Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-10 / 107. szám

1927 május 10. HF L MAGYARORSZÁG 3 A tanács nem sszállitfa le azs uf városi foér&ássalc laKbéreit. (A Úélmaggarország munkatársától.) A város — mini ismeretes — a műit évben két uj bérházal épített, az egyiket a Templom­téren, a másikat a Gyertyámos-uccában. Két­ségtelen, hogy ez a két uj bérház enyhített valamit a szegedi lakásszükségen és nagy örömet okozott azoknak, akik elég szerencsé­sek voltak ahhoz, hogy ldkást kapjanak ben­nük. A nagy versenyben pillanatnyilag ta­lán nem is törődtek azzal, hogy a város milgeji magas lakbéreket szab számukra, a legfontosabb a>. volt, hogy végre tisztességes lakáshoz juthattak. Örömük azonban nagyon lelohadt, amikor elérkezett az első lakbérnegyed. Kiderült, hogy a város olgan magas arangkoronás lakbére­kei állapított meg, amelyek magasan túlszár­nyalják a békebeli lakbéreket is. Hiába emel­tük fel tiltakozó szavunkat ezek ellen az indokolatlanul magas lakbérek ellen mi is, hiába mutallunk rá arra a veszedelemre, amelyet ez a rossz példamutatás jelenthet, a tanács nem volt hajlandó a lakbérek leszállí­tására, pedig — mint az Berzenczey Homokos műszaki főtanácsos egyik nyilatkozatából ki­derült — az uj bérházak lakbérjövedelme bőségesen fedezi az építkezési költségek annui­tásait. Az idén készült el a város legújabb bér­háza a Szenlháromság-uccában. Május elsején már be is költöztek a lakók. A tanács itt is magas ház béreket állapilotl meg, de lényege­sen alacsonyabbakat, mint a másik két bér­házban. A különbség a kélféle lakbér között körülbelül megfelel az aranykorona és a pengő közötti értékkülönbségnek. A Szenl­háromság-uccái lakások Írére ugyanis ugyan­annyi pengő, mint ahány aranykorona a másik két ház lakásainak a bére. A Templom-téri és a Gyerlyámos-uccai há­zak lakói most beadványt intéztek a tanács­hoz és azt kérték, hogy a város szállítsa le a lakbéreket Nem kívánlak mást, csak annyit, hogy aranykorona helyeit pengőt fizethesse­nek. A hétfői tanácsülésen hosszú vita támadt a kérelem fölölt. A tanács végül is ugy határo­zott, hogy nem leijesiti a lakók kívánságát, még pedig azért nem, mert a kérdéses laká­sokért nagyon sokan folyamodtak, akik mind tudták, hogy milyen béreket kiván a város és azért sem, mert a tanács meg van győződve arról, hogy ezek a magasnak mondott bérek a lakások felszabadítása után nagyon alacsony bérekké válnak... A szerelmes cselédlány leugrott a második emeletről, de csak kisebb sérüléseket szenvedett. (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn i reggel kevéssel hat óra előtt a Szenthárbm­ság-ucca 2. szám alatti bérpalota második emeletéről az udvarra vetette magát Bertus Katalin 23 éves cselédleány öngyilkossági szándékból. Az öngyilkossági kísérlet szeren­csés kimenetelű volt, a cselédleány eséS köz­ben felakadt a földszinti falépcső korlátján és onnan lecsúszva ért a földre, ugy hogy csak kisebb zuzódásokat szenvedett. Az életunt cselédleány báró Maasburg Kor­rtél huszárezredesnél volt alkalmazva. Ebben a házban szolgált nővére is. A két testvér minden szabad idejét együtt töltötte és még nővére sem sejtette, hogy a fiatal cselédleány milyen szándék keresztülvitelén gondolkozik. Bertus Katalinl mindenki szerény és dolgos leánynak ismerte és senki sem tudja, hogy mi késztette az öngyilkosságra. A házbeliek elbeszélése szerint Bertus Katalin vasárnap i este összetalálkozott egyik katona ismerősével, akivel egész délután együtt volt. Valószínű, hogy ismerősével Összeveszett és efeletti elke­seredésében határozta el, hogy öngyilkos lesz. Az öngyilkosság idején még