Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-23 / 217. szám

SZEGED: Szeiüesziaség: Deák Ferenc ucc«2. Telefon: 13—33.'KiaUü№aleJ, (iíHcjönkiínyvlár és Jegyiroda: Arad) uccck 8. Telefon: 306. ^ Nyomda; löw [4pól utca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » Péüiefe B27 smpíemhm 23 0 0 0 III. ÉVFOLYAM, 2.Y7. SZÄM MAKÓ : Szeifkeiztőség és kiadóhivatal: un occa ©. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztöség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előflzetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-eo, ktiueidiin Ö--10 pengő. Egyes szám 1©, vasár, és Ünnepnap 24 fillér« Denevér a iorony alatt. A szegedi Tisztelt Ház, amely még' a régi békéből maradt reánk, mint kegyeleti tárgy és történelmi ereklye, a jövő évi költség­vetés részleteit tárgyalta éppen. A város atyái, nagyatyái és dédatyái ott bólogattak a padok­ban, amelyek meglehetősen, sőt megdöbben­tően üresek voltak. Bizony itt sem volt tele ház. Még félház se volt. Még negyedház se. Alig egy tucat városatyát lehetett összeszám­lálni. A tanács tagjai és a hivatalosak több­ségben voltak. A költségvetési vita az unalom és az uralom jegyében ődöngött és döcögött a közgyűlésen. A vak is látta, hogy itt egy emberen múlik minden, hogy itt egy kézben van az egész, hogy itt egy akarat parancsol és egy véle­mény dönt. Beszélhetsz jó vitéz — gondolja magában ez az egy akarat és a jó vitéz min­den alkalmat megragad, hogy beszéljen és be­szél, beszél és beszél, amig le nem ültetik. Néha akkor is leültetik, amikor még ki sem nyitotta a száját, ilyenkor durcásan legyint egyet a levegőbe, mint a rossz diák, akit ki­állítottak és a vita nélküli vita folyik tovább. Hogy unják már magukat és egymást ezek az öreg urak, milyen áporodottan nézik a vilá­got, amely nem az ő világuk már. És ami mondvacsinált ellenzék van, az is olyan di­vatjamúlt, olyan háború előtti. A régi dema­gógia hangján beszél, mint valami elkalló­dott gramofon. Se vége, se hossza annak, amit mond és mintha állandóan bocsánatot kérne, hogy ő • nem tehet róla, ha egyszer ili maradt a múltból, ha egyszer nem engedik be ide az uj időket, az uj világot, az uj em­bereket, az uj szellemet, az uj levegőt! Erre a közgyűlésre még Ferenc József császár és király mosolyog, tábornoki egyenruhában. Ezek a városatyák már nem igen használnak szereket a kopaszság ellen. Ezek már min­dent megpróbáltak. Itt igazán nem kell tartani a gyermekparalizistől. Most megint föláll az a városatya, akit folytonosan leültetnek. Megint beszélni akar, de ez nem megy olyan egyszerűen. Bizonyos, hogy a görög és római világ szónokai különí­tek voltak nála. Még Demosíhenes is, mielőtt a kavicsot a nyelve alá tette. De hiszen nem lehet mindenki rétor és orálor. Azért még mindig igen derék, becsületes férfiú marad­hat. Igaz, hogy viszont senki se követelheti tőle, hogy az ékesszólás himes mezején babé­rokat arasson. Ha a dinnye tud hallgatni a fűben, neki se muszáj okvetlenül és szaka­datlanul beszélnie. A kopasz fejek halovány glóriásan ragyognak az öreg csillár sáppadt fényében. Az unalom klasszikus méreteket kezd ölteni és csak az önkénytelen humor időszaki derűje tartja a lelket a gyér hallga­tóságban. Ekkor azonban valami történik. A nyitott ablakon át egy idegen surran be a terembe. Talán nem is olyan idegen. Nesztelenül jön, sötét alakja a magasban tétova mozdulatokkal keresi, vájjon hol pihenjen meg? Már egészen otthonosan érzi magát, mint aki hirtelen haza­talált. Az ő világa ez, az ő levegője. Körülnéz, letekint. A beszélő feje fölött kereng, sze­retne letelepedni rá, de nincsen, amibe köny­nyen belekapaszkodhatik, neki több haj kel­lene Egy denevér repült be a szeptember­végi estén a közgyűlési terembe, egy denevér, a sötétség madara, amely szereti az ódon varakat, az ¡Sáska romokat, ahol kfeférteték ta­nyáznak, Az ösztöne után ment, amely: nem hagyta cserben őt. Boldogan foglalt helyet a karzaton, elégedetten hallgatta a szónokot, aki ugy sipitozott, mint ahogy Szent György éjén az ő tagtársai szoktak. Ez a barátságos denevér szimbolikus ál­lata ennek a köztörvényhatóságnak. Heral­dikus jelkép, mint a város címerében a bá­rány. A türelmes bárány és a figyelmes de­nevér. Mi ugy vettük észre, hogy ez a denevér beszélni szeretett volna. Mint előkelő idegen, talán meg akarta' köszönni a szíves fogadta­tást, amelyben minden oldalról részesítették. Megértő, rokoni tekintetek és sóhajtások szál­lottak feléje a magasba. Ha egy fecske repült volna be, vagy egy pacsirta, egy sas, vagy egy ökörszem, akkor talán zavarba jöttek volna a szegedi karok és rendek. A méltóságos és nagyságos toronyalja talán attól tartott volna, hogy a tavasz akar bejönni, az uj élet, uj világ üzenete. De egy denevér, ez csak rokon­lélek, ez csak megértő szellem lehet. Még néhány denevér és pár bagoly kelSeiio ide, házi kezelésben és akkor igazán fölös­leges és hiábavaló volna minden törekvés^ amely ki akarja egészíteni a torony alatt 8 nemes város köztörvényhatósági bizottságát. A görög és római klasszikusok emlőin nevel­kedő podeszta nyugodtan és derűsen idézhetné ! a szelíd és kedves klasszikus poétát: j Ulularunt uertice íujmphae! Mpp&myi Mh&rÉ üdhvo&lé&e. Budapest, szeptember 22. A Magyar Re­víziós Liga végrehajtó bizottsága Berezeg Fe-. rcnc elnökletével kimondotta, hogy távirat­ban üdvözli Apponyi Albert grófot, a nagy magyai- államférfit, aki szellemi és erkölcsi felsőbbségének fegyverével a magyar igazság biztos bázisán fényesen megvédte nemcsak a magyar igazságot, de egyben Európa érde­keit is a fenyegető bukástól. Apponyihoz, aki csütörtökön reggel utazott el Genfből, üdvözlő táviratot intézeti a Ma­gyar Tisztviselők Országos Egyesülete, vala­mint Szatmár és Bereg vármegyék törvény­hatósági bizottsága is. (Szeged város napok óta együtt ülő közgyű­lése pedig, amely nem mulasztotta el, hogy kö­szönettel tudomásul vegye Bethlen Istvánnak a bizalmi felterjesztésre irt köszönő leiratát, Apponyi Albertről, aki bár díszpolgára is ennek a városnak és portréja a közgyűlési terem falút díszíti, — tökéletesen megfeled­kezett.) Genf, szeptember 22. 'Apponyi Albert gróf tegnap a Hotel de la Faix-ben fogadta az; egész külföldi és genfi sajtónak mintegy (50 tudósítóját. Az eseményről beszámolva a Jour­nal de Genéve a többi közt a következőket irja — A' magyar kormány nem hárítja el ma-j gától azt, hogy a kérdést tijra megvizsgálja és< hogy a jogelvek feladása nélkül mérlegeljen minden eszközt, amely ennek az ügynek meg­oldására alkalmas volna. Magyarország haj­landó lojálisán megkísérelni az engpsztelő­dést, de a Népszövetség magasabb érdekében szükséges, hogy a jog tekintélye elismertes­sék. feUUnést Ueiíeíí Mmgliában. London, szeptember 22. A Manchester Guar­dian kifejti, hogy Chamberlain álláspontja meglepetést keltett Anglia jogászköreiben. A döntőbíróság eljárása nem jelentett' beavatko­zást a román szuverenitásba, mert ott egy­szerűen egy szerződésszerű jog érvényesítésé­ről volt szó, másfelől a nemzetközi szerződc­sek aláírásával valamennyi állani korlátozza saját szuverenitását. E tekintetben számos pre­cedens áll fenn. Ami Chamberlain álláspontját illeti, amellett nem szól sem precedens, sem pedig egyetlen jogi szaktekintély sem. London, szeptember 22. A Daily Mail ve­zércikke éles hangon kárhoztatja Chamber­lainnek azt a foltozó varga-politikáját, ame­lyet a magyar—román vitás kérdésben köve­tett, ahelyett, hogy igazat adott volna a pana­szoknak. Chamberlain arra törekedett, hogy kibúvót teremtsen, ami őt magát is ferde hely­zetbe hozta. Böjttel §zfg@ritoiíl eljárással Is megfofintethetik az engedetlen leveeíéket­Klelíeisfeerg kultuszminiszter rendelete a levente-kötelességek »teljesítésének biztosításáról«. Budapest, szeptember 22. A hivatalos lap mai számában Klebelsberg kultuszminiszter rendelete jelent meg, amely szabályozza a stesti gyakorlásra kötelezett ifjak kötelességeit és a kötelességek teljesítésének biztosítását-. A kultuszminiszter rendelete arra kötelezi a testgyakorlásra kötelezett ifjakat, hogy lakó­helyükön összeírás végett a községi elöljáró­ságnál megjelenjenek, ott illedelmesen visel­kedjenek, az oktatók iránt illő tiszteletet ta­núsítsanak. A rendelet további vészében a fegyelmi vét­ségeket, illetve a fegyelmi büntetéseket ós azok alkalmazásának módját áltepiím mg. Esze­rint nfylfe fógydmi fctóWtfek Yab, he­lye: 1. mégintés, 2. a szülő írásbéli érisíiiése, 3. a járási főszolgabíró elé való idézés meg­feddés végett, 4. a bezárás, amely reggel nyolc­tól este nyolcig és három órától 12 óráig al­kalmazható. Ez utóbbi fegyelmi büntetést az oktató csak abban az esetben rendelheti el, ha a testnevelési felügyelő erre külön Írás­ban feljogosította, sőt négy órán tul történő be­zárást csak a főszolgabíró, illetve polgármes­ter utasítására lehet kiszabni. A rendelet megszabja azt is, hogy a be­zárást kellő felügyelet alatt és egészséges he­lyiségben szabad csupán végrehajtani és a bezárást súlyos esetbetl böjttel is szabad ÖKZ­szfökapcsöltii Mrn^n ilyen eséifcen azonban aífarilosan a síSüöiafc is fetíl értssiteni. réflleM csütörtökön életbe, is lépett.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom