Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)
1927-03-11 / 57. szám
1927 március 6. DÉLMAGYARORSZAG 3 A mimkásbizíosiló pénztár autonómiájának ügye az ipartestület elöljárósága elélt. „Isméi gólunk határoznak, nélkülünk." (A Délmagyarország munkatársától) Csütörtök este tartotta a szegedi ipartestület elöljárósága márciusi ülését. Körmendy Mátyás elnök nyitotta meg az ülést, majd dr. Pálfy József titkár pergette le a napirend sablonos pontjait. Vita annál a pontnál kezdődött, amely az ipartestületi székház kisajátításának veszedelméről emlékezeti meg. Az elöljáróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem zárkózik el a székház átadása elöl, de semmi esetre sem fogadja el a cserébe a javadalmi épületet. Amennyiben a város reflektál a székházra, akkor szerezzen helyette megfelelő helyen megfelelő házat, vagy telket. Hosszabb vita fejlődött ki az ipartestületi lagsági dijak uj megállapítása körül. Több felszólalás elhangzása után az elöljáróság az elnökség javaslatát fogadta el, amely progresszív alapon tíz fokozatban állapítja meg a tagdijakat és pedig: az t. fokozaüian 2 pengő, a 2. fokozatban 2 pengő 50 fillér, a 3. fokozatban 3 pengő, a 4. fokozatban 4 pengő, az 5. fokozatban G pengő, a G. fokozatban 8 pengő, a 7. fokozatban 10 pengő, a 8. fokozatban 12 pengő, a 1). fokozatban 1G és a 10. fokozalban 20 pengő lesz. Felolvasták a kereskedelmi és iparkamara átiratát, amely szerint a kamara négyszáz ajánl pengős fel ösztöndijat olyan ifjú iparosnak, vagy kereskedőnek, aki felsőbb szakiskolát végzett és tanulmányait a külföldön kívánja folytatni. Az elöljáróság kimondotta, hogy állásaikban véglegesiti A11 h Irén és dr. Gyuris István ipartestületi alkalmazottakat, akik már öt évet meghaladó idő óla állnak az ipartestület szolgálatában. Viszont vegyes érzelmekkel fogadta az elöljáróság a titkár ama bejelentését, hogy a kir. ítélőtábla elmarasztalta az ipartestülellet Bózsó János egykori jegyzőjével szemben havi 200 pengő nyugdíj és 600 pengőn felüli perköltségek megfizetésére. Bár megkísérlik még a jogorvoslást, a havi 200 pengőket azonban mull év augusztustól visszamenőleg fizetni kell. Dr. P á 1 f y József ismertette ezután a népjóléti miniszter leiratát, amelyben az ipartestületnek a miinkásbiztositö pénztárra vonatkozó panaszos felierjesztésére válaszol. A miniszter leiratában maga is elismeri a munkásbiztositó autonómiájának szükségességét és ezért az országgyűlés elé is terjesztette erre vonatkozó törvényjavaslatát. Gondoskodni kíván az ipari balesetek csökkentéséről és pedig olyan intézkedésekkel, amelyek a baleseteket megelőzik. Arra a panaszra pedig, hogy az iparosokat a balesetek önhibájukon kívüli, késői bejelentésekért megbírságolják, az a válasz, hogy a tárgyalásokon módjukban áll ez ellen védekezni. Marosa n Milán nem hajlandó a miniszter válaszát tudomásul venni, mert abban semmi megnyugtató nincsen. Sürgősen, távirati uton kell követelni az autonómia visszaállítását és pedig p aritásos alapon, hogy ugy a munkaadóknak, mint a munkásoknak, vagyis a pénztár fentartóinak beleszólásuk legyen az ügyvitelbe. Ma kétségbeejtő a helyzet. A pénztár nem viseli szivén a munkások ügyeit, súlyos betegeket, akiknek betegségeit magánorvosok megállapítják, munkába küldik. A szegedi pénztár hárommilliárdot küldölt fel a központba, ellenben a kereskedelmi alkalmazottaknak betegség esetén az első hat hétre nem fizet táppénzt. Ezeknek a fizetését a munkaadó tartozik folyósítani, bár fizetik a drága tagsági dijakat. Dr. Pálfy József hozzájárulna Marosán autonómiát sürgető indítványához, de elkésettnek tartja, mert hiszen a javaslat már az országgyűlés előtt fekszik. A kormány bizonyosan már régebben beterjesztette volna ezt a javaslatot, mert már régen készen van, de bizonyára az ánlánt gördített akadályokat a munkásbizlositó autonómiája elé. Hogy a javaslat mit tartalmaz, azt egyelőre nem lehet tudni, de azt hiszi, hogy paritásos autonómiát nem. A kormánynak bizonyára oka van az autonómiát mellőzni és Pálfy szerint nem kívánatos, hogy a munkásérdekeltség túlsúlyba kerüljön a munkásbiztositóban. Körmendy Mátyás szerint az a baj, hogy a javaslat már az országgyűlés előtt van és nem mutatták be előbb az érdekeltségnek, hogy az is megjehesse észrevételeit. Ismét rólunk határoztak, n é 1 k ü 1 ü n k. Indítványozza, hogy az ipartestület, nemkülönben a kereskedelmi és iparkamara, írjanak fel a kormányhoz, hogy mielőtt az országgyűlés tárgyafás alá venné a törvényjavaslatot, küldjék azt meg az ipari és kereskedelmi testületeknek. Ezután Marosi n reflektál a titkár szavaira és kétségbevonja, hogy az ántánt akadályozta volna meg a munkásbiztositási törvény parlamenti tárgyalását, sőt éppen az ellenkezőjét hiszi, mert tudvalévő, hogy az ántánt államaiban a szociális viszonyok jobbak, mint nálunk és éppen az ántánt sürget különféle szociális intézményeket. Elfogadja az elnök javaslatát, de ettől függetlenül kivánja az autonómia távirati sürgetését. Az elöljáróság végül is az elnök javaslatát tette magáévá. Ezeken kívül még cgv figyelmet érdemlő indítvány hangzott el, amelyben dr. Pálfy József erőteljes mozgalmat sürget a szegedi ilélőlábla érdekében. Mint ismeretes, ugyanis némely verzió szerint állítólag van olyan terv, hogy az igazságügyi kormány a szegedi táblái meg akar ja sziialelni. Ez ellen természetesen tiltakozni kell, mert erősen csökkentené a város tekintélyét és forgalmát is, amit végeredményben az ipar és kereskedelem is megsinylene. Pálfy azt indítványozta, hogy karöltve a város hatóságával, az ügyvédi kamarával és a város egyéb testületeivel, indítsanak mozgalmat ennek a tervnek leszerelésére. Az elöljáróság az indítványt egyhangúlag elfogadta és még néhány apróbb ügy elintézése után az ülés véget ért. Feljelentést tettek Kmeíty ellen, hogy egy 70 éves öregasszonyt felcsalt a Britanniába, kirabolta és meggyilkolttá. Áz ügyész vádat emelt rablógyilkosság cimén is. Budapest, március 10. A Kmetty-ügy főlárgyalásának hetedik napján, ma délután Szüle Sándor malomlulajdonos előadta, hogy Kmetty tőle 1919-ben Sárszentmiklóson 5 hordó benzint rckv i r á 11. Kmetty kijelentette, hogy nem emlékszik az esetre. Pongrácz Lajos poslaellenőr elmondja, hogy a kommün után Mihajlovics dr. orvos 12 feljelentést tett ellene az Ostenburg különítménynél és az ügyészségnél. 1920. májusában egy magát detektivnek állító egyén kihívta a házban lévő vendéglőbe, de alig lépeti be. hátulról fejbevágták, majd Kmetty torkon ragadt a, autóba tuszkolták, az Albrecht-laktanyába vidék, olt napokig verték és valami lOG-os autóról faggatták, ami felől nem tudott semmit. Kmetty azután erőszakkal jegyzőkönyvet vétetett fel s aláíratta vele, amely szerint apagyilkosnak vallotta magát, ezzel átküldték a rendőrségre, ahonnan szabadon bocsájtották. A tanuk kihallgatása után dr. Szent ki rályi ügyész bejelentette, hogy Blau Ármin Rombachuccai kereskedő ujabb feljelentést adott be Kmetty ellen, mely szerint Kmetty 1920. január 8-án 70 éves öreganyját felcsalta a Brittaniába. olt összekötözi«, kirabolta és meggyilkolta. Ezért a vádat kiterjeszti rablógyilkosság cimén Kmetty ellen. Dr. Károlyi József védő ellenzi a vádkiterjesztést, mert a kiadatás egy meghatározott vádpontra szólt s a nemzetközi jog megsértése lenne, ha a biróság az uj váddal is foglalkoznék. Dortsák elnök kihirdeti a biróság végzését, mely szerint a Jegtágabb teret engedik meg a bizonyítás terén s azonnal intézkedett, hogy Blau Ármint összes bizonyítékaival megidézzék. A tárgyalást holnap folytatják. „Hajja ló ur" és „nem lehet nehéz kasszát szállítani, ha — nem szabad káromkodni' (A Délmagyarország munkatársától) Az erkölcsvédelmi rendelet, mint ismeretes, különösen Budapesten igen érdekes, sok tekintetben jellemző és sajnálatos eseményeket váltott ki. Az erkölcs védelmében a lulbuzgó, bár tagadhatatlanul jóindulalu államrendőrség hozzányúl a művészi alkotásokhoz is, ami természetesen visszatetszést kelt mindazokban a legkonzervativebb körökben is, amelyek tisztában vannak a művészi alkotás fogalmával, természetével és esztétikájával. Az erkölcsvédelmi rendelet P a k o t s József interpellációjával kapcsolatosan, éles vitákra adott alkalmat az országgyűlés szerdai ülésén, amelyen Scitovszky Béla belügyminiszter beismerte, hogy történtek visszásságok, de azt is kijelentette, hogy ujabb rendelkezéssel és a végrehajtó közegek megfelelő instruálásával, elejét fogja venni a további kilengéseknek. Érthető, ha a történtek után országszerte egyre nagyobb érdeklődéssel néznek az erkölcsvédelmi rendelet, illetőleg azoknak sorsa elé, akik sokszor akaratukon és tudhikon kívül kerülhetnek összeütközésbe ezzel a rendelettel. Szegeden például egészen más irányú összeütközésbe jöhetnek egyesek elég gyakran az erkölcsvédelmi rendelettel. Igen jóízű esetekről beszélnek, amikor egy-egy szereplő lelkierejének csak teljes megfeszítésével tudta elkerülni, hogy a kihágási bíróság elé kerüljön. Valahol a felsővároson történt, hogy egy kocsis seliogyse tudta indulásra nógatni lovát, amely a sáros uton megrekedt a kocsival. Legnagyobb bosszankodására rendőr is volt a közelben. s amikor a kocsis már minden türelmét elveszítette, odaállt a lova elé, megfogta a pofáján a szerszámot és rettenetes elkeseredéssel szónokolta neki: — Hajja ló ur, azt a hétszentségit ennek az erkö lesös világnak, húzza máikegyed ezt a tetves kocsit! Káromkodási ingerét ilyen szerencsés módon vezette le ez az ember, mégis egész jogvita fejlődött ki arról, hogy kihágási biróság elé állithatóe ezért az újfajta, úgynevezett erkölcsös káromkodásért. A másik, ennél még jellemzőbb eset az egyik szegedi szállítóval történt, akinek arra adtak megbizást, hogy szállítson el egy igen súlyos Wertheim-szekrényt. Az emberek, akiket a szállító a munka elvégzésére kiküldött, nem akarták elfogadni a megbízást, mondván, hogy de kérem szépen, az ilyesmi mostanában teljesen leheletlen. A tulajdonos nem értette a munkások válaszát s amikor azt mondta, hogy magyarázzák meg ezt a kijelentésüket, azt válaszolták neki, hogy mutasson olyan embert a világon, aki egy nehéz kaszszát elszállít, ha nem szabad káromkodni. No de vannak és előfordulhatnak Szegeden ennél komolyabb esetek is. Például a szegedi színházban is megtörténhetik, hogy közös öltözője van egy színész-házaspárnak. A szegedi üzletek kirakataiban is fel-fei tűnhet valami művészi reprodukció, sőt esetleg eredeti művészi alkotás is. Érthető tehát, ha a Dél m agyarország munkatársa informálni szerelte volna a közönséget a szegedi rendőrkapitányság álláspontjáról az erkölcsvédelmi rendelet végrehajtását illetően. Épp ezért tegnap délelőtt dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsoshoz fordultunk, akit megkértünk, hogy adjon ebben az ügyben tájékoztatást. A kapitányság érdemes vezetője a következőket mondta: — Megtellein a kellő intézkedéseket. De mindez a rendőrség belső ügye, ugy, bigy a nyilvánosság számára erről a dologról nem kívánok semmit se mondani. A nyilvánosságnak természetesen a legkisebb kétsége sem volt abban, hogy az államrendőrség szegedi kapitányságának vezetője megtette a szükséges intézkedéseket. Azt a véleményt, mintha a nyilvánosságot nem érdekelné, hogy melyek ezek az intézkedések, nem osztjuk. De nem tehetünk mást, minthogy megnyugszunk Buócz rendőrfőtanácsos bizonyára megfontolt és közcélú elhatározásában, a lakosság pedig bizonyára szintén megnyugodva várja, hogy milyen intézkedésekkel fogja magát szembentalálni.