Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-22 / 115. szám
SZXOCD: SzcrlcMzWtég: Deäk Ferenc ucca X. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, KÖlcsBnkBnyvtér és Jegyiroda: Aradi ucea S, Telelőn: 306. - Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: 16- 34.« » « » « » Kedd, 1928 május 22 IV. évfolyam 115. szám MAKÓ: SzerketzMMég é« kiadóhivatal: l'rt ucca O. Telefon: ISI. szóm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerke*zt(Mg é» kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon»: 49- szóm. « X « » « » « »* «» Előfizetési óra havonta 3-2Ű vidéken ós a föv Árosba a 3-«0, kUUOIdUa 6-40 pengd. Lgyet szóm 16, vasár- ós Ünnepnap 24 flllór Hétköznapok Minden elismerés adassék meg azoknak a polgártársainknak, akik a szegedi vendégfogadás sikerére méltán lehetnek büszkék, mint rendezői munkájuk legszebb jutalmára. Minden példásan ment, minden összevágott, gáncsolni valót senki nem találhatott. De azért a keretet mégse tévesszük össze a képpel. A tegnapi elemi erejű demonstrációt épp ugy nem lehetett megrendezni a szó szokott értelmében, mint ahogy nem lehet megrendezni egy főrgeteget, kiosztván szerepét a szélnek, a villámlásnak, a zápornak és a szivárványnak. Művészet volt ekkora tömegeket fegyelmezett rendben tartani, de ilyen embertengert megindítani és összehozni semmiféle szervezői munkával nem lehet. A méretekben és keretekben versenyezhet egymással Budapest, Szeged és Debrecen, de az az áram, amely összesodorta ezeket a tömegeket, független volt minden rendezői ügyeskedéstől. A hajtóerő a magvar lelkek hálája és reménykedése volt s Harmsworth képviselőt a sziveknek egy olyan Golf-árama ringatta végig az országon, amely neki bizonyosan felejthetetlen lesz még az u'o'só óráK* párnáin i >. S családja története föl1 jegyezheti, hogy ehez fogható ünneplésben magánembernek idegen országban talán soha a történet folyamán még része nem volt. Császárok, királyok nem értek még meg olyant, mint ez a kedves, szelíd mosolyai ifjú ember, akinek nem fejedelmi bibor, nem hadvezéri dicsőség, nem politikai karrier adja meg a súlyát, hanem az újságpapír. De nemcsak neki, e napok hősének lesz felejthetetlen ez a példátlan triumfus, hanem mindenkinek, aki szemlélője volt, ha osak a leghá túlsó sorokból is. De kívánatos volna, ha mindenki, aki csöppje volt a hullámzó néptengernek, tanulna is belőle egyetmást. Mert a legszebb látványosság is csak annyit ér, amennyi a külső káprázatok szétfoszlása után megmarad belőle s az ünnepnap sziromhullása után a hétköznapokon kell megérnie a gyümölcsnek. Az első tanulság az — a magunk számára, itthon való használatra —, hogy mégis csak van egy közös gondolat, amely egyesíti a turáni átok nemzetét. Ha az irredenta eszmének se volna meg ez az összefogó és egységesítő ereje, akkor sorsunk már meg is volna pecsételve s igazán nem érdemelnénk jobbal, mint hogy névtelenül és nyomtalanul belesöpörjön bennünket a történelem a népek ossariumába. Erdőégés, vagy árviz idején az őz egy szigetre szorul a farkassal és egy tűzmentes sziklán, vagy egy uszó fatörzsön békésen megférnek egymás mellett a halálos ellenségek is. Ez olyan természetes ösztön, amiről nincs mit beszélni, — de természetellenes az, ha az ünnep egyetértéséből semmi sem m;< •••' az acsargó hétköznapokra s ha a közösen imádkozott himnusz a gyűlölet vérszomjas csatakiáltásaival folytatódik. Tulajdonkép ennek a gondolatnak a folytatása az is, hogy nincs oka pesszimizmusra annak a népnek, amelyben ennyi erő forr és sistereg. Sokunknak támadt az a gondolatunk tegnap, hogy Hunyadi János negyvenezer tiszai halásszal szabadította fel Nándorfehérvárt és azokból a tömegekből, amelyek végigvárták Rothermere fiának alföldi útját, sokszoros negyvenezer főnyi hadsereg kikerülne. Világért se azt akarjuk ezzel mondani., hogy menjünk neki fejjel az ellenséges érofalnak, amellyel ez a boldogtalan ország körül van véve., mert ez virtus lenne ugyan, de a mai kor története nem igen kedvez a virtusoknak. Hanem ha az irredenta gondolat lávája hétköznapokra is megmarad a szivekben vasárnapi forróságában, a forró sziwel é6 hideg fejjel harcoló, nem hejehujás, de a hitvalló meggyőződésével szolgált, nem üzletes, de soha el nem alvó irredenta gondolat hamarább átvágja az ércfalat, mint Botond nem éppen korszerű harci bárdja. A harmadik tanulság az volna, öogy üa Rothermere lord az ólombetűk hadírendjeivel indított offenzívát az egész világ ellen miérettünk, akkor a sajtót mégis más szemmel kellene nézni, mint ahogy nálunk szokás s az angol sajtó éltetése mellett egy kis elismerés, egy kis csöndes hála kijárna a magyar sajtónak is. De persze képtelenséget még a nagynapok örömére, még az angol sajtófejedelem kedvéért se kívánhatunk honfitársainktól1. Százezer ember ünnepelte mámorosan, lelkesedve Rothermere fiát vasárnap Szegeden (A Délnwcjifoiorszdg munkatársától.) Szegeden ugy érzik, azt mondogatják az emberek, hogy nagyon régen nem hatotta át értnek a városnak higgadt, kissé tulflegmatikus népét olyan haíalmas, mindent betöltő és mindenkit megmozgató lelkesedés, mint amilyennel Esmond Harmsworth képviselőt, lord Rothermere fiát fogadták a szegedi homokon. Azok a budapestiek pedig, akik szemtanúi voltak a fővárosi ünneplésnek is, hizelkedési szándék nélkül állapítják meg, hogy a szegedi fogadtatás volt a különb, az impozánsabb, a hatásosabb, a szebb, a közvetlenebb. Szegeden a fogadtatásnak valahogy nem vctk hivatalos jellege, a százezernyi tömeg lelkesedése és maga a program is, amelyet egyetlen zökkenő sem zavart meg, természetes, spontán megnyilatkozás volt Szeged város külső képe vasárnapra teljesen megváltozott. Ez a különben nagyon csení des, nagyon néptelen város, vasárnapra zsongó méhkassá változott A főbb uccákat és tereket sürü tömegek lepték el látszólagos összevisszaságban, de mivel mindenki tudta a Ivét kavarodás sehol sem keletkezett. Harmsworth diadalútja a városházáig Féltizenkwftö lehetett, amikor Rothermere lord fia Felsőköz pontnál átlépte Szeged határát. Fogadtatására a diszmagyaros polgármester autóján a dorozsmai és majsai ut keresztezéséig kiment elébe. Itt már ekkor egész autótábor sorakozott fel az ut mentén. A nemzeü színekkel fellobogózott diadalkapu előtt állott meg a polgármester autója. Mintegy negyedóra tett el az izgalmas várakozásban, amikor az országút erdős hajlatában hatalmas porfelhő túnt fel. Rövidesen mint a szélvész vágtatott és bontakozott ki az ut porából a két Rolls Roys, amelyek egyikén Esmond Harmsworth magyarországi diadalutját megteszi. A két vezető kocsi után négy hatalmas turaautó következett, a képviselő kíséretével és a pesti újságírókkal. Mindjárt a megérkezés pillanatában a második autóból kiugrott egy magas, szőke fiatal ember. Kalapját a kezében tartotta, az arca mosolygós. A polgármester rövid, néhány szavas üdvözlése után Esmond Harmsworth a város első tisztviselőjével a város autójába ült át, ami után az autósor megindult be Szegedre. A házakon mindenütt zászlók. Az autókra lila és fehér orgonák hullanak. Az első tömeg Rókus-álloinásnál fogadta a lord fiát. Itt a vasutasok vonultak fel. Az apró angol és magyar zászlók ugy lobogtak a forró déli szélben, mint a viharzó erdő. A sugárut mentén órömittasan éljeneztek, A képviselő állandóan integetett. Magas, nyúlánk alakjával sokszor fel is állt az autóban. Sűrűsödő sorfalak és az egyre messzebbről felharsanó éljen előre jelezte a fogadtatás nagyszerűségét. Az üzletvezető ség előtt már csak lépésben tudott baladni az autó. A rendőrök a legnagyobb erélylyel tudták visszaszorítani a közönséget. A Tisza Lajos-körut hosszában azután pompás látvány tárult a képviselő elé. A körút hosszában zárt és fegyelmezett sorokban a különböző leventeintézmények, az iskolák ifjúsága üdvözölte Esmond Harrnswr>rfhot Teli torokkal zúgott az éjjen. Az első megálló a Tisza szállodánál volt Ide csak két rendőr jutott, ugy, hogy a képviselő és kísérete alig tudott kiszállni az autóból. Az emeletes kis étteremben rövid villásreggeli a képviselő és szűk kísérete számára. Az étteremben szót alig lehetett hallani. A törvényszék előtt ezrével nyüzsgött és éljenzett a tömeg. A Tiszától déltájban, tehát a programmal szemben némi késéssel, a képviselő a polgármester társaságában a Feketesas-uccán a városházára ment, ahol a hátsó kapunál diszmagyaros urak, újságírók és érdeklődők nagy és fegyelmezett serege várta. Felvonult a város, a tanya és a környék Napsugaras májusi reggelre ébredt \asárnap Szeged. Az emberek aránylag korán kimentek a Széchenyi-, meg a Klauzál-térre, amelyek házait szőnyegekkel, virágokkal, drapériákkal szépen feldíszítették. Valamilyen mámoros izgalom lett úrrá az uccákon, ahol le- és felhullámzott az emberrengeteg már a kora reggeli órákban. Nyüzsgő, tarka sokaság mindenfelé. A környékről a különvonatok ezrével ontják az ünneplőket, a kisvasút embertömegekkel roskadozva bandukol be a Rudolf-térre. Akiknek helY nem iutott, - hatalmai teherautókkal igyekeztek a városba Scáiról-sxájra járt közöttük a hír: — Mögvöszi \issza az evött fSdeket mert iszonytatóan gazdag. A Széchenyi-tér mozgalmas képet nyújtott. Legelőször az apátfalviak festői csoportja kanyarodik be a Vőrösmarty-ucca felől a törvényszék elé. Féltízkor kezdték önteni az uecák a többi küldöttségek sokadalmait. Ugyanekkor a túroltóság megvonta a kordont a felvonulási terydetea és a kor-
