Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-20 / 114. szám

DÉLMAGYARORSZAG A magyar Kisebbségek és a világsajtó irta: Hetire János Bármilyen törhetetlenül hisszük is, hogy célhoz ér az az igaz­ság, amit Magyarország legnagyobb barátja — Széchenyi a legnagyobb magyar, Rothermere a legnagyobb barát — indított el a győzelem utján, mégis gondolnunk kell, törődnünk kell az elszakadt magyar­sággal addig az ideig is, amig el nem érkezik a történelmi idők teljessége. Nemcsak a történelem, az ezeréves sorsközösség széttép­hetetlen kötelékei, a kulturközösség összetartó ereje, az etnikai egy­ség, a gazdasági egymásrautaltság s a nemzeti szabadság princí­piumai tanúskodnak nagy igazságaink mellett, hanem az a sors is, aminek szakadékába az elszakadt magyarság zuhant Az igazságot, ha győzelemre akarjuk vinni, nemcsak bebizonyí­tani kell, die átéreztetni is. Ha egyszer a népek lelkiismerete, a világ nyilvánossága tudomást szerez arról, hogy a magyarságnak egy­harmadrészéi; milyen sorsba taszította az a követelés, mely éppen a kisnépek felszabadítását tűzte ki feladatul, ha Európa kulturnépei­nek lelkiismeretén dörömbölni fognak azok a panaszok, amelyekben bezárt iskolakapuk, szétszórt könyvtárak, feloszlatott kulturegyletek s az anyanyelvnek iskolában, bíróság előtt, közigazgatásban elnémí­tott szavai sikoltanak fel az élet, a napfény s a kultura szabadsága után, akkor Európa népe nemcsak tudni, látni, érteni, de érezni is fogja azt az irtózatos igazságtalanságot, aminek elkövetéseért az elég­tétel előtt nem remélhet feloldozást. Nincs könnyebb feladat, mint bebizonyítani az igazunkat, de ennek a bizonyításnak sincs meggyő­zőbb próbája mint a kisebbségi magyar nép. sorsának feltárása. Az az akció tehát, mely a világ lelkiismeretét meg akarja moz­dítani a magyar igazság mellett, nem mondhat le azoknak a pana­szoknak és sérelmeknek ismertetéséről, melyek együttvéve az el­szakad* magyarság sorsát rajzolják meg a mindennapi élet gyász­keretes' lapjain. Ezt a missziót, ezt a történelmi feladatot nem végezhetik sem a magyarországi, sem a magyar kisebbségi lapok. Nemcsak azért nem, mert a publicitásuk nem elegendő hozzá. A magyarországi lapok kénytelenek az óvatosság szordinójával foglal­kozni elszakadt testvéreik keserveivel, mert minden hangos szó, min­den kiáltó panasz, minden fogadkozás, ami innen hangzik átal a határon túlra, csak a bizalmatlanságot növeli, a türelmetlenséget szitja s a gyűlölködést táplálja. A kisebbségi lapok pedig, igen érthető okokból a megjelenésüket veszélyeztetik az igazság propa­gandájával s csak nehezítenék azoknak a sorsát, akiken segíteni szeretnének. E sorok írójától kisebbségi magyar lapokban már leg­alább kétezerötszáz vezércikk jelent meg, kisebbségi magyar lapban senki nála több vezércikket nem irt s így tanúságot is tehet amellett, hogy milyen határtalanul nehéz ma újságot írni az elszakadt magya­rok számára. A kisebbségi magyar publicisztikának egész külön nyelve alakult ki, — quorum pars magna fui, — amit csak a magyar olvasók értenek. Az elszakadt magyarság sajtója ezért alkalmatlan arra, hogy a sérelmek és panaszok propagandájával íszolgálja a magyar igazság ügyét Ezt a feladatot csak a nemzeti államoktól független világlapok vállalhatják és teljesíthetik. S az a bölcseség, bátorság, tisztánlátás és értelem, mely a magyar kérdés megoldatlanságában európai prob­lémát, a világbékére való törekvés elintézendő ügyét látja, nem mond­hat le arról a felmérhetetlen propagatív erőről, mely az elszakadt magyarság sorsának megismertetésében, a panaszok és sérelmek nyil­vánosságának megteremtésében rejlik. Ezt a missziót egyedül a világ­nyilvánosság sajtóorgánumai végezhetik el s nem hallgathatjuk el ezt a kérésünket akkor, amikor ennek egyik legméltóbb reprezentánsa időzik körünkben. A másik feladat, amit a humanizmus s a népszövetségi eszme ajánl a világsajtó irányitóinak jóakaratába: a kisebbségi jogok védel­mének nemcsak elméleti, de gyakorlati megadása. A kisebbségi jogok népszövetségi védelme ma inkább virtuális, mint tényleges jogon alapul. Nem lehet annyi heroizmusra kényszeríteni a kisebbségeket, hogy panasszal lépjenek fel az államalkotók nevében eljáró kormány­zatok ellen. Az az atmoszféra, amivel az utódállamokban a kisebb­ségi kérdéseket »kezelik«, ezt a joglépést hűtlenséggé és illoyaütássá torzítja. A népszövetség az illuzórius jogvédelmet gyakorlati jog­védelenmc ugy tehetné, ha diplomáciai megbízottakat rendelne azokba az országokba, melyeknek kisebbségei vannak. Ha lehetett népszövetségi megbízottakat küldeni a leszerelés és a pénzügyi kor­mányzat ellenőrzésére, bizonnyal lehetne a kisebbségi jogokat biz­tosító, úgynevezett garanciális szerződés határozmányai végrehajtá­sának ellenőrzésére is. A népszövetségi megbízottak, kisebbségi dip­lomaták egyszerű megjelenése elég volna ahhoz, hogy megszűnjenek az egyéni ¡sérelmek s a kisebbségi jogokból legalább annyi valósulna meg, amennyit az utódállamok a garanciális szerződésben magukra vállaltak. A hála és köszöntés ünneplése közben sem tudunk megfeledkezni elszakadt véreinkről. S azon a szerencsés napon, amikor magunk között tudhatjuk legnagyobb barátunknak a fiatalság és tehetség ékességeitől tündöklő fiát, a velük való törődés és értük való aggodalom monöatia el velünk ezeket a Press Fund elnökének. S The Hungarian Minorities and the Press of the World By John Dettre Althoug we believe Implicitly, that the Justice which Széchényi, the greatest friend of Hungary, the greatest patriot of Hungary, and Lord Rothermere the greatest friend of Hungary—have conducted to the path of victory—will reach its aim still we have to think, we have to care also now for those Hungarians, who are rent from us, until the coming of the completion of those Historical times. Not only History, the unbroken ties of common fate, of thousand Years, the sameness of culture, Ethnical unity, Keeping side by side as a stronghold, economically depending on ane another; the principles of National Liberty, are all testimonies to our great Rights, but also that fate, into which the severed Hungarians sank as Into a precipice. If we want to conquer, justice must not only be proved, but we have to make it feel by others. If once the conscience of people, the public of the great World Will Know, thai the third part of the Hungarians, was thrust into such a terrible fate; from which their Intention was to liberate the minorities, then, the cultured people's conscience will awaken, and hear the bitter complaints, speaking of the closed gates of schools, destroyed Libraries dissolved asso­ciations of culture; the prohibition of the mother tongue at schools, at courts of justice, in administrations; the tongue which must be dumb, and which yearns for life, for sunshine, for liberty of culture­then, the whole of Europe will not ouly Know, see, and understand, but will feel that dreadful injustice, which had been committed, and for which the only restitution is: to do justice. There is nothing easier than to prove our Rights, but there is no more convincing test to our proof then the showing of the fate of the Hungarian Minorities. Therefore the action—of which the purpose is to move the conscience of the whole world, for the Hungarian justice, can not renounce the rlgcht of making Known those complaints and injuries, which all picture the fate of the Hungarians on the black bordered leaves of every day life. This mission, this historical task can be fulfilled neither by Hungarian, nor by the papers of the minorities, Not ouly for that reason becanse their publicity is not enongh for the purpose. The news-papers of Hungary are compelled to treat the distress of their rent bröthers very cautlonsly, as each loud voice, each crying grief, each assurance which is issned from here, over to the borders is only increasing distrust Kindles Intolerance, and feeds hatred against them. The papers of minorities, from reasons quite obvivus, endanger their very existence by trying to make propoganda for justice, and would only harden the life of those, whom they yould want to help. The writer, of this article wrote more than twothousand five hundred leading articles in the papers of the Hungarian minorities, and no one knows better the difficulties of writing newspapers there. The publicists formed their own peculiar language there—quorum pars magna fui which is only understood by the Hungarians. For this reason the press of the minorities is utterly unable to serve the Hungarian justice, by exposing Injuries and injustice. This task can only be accomplished by the great world's papers, independent from the national States. And that wisdom, courage, discerning sight, and sense, which sees in the unsolved question of the Hungarians the problem of Europe, a case which has to be solved In consideration of the peace of the world, — cant renounce the use, that inestimable propagativ power with which It can make known by the world the injuries and complaints of the Hungarians, the only help which leads to a solution This mission can be accomp­lished by those organs of the press which can have publicity of the World, and we can't repress to beg this favour now when the most worthy representative of this Press with us. Another task which humanism and the idea of the League oi Nations recommends into the good-will of those who direct the World's Press: the defence of the rights of the minorities, not only in theory but also in practice. The defence of the rights of the minorities by the Leagne of Nations, to-day, is rather based upon virtual than real rights. That atmosphere, with which they treat the questions of the minorities In the States which have arisen lately — makes a freak of the rights and is disloyal and unfaithful. The Leagne of Nations could change the defence Of Rights from being illusory, to practical defence by appointing diplomatical delegates into those States which have minorities. If it was possible by the Leage of Nations to send representatives to control the disarming, and financial affairs, it certainly were possible to control the execution of those agreements which were guaranteed. The simple' presence of the delegates sent by the Leagne of Nations would put s stop to personal injuries, and of the Rights so much could be realized that the States guaranteed by agreement. We are filled with gratitude and thanks and take part most heartily in the festivities, but not even at this moment we can't forget our suffering Brothers. And on the most fortunate day when we can have the son of our best and greatest friend among us, who is adorned with youth and talent, we can't help tellelng how much we care for our brethren, how much we grieve for telling. «

Next