Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-06 / 29. szám

1927 február 6. DÉLMAGVARORSZAG 3 Hétfőn délelőtt ítélet a Gazdasági nank igazgatóinak bünpörében. Bokor Pál helyettes polgármestert betegágyánál hallgatták ki. (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton, a Gazdasági Bank igazgatói bűnügyének t'őtárgyalásán. a harmadik napon már lénye­gesen csökkent érdeklődés mellett folytatták a tárgyalást. A harmadik napon befejezték a bizonyítást, elmondották a pörbeszédeket és most már az ítélethirdetés következik. Gömörg tanácselnök először felolvasta a bank volt pénztárnokának jegyzőkönyvi val­lomásait Ezekből az tűnt ki, hogy Moravek vezérigazgató Falus számláján még akkor is vett tel összegeket, mikor Falus már rég el­tűnt Magyarországról. Az elnök ezután ismertette a vitatott mér­legeket és Novot Béla könyvszakértő jelen­tését, mely szerint a mérlegek adatai nem egyeznek a könyvekkel. Több igazgatósági ülés jegyzökönyvét ol­vasta fel ezután az elnök. Ezek szerint Mo­ravek bejelentette, hogy a Mezőgazdasági Részvénytársaság a banknak megterhelést je­lent. A védelem kérésére a vagyonfelügyelő jelen­tését is felolvasták. Eszerint az igazgatóság vétkes könnyelműség­gel járt el. Százhatvanmillióért telket vettek, melyeknek százmillió értéke sem volt. Kisemberek pén­zét még akkor is elfogadták, mikor már lát­ható volt a bukás. Gömöry tanácselnök ezután bejelentette, hogy Bokor Pál helyettes polgármester beteg és ezért nem jelent meg a bíróság előtt. In­tézkedett, hogy a tanács egyik tagja, fíácz Andor törvényszéki biró száll­jon ki a helyettes polgármester laká­sára és betegágyánál hallgassa ki a volt elnököt. A biró azonnal kiszállt Bokor Pál lakására. Az érdekes kihallgatást azonban — tekintettel Bokor betegségére — a ngilvánosság kizárásá­val tartották meg. Hogy mit mondott betegágyában Bokor Pál, azt a déhitáni tárgyaláson ismertették. Bokor Pál vallomásában kijelentette, hogy a bankszakmában teljesen laikus. Jóhiszemű volt Moravekkel szemben és annak jelentéseit elfogadta. Moravek azt állította, hogy a revizor munkája rosszaakaratu volt. tí csak a bank nagy forgalmát látta és ebből gondolta, hogy nem állhatnak rosszul. Egyebet nem is tud A bizonyítási eljárás ezzel befejeződött. Ezután Tompa Gyula ügyész egyórás vádbeszédet tartott. a gróf az inkvizíció eszközeivel dolgozott, de az se volt túlságosan humánus cselekedet, mikor a ha­ramia urak Pélerin egy áldott állapotos asszonyt azért öltek meg, hogy hozzájuthassanak a még meg nem született magzat kis ujjához. Ugy tartották, hogy az a leghathatósabb talizmán s akiknek olyan van a szürujjába kötve, azt nem fogja a zsarók golyója. ... A háború előtt én is beszéltem egy öreg rősz­kei magyarral, aki összetett kezekkel áldotta Rá­dayt a haló porában is. Ezt az öreg magyart Rózsa Sándornak hivták, fia volt Rózsa Sán­dornak, a puszták királyának, formázta is arcra, termetre, — de ő már csak jámbor paprikater­melő volt. Még két bátyja élt neki akkor, 1910 kö­rül, azok is »sok csalárdu« gazdaemberek, ami alatt nem sok huncutságot ért az okos ember, hanem sok gyereket. — Sose tudtam szívelni az apám mestörségét, tudja, de azért engöm is szekvesztáltatott a gróf, mint suttyó legénykét. Két hétig voltam bezárva egy kis kalickába, akkor magához hivatott a gróf, mögverögette a vállam, oszt aszonta, lögyek rön­dősebb embör az apámnál. Olyan jó volt hozzám, hogy aszonta, nincs szive elkoboztatni tőlem az apáin kocsiját, lovát, pedig a többiektől