Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1926-04-21 / 90. szám
1 &ELJMAQY AROkSZAö H2§ április 21 nemcsak az egyetemtől elvont épületeket adnák vissza hamarabb eredeti rendelkezésűknek, hanem ez a rendkívüli nagyfokú munkanélküliség enyhülését is szolgálná. A küldöttség először Bethlen miniszterelnököt kereste fel a miniszterelnökségen. A küldöttség nevében Somogyi Szilveszter arra kérte a miniszterelnököt, mozdítsa elő az egyetem épitkezését a debrecenihez hasonlóan, meri Szeged is éppen olyan áldozatkészséggel sietett az egyelem költségeinek fedezésére, mint Debrecen. A miniszterelnök válaszában teljes jóakaratáról biztosította a küldöttséget és ígérte, hogy a kérelmet a lehetőséghez képest gyorsan és megfelelően fogja elintézni. A küldöttség ezután Horthy Miklós kormányzóhoz ment, akinek legmagasabb támo• gatását kérte az egyetem ügyében. Az egyetemi küldöttség számos tagja, köztük a főispán, a polgármes er, a megyés püspök, Várhelyi József prelátus, az egyetem rektora és dékánjai egyébként kedden este, a féltizes gyorssal érkeztek vissza Szegedre. A szegedi újságírók kötelességszerűen megjelenlek az állomáson, hogy magától a polgármestertől tudják meg a küldöttségjárás eredményét, mert a város közönsége joggal kíváncsi arra, hogy a kormány tagjai milyen álláspontra helyezkedtek az egyetemi építkezések dolgában. A polgármester azonban megtagadott minden felvilágosítást, hiába kérdezték az ujságirők, minden kérdésre csak annyit mondott, hogy majd holnap kommünikét ad ki. Azlán beszállt az állomás előtt várakozó városi autóba és elrobogott. A polgármester jóvoltából tehát a város közönsége legfeljebb csütörtökön tudhatná meg, hogy miiyen döntés történt kedden a szegedi I egyelem ügyében. B mmmmmmmmmmmmmmmimmmmimimmmmm^^ „Eltőzsdézte a püspök ur pénzét". Zadravecz István képviselőjének ujabb levele P. Bónis Arkangyalhoz. Budapest, április 20. A tegnapi levél után Zadravecz püspök jogi képviselője ma egy ujabb levetet intézett a nyilvánosság előtt P. Böais Arkangyalhoz. Az igen érdekes tartalmú levelet a püspökhöz közel álló déli lap közli: Főtisztelendő P. Bónis Arkangyal ferencrendi szerzetes urnák Budapesten, Pannónia szálló II. e. 58, Főtisztelendő Uri Zadravecz István püspök ur őméltóiága folyó évi április 8-án felszólította Önt, hogy a gondjaira bízott összegekről számoljon el. Ennek folytán Főtisztelendő ur folyó évi április 15-én egy nyugtákat, számlákat és egyéb okmányokat tartalmazó csomagot hagyott őméltósága távollétében a Pasaréti-uli villában, amely csomag kisérő iratához van ugyan egy nagyobbrészben nyujta nélküli tételekből álló felsorolás csatolva, dt még a* igy feltüntetett végisszett sem közelíti meg ezt at összeget, amelyről ön elszámolni tartozik. Főtisztelendő ur 1924 augusztus 10-én egyéb összegeken felül ötszáz dollárt vett dl a pispök űrtől, őméltóságának a pénzügyminisztériummal szemben fennállott fartozása rendezésére. Ezt a* összeget Őn akkor nem fizette be és kilelte püspökét — akinek ast referálta annak idején, hogy az ügy rendezve van — annak a kellemetlenségnek, hogy őméltósága a frankügy vádlanácsi tárgyalása előtt kapott hivatalos felszólítást régen rendezettnek hitt tartozása kiegyenlítésére. Ezt az összeget a püspök ur többszöri erélyes sürgetésére végre f. évi március hó 10 én, tehát közvetlentll a vádtanácsi tárgyalás előtt fizette be Főtisztelendőséged a Nemzeti Bankba, de erre a célra nagyrészbea ismét őméltóságának az Ön neve alatt kezelt pénzéi használta fel. Főtisztelendő ur célzást tesz emlilelf kisíró levelében arra, amit mások előtt is hangoztatott, hogy eltőzsdézte a püspik ur pénzét. Ugyanekkor azonban más oldalról arról értesültem, hogy Ön, amidőn a klisék dolgában megidézték a rendőrségre, sietve egy százötvenmilliós letétjéről rendelkezett. Eltekintve attól a legkritikusabb időben jelentkező kellemetlenségtől, amelybe ön nagylelkű patrónusál azáltal sodorta, hogy a meghatározott rendeltetéssel átvett ötszáz dollárt nem a kijelöli célra fordította, amidőn Főtisztelendő ur, akinek gazdálkodása püspöke vagyonának az Ön bevallása szerint is teljes elvesztését jeienti, a legegyszerűbb életet élő, nagynevű püspökével szemben ön, az egyszerű ferencrendi szerzetes, a legutolsó divat szerint bltizkidvs, mindenütt megütközést keltő világi életit folytat, az a legkevesebb, amivel jótevőjével szemben tartozik, hogy a gondjaira bízott pénzekről pontos elszámolási adjon. Ezennel felhívom tehái Főtisztelendő urat, hogy ezt a részletes elszámolást az öa nevén le étben lévő vagy Öa által egyébként kezelt összegek eredetének pontos feltűntetésével folyó évi április huszonötödikéig elmtmre megküldeni szíveskedjék. Természetesen fentartom magamnak a jogot arra, hogy az elszámolás eredményességének biztosítására szükséges lépéseket már most megtegyem. Budapesten, 1926 ik év április 19 én. Df. Dánét Béla. Kártyázások és egy mindszsnti temetés. h végéhez közeledik a Kelemen—Szakáts-pör bizonyítása. — Csütörtökön megkezdődnek a pörbeszédek? A Kelemen—Szakáts-pör keddi folytatólagos fStárgyalásán Pollner Kálmán volt az első tanu, majd Ligeti Jenő lapszerkesztőt hallgatta ki a törvényszék. Ligeti Jsnő csak hallomásból tud a regattabeli kártyázásokról és ast is csak hallomásból tudja, hogy azokban Szakáts is résitvett. Egy alkalommal cikket irt a regattabeli mulatozásokról, amelynek anyagát a szerkesztőségben megjelent panaszosok szolgállatiák. Bálin József női szabó lanu ugyancsak (ud arról, hogy a regattában nagy mulatozások voltak. Csóti Imre, Péter István és Kónya István vámszedők a hidon ieljesi ettek szolgálatot. Tudnak a mulatozásokról, de azokon nem találtak semmi megbotránkoztatni valót. Dr. Grüner István elmondja, hogy 1922-ben, vagy 1923 nyarán S akáts Józseffel résztveit egy mindszenti temetésen, ahol Szakáts gyászbeszédei mondott. Szskáls magaviselete ezen a temetésen egyáltalán nem volt megbotránkoztató. Az igaz, hogy Szakáts a temetés előtt, választói közölt megivott néhány rpriccert, de ez nem látszott meg rajta. A temetőben nagy közönség előtt mondotta el gyászbeszédét. Beszéde költői szépségű voll s azon nem batránkoiott meg senki. Strchich Qyörgy közjegyző elmondotta ezntán, hogy Szakátsot a legkorrektebb ét legkomolyabb úriembernek ismeri. A kérdésekre elmondja, hogy Becsey Józsefet azért nem vélték fel a kaszinóba, mert a kaszinó választmánya tudomást szerzeit arról, hogy Bectey lebujokban, stpisták közöit is kártyázott. Rózsa Béla komoly, szolid, rendes embernek ismeri Szakátsot és ciak Kelemen könyvéből olvasta annak ellenkezőjét. Wimmer Fálöp társadalmilag is sokat érintkezett Szakátscal, Kifogástalan úriembernek itmer/e. Bokor Pál helyettes polgármester, Seide Rezső altábornagy, Kopasz Antal plébános, Pálfy József nyug. árvaszéki elnök, Kiss Ferenc erdőfő lanácsos és Bárkányi Zoltán árvaszéki elnök, kivétel nélkül ugy nyilatkoztak, hogy Szaká's társadalmilag kifogástalan korrektségű úriember, aki ellen társadalmi tekintetekben semmi kifogás nem merült fel. A tanúkihallgatások uián Szakáts válaszolva dr. Grflner István tanúvallomására kijelenti, hogy e vallomás némi ténybeli tévedéseket tartalmaz. Igy nem felel meg a valóságnak, hogy ő a (emelés előtt 8—10 spriccert ivott volna meg. Azt nesa tagadja, hogy borozgatás volt a temetés előtt, ds a koccintgafás apró poharakkal történt. Erre vonatkozólag kéri Pulgár Péter kihallgatását, aki szintén részivel! a temeléien. Szakáts József további előíerjesztésében bizonyítás elrendelését kéri a könyv egy kiléteiére vonatkozólag, amely azt mondja, hogy Kelemen Béla semmi nyugdijai nem élvez miit inteti dilisa után. B;jelenti, hogy a belügyminisztériumtól nyert értesülése szerint Kelemen igenis felvette miniszteri nyugdiját. A bizonyítás kiegészítését indítványozza Kelemen nemességére vonatkozóan is. A bizonyitáskiegészilést célzó indiiványoknak a törvényszék azonban nem adotl helyet, mivel azok a főtárgyalás folyamán már tisztázódtak. Polgár Péler tanu kihallgatása tisztázta a mindszenti te sietés körülményeit. Polgár Péler kihallgatása elején elmondotta, hogy a mindszenti temetés 1923 ban történt s igy e temetés és annak körülményei érdektelenek a tárgyalásra nézve, mivel a tárgyalás anyaga csak az 1919. és 1922 ik év közötti eseményekre szorítkozik. A szerdai főtárgyalási napra a még ki nem hallgatott tanukat idézték meg, akiknek kihallgatásával a blzosyttds anyaga kimerül és végre megkezdődhetnek a vád- és védbeszédek. Hiába, vagy hlában ... Kétórás vita a fogadalmi templom körűi, amelyet végfii is a múzeumigazgató dönt el. KQlső látszatra senki sem hinné, hogy a szegedi városháza legkomolyabb hivatalában, a mérnöki hivatalban történt az alábbi eset. Azért a többi városi hivatalok ne sértődjenek meg, elég komolyak azok is, de hát a dolog u*y áll, hogy a többi hivatal mind jogászi teendőket végez, a jogász pedig olyan teremtvénye a világnak, aki mindennel toglalkozhatik, még miiszaki dolgokkal is, nem áll neki rosszul. Ezért nem lehet annyira komolyan venni, mint például a mérnököket, akiknél az egyszeregy az egyetlen egyszakaszos törvény. Szóval az történt, hogy a nagy mérnöki munkálatok közben egy nem mérnöki probléma is felmerült a mérnöki hivatal rajztáblái és logarlécei között, egy valóságos irodalmi probléma, amelynek megoldása majdnem akkora gondot és fejtörést okozott, mintha az építendő uj városi bérház telkének kiválasztásáról lett volna szó. j ;{A probléma a fogadalmi templom körill merült fel. Amikor megkezdték a két torony továbbépítését, 1924-ben Foerk Ernőnek eredeti ötlete támadt A templombizottság egyik ülésén azt indítványozta, hogy a torony falának abba a részébe, ahol az épités 1914-ben megszakad', az eredeti tervtől eltérve illesztessen be a város egy köpárkányt, amely körülfutni mindkét tornyot. A homlokzatra kerülő párkányokra pedig vésessen valami stílszerű jelmondatot. A templombizottság el is fogadta Foerk Ernő javaslatát és elhatározta, hogy a párkányra Vörösmarty Mihály Szózatjából véset egy idézetet, még pedig a kővetkező sort: wAz nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért*. A feliratok bevésésére csak most került a sor, hagy megkezdték az állványok lebontását és a mélyebben fekvő falrészek bevakolását. A baloldali toronyra jutott az idézet első része, a jobboldalira a második és a két évszám: 1914-1918ig. A feliratok bsvésésével már el is készültek a kőfaragó munkások. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsosnak titokban megsúgta valaki, hogy a Foerk Ernő által leirt feliratba hiba csúszott, mert Vörösmarty versében mhldbanm-1 irt, a torony emlékpárkányára ellenben „hiába"-t véstek, az ,n" betű kimaradt. A bejelentésre nagy megrökönyödés keletkezett és megindult a vita, hogy melyik a helyes, betűszerinti idézet. Felkutattak valahonnan két iskolakönyvet, az egyikben ott volt az „n" betű, a másikban nem. A mérnökök logarléccel próbálták elskandálni a jambusokat, de ezzel sem mentek sokra, mert a „hiába'-val is kijön a mérték, a ,hiábaa"-nal is. Már sokan arra gondoltak, hogy le kell bontani a torony emlékpárkányát, amikor valakinek az a mentőötlete támadt, hog/ a mindent tudó muzeumigazgatót, Mára Ferencet kell megkérdezni. A műszaki főtinácsos fel is hwta telefonon Mórát és feltette előtte a kérdést: Hiába, vagy hídban ? Móra Ferenc rövid gondolkodás után kijelentette, hogy a kérdís nem dönthető el, mert jó mind a két szó, a „hiában* is, meg a .hiába* is. Régebben egy irták, talán Vörösmarty maga is igy irta, hogy „Hiában onta vért*, de később az n betű valahogy elkopott és ma már mindenütt ugy irják és ugy mondják, ahogy Foerk Ernő felíratta a templom párkányára. A múzeumigazgató felvilágosítása után a mérnöki hivatal felfüggesztette a vitát, amely két teljes óráig tartott és belenyugodott abba, hogy ugy van jó, ahogy van. K a I a n minden eddigi bravurjit f<10 múlja a n d a B éjjeli exprei
