Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-22 / 115. szám

SZXOCD: SzcrlcMzWtég: Deäk Ferenc ucca X. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, KÖlcsBnkBnyvtér és Jegyiroda: Aradi ucea S, Telelőn: 306. - Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: 16- 34.« » « » « » Kedd, 1928 május 22 IV. évfolyam 115. szám MAKÓ: SzerketzMMég é« kiadóhivatal: l'rt ucca O. Telefon: ISI. szóm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerke*zt(Mg é» kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon»: 49- szóm. « X « » « » « »* «» Előfizetési óra havonta 3-2Ű vidéken ós a föv Árosba a 3-«0, kUUOIdUa 6-40 pengd. Lgyet szóm 16, vasár- ós Ünnepnap 24 flllór Hétköznapok Minden elismerés adassék meg azoknak a polgártársainknak, akik a szegedi vendégfo­gadás sikerére méltán lehetnek büszkék, mint rendezői munkájuk legszebb jutalmára. Min­den példásan ment, minden összevágott, gán­csolni valót senki nem találhatott. De azért a keretet mégse tévesszük össze a képpel. A tegnapi elemi erejű demonstrációt épp ugy nem lehetett megrendezni a szó szokott értel­mében, mint ahogy nem lehet megrendezni egy főrgeteget, kiosztván szerepét a szélnek, a villámlásnak, a zápornak és a szivárványnak. Művészet volt ekkora tömegeket fegyelmezett rendben tartani, de ilyen embertengert meg­indítani és összehozni semmiféle szervezői munkával nem