Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-20 / 114. szám
DÉIt MAGYARORSZÁG 1928 május 20. rr r LICHTMANN, SHHIFFER, COOKS kiPnlegességefe ROYAL CIPŐÁRUHÁZ RoyahépBÍet m Rothermere képéi a ilszíaszoba falára helyeMk a iaeyékon, Kossuth Lafos és Ferenc József képe mellé (A Délmagyarország munkatársától) Csendes tanvaházakban, az eperfás udvarok szelid békéjében, hüvős kocsmák félhomályos ivóiban, lassan rügyező akácfák között megbúvó templomok kertjeiben már hónapok óta birkóznak a kevésszavú magyarok annak az angol nagyúrnak a nevével, aki ebben a köröskörül ellenséges világban a magyar igazság harcosinak vallja és hirdeti magát. Furcsa név, idegen név, nehezen igazodik hozzá a magyar ember nyelve, de azért mondogatják, emlegetik mindenfelé. Hol Rőt Elemérnek, hol Rót emerré-nek, hol Rótemérnek, de mindenütt barátságosan, mindenütt tisztelettel és azzal a ritka szeretettel, amellyel a százszor becsapott, ezerszer félrevezetett magyar paraszt csak nagyon bev-A^k -ránt érez ezen a ülóbuson. Az egyik szegcdi mulatóban néhány nappal ezelőtt egy öreg régenhalott színész szólalt meg: Szűcs Laci bácsi. Erdélyből vetődött vissza rokkantan, betegen, szegényen Szegedre és szégyenkezve tányérozza végig a vidám, fehér abroszos asztalokat. Nem ingyen kéri az adományokat, megszolgál érte. Rekedtes hangján elénekel néhány régi nótát és elszavalja Üzent Rothermerv cimü versét. Revezetőül csak ennyit mond: — Kedves közönség, most elmondom versemet, amelyet Rothermeréhez irtam. A magyar ember nem mondja soha, hogy Razmir, 6em ugy, hogy Radomir, a magyar embernek Rothermere marad az mindig. Később, versmondás közben kiderül ugyan, hogy e rim kedvéért is Rothermere marad, ez azonban nem sokat változtat a helyzeten és az igazságon. A tanyai, a falusi magyar értetlenül nézne, ha valaki Razmir, vagy Radomir lordról beszélne előtte. Az angol nagyúr nevét az újság nyomtatott betűje vitte ki a külső földekre és az már ugy idegződött be az emlékezetekbe, mint ahogyan Íródik, legfeljebb a betűk sorrendjének ártatlan átcsoportosításával kissé magyarosabb zamatot kap, mint ahogy a bataillon-ból is Rata-Ilon lett, az influenzából epdig ifilujza, vagy infalencia. A helivásáros napókon, amikor a szegedi tanyák belátogatnak a városba és hadiszállást vernek a kocsibeállós kocsmákban, nagyszerű alkalom adódik a politizálásra. Ilyenkor célirányosan lehet meghányni-velni az ország sorsát panaszkodni a nagy adó miatt, viszszakivánni a régi időket és halk szóval megbeszélni azokat az uj reménységeket, amelyektől — ha igaz — terhes ez a gyönyörű szép, tavaszi levegő. Kocsmaszobákból, tanyai kocsik mellől, uccasarki kaszinókból gyűjtöttük kévébe az alábbi beszélgetéseket: A Páva kocsitáboros udvarán: Gazdátlanul álldogálnak az üres kocsik- A saroglyához kötött lovak unatkozva ropogtatják a szénát. Első pillanatban ugy látszik, hogy a kocsikon és a lovakon kivül senki sincs a széles udvaron. Az egyik kocsi közepéből azonban apró, kek füstrelhőcskék szállnak az ég felé. A Zákányból való Rite bácsi szívogatja nagy közömbösen a pipáját. Rossz lábai a kocsihoz láncolják vagyonőrzőnek, amig a fiatalok különböző boltokban költik a piacon szerzett pénzt. Nehezen indul a beszéd. A bizalmatlanság csak ugy sugárzik az öreg arcáról. A pipa a világ minden kincséért sem kerülne ki a szürke bajusz alól. Ezen nincs is csudálkozni való, mert Rite Jánosnak semmi oka sincs, hogy bizalma legyen a titokzatos szándékú nadrágosok iránt. Nincs most kővetválaszlás, hát a nadrágos, ha nem is adó végett alkalmatlankodik, legalább is a törvénnyel van valami baja. Diplomatikusan kell tehát megkerülni ezt a végtelen bizalmatlanságot. Érdeklődni kelt előbb néhány zákányi ismerős iránt, keserű szóval sopánkodni keli a fagyok és a jég miatt. Szidni kell kicsit a kormányt, amiért olyan nagy adóval nyomorgatja a népet. Amikor azután nagynehezen elhangzik az első »bion, bionc, rá lehet térni a tárgyra. — Mondja Rite bácsi, tudják-e maguk ott kinn Zákányban, hogy ki az a Rothermere. — Tudni tudjuk — mondja szűkszavúan az öreg — jót akar velünk, most meg elküldte a fiát is. — Sokan jönnek-e bs vasárnap a városba, amikor Rothermere fia itt lesz. — Hát gyünnek ölegen. Én nem gyühetök, mert hogy a lábammal v^lt baj a kórházba. Két esztendeig feküdtem vele. — Aztán biznakje benne, hogy lesz valami látszatja az angol nagyúr barátságának. Az öreg nagyon nehezen, nagyon óvatosan mond véleményt. Először csak annyit mond: — Messze uan ide nagyon az a Londonország. De aztán — miért, miért nem — megcsillan a szeme. — Ugy vagyunk mi