte ki, mert az igazi múzsák elhallgattak a fegyverek zajában. E költő fölfedezése az öreg Rákosi Jenő­nek helyrehozhatatlan baiiépése volt, aki Ady nö­vekedő népszerűsége ellen akarta az addig isme retten vidéki poétát kijátszani. — Nézetem szerint tehát Gyóni Géza tucat-1 lirikus és szerencsétlen gondolatnak tartom az előbb elhangzott költeménynek már csak az el­szavalását is. Mert én azt is kétségbevonhatom, hogy ez a vers a lövészárokban íródott. Gyóni Géza irhatta azt egy meleg, borgőzös kanlinban\ is, akkor pedig nem jogosult a Hinterlandban ott­hon maradottakat annyira elítélni, amint azt a „Csak egy éjszakára küldjétek ei őket* költemé­nyében tette. Gyóni a kantinban jól érezhette ma­gát s azért nem volt semmi joga ahhoz, hogy az otthonmaradottak halálát kivánja. Az idők külön­ben azoknak adtak igazat, akik itthon maradtak... Krausz jános, a bátor és egyéni szavú kritikus azonban nem fejezhette be megállapításait, mert Orbán Ferenc vezető tanár megvonta tőle a szót és megbélyegezte Krausz kijelentéseit Krausz hiába próbált még egyszer fölszólalni, hiába pró­bálta szavait kimagyarázni. Tanulótársai nem en­S edték szóhoz jutni és a rögtön Ítélkező önképző­ör őrökre kizárta tagjai közül. Az önképzőkör és a hetedik osztály, ahová Krausz János tartozott, azonban nem elégedett meg az egyszerű önképzököri kizárással. Az ifjak aláírási iveket bocsátottak ki és kötelezővé tették a felsőbb osztályú tanulók számára, hogy Krausz fánossal nem állanak szóba. Az iskolai életben szokatlan hangú és formájú aláírási ivet a zsidó vallású tanulók kivételével mindenki aláirta. A zsidó tanulók kijelentették, hogy elitélik Krausz meggondolatlan kijelentését, azonban a retorzió­képpen kimondott tulsztgoru bojkottot nem írják alá. Krausz János hetedikest, a tul egyéni gondol­kozású 16 éves gyermekemberkéi tehát kizárták az önképzőkörből éa a legkegyetlenebb bojkottal súj­tották. A kétségbeesett és jövőjéért aggódó ifjú az emiékezetes önképzököri határozat után sirva ment löt osztályfőnökéhez, Kiss István piarista tanárhoz és kijelentette, hogy azért követte el állítólagos bűnét, mert hitt a kritikai szabadságban. Osztály­főnöke megbocsátott neki, osztálytársát azonban nem. Az iskolában talán külön padba is ültették s mint bűnözőt, osztálytársai messze elkerülik. A hirek szerint a hetedik osztályosok még messzebb menő retorzióra is készülődnek. A kul­tuszminisztertől akarják kérni Krausz János kizára­tását a gimnáziumból, amiről hivatalos formában az iskola igazgatósága semmit sem tud. Tanárai egyszerű, fiatalos meggondolatlanságnak tekintik Krausz János hetedikes esetéi, aki már nagyon megbűnhődött azért, hogy éit a kritika szabad­ságával. Nagy Sándor. Igaza volt Taschler Endrének": Nómely dolgok elintézéséhez nem tőrvény kell, hanem tapintat, Ugy tizenöt esztendővel ezelőtt (élesítette a város a Családi Otthon nevQ lakótelepet, amely nemrégen az Algner-ielep nevet kapta. Tizenöt esztendővel ezelőtt a város nyolcszáz négyszög­öles hát telkeket hasított ki és adott örök bérletbe a telepen, de kikötötte, hogy az aránylag nagy lelkek, amelyek kiválóan aliralmasak az ugy­neveiett kertesházak építésére, nem oszthatók szét, hanem egy leiekre csak egy lakóház építhető. A Családi Otthon telepeieí természetesen nem ragaszkodtak 'ulszigoruan a város kiköté­séhez. Aki csak tehette, ugy könnyített magán, hogy megosztotta nyolcszáz négyszögöles telkét a testvérrel, sógorral és igy sok telken nem rgy, hanem két—bárom különálló családi ház épült föl. A város hatísáea, amikor fölfedezte a visszaélést, eljárást inditott a szabálytalan építtetők ellen és — első fokon - busz­huszonöt koronás birsággal sújtotta meg őket. A megsújtottak természetesen fölebbeztek. Köz­ben múllak az évek, változtak a viszonyok. A tömeges szabálytalan építés flgye valahogyan elszunnyadt. Hogy, hogy nem, most ismét elő­kerültek a poros aklák és a tanács csű!örlökön foglalkozott velük. Kiderült, hogy Taschler Endre irodai hagya­tékában bukkantak rájuk az utódok. A polgármeser a fejét csóválta, majd moso­lyogva mondta. — Bölcs ember voll a nagytita. Sokszor mondta, hogy vannak dolgok, amelyeknek el­intézéséhez aem törvény keli, hanem tapintat. O mondta azt is, hogy bizonyos ügyekhez könnyebb, a szabályrendeleteket hozzá változtatni, mint az ügyeket megbolygatni. Taschler Endre hivtta'os elvei igizolódtak is. A város hatósága időközben módosította ai épitési szabályrendeletet, kimondva, bogy két­száz négyszögöl n legkisebb és oaztbatatlao htzte!ek, A Családi Otthon őstefepesei nen osztották telküket kétszá kölesnél kisebb par­cellákra, igy n mostani szabályrendelei nem talál kivetni és büntetni valót eljárásukban. — Terjesszük Iöl azért a fölebbezéseket... — Javasolta a tiszti főfliyésx. — Bizony ne terjesszük — mondotta a pol­Cárassster —, mert olyan er, mini a frankügy, legjobb itthon agyonütni . . . Éc a tanács elfogadta a polgármester filozó­fiáját. Kimondta, hogy nem terjeszti fel a feleb­bezéseket, hanem a tizenöt esztendővel ezelőtt kiszabott bírságok elengedésére! — agyonüti az egész ügyet, . .. Mégis csík Igazi volt Taschler End­rének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom