Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-25 / 219. szám

11)27 szeptember 25. DÉLMAfiVAlRf HIHwiitiin munamg" A Roíhermere-akclóról beszélt az ni a szegedi egyetem rektora. (A t)élmagyarors~ág muu „társától) Szombaton délben fényes külsőségek között tizen­két jelöltet avultak doktorra a szegcdi egyete­men. Az aulát előkelő közönség töltötte meg. A felavatott doktorokhoz dr. Tóth Károly pro­rektor nagyobb beszédet intézett, amelyben töb­bek között a következőket mondotta: — A magyar kérdés, Trianon revíziójának kér­dése, az utóbbi hónapokban lényeges változáson meut át. Amiről egy évvel ezelőtt mi magunk itt bent is csak félve, suttogva beszéltünk, az ma a világ közvéleményének Ítélőszéke elé vite­tett. Amilyen hiba volna ehhez az akcióhoz vér­mes reményeket fűzni, azt várni, éppen olyan, vagy még nagyobb hiba volna az, ha ezen akció jelentőségét lebecsüluők. — A tord Rothermere áital kezdeményezett ak­ciónak végső oka annak fölismeréséből táplál­kozik, hogy egész Közép- és Iíelet-Európaban egyedül mi, megmaradt maroknyi magyarság vá­gj uuk a polg; íri társadalmi rendnek, a iokozalos fejlődésnek biztos pillérei, következőleg a bol­sevizmus elleni küzdelemben egyedül reánk lehet I egész biztosan számítani. És ezt a föladatunkat csak akkor tudjuk teljes erővel betölteni, ha ősi határaink visszaállíttatnak. — Ami az akció várható hatását illeti, ennek jelentősége abban áll, hogy az európai közvé­leményt előkészíti a nagy változásra. Máris megrendül a hit a békeszerződések vál­tozhalatlanságában. Magát a változást, az eredeti, az ősi határok helyreállítását azonban, ha majd eljön az alkalmas lélektani pillanat, nekünk ma­gunknak fog kelleni végrehajtani. Addig is, amíg ez az időpont eljövend, kötelességünk nekünk is és különös kötelességük Öuoknek, Doktor Urak, akik Erdély kiüldözött egyetemének kezéből kap­ják a diplomát, mindent elkövetni, hogy a revízió tudata megerősíttessék kínt és bent egyaránt. A doktorrá avatott jelöltek a következők voltak: a jogtudományokból Habermann Gusztáv, Reieli Oszkár, Rőfi Károly, az államtudomá­nyokból : Cservinszky István Arthur, Gráff­j ó d y László, Kalmár Gyula (summa cum laude), az orvostudományokból: Bogner Rudolf, Iván­ka Gyula, Lőwinger Simon, I. udescher István és Major György. Krausz János nem íanul§at az egyet*emenfi meri Mú.y Sínátrét igazabb köliőnék tarifa Gyéni Gézánál. Asz Ady-raiongó «fMR&t, alcií egy iinlcépzölciiri beszéde miatt leicsapialc a piarista gimnáziumiból. KizánúK a szegedi egye­temről is. (A Délmagyarország munkatársától.) A 7 egész országban méltó íélüinést kelteit az az iskolai botrány, amely két évvel ezelőtt zajlott lc a piaristák vezetése alatt álló szegcdi vá­rosi gimnázium hetedik osztályában az osz­tály egyik növendéke, a tizenhétesztendős Iirausz János körül. A botrány az iskola egyik önképzőkör! üléséből kelelL^-ca. Ezen az ülésen az egjik diák Gyóni Géza ismert háborús versét szavalta. A szavalat meg^ix álására Krausz János vál­lalkozott, aki kritikájában összehasonlította Gyóni és Ady költészetét és megállapította, hogy Adré volt az igazabb, a magyarabb, mert a háború ulán kiderült, hogy azoknak volt igazuk, akik előre megjósolták a magyar­Szorultságábau a.