Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-11 / 57. szám

1927 március 6. DÉLMAGYARORSZAG 3 A mimkásbizíosiló pénztár autonómiájának ügye az ipartestület elöljárósága elélt. „Isméi gólunk határoznak, nélkülünk." (A Délmagyarország munkatársától) Csütörtök este tartotta a szegedi ipartestület elöl­járósága márciusi ülését. Körmendy Mátyás el­nök nyitotta meg az ülést, majd dr. Pálfy Jó­zsef titkár pergette le a napirend sablonos pont­jait. Vita annál a pontnál kezdődött, amely az ipartestületi székház kisajátításának veszedelmé­ről emlékezeti meg. Az elöljáróság arra az álláspontra helyez­kedett, hogy nem zárkózik el a székház átadása elöl, de semmi esetre sem fogadja el a cserébe a javadalmi épületet. Amennyiben a város reflektál a székházra, akkor szerezzen helyette megfelelő helyen megfelelő há­zat, vagy telket. Hosszabb vita fejlődött ki az ipartestületi lagsági dijak uj megállapítása körül. Több felszólalás elhangzása után az elöl­járóság az elnökség javaslatát fogadta el, amely progresszív alapon tíz fokozatban állapítja meg a tagdijakat és pedig: az t. fokozaüian 2 pengő, a 2. fokozatban 2 pengő 50 fillér, a 3. fokozatban 3 pengő, a 4. fokozatban 4 pengő, az 5. fokozatban G pengő, a G. fokozatban 8 pengő, a 7. fokozatban 10 pengő, a 8. fokozatban 12 pengő, a 1). fokozatban 1G és a 10. fokozalban 20 pengő lesz. Felolvasták a kereskedelmi és iparkamara át­iratát, amely szerint a kamara négyszáz ajánl pengős fel ösztöndijat olyan ifjú iparosnak, vagy kereskedőnek, aki fel­sőbb szakiskolát végzett és tanulmányait a kül­földön kívánja folytatni. Az elöljáróság kimondotta, hogy állásaikban vég­legesiti A11 h Irén és dr. Gyuris István ipar­testületi alkalmazottakat, akik már öt évet meg­haladó idő óla állnak az ipartestület szolgálatá­ban. Viszont vegyes érzelmekkel fogadta az elöl­járóság a titkár ama bejelentését, hogy a kir. ítélőtábla elmarasztalta az ipartestülellet Bózsó János egykori jegyzőjével szemben havi 200 pengő nyugdíj és 600 pengőn felüli perköltségek megfizetésére. Bár megkísérlik még a jogorvoslást, a havi 200 pengőket azonban mull év augusztustól vissza­menőleg fizetni kell. Dr. P á 1 f y József ismertette ezután a népjó­léti miniszter leiratát, amelyben az ipartestület­nek a miinkásbiztositö pénztárra vonatkozó panaszos felierjesztésére válaszol. A miniszter leiratában maga is elismeri a munkásbiz­tositó autonómiájának szükségességét és ezért az országgyűlés elé is terjesztette erre vonatkozó törvényjavaslatát. Gondoskodni kíván az ipari bal­esetek csökkentéséről és pedig olyan intézkedé­sekkel, amelyek a baleseteket megelőzik. Arra a panaszra pedig, hogy az iparosokat a balesetek önhibájukon kívüli, késői bejelentésekért meg­bírságolják, az a válasz, hogy a tárgyalásokon módjukban áll ez ellen védekezni. Marosa n Milán nem hajlandó a miniszter válaszát tudomásul venni, mert abban semmi meg­nyugtató nincsen. Sürgősen, távirati uton kell kö­vetelni az autonómia visszaállítását és pedig p a­ritásos alapon, hogy ugy a munkaadóknak, mint a munkásoknak, vagyis a pénztár fentartói­nak beleszólásuk legyen az ügyvitelbe. Ma kétség­beejtő a helyzet. A pénztár nem viseli szivén a munkások ügyeit, súlyos betegeket, akiknek beteg­ségeit magánorvosok megállapítják, munkába kül­dik. A szegedi pénztár hárommilliárdot küldölt fel a központba, ellenben a kereskedelmi alkalmazottaknak betegség esetén az első hat hétre nem fizet táppénzt. Ezeknek a fizetését a munkaadó tartozik folyósí­tani, bár fizetik a drága tagsági dijakat. Dr. Pálfy József hozzájárulna Marosán auto­nómiát sürgető indítványához, de elkésettnek tart­ja, mert hiszen a javaslat már az országgyűlés előtt fekszik. A kormány bizonyosan már régeb­ben beterjesztette volna ezt a javaslatot, mert már régen készen van, de bizonyára az ánlánt gördített akadályokat a munkásbizlositó autonómiája elé. Hogy a javaslat mit tartalmaz, azt egyelőre nem lehet tudni, de azt hiszi, hogy paritásos autonó­miát nem. A kormánynak bizonyára oka van az autonómiát mellőzni és Pálfy szerint nem kívá­natos, hogy a munkásérdekeltség túlsúlyba kerül­jön a munkásbiztositóban. Körmendy Mátyás szerint az a baj, hogy a javaslat már az országgyűlés előtt van és nem mutatták be előbb az érdekeltségnek, hogy az is megjehesse észrevételeit. Ismét rólunk ha­tároztak, n é 1 k ü 1 ü n k. Indítványozza, hogy az ipartestület, nemkülönben a kereskedelmi és iparkamara, írjanak fel a kormányhoz, hogy mielőtt az országgyűlés tárgyafás alá venné a törvényjavaslatot, küldjék azt meg az ipari és kereskedelmi testületeknek. Ezután Marosi n reflektál a titkár szavaira és kétségbevonja, hogy az ántánt akadályozta volna meg a munkásbiztositási törvény parlamenti tár­gyalását, sőt éppen az ellenkezőjét hiszi, mert tudvalévő, hogy az ántánt államaiban a szociális viszonyok jobbak, mint nálunk és éppen az ántánt sürget különféle szociális intézményeket. Elfogadja az elnök javaslatát, de ettől függetlenül kivánja az autonómia távirati sürgetését. Az elöljáróság végül is az elnök javaslatát tette magáévá. Ezeken kívül még cgv figyelmet érdemlő in­dítvány hangzott el, amelyben dr. Pálfy József erőteljes mozgalmat sürget a sze­gedi ilélőlábla érdekében. Mint ismeretes, ugyanis némely verzió szerint állítólag van olyan terv, hogy az igazságügyi kor­mány a szegedi táblái meg akar ja sziialelni. Ez ellen természetesen tiltakozni kell, mert erősen csökkentené a város tekintélyét és forgalmát is, amit végeredményben az ipar és kereskedelem is megsinylene. Pálfy azt indítványozta, hogy kar­öltve a város hatóságával, az ügyvédi kamarával és a város egyéb testületeivel, indítsanak mozgalmat ennek a tervnek leszerelésére. Az elöljáróság az indítványt egyhangúlag elfo­gadta és még néhány apróbb ügy elintézése után az ülés véget ért. Feljelentést tettek Kmeíty ellen, hogy egy 70 éves öregasszonyt felcsalt a Britanniába, kirabolta és meggyilkolttá. Áz ügyész vádat emelt rablógyilkosság cimén is. Budapest, március 10. A Kmetty-ügy főlárgya­lásának hetedik napján, ma délután Szüle Sán­dor malomlulajdonos előadta, hogy Kmetty tőle 1919-ben Sárszentmiklóson 5 hordó benzint rck­v i r á 11. Kmetty kijelentette, hogy nem emlékszik az esetre. Pongrácz Lajos poslaellenőr elmondja, hogy a kommün után Mihajlovics dr. orvos 12 felje­lentést tett ellene az Ostenburg különítménynél és az ügyészségnél. 1920. májusában egy magát detektivnek állító egyén kihívta a házban lévő vendéglőbe, de alig lépeti be. hátulról fejbevág­ták, majd Kmetty torkon ragadt a, autóba tuszkolták, az Albrecht-laktanyába vidék, olt napokig verték és valami lOG-os autóról faggatták, ami felől nem tudott semmit. Kmetty azután erőszakkal jegyző­könyvet vétetett fel s aláíratta vele, amely sze­rint apagyilkosnak vallotta magát, ezzel át­küldték a rendőrségre, ahonnan szabadon bocsáj­tották. A tanuk kihallgatása után dr. Szent ki rályi ügyész bejelentette, hogy Blau Ármin Rombach­uccai kereskedő ujabb feljelentést adott be Kmetty ellen, mely szerint Kmetty 1920. január 8-án 70 éves öreganyját felcsalta a Brittaniába. olt összekötözi«, kirabolta és meggyilkolta. Ezért a vádat kiterjeszti rablógyilkosság cimén Kmetty ellen. Dr. Károlyi József védő ellenzi a vádkiterjesz­tést, mert a kiadatás egy meghatározott vádpont­ra szólt s a nemzetközi jog megsértése lenne, ha a biróság az uj váddal is foglalkoznék. Dortsák elnök kihirdeti a biróság végzését, mely szerint a Jegtágabb teret engedik meg a bizonyítás terén s azonnal intézkedett, hogy Blau Ármint összes bizonyítékaival megidézzék. A tárgyalást holnap folytatják. „Hajja ló ur" és „nem lehet nehéz kasszát szállítani, ha — nem szabad káromkodni' (A Délmagyarország munkatársától) Az erkölcsvédelmi rendelet, mint ismeretes, külö­nösen Budapesten igen érdekes, sok tekintetben jellemző és sajnálatos eseményeket váltott ki. Az erkölcs védelmében a lulbuzgó, bár tagadhatat­lanul jóindulalu államrendőrség hozzányúl a mű­vészi alkotásokhoz is, ami természetesen vissza­tetszést kelt mindazokban a legkonzervativebb kö­rökben is, amelyek tisztában vannak a művészi alkotás fogalmával, természetével és esztétikájá­val. Az erkölcsvédelmi rendelet P a k o t s József interpellációjával kapcsolatosan, éles vitákra adott alkalmat az országgyűlés szerdai ülésén, amelyen Scitovszky Béla belügyminiszter beismerte, hogy történtek visszásságok, de azt is kijelentette, hogy ujabb rendelkezéssel és a végrehajtó köze­gek megfelelő instruálásával, elejét fogja venni a további kilengéseknek. Érthető, ha a történtek után országszerte egyre nagyobb érdeklődéssel néznek az erkölcsvédelmi rendelet, illetőleg azoknak sorsa elé, akik sokszor akaratukon és tudhikon kívül kerülhetnek össze­ütközésbe ezzel a rendelettel. Szegeden például egészen más irányú összeütközésbe jöhetnek egye­sek elég gyakran az erkölcsvédelmi rendelettel. Igen jóízű esetekről beszélnek, amikor egy-egy szereplő lelkierejének csak teljes megfeszítésével tudta elkerülni, hogy a kihágási bíróság elé ke­rüljön. Valahol a felsővároson történt, hogy egy kocsis seliogyse tudta indulásra nógatni lovát, amely a sáros uton megrekedt a kocsival. Leg­nagyobb bosszankodására rendőr is volt a közel­ben. s amikor a kocsis már minden türelmét elve­szítette, odaállt a lova elé, megfogta a pofáján a szerszámot és rettenetes elkeseredéssel szónokolta neki: — Hajja ló ur, azt a hétszentségit en­nek az erkö lesös világnak, húzza mái­kegyed ezt a tetves kocsit! Káromkodási ingerét ilyen szerencsés módon vezette le ez az ember, mégis egész jogvita fej­lődött ki arról, hogy kihágási biróság elé állitható­e ezért az újfajta, úgynevezett erkölcsös károm­kodásért. A másik, ennél még jellemzőbb eset az egyik szegedi szállítóval történt, akinek arra adtak megbizást, hogy szállítson el egy igen súlyos Wertheim-szekrényt. Az emberek, akiket a szál­lító a munka elvégzésére kiküldött, nem akarták elfogadni a megbízást, mondván, hogy de kérem szépen, az ilyesmi mostanában teljesen leheletlen. A tulajdonos nem értette a munkások válaszát s amikor azt mondta, hogy magyarázzák meg ezt a kijelentésüket, azt válaszolták neki, hogy mu­tasson olyan embert a világon, aki egy nehéz kasz­szát elszállít, ha nem szabad káromkodni. No de vannak és előfordulhatnak Szegeden en­nél komolyabb esetek is. Például a szegedi szín­házban is megtörténhetik, hogy közös öltözője van egy színész-házaspárnak. A szegedi üzletek kirakataiban is fel-fei tűnhet valami művészi repro­dukció, sőt esetleg eredeti művészi alkotás is. Érthető tehát, ha a Dél m agyarország mun­katársa informálni szerelte volna a közönséget a szegedi rendőrkapitányság álláspontjáról az er­kölcsvédelmi rendelet végrehajtását illetően. Épp ezért tegnap délelőtt dr. Buócz Béla rendőr­főtanácsoshoz fordultunk, akit megkértünk, hogy adjon ebben az ügyben tájékoztatást. A kapi­tányság érdemes vezetője a következőket mondta: — Megtellein a kellő intézkedéseket. De mindez a rendőrség belső ügye, ugy, bigy a nyilvá­nosság számára erről a dologról nem kívánok semmit se mondani. A nyilvánosságnak természetesen a legkisebb kétsége sem volt abban, hogy az államrendőrség szegedi kapitányságának vezetője megtette a szük­séges intézkedéseket. Azt a véleményt, mintha a nyilvánosságot nem érdekelné, hogy melyek ezek az intézkedések, nem osztjuk. De nem tehetünk mást, minthogy megnyugszunk Buócz rendőrfő­tanácsos bizonyára megfontolt és közcélú elhatáro­zásában, a lakosság pedig bizonyára szintén meg­nyugodva várja, hogy milyen intézkedésekkel fogja magát szembentalálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom