Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-27 / 246. szám

1927 október 27. íífil.MA (i Y A IS! IKSZ ACw' üSíaHcrcffiüüjsms Pesti mintára igazoltattak a sze ÉS összevertek egv orvostanhallgatót. rendőri permanencia. Furcsa események az anatómiai intézetben. — Bííalános nyugodtan fait el a délután és az Éjszaka. „Mem engaditels az egyetemre zsldá isaügaíúke! seStSii, amíg vissza fiem vonják a még Ise sem nytiftoff nnmerus siansus-reviziés javaslatot". (A Délmagyarország munkatársától.) A Budapesten tegnapelőtt megkezdődött egyete­mi események a szerdai nap folyamán Sze­gedi-e is átterjedtek. A keddi nap — amint arról beszámoltunk — Szegeden a legna­gyobb nyugalomban mult el. Kedden este azután az egyetemi ifjúság vezér tanácsa meg­beszélte az eseményeket. Az értekezleten az ifjúság vezérei kijelentették, hogy azonosítják magukat a budapesti egyetemi ifjúság nu­merus clausus melletti álláspontjával. A ve­zérek azonban óva intették a diákokat attól, hogy ne ragadtassák el magukat és higgadtan mérlegeljék az eseményeket. Amitől azonban a szegedi egyetemi ifjú­ság vezérei tartottak, a szerdai nap folyamán sajnálatos események kíséretében bekövetkez­tek. 1 fi szegedi egysem hallgatóinak egy­része fckopirozta a budapesti tünte­téseket. A kora reggeli órákban még csend volt az egyetem különböző fakultásain. A hallgatók egyenkint szállingóztak be az epületekbe és ugy látszott, hogy az előadások rendben fog­nak lefolyni. A különböző fakultások kapuin mindenki minden igazoltatás nélkül belép­hetett. A hangulat azonban nyomott volt. R tüntetésed elttszifr a Szukovátiiy-iéren lévő voif fstéfcgn kezdüdiak, Leszámefépaiota épii­ahol a bölcsészeti kar számára találtak haj­lékot. Schmidl professzor meg is kezdte előadását, amelyen- a zsidó vallású egyetemi hallgatók is megjelentek. Az előadás nyugodtan folyt le, majd az előadás végén a sorok között ideges nyugtalanság volt észlelhető. A professzor befejezte előadását, amikor a folyosóról hirtelen harsánu kiáltások hallat­szottak: — Éljen a numerus clausus! Ili a zsidók­kal! — majd hangos pfuj kiáltások hangzot­tak el. A széles folyosók lázas hangyabolyhoz ha­sonlítottak. Az elsőéves egyetemi hallgatók ínég nem ismerték egymást, megkezdődött a hallgatók leigazolása. Az igazoltatások nagy izgalomban játszód­lak lc. « — Ki vele! Ki kell dobni! — hangzott el egy-egy hang. Ekkor már a fakultás épületének kapujá­ban kisebb árségak állottak SeS, akik idegent nem engedtek be. Az épület bel­sejéből olyan hangos lárma és zsivaj hallat­szott, hogy teljesen megakadt a nyugodt munka. Bántódása azonban senkinek sem tör­tént. Amikor azután a legnagyobb fokra há­gott az izgalom, a lázongó és türelmetlenkedő hallgatók között hirtelen megjelent dr. Horger Antal egyetemi tanár, a filozófiai kar dékánja. A dékán először csendre és rendre intette az ifjúságot. Nyugodt és megfontolt szavait azonban alig hallgatta meg az ifjúság. — Távozzanak és menjenek szépen haza — mondotta nyugodtan Horger professzor. — Nem megyünk, mi előadásra jöttünk, ne­künk jogunk van itt lenni! Közben állandóan éltették a numerus clau­sust és pfujjolták a zsidókat. H filozófiai fakultás növendékei szemlsenáMak dékánjukká! és nem en­gedslmesftedtek felszólításának. Hiába kérte a hallgatókat Horger, hogy őrizzék meg az egyetem békéjét és méltóságát. Nem tettek eleget felszólításának, mire a dé­kán ezeket mondotta: — Majd meglátják az urak, mi lesz, ha nem hajlanak szavamra! fi szegedi egyetlen először fordult elő, hogy a hallgatók nem fe^esüet­iéií a tiákán rendelkezéséi, Közben azt is kihirdették, hogy a mai elő­adásokat nem tartják meg. A filozófiai fakultás növendékei ezutáu egvenkint távoztak el az épületből. A diákok útja a réNnsi iskolában levő anatómiai intézetbe vezetett. A rendőrség ekkor még mindig nem szer­zett értesülést a megkezdett tüntetésről. Dél­előtt 10 óra tájban egy kisebb rendőri osz­tag jelent meg a leszámolóhivatal épülete előtt, de a rendőrségnek nem akadt dolga. A kapitányság vezetője ekkor tudomást szer­zett a készülő eseményekről és intézkedésére az összes fakultások épületei előtt őrszemek jelentek meg, hogy a tüntetések elfajulását megakadályoz­zák. Tiz óra után azonban már az összes fakul­tásokon lejátszódtak az ismert események A hangulat és a szenvedély a legviharosab­ban az anatómiai intézetben" robbant ki, ahol tettlegességek is történtek. -•tt az egyetemi ifjúság a legradikálisabban hajtotta végre a pesti mintát Davida Leó egyetemi tanár a