-_tán Praznovszky diplomáciai uton próbált boldogulni, a szép Kindermannét nyerte meg szövetségesének s keresztlüz alá vették a pilleboltost. Aigner Lajos, aki első történetírója volt a nevezetes lepkének, ugy meséli, hogy Praz­novszky térdcnállva kérte Kinder maimétól a lep­két s az asszony ugyanakkor addig istenkedett az urának, hogy az kénytelen volt engedni a ba­rátság és családi békesség kedvéért, 'fiz aranyéri Praznovszky Ignácé lett az Oxylrypia és halála után, a nyolcvanas években az akkor alakult sze­gedi uiuzctun velte azt meg az egész gyűjtemény­nyel együtt, l'ji] került az első Oxylrypia Szeged­ről Budapestre és így kerüli a második a vélet­len szeszélyéből Budapestről Szegedre s igy va­gyok én egyéb naplopó foglalkozásaim mellett a legdrágább m;..^yar pillangó felelős pásztora is. Azóta a budai hegyekben többször is megtalál­tak már a gyorsröptü és röptében ezüst cillo­gásu pillét, de mindig csak szórványosan s nem­régiben egész misztériumát kiderítették a szak­emberek. A lepke hernyói a vad iris-fajok gyökér­gumóiban élnek, vagyis ezek a tápláló növényei a pillének, amelynek őshazája valahol lent vau Ázsia belsejében. Onnan vándorolt idáig ez a na­gyon régi pillefaj még valamikor a jégkorszak után, mint tipikus alföldi pille. Amint aztán a kuliura feltörte az irises homokokat, a pille las­sankint felszorult a budai hegyekbe, a szép lepke­faj napjai azonban olt is meg vannak számlálva. Az Oxylrypia mintha szimbolikus piutyo volt:., a magyarságnak, furán mezőiről jött és elterjed . nek nyúlni natara összeesik a mieukével. tutüiK JtC miiem szu. a . -»t, aúi.ket t­mdomány tolvajnyelve -bagoly raiajlat«-nak heve«' vigyan mi van beléiűk ina í ság katasztrófáját és akik nem áldozták fel magukat az idegen háborús érdekekért. A tizenhai-íizohhétéves diákok másnap na- É gyon megbotránkoztak ezen a »destruktív« kritikán. Gyűlést tartottak, amelyen elhalá- j rozfák, hogy bojkott alá helyezik osztálytár­sukat. Később azután már a bojkottal sem elégedtek meg. hanem elhatározták, hogy Krausz János eltávolítását köve­leliK az Iskola Igazgatóságától. Határozatukat jegyzőkönyvi« fogiaiták, a melyben Krausz János önképzőköri beszédé­nek néhány részletét is beiktatták alaposan elferdiive és a jegyzőkönyvet átnyújtották a gimnázium igazgatójának. Közben természe­tcsen a bojkott botrányos jelenetekben nyilat­kozott meg, ugy, hogy Krausz Jánost a béke megóvása érdekében nem is engedték be az előadásokra. A tanári kar az ügyet döntés végett dr. Lippay György tankerületi főigazgatóhoz telte át, aki Krausz János eltávolítását ren­delte el. Hiába volt minden közbenjárás, hiába kért bo­csánatot a hetedikes diákgyerek, nem volt ke­gy-elem számára. El kelleti hagynia a gimná­ziumot, amelynek hcíedik éve volt növendéke. Ez a szomorú és érthetetlen diáktragédia azonban nem törte meg Krausz János lelkét. Magánúton tanult tovább és szabályos időben letette az állami reálgimnáziumban a hete­dikes vizsgát, majd az idén, színién mint magántanuló, leérettségizett és a mindig kö­zepes diák a reálgimnázium egyetlen preclara premahirus növendéke lett. Tanárai és az érettségi vizsgála'o'rat vezető bizolság tagjai csodákat mesélnek azokról a pompás, szabatos feleletekről, amelyeket a ki­csapott diák a fellett kérdésekre adott. Krausz János nem elégedett meg az érett­ségi bizonyítvánnyal, hanem elhatározta, hogy tovább tanul. A jogi pácára érzett hivátottságot, lehál be­adta felvételi kérelmét a szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogi karához. Kérelméhez ugy, amint azt az uj egyetemi szabályok elő­írják, mellékelte a szegedi államre dörségen iállitott erkölcsi bizonyítványát, amely azt a» lla, hogy a folyamodó etkuxic.) L&ZfeiiUS Si.^iiijiúisákiói ttüouás alá nem e@sk„ politika!* telj teljesen megbízhat*, a proletárdiktatúra alatt nem követett el sem­miféle államellenes bűncselekményt. Mellé­kelte az erkölcsi bizonyitványon kívül azt a bizonyítványt is, amelyet a szegedi reálgim­názium igazgatója állított ki számára és amely azt igazolta, hogy Krausz János jó magavise­letű, kifogástalan szorgalmú diák volt, a jogi karra való felvételre a legmelegebben ajánlható. Természetesen mellékelte érettségi bizonyítvá­nyát is, amelyből azt tudhatta meg a jogi kar, hogy Krausz János kitüntetéssel tette lc minden tárgyból az érettségit. Talán rajta kívül nem is volt olyan diák, aki ilyen töké­letes előfeltételekkel kérte volna bebocsájtá­sát a magasabb tudományok hajlékába. Az egyetem jogi kara fel is vette Krausz Jánost a hallgatók sorába. A határozatról hi­vatalos irást is kapott dr. Menyhárt Gáspár dékán aláírásával és a jogi kar hivatalos pe­csétjével. Mivel Krausz János szülei szegény emberek, szűkös jövedelmükből nem igen ke­rülhetne ki a magas egyetemi tandíj, a kari határozattal felvett diák tandíjmentességért fo­lyamodott. Kérelmét a jogi kar tárgyalta le és a mellékelt ragyogó bizonyítványok alapján a lehető legkedvezőbben intézte el. Krausz János teljes tandíjmen­tességet kapott az egyetemen, ami a preclare prematurus bizonyítványok szegénysorsu tulajdonosait teljes joggal meg is illeti. A karnak erről a határozatáról is kapott hivatalos értesítést, amely felszólítás volt arra is, hogy iratkozzon most már for­mailag is be és jelenjen meg a jogtudomá­nyi kar dékánjánál beiktatása végett. Krausz János a meghatározott időben jelent­kezett dr. Menyhárt Gáspár dékánnál. Felmu­tatta írásait és kérte beiktatásál, de a dékán legnagyobb meglepeté­sére kijelentette, hogy nem Ik­tathatja be, mert felvétele körül váratlan bajok keletkeztek. Feljelentés érkezett ugyanis ellene és a jogi karnak a feljelentések alapján revízió alá kell vennie korábbi határozatait. Közölte a dékán azt is a kétségbeesett diákkal, hogy volt gimnáziumi osztálytársai je­lentették fel és azzal vádolják, hogy két évvel ezelőtt ha­zaíiatlan kijelentéseket tett az iskolai önképző­kör ülésén, amelyek miatt ki is csapták a gimnáziumból. A feljelentés alapján a jog­hallgatók szervezete, a Werbőczy bajtársi szövetség is tiltakozását jelentette be Krausz János felvétele ellen. Jöjjön el másnap ismét Krausz János, akkor majd megtudhatja a kar uj határozatát. Krausz János másnap ismét jelentkezett a dékánnál, aki sajnálattal közölte vele, hogy a kari Ölés megsemmisítette a korább! határozatokat, érvény­telenítette az Ady-rajongó diák felvételét és visszavonta teljes tandíjmentességét is. A másodszor is kicsapott diáK csodálkozva kérdezte meg a dékántól, hogyan hozhatolt a szegedi egyelem jogtudományi kara a vádlott megkérdezése és kihallgatása nélkül ilyen sú­lyos határozatot? Dr. Menyhárt Gáspár pro­fesszor erre a kérdésre azt válaszolta, hogy a kar szükségtelennek tartotta Krausz János kihallgatását, mert az önképzőköri jegyző­könyvből pontosan megállapította a tényállást, megállapitolta azt, hogy Krausz János két év­vel ezelőtt, mint a szegedi kegyesrendi gimná­zium hetedik osztályának növendéke —• haza­fiatlan kijelentéseket tett, tehát a feljelentésbe foglallak megfelelnek a valóságnak. Hiába hivatkozott a szegedi reálgimnázium preclare premalurus növendéke arra, hogy az önképzőköri jegyzőkönyv nem tekinthető a téicles jog sza'oálytti szerint hatósági oltárai­nak, súlyosabb okmánynak ö hnd&raég er­I'Mcsí bizottgiiványánál és a tedlgimnáshim igazgatója által kiállított bizonyítványnál, dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom