Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1927-11-25 / 270. szám
1927 november 25. DÉLMACV AKOJKSZÁG „A2 egyetemi zavargások a Balkán felé io!}ák el az ország becsületét". Beszélgetés a polgármesterrel az egyetemisták tüntetéseiről. Délmagyarország munkatársától.) 'Az egész városban nagy és érthető feltűnést kellett az a mód, ahogyan dr. Somogyi Szilveszter polgármester szerdán délelőtt az egyetemi ha'loatók száztagú küldöttségét fogadta a városháza közgyűlési termében, hogy meghallgassa véleményüket a házikezelésben tartott Városi Szinház vezetéséről. A bajtársak ugyanis a városházából fiókegyetemet rögtönöztekf kituszkoltak a közgyűlési teremből minden sidegent«, majd őrségeket állitottak a közgyűlési terem minden bejárata elé és megakadályozták, hogy rajtuk kivül bárki is beléphessen a küldöttségfogadás színhelyére. A nyilvánosság igy csak nagyon hézagos és hiányos képet nyerhetett arról, hogy a polgármester miként intézte el a színházban tüntető egyetemi ifjúság kívánságát, mert közvetlenül a küldöttség fogadása után a polgármester is eltávozott a városházáról. A Déljti&gyarország munkatársa csütörtökön délelőtt felkereste a polgármestert hivatalában és bejelentette azt a sulyos sérelmet, amely a tegnapi küldöttségjárással kapcsolatban nemcsak a szegedi sajtó munkatársait, hanem az Autonóm város tekintélyét is érte. — Én nem tudok erről az igazoltatásról és ja kivezetésekről — mondotta a polgármester —, de azért ugy vélem, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a város polgármesterével négyszemközt, a nyilvánosság kizárásával beszélten ... — Nem is erről van szó — mondottuk — ftanem arról, hogy az egyetemi bajtársak saját hatáskörükben, önhatalmúlag zárták ki a nyilvánosságot. Erre csak a város polgármesterének lett volna joga, de a kijáratokhoz akkor sem állhattak volna fel bajtársi őrségek. A városi szolgák tölthették volna be az ajtónállók tisztségét. Megkérdeztük ezután a polgármestertől, hogy tulajdonképen mit mondott az egyetemi hallgatóknak. — Tessék elhinni — mondotta a polgármester —-, hogy alaposan és keményen megmondtam nekik a véleményemet. Nem gorombáskodtam velük, mert hiszen azt mindenki beláthatja, hogy a könnyen hevülő és hevíthető fiatalsággal nem szabad gorombáskodni, de azért megérthették azt, amit meg akartam értetni velük. Megkérdeztem tőlük, hogy tisztelik-e a törvényeket. Kórusban mondták rá ía választ, hogy tisztelik. Ezután bebizonyítottam előttük, hogy ugy a szinházi tüntetéssel, mint a numerus clausus mintt rögtönzött tüntetésekkel törvénytelen útra léptek és forradalmi cselekedeteket követtek el. Ha sérelmük van, annak orvoslását törvényes uton és törvényes formák között kérhetik. Ha erkölcstelennek tartanak egy darabot, a rendőrségtől kérhetik annak betiltását, ha nincsenek megelégedve a rendőrség határozatával, megfelebbezhetik azt a kerületi főkapitányhoz, vagy végső fokon a belügyminiszterhez. De tüntetni, zavart kelteni nem szabad. Megmondtam nyíltan azt is, hogy zajos eljárásukkal sokat ártanak az ország jóhirnevének és verekedéseikkel, igazoltatásaikkal egyre jobban a Balkán felé tolják az ország becsületét. Sérelmeik lehetnek, de a törvényhozás dolgába nem avatkozhatnak bele. Nálunk különben ősi hiba az, hogy minden kategória beleavatkozik a másik kategória belügyeibe, az orvosok az ügyvédek ügyeivel foglalkoznak, az egyetemi hallgatók pedig most a szinház ügyeibe szólnak bele. A legbosszantóbb az, hogy még ebben sem eredetiek. Egyszerűen lekopirozzák a oudopestt példákat. Budapesten a Nagyasszony ellen rendeztek szinházi tüntetést' és kiverték a zsidóvallásu hallgatókat az egyetemről. Ugyanezt tették Szegeden is. Végül kijelentette a polgármester, hogy a szinház műsorát az arra illetékes faktorok állítják össze és ebbe a munkába semmiféle külső, a színháztól távol álló akarat i)em szólhat bele. Hétfős bezárják a szegedi egyetemet, ha folytatódnának az egyetemi zavargásé! n csütörtöki nap a legteljesebb nyugalom jegyében telt el. — 1 bajtársak tanulási sztrájkot rendeznek és memerandumsznafe a belügyminiszternél (A Délmagyarország munkatársától.) A' hétfő óta tartó egyetemi esemém'ek csütörtökre majdnem teljesen elcsöndesedtek. Az egyetemi épületekben szélcsend uralkodott és csak a kapukban strázsáló rendőrőrszemek jelezték, hogy a bajtársak a békés munka helyett ismét tüntettek és ismét igazoltattak. A rendőrség csütörtökön a kora reggeli órákban ismét elfoglalta helyét az egyetem épületei előtt és állandóan rendőrszakaszok maradtak készenlétben. A rendőrség közbelépésére azonban a csütörtöki napon nem volt szűkség. Az ifjúság bajtársi szervezetei — amint már megírtuk — még szerdán délután elhatározták, hogy sztrájkba lépnek. Az előadásokat nem hallgatják és az egyelem épületébe nem mennek be. Csütörtökön délelőtt azután végre is hajtották határozatukat. A bajtársi titkos értekezleteken ugyan — a terjesztett hirek szerint — kimondották azt is, hogy a bajtársak a sztrájk ideje alatt lehetőleg ne mutatkozzanak nyilvános helyeken, hanem otthon tanulva demonstráljanak ügyük melleit. A bajtársi szervezetek határozata azonban csak kimondott »határozat« maradt. A déli korzón soha még annyi bajtárs nem sétált. Az egyetemi épületek kapuinál pedig olyan bajtársak is leviziteltek, akik máskor csak katalógus olvasásra szoktak bemenni. Az előadásokat csütörtökön az orvosi fakultáson kivül nem tartották meg. Megtörtént azonban az orvosi fakultáson, hogy az egyik professzor előadása alaíí egyetlen bajtárs tartózkodott az előadói teremben. A déli órákban azután hirc kelt az ifjúság körében, hogy az egyetemi tanács az ifjúság sztrájkjával kapcsolatban elhatározta,' hogy a tanárok pénteken megtartják óráikat, ha egyetlen hallgaló is jelentkezik. A szerda éjjeli bajtársi összejöveteleken elhatározták még, hogy a sikertelen szegedi interveniálások Után memorandummal fordulnak a belügyminiszterhez, akitől kérnt fogják a „Pás-Isi kirakat" és a „Szombatesti hölgy* feelüíásá?. A memorandumot a bajtársi egyesületek vezérei irták alá, akiknek küldöttsége még a szerda éjjeli személyvonattal felutazott Budapestre, hogy a belügyminiszternek személyesen mondják el kívánságukat. A »Párisi kirakat« előadásával kapcsolatos tüntetések előzményeiről érdekes »jelenségek5ről« számolhatunk be. Szerdán este a »Párisi kirakat« előadása előtt két órával a szegedi kurzuslap szerkesztősége kétizben is felhívta Tarnay művezető igazgatót és arra kérte, hogy a »Párisi kirakaUi-ot vegye le a műsorról, mert az egyetemi ifjúság nem tűri a darab további előadásait. Az erélyes felszólításra Tarnay kijelentette, hogy nem áll módjában a kérés teljesítése. Csütörtökön délelőtt olyan hirek terjedtek el, hogy a bajtársak pénteken folytatni akarják a tüntetést a „Szombatesti hölgy" premierjén. A felelőtlen hírekre azonban a szinház vezetősége mindent megtett, hogy a készülő tüntetéseknek elejét vegye. Csütörtökön délután Tarnay Ernő eljárt a diákok vezéreinél, tikik ígéretet tettek, hogy a péntek estére tervbe vett tüntetést nem hajtják végre. Ha sszomhaíig nem áll fielyre a rend: besiárfáR asz egyetemet. A retelor Qirüeíménye. Csülörlökön délben a következő feltűnést keltő hirdetményt függesztették ki az egyetem fekete lábiájára: M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Rectorálól. 586.1927-28. etsZi HIRDETMÉNY. Tudomására hozom az egyetemi ifjúságnak, hogy a mai napon a nm. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter úrtól a következő rendeletet kaptam: „Az egyetemi i/jusággai alkalmas módon sürgősen közölni sziveskediéh, hogy amennyiben e hétnek végéig, tehát f. hó 26-ig bezárólag az egyetemen a végleges, teljes nyugalom és rend helyre nem áll, az egyetem bezárását fogom elrendelni és azt fenntartom mindaddig, amig teljes biztosíték nem /esz arra nézve, hogy az egyetemen az újból való megnyitás után sem fognak a mostani helytelen állapotok megismétlődni". Amidőn ezt a rendeletet közhírré ieszem, a magam részéről is komoly jóindulattal figyelmeztetem az egyetemi ifjúságot, hogy magatartása a törvényeket sérti és az Egyetemet pedig, melyet szeretünk Alma Maternek nevezni, bántja és károsítja. Komolyan figyelmeztetem az ifjúságot, hogy az Egyetemnek bármely rövid időre való hivatalos bezárása az ifjúságot haladásában, tehát annak a célnak elérésében, hogy a magyar hazának mielőbb komoly alkotó munkása lehessen, sulyo'san hátráltatná, a szülókre pedig nagy anyagi megterhelést róna. Nyomatékosan felhívom tehát az ifjúságot, hogy egyetemi szabályainkat súlyosan sértő magatartásával hagyjon fel, az egyetemi előadásokat rendesen látogassa és kötelességének teljesítésében senkit se zavarjon. Szeged, 1927. évi november hó 24-én. Dr. Reinbold Béla s. k. e. /. Rector