filozófiai fakultáson történ­tek hírére már meg sem tartotta előadását, amit az ifjúság harsány éljenzésscl vett tudo­másul. Az ifjúság a tantermekben gyülekezett, amikor belépett Gellért tanársegéd és bejelen­tette, hogy aiiietldlg neiü íii'/ánatos eleissk tar­tózkodnak a tanteremben, aiüiHs nem kezdi meg az előadást, A tanársegéd kijelentésére az ifjak tom­bolni kezdtek és megkezdődtek az igazoltatá­sok. A zsidó vallású egyetemi hallgatónők minden bántódás nélkül jutottak ki az épü­letből. A legtragikusabban azonban Reményi Sándor elsőéves hallgató járta meg. Gellért tanársegéd termében ő volt egyedül zsidó vallású. — Igazolja magát! — rontottak Reményire. A teljesen magára hagyott diák ellenkezés nélkül teljesítette a parancsot, amire a hallgatók nekirontottak és vaióságga! összeverték a szerencsétlen diákot. A folyosón végig verték Reményit és eltá­volították az épületből. A durva inzultust az őrtálló rendőrök azon­t>*1 jelentették a városházára, ahonnan Bor­bola rendőrt anácsos egy szakasz rendőrt és Schőn Károly rendőrkapitányt küldte ki az anatómiai intézethez. Az épület belsejében azonban ekkorra már csönd honolt. A felsőbb 5 évfolyamú egyetemi hallgatók valóságos sző-1 harcot vivtak a »gólyákkal«, akik minden-? féleképen igazolni próbálták cselekményüket* Az inzultus hírére nagytömeg kíváncsis­kodó verődött össze az épület előtt. Tizenegy óra után megkezdődött az anatómiai intézet-j ben összegyűlt hallgatók vándorlása. — Irány a természettudományi intézet! — hangzott el a parancs. És az ifjúság zári­sorokban megindult a Kossuth Lajos-sugár­uton. Mögöttük rendőrosztagok. A tömegből állandóan röpködtek a kiáltások: — Le a zsidókkal! Éljen a numerus clau-* sus! Amire a tömeg az állami főgimnázium épü­letében lévő .természettudományi intézethez ért, ott már elvégezték az igazoltatást. Féltízen­kettőkor mintegy kétszáz főnyi diákcsapat gyűlt össze az épület előtt. A diákság nyomá­ban lévő rendőrosztagok parancsnoka távo­zásra szólította fel az ifjúságot. Az ismételt felszólításnak nem tettek eleget, amire dr. Schőn Károly rendőrkapitány parancsot adott a tömeg feloszlatására. A tömeg a rendőrök elől menekülni kezdett. A diákok két szárnyra szakadlak. Egyrésze a Horváth Mihály-uecá­ban, a másik része pedig a színház felé ro­hant, hogy minél hamarább elérjék a köz­ponti egyetem épületét. Csatáiveszteit hadhoz volt hasonlatos az ifjúság, amikor a hátuk mögött siettek a rendőrosztagok fi menekül ifjúságnak az a része, amelyik a karzőn ál rohant, hangosabb és merészebb voll. — Éljen a numerus clausus! Le a zsidók-, kai! Abcug a Délmagyarország! — hangzottak a kiáltások. A korzó sétáló népe riadtan tért ki a zilált sorokban rohanó hallgatók elől. B központi egyetem éjiístste előtt azután találkozott a két csapat. Az egyetem, előtti térségen előbb a jtlinuuuz, majd a' Hiszekegy akkordjai hangzottak el. Néhányan a kurzuslapot éljenezték, majcl ismét a Dél-j magyarországot abcugolták. Ekkor történt, hogy Loos István rendörfelSj ügyelő néhány kerékpáros rendőrrel meg akarta tisztítani az épület lejáróját. fi tömeg azonban ne&rontoS a rer??!­öröknek, ugy hogy azok, hogy a súlyosabb összecsapást eltereljék, hátrálni kezdtek. Ekkorra azon­ban már odaérkeztek a többi rendőroszta-' gok, amire a lüntelőcsoport benyomult az egyetem előcsarnokába. Az éljenzések és a pfujjolások azonban még mindig nem hagy­tak alább. Az ifjúságot Magyar Károly ren­dőrfelügyelő próbálta lecsendesíteni, akik az­után bent az egyetem udvarán beszélték meg a továbbiakat. — Este hat órakor találkozunk! —- adták ki hangosan egymás közölt a későbbi összejövetel időpontját. Feltűnést keltett azonban az a jelenet, ami­kor az egyetem épületéből távozni készülő zsida vallású hailgatúaiijkef pfujjolni és zsiáózi'i kezdte, A védtelen leányok könnyes szemekkel néz­tek egymásra és az uccán többen hangosan kifejezést adtak felháborodásuknak, többen pe­dig a leányok védelmére siettek. A zűr-zavar, a hangos tüntetés, a rendőri osztagok megjelenésére természetesen óyiási fömsr; verődött össze az egyelem elő!'.. Rendzavarás azonban ekkor nem történt, az ifjúság kisebb csoportokban kiözönlött a korzóra. fi délután teljes csöndben és nyugalomban teli ei. Se­hol sem voltak csoportosulások, csupán a cir­káló rendőrök mutatják, hogy délelőtt tün­tetés volt. Hat óra körül arra lettek figyelmesük, hogy egy-egy kisebb csoportban egyetemi hallgatók érkezaek a köz­ponti egyefem élé. Már élőbb elwrfcdt a híre

Next

/
Oldalképek
Tartalom