Délmagyarország, 1927. augusztus (3. évfolyam, 175-198. szám)
1927-08-26 / 194. szám
1 DÉLIYI Aí, Y ARoáSZ AG 1927 augusztus semmi Összefügésben sincsen a forgalmi adómérsékléssel. Jlf • A Köxponti ifuscsarnoltban f/ ugyancsak olyan felvilágosítást kaptunk, ami Item szolgálhat a közönség megnyugtatására. — 'Az egyfázisos forgalmi adó csakis a hasított árut vásárló kiskereskedőre vonatkozik — mondotta Martonosi Lajos. — Aki a termelőtől vásárol, az ezután sem szállíthatja le a hus árát. A legközelebbi jövő sem mulat jobb kilátásokat, mert ugy a serlés, mint más hus ára emelkedőben van. A rendelettel eddig komolyan a husiparosok nem foglalkoztak, legjobban bizonyítja, hogy ezídeig ebben az ügyben megbeszélést sem tartottak. Amint ezekből a nyilatkozatokból látható, Szegeden a hus nem leíl olcsóbb és remény sincs arra, hogy a közeljövőben olcsóbb lesz. A husiparosoknak majdnem teljesen igazuk van. A pénzügyminiszteri rendelet részükre vagy egyáltalán nem jelent kedvezményt, vagy csak igen kis kedvezményt jelent. Élő állat adásvételénél ugyanis forgalmi adót eddig se kellett fizetni, ha a husiparos az élő állatot közvetlenül a termelőtől vette. Föltétlenül kellelt forgalmi adót fizetni az állat levágásánál, ezt a forgalmi adót most is meg kell fizetni. Csökkent a forgalmi adó abban a vonatkozásban, amikor a nagyvágó eladja a levágott hust a mészárosnak. Ez azonban csak Budapestet érdekli. Egyik-másik szegedi mészáros ugyan ad el hust a piaci árusoknak, akik azt azután tovább árusítják, ezeknél azonban a közönségnek csak kisebb rétege szerzi be szükségletét. Annak a pénzügymiiliszteri rendeletnek tehát, amely a húsra nézve behozta az egyfázisú forgalmi adót, teljesen illuzórius értéke van és igy érthető, ha a hus Szegeden sem lett olcsóbb. A város íaitácsa nem hajlandó részesedési adni a villamosnak az autóbuszjegyek árából. A villamosíársaság kombinál! Jegyekre íeíí ajánlatai. ' (A Délmagyarország munkatársától.') A kereskedelmi miniszter, mint ismeretes, hetekkel ezelőtt betiltotta a városi autóbuszüzem néhány járatát, így többek között a Szeged— Szatymaz—felsőközponti autóbuszjáratokat is. A betiltás indokolása az volt, liog.y a városnak nincs meg az autóbuszszabályrendelete, a közgyűlés nem adott engedélyt a járatokra, tehát a közgyűlési engedélyeket a miniszter jóvá sem hagyhatta. A' város tanácsa természetesen mindent elkövetett, hogy a minisztert rendeletének visszavonására bírja, ez azonban mindezideig nem sikerült, bár ígéretet kapott a város. A tanácsnak az a kivánsága. hogy a miniszter addig is, amig. a közgyűlés elfogadhatja az uj szabályrendeletet, ideiglenes engedélyt adjon ki. Az ideiglenes engedély kiadása ellen azonban a villamosvasút emelt óvást. A vasúttársaság súlyos üzleti sérelmet lát abban, hogy a város autóbuszüzemének járatai a város belterületén is közlekednek. Ezen az alapon részesedést kért az auiőbuszjegijek árából. Azt kívánta, hogy a város minden olyan utas után, aki Dorozsmára, vagy Felsőtanya felé utazik az autóbuszon és a belső végállomáson száll fel, vagy le, ezer koronát fizessen. Ha ezt a megoldást nem fogadná el a város, akkor vezesse be a kombinált jegyeket és az autóbuszokat csak a villamosvasút rókusi végállomásáig közlekedtesse. A kombinált jegyekkel az utasok az autóbuszról átszállhatnának a villamosra, illetve a villamosról az autóbuszra. A tanács egyik megoldás elfogadására sem mulatott hajlandóságot. A dorozsmai autóbuszjáratokkal kapcsolatban annál kevssbé, mert erre már régen van miniszteri engedélye. A városi autóbuszüzem vezetője, vitéz Papp Ferenc tegnap Budapesti-e utazott, hogy a kereskedelmi minisztériumban megsürgesse az ideiglenes engedély kiadását. Értesülésünk szerint a minisztériumban dől el, hogy a városnak kell-e részesedést adnia valamilyen formában az autóbuszjáratok jövedelméből. 30 év alaíí 27 millió Koronái gyújtóit asz JÍrpád-jEgy esisiet a templomalapra. (A Délmagyarország munkatársától) Az^al a differenciával kapcsolatosan, amely négyszáz pengős segély megtagadása körül támadt a város tanácsa és a Pusztaszeri Árpád-Egyesület között, felmerült az a gondolat is, hogy meg kellene vizsgálni, vájjon az Árpád-Egyesület működésének eredményével nem emelkedik-e magasan ki a többi társadalmi egyesület fölé. Az Árpád Egyesület célja ismeretes: az Árpád-kUltusz ébrentartása és ennek dokumentálása, illetőleg betetőzése céljából a szeri-pusztán Arpád-kápolna építése. Az Árpád-Egyesület tudomásunk szerint néhány évtizede áll i'enn és működik, szükségesnek tartottuk tehát tisztázni, hogy mennyiben sikerült megvalósítani programját és hogy bevallott legelsőrendü célját fennállásának hosszú ideje alatt milyen mértékben tudta megközelíteni. Az adatokat helyetlünk az egyesület két vezető egyénisége tárja fel a következőkben: Danner Jánosné alelnök a következőket mondotta: — Harminc évvel ezelőtt alakult meg itt Szegeden a Pusztaszeri Árpád-gEyesület. Célja az Árpádkultusz terjesztése és minden téren való nyigyarositás. Azonkívül az Árpádok korában épült szeri monostor .alapkövein monymentális Árpád« emléktemplomot akarunk emelni. Pénzünk még még nagyon kevés van. Harminc év alatt csak 27 millió koronát tudtunk összegyűjteni a t e m p 1 o m a 1 a p r a. Természetesen ez az összeg csaknem teljes egészében ujkeletü, a háború előtt gyűjtött pénz devalválódott, ami megmaradt, a Gazdasági Bank összeomlásánál veszett el. A tagsági-dj minimális, évente egy pengő, amit a templomalaphoz csatolunk. 350 tagja van az egyesületnek. Az egyesület évente négyszer funkcionál. Télen nemzeti bálát rendez, májusban kulturdélutánt rendez, szeptember első vasárnapján egy-egy vármegye bevonásával Árpád-emlékünnepélyt rendez. Egyedüli bevételünk azonban a tagdijakon kivül csak a nemzeü bálból volna, de mióta a város behozta a 33 százalékos vigalmi adót, örülünk hogy nem fizetünk rá, A templomalapra kellene gyűjteni s a város elveszi a jövedelmet, . Dr. Márki Imre ügyvezető elnök elmondta, hogy az egyesület a millenium után a Sjf^.piba toso k Asztaltársaságából alakult át Győri Farkas Gyula ny. dohánygyári igazgató kezdeménye, zésére. — Az egyesület célja — mondja továbbá Márki az Árpád-templom, ma még álomszerű messze, ségbeu van. Alig pár ezer téglára való pénzünk van, amiből még egy kápolnát sem tudnánk fel. épiteni. Egyelőre arra törekszünk, hogy a szokásos Árpád-bucsut minél szebbé és országossá te. gyük. Reméljük, hogy a város belátja az egye. sülét munkájának nemzeti szempontból való fon. tosságát és megadja a kért 400 pengő segélyt. Amikor a polgármester helyeit a hajdú képviseli Vásárhely városát. Hogyan mentette meg a hajdú »városa be* csületét" a Szent István-napi körmenetben, (A Délmagyarország munkatársától.) A fővárosi Szent István-napi ünnepségeken, a hagyományok szerint, a legtöbb város képviselője résztvett. Hódmezővásárhely dr. Csáky Lajos helyettes polgármeslert küldte ki a körmenetre Csókán Pál városi hajdú kíséretében, aki a város diszzászlóját vitte magával. Az utazás alkalmával a város „két képviselője* természetesen külön-külön utazott. A polgármesterhelyetles elsőosztályu kupéban tette meg az utat, mig a hajdú a zászlóval a harmadosztályú kocsiban húzódott meg. Amikor Budapestre ért a vonat, találkozniok kelleti volna. A derék hajdú azonban a nagysúlyú csomagokkal sehogysem tudott kikészülni a kupéból. A polgármesterhelyeites ezalatt autóért sietett és eközben történt, hogy véglegesen elvesztették egymást. Csókán Pál hajdú kiszállása alkalmával a legkülönbözőbb akadályokra bukkant. Egy ellenőrző vasutas a személykocsiban szálliiott diszzászló miatt meg akarta bírságolni a haj« dut. Az áilomásfonökségen jegyzőkönyvel veitek fel az esetről. Ez egy félóráig tartott. Amire a városi hajdú végzeü, az állomási sokadalomban sehol sem találta meg gazdáját. Erre végig járta a szállodákat, de ered« ménytelenül. így eltelt azután az éjszaka és a hajdú már csak abban bizakodott, hogy majd az ünnepségen megtalálja gazdáját, aki azután majd valahol felöltözködik a nála lévő diszmagyarba. Az ünnepi reggelen azonban hiába remény* kedett Csókán Pál: A találkozás nem sikerűit. Az árván maradt hajdú ekkor nagy dologra szánta el magát. Ugy vélte, hogy Vásárhely követe semmiféleképen nem hiányozhatik a ménéiből és ezért • kibontotta a város zászlóját és — amint ez szokás — felvonult vele a várba, de egyedül. Ő képviselte Vásárhelyt. Fönt a várbon beállt nyu« godlan a menelbe mint Vásárhely reprezentánsa. Kemény léptekkel kihúzta magát, illendően reprezentálta Vásárhely városát. Hogy ne maradjon szégyenben. A történethez tartozik az is, hogy a polgármesterhelyettes, miután hajdúját elvesztette, díszmagyar nélkül nem vehetett részt a kör« menetben és igy még az ünnepségek előtt hazautazott Vásárhelyre. Csak odahaza tudta meg, hogy hajdúja eleget tett az ő megbiza« tásának. naponta friss minőségben i/io kiló éra 34 fillér a [iipmfi Tejcsarnok fíóktejcsamokalban. Ügyes elárusilóno vatoy elárusító segéd, elsőrendű elaicip . caníektio üzletbe felvétetik. Ajanlatokat „Férfis"1«^ jeligére kérek a kitdfihipata ba.