valahogy avva az angolla, mint a nagyon szögény embörők beteg gyereke a gazdag kőrösztapáva A kőrösztapa nem hagyja éhön veszni a körősztfiát Minket is mögsegit majd az a Rótemere. Csak olyan messze né lönne Anglia. Észre se vettük, hogy közben egy fiatalabb gazda támaszkodott a kocsi oldalához és nagy figyelemmel hallgatta a beszélgetést, majd hirtelen megszólalt. — Messze van, az igaz — mondja —, de azért csak segíthet rajtunk, ha akar. Ugy-e János bácsi, Zákányhő is messze van a szegedi takarék, azé mégis tud segiüeni a pézivel. — Hát tud, ha akar — mondja erre Rite János és most már a fiatal gazda és az öreg gazda kőzött folyik tovább a beszéd. — Ha akar. Azt mondják, hogy akar — gondolkozik lassú, megfontolt beszéddel az öreg — de attu még is lőhet félni, hogy ha együn ide, hozzánk, nem mögy többet vissza. Itt marad királynak. Majd rövid szünet után hozzáteszi: — Sokszó becsapták mán a magyart. Becsapták a háborúba is. Mindég győztünk, mindég idegen országba vótunk, aztán mikó hazagyüttünk, szűk ketrecbe tanátuk magunkat Elveszőtt az ország. Mögmondtam én egyszer régön, még a háború előtt, amikó nagy depetációba vótunk, hogy nem lösz jó az a függetlenség, mert eveszünk biztosan, ha egyedül maradunk. így is lött. — De most mán nem löszünk egyedül — bizonykodott a fiatal — mellettünk lösz az angol. Azér gyűn a Rótemere. — Nagyon gyöngék vagyunk mink ahhon, hogy egyedül vőgyük vissza az országot. Nagyon megerősödtek a rácok, mög az olájok. 2 Puskával, katonával bajos lenne elbánni velük. Én azé bízok a Rótemerébe, mert hogy ü nem puskával akarja, hanem politikával. Az öreg megtömte ismét a kialudt pipát, rágyújtott és szürke szemével sokáig nézett a fölszálló füstfelhőcskék után. A Török-uccai Szécsi-féle vendéglőben: Az ivóban, a söntés körül tanyai asszonyok és emberek borozgatnak vagy kanalazzák a párolgó husievest. Olyan csönd van a kocsmában, mintha feleannyian sem lennének, Áz egyik asztalnál néhány alsókőzponti gazda ül, köztük Ralogh Antal, az alsóközponti gazdakör vezetőségi tagja. Politikus ember, a Rassay-párt kortese volt a választás idején. Könnyebben jön belőle a szó. — Ha visszaszörzi az országot — mondja Rothermereről — ugy fogjuk tiszfölni, mint Kossuth apánkat. Már most is tisztöljük. A fiát is ünnepelni fogjuk vasárnap, had lássa, mennyire szeretik a papáját a mqgyarok. A körbe nem rég akasztottuk ki Rótemere képét. — A tanyákon van-e sok ilven kéD már? — kérdeztük. — Majd mindön tanyán van má — mondja — zsidók hordták szét, oszt mindönki vött belüle, aki csak töhette. De azér l^inkábh attul lőhetne félni, hogy angol fönhatóság alá kerül az ország, arai nem lönne baj, hiszen Anglia nagyobb hatalom, mint amilyen az osztrák vót. Az se lönne baj, ha Rótemere itt maradna. — Mög is érdemölné — szól közbe egy másik gazda. — Na, na, hát nem mondom. — Hát magának, Ralogh uram. van-e már Rothermere képe? — Vöttem én is. — Odalógattuk a tiszta-szobába, Kösisuth Lajos, mög Ferenc Jóska, közé — szólal meg először az asztaltársaság egyetlen nőtagja, Ralogh Antal felesége, aki eddig szerényen, némán ült a saroknál és nagy figyelemmel hallgatta az embörnép beszédjit. A kocsma népe lassan az asztal köré gyűlik és megindul a beszélgetés a lordról, a fiáról, aki nagyon derék, szép szál legény, akármelyik magyar anyának öröme telhetne benne. Ugy beszélnek Magyarország barátjáról, mintha máris a családhoz tartozna. Nevét ritkán ejtik ki, mert nagyon ridegen, nagyon idegenszerüen hangzik számukra és még becézni se lehet, mint például Ferenc Jóskáét, vagy Tisy Pistáét. A kemény nézésű szürke szemekben felvillan a reménykedés és melegít a bizalom. Lord Rothermere és Esmond Harmsworth szenátor kiérezhetnék ezekből a tekint-e ttekből azt a mérhetetlen szeretetet és bizalmat, amely olyan hirtelen támadt irántuk ezen a szomoríi magyar ugaron. Magyar László BELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Májas 20-án, vasárnap GQNRflD VEIDT, JOHN BRRRYMOORE nagyszerd alalritítávol Máglya és élet. Egy kBltó regénye 10 f elv írásban. < Azonkivill Newyork és az Újvilág csodái. Utazás Brémából Chikápólg 5 felvonásban. Májiis 20-án, vasárnap MONTÉ BLUE ™ A rohanó express. Izgalmak filmje 8 (elvonásban. Azonkívül; Híradók. Előadások kezdete: 5, 7, 0, vnsír- és ünnepnap 3. 5, 7,9 órakor. Előadások kezdete 5, l, (J, vasár- ünnepnap 3 5,7 és 9 órakor. £ Gndolálás, hajvágás, manikűr Szegeti legrégibb, legnagyobb ás legelegánsabb szalonjában Gott^chall nái u. 4, a legtökéletesebb. Hajfestés minden színben. Szépségápolás ktllfOldl mintára. 259 Telefonszám: 11-04.