mindönt elszödtek. Én mög osztán subát vöttem az apámnak, 22 pöngő forintot adtam érte, abba is halt mög szögény a rabságban. — Hát aztán nagyon kénytette magát az apja a rossz életre? — Eccör-kétcör vegszált rajtam, hogy próba­szöröncse, mért nem rnék velük, de hogy nem vót kedvem, rámhagyta, hogy no, gyerököm, lőhet, hogy ne köd van igazad, ha nem arra termöttél. De nagyon szépen beszélt velük mindig, soha én egy rossz szót attól nem hallottam, mert igön szerette a családjait. — Moravek volt egyetlen szakember a bank­ban — mondotta —, neki kellett volna az ügyekkel többet foglalkozni és az igazgatóságot kellőleg informálni. Amikor látta a bukást, tökefelemelést akart, a mérleget pedig ekkor meghamisította. Amikor azután a Pénzinté­zeti Központ revizora lejött és ajánlotta, hogy a bank számoljon fel, Moravek azt mondotta, hogy a zsidó bankok a revizort határozott ulasitással küldték le, hogy ez a keresztény vállalat ne tudjon reuzálni. Kérte Moravek et bűnösnek kimondani és elitélni. Ezután a védőbeszédek kezdődtek meg. Dr. Marton Kőnig Mihály védelmében szó­lalt fel éss kérte felmentéséi mert bűncselek­mény nem forog fent. Ezután dr. Pfeifcr Zoltán, Moravek védője tarlolla meg két és félórás védőbeszédet. Hang­súlyozta, hogy az igazgatóság könnyelműen járt el. Moravek munkájába nem folytak bele, utasításokat nem adtak. Pénzt pedig nem vit­tek a bankhoz, mindössze 21 millióval kezd­tek dolgozni. Az igazgatóság ezenkivül ked­vezményekel kivánt. Moravek csak olyan vál­tókat l'ogadotl el, amelyeket a Szeged-Csong­rádi visszleszámitolt. Védence kérte, hogy Gaál Ferencet válasszák be az igazgatóságba, hogy legalább egy szakértő legyen köztük, de ezt sem teljesítet ték. Moravek a könyve­lesben szintén nem volt szakember, a mérle­geknél jóhiszeműen járt el, különben pedig ő hivla a könyvszakértőt és csak tőle és a revizortól értesült, hogy a bank passzív. A sikkasztási esetekre vonatkozólag kijelentette, hogy Moravek Falus és Hajdú esetében a felek utasítása szerint járt el. Gömöry tanácselnök a pörbeszédek uIán, este 7 órakor, miután a vádlottak nem kíván­tak élni az utolsó szó jogával, bejelentette, hogy a törvényszék vasárnap délelőtt fog Íte­letet hozni és az ítéletet hétfőn délelőtt fél­tíz órakor fogja kihirdetni. A DMKE közgyűlése szótöbbséggel hozzájárult a széképtilet eladásához. (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület szombaton délután hat órakor Becker Ven­del lanitóképzőintézeii igazgató elnökletével rendkivOIi közgyűlést tartott a városháza köz­gyűlési termében. A közgyűlésnek egyetlen tárgya a DMKE széképületének eladása volt. Becker Vendel az ülés megnyitása után bejelentette, hogy Herczeg Ferenc, az egye­sület diszelnöke levele inlézetl a vezetőség­hez és bejelenlelte, hogy ezen a közgyűlésen nem kiván elnökölni, mert nem akarja a tagokat elhatározásukban befolyásolni. Klug Péter ügyvezető igazgató terjesztette ezután elő az igazgatóság és az elnöki ta­nács javaslatát. Az elnöki tanács javasolja, hogy az egyesület engedje át széképületét a városnak egyetemi internátus létesítésére, ugy, hogy a város harminc éven keresztút évi húszezer pengőt fizet érte. A javaslat felelt hosszabb vita keletkezett. Dr. Ball Endre azt indítványozta, hogy a DMKE széképületét, tekintettel a kulturális célra, adja el a városnak, de csak készpénz­ért. Dr. Buócz Béla csatlakozik ehhez az indítványhoz. Zobay Ferenc, Kuncz Henrik és Ottovay István ulán a polgármester szó­lal 1 fel. — Köztudomásu — kezdette a polgármes­ter beszédét —, hogy a város miiyen horri­bilis terheket vállalt magára az egyetemért. Mivel azonban Klebelsberg Kunó gróf, hosz­szu idők legnagyobb kultuszminisztere kije­lenlelte, hogy a DMKE széképülete a legal­kalmasabb egyetemi internátus céljaira, én habozás nélkül melléje állottam ebben a kérdésben és a város közönsége bizonyára szívesen veszi magára ezt az ujabb terhet is, bár már a régiek súlya alatt is nyög. Megjósolja ezután a polgármester, hogy a város közgyűlésén is erős csaták lesznek e körül a kérdés körül, de el van készülve a küzdelemre. Kéri az igazgatóság javaslatá­nak elfogadását. Mivel harmincnyolc tag titkos szavazást kért, az elnök azt elrendelte. A DMKE köz­gyűlése az igazgatóság javaslalát 55 szava­zattal 32 ellenében elfogadta. i Borzalmas kéjgyilkosság történt a főváros határában. Sem az áldozat leány, sem a gyilkosok személyazo­nosságát nem ismerik. — Két fiatalember követte el a gyilkosságot ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Máv. igazgatósága szombaton délben je­lentelte a főkapitányságnak, hogy Budapest határában a hatvan—szolnoki vonal elágazá­sánál a töltéstől néhány méternyire egy meg­ggilkolt leány holttestére akadtak. Az értesülés vétele után Laky Lajos detek­livfőnök két detektiwel a helyszínre sietett, ahonnan azonban néhány perc múlva ujabb telefonértesítést küldtek a főkapitányságra, hogy rendőri bizottság szálljon ki, mert rend­kívül titokzatos és különös gyilkosság történt a főváros határában. A bizottság megérkezése után megállapítot­ták, hogy az áldozat egy fiatal 22—24 éves leány, aki minden jel szerint kéjgyilkosságnak esett áldozatul. Bal arca alatt a nyakon mintegy huszonöt centi­méteres véres vágás húzódott, amely csak­nem teljesen lemetszette a fiatal leány nya­kát és azonnali halált okozott. A rendőrség azonnal megindította a nyo­mozást, azonban az áldozat kilétét nem sikerült eddig megállapítani, de a gyil­kos személyére vonatkozólag sem állolt semmi támpont rendelkezésre. Kihallgatták a vasúti pályaőröket is, akik közül az egyik, Koptán Mihály, ott a holt­test mellett elmondotta, hogy szombatra vir­radó éjjel két fiatalember kopogtatott be hozzá és aziránt érdeklődtek, hogy messze van-e a legközelebbi község. Ké­sőbb a kutyája ugatni kezdett és mikor ki­ment, a két gyanús fiatalembert ott látta ólál­kodni a pálya körül, de amikor rájuk szólt, futásnak eredtek. Szeinélyleirást csak annyit tudott róluk adni, hogy eléggé jól öltözöttek és 170—180 cm. magasak voltak. A rendőrorvos ezután megállapította, hogy a szerencsétlen leányon a gyilkosság előtt, vagy után erkölcstelen meréngletet követtek el és abból a körülményből, hogy a pályaőr a két gyanús fiatalembert látta, arra következtetnek, hogy esetleg ketten követték el a gyilkosságot. A rendőrség a meggyilkolt leány személy­leirásál az összes környékbeli gyáraknak el­küldötte. A rendőrség az éjszakai órákban a nyomo­zást a legnagyobb apparátussal folytatta és annyit kétségtelenül megállapított, hogy kéj­gyilkosság törlént, azonban sem az áldozat, sem a gyilkos személyére vonatkozólag tárgyi adatok nem állanak rendelkezésre. Valószínű­nek tartják, hogy az áldozat egy tót leány volt, aki valamelyik sörgyárban lehetett üveg­mosogató nő, esetleg a temetőben kertész­leány, mert a keze azt mutatja, hogy nehe­zebb fizikai munkát nem végezhetett. tCohn és Kelly!! rituális vígjáték. Fös»ereplök egy „ZS" é* egy „OOl" JJ Héttőim szerdáig a Korzóban. * ||

Next

/
Oldalképek
Tartalom