teljesen csöndes volt a ház. A leugrás után a házbeliek a sikoltozás hangjaira azonnal előrohantak és első segélyben részesítették a szerencsétlen cselédleányt, aki abban a hiszemben, hogy meghal, elbúcsúzott gazdasszonvától és nő­vérétől. — Isten veled, mondta, én meghalok... Ne haragudjon méltóságos asszony... nagyon jól bánt velem... Az azonnal megjelent mentők még a hely­színen megvizsgálták a leány sérüléseit és megállapították, hogy az életunt sérülései nem életveszélgesek és csupán a fején és a karján szenvedett kisebb zuzódásokat. Az életunt csc­lédleányt azonnal beszállították a közkór­házba. MMMMMMMMMMMMMMMMM Zolnai Béla Adyról a (A Délmagyarország munkatársától.) Abban az egyre jelentősebbé váló irodalmi harcban, amely több fronton megindult Ady körül, a szegedi egyetem tudós fiatal tanára, dr. Zolnai Béla, a szegedi Széphalom szerkesztője a Dugonics Társaság vasárnapi ülésén igen érdekes nyilatkozatot tett. A kettészakadt irodalom cimen tartotta meg székfoglalóját, amelyre főképen fiatal lányok és ifjak sereg­lettek. Zolnai Béla a modern szellemtörténet tel­jes vértezetében válaszolt Berzeviczy Albert és Vojnovits Géza támadásaira, amelyekkel Adyt és társait legutóbb illették. Zolnai Béla különösen Ady magyarságával foglalkozott és versei alapján kimutatta, hogy Ady legma­gyarabb költőink egyike, hogy mélyen átérezte és csodálatosan megdalolta a magyar fátumot, előre látta a magyar tragédiát. Tanúságot tett amellett, hogy a nagy háborúban magyar katonák vigasztalódtak Ady versei mellett, amelyeket imádságnak éreztek és sokan hal­tak hősi halált ez imádságokkal ajkukon. Zolnai szerint Baudelaire és Verlaine, akiknek követésével vádolják az öregek Adyt, mér régen akadémikus francia klasszikusok lettek hazájukban. Olyanok neheztelnek Adyra Páris rajongása miatt, akik éppen most jöttek Svájcból, vagy most indulnak a Riviérára. Ha a destruktív felelősség kérdését felvetjük, ne feledjük, hogy a tisztes Budapesti Szemle hozta el közénk Verlainet Kozma Andor tol­mácsolásában. Pékár Gyuláról, aki szombat este ugyanazon a helyen Petőfi szellemében hirdetett keresztes háborút „nyolcszázezer kommunista szellemű tanitó" ellen még a Dugonics Társaságban. mult század végén, mint destruktív dekadens iró kapott ki a Katolikus Szemle hasábjain. Zolnai ezután kijelentette előadásában, hogy igenis régi magyar irodalmi hagyomány a rebellis kuruc szellem, amelyei Ady a pré­dikátoroktól, Csokonaitól és Petőfitől kapott örökségbe. Igaza van Babitsnak, — mondotta — aki a békejobbot kináló Berzeviczyl meg­kérdezi : ha a moderneket hazaárulóknak tekintik, akkor miért akarnak kezet fogni velük ? Erre a szegedi egyetem egyik idegen nevü filológusa megjegyezte: — Hát azok is ők 1 — majd rövid habozás után méltatlankodva hagyta el a termet. Zolnai Béla ezután érdekesen fejtegette, hogy a költészet csak a szabadság levegő­jében élhet, hogy a költők legszentebb joga érzésben és gondolatban nem respektálni azokat a tilalomfákat, amelyeket a társadalom, a morál, a hatalom állit a halandók elé. Éppen az a költő legnagyszerűbb rendelte­tése, hogy a bennünk szunnyadó, vagy el­nyomott nagy érzéseknek hangol ád. Az elő­adó kikelt az ellen az uj pogányság ellen, amely fél a nyugati kulturától, amelynek hu­manizmusa a magyarság öröksége lelt ezen a földön. Zolnai Béla rendkívüli tudással és mélysé­ges meggyőződéssel teljes előadását különö­sen a hálás és lelkes fietalság hosszantartó tapsokkal jutalmazta. A felolvasó ülés másik száma Raggambby .' Andrásnak két novellája volt, amelyeket dr. Szalay József mutatott be. li hatóság, a tiszti főorvos, 2 skandináv és a szegedi újság­írók. Hétfőn délután Szegedre érkezeti néhány svéd és norvég újságíró. A külügyminisztérium megkeresése folytán a hatóság kénytelen volt tudomásul venni, hogy rövid ideig, nem egé­szen huszonnégy óráig nemcsak az itteni új­ságírók fogják rontani a szegedi levegőt, sőt odáig is leereszkedett, hogy gondoskodott a skandináv újságírók fogadtatásáról és kalauzo­lásáról. Ezzel a szereppel természetesen dr. Wolf Ferenc tiszti főorvost bizta meg, aki tudvalevőleg mindannyiszor közreműködik, va­lahányszor olyan hölgyek, vagy urak érkeznek Szegedre, akiknek itteni tartózkodásánál sze­repet kell vállalnia a hatóságnak, még pedig a hatóság valamelyik olyan tagjának, aki be­szél legalább egy idegen nyelvet is. Ez eddig valahogyan rendben lenne. Bátor­kodunk mégis megkockáztatni azt a véle­ményt is, hogy éppen ujságirók fogadtatá­sára nem a tiszti főorvosnak kelleti volna megbízást adni, akiről köztúdomásu, hogy nem túlságosan rokonszenvezik a sajtó munkásai­val. Dehál a halóság kénytelenségből válláltat ezl a szerepet és a körültekintést meg a tapin­talosságot talán épp azért nem tartolta szük­ségesnek, meri újságírókról volt szó Kizáró­lag ennek tulajdonítjuk, hogy ugy a polgár­mester, mint a tiszti főorvos megfeledkeztek arról, hogy Szegeden nagy újságíró gárda dolgozik és hogy illelt, esetleg nem is ártott volna azokal is bevonni a fogadtatás ás ka­lauzolás nekünk igazán nem kedves, sőt ter­hes és fáradtságos munkájába. Merjük azon­ban állítani, hogy az ujságirók ismét igen értékes szolgálatol tudlak volna lenni a vá­rosnak, de a hatóság, rövidlátása és elfogult­sága miatt, ismét elfelejtette a város javára gyümölcsöztetni azt, amit az ujságirók tud­lak volna nyújtani. A bűnünket beismerjük. Az ujságirók között aránylag szép számmal vannak, akik idegen nyelveket beszélnek. El­elutazgalunk az ország halárain túlra is. Akadl volna köztünk, aki tud angolul, sőt tessék elképzelni ezt a perfidiát, még olyan újságíró is akadt volna, aki svédül tud. Mosolyogva lértünk volna napirendre efelett a város érdekei szempontjából vaskos tévedés felett, ha nem kellene azzal számolni, hogy a közönség keresni fogja a skandináv ujság­irók fogadtatásánál és kalauzolásánál a sze­gedi újságírókat. Meg kel] tehát mondanunk, hogy a hatóság megint mulasztást követett el és rá kell mutatnunk arra, hogy az állan­dóan lappangó és minden kínálkozó alka­lomkor kibuggyanó harag ellenünk azért van, mert kritikával kisérjük a hatóság működését és mert nem vagyunk hajlandók deferálni annak az álláspontnak, hogy a város érdekei­nek árt, aki a hatóság ballépéseire, hibáira, tévedéseire rámutat. A kritikának ezt a jogát és kötelességét semmi körülmények közölt sení vagyunk hajlandók feladni. Ha pedig azt hiszi bárki a városházán, hogy az ilyen vénkis­asszonyos tüszurásokkal sikerül csak megkar­colni is önérzetünket, annak meg kell mon­danunk, hogy itt legény mindenki a maga he­lyén, hogy lanulunk, tapasztalunk és dolgo­zunk annyit, mint a városházi nagyurak és hogy minden egyes ilyen hatásági megnyilat­kozásnál rezignációval állapítjuk meg és köny­veljük el, hogy hiába, gyökeres személyi vál­tozások nélkül nem lehet segileni azon a mostani szellemen, amely olyan sokat, de nagyon sokat árt a városnak. Időjárás. A Meteorológiai intézet jelenti: Hazánkban túlnyomóan derült és száraz az idő. A hőmérséklet maximuma általában normális, mi­nimuma egyes helyeken a rendesnél alacsonyabb volt. Jóslat: Egyelőre meleg és inkább száraz idő, helyi zivatarokkal. Szeged-Csongrádf részvények utáni elővételi fOQOlcat vess és elaá 440 Kelen Hugó bankháza.

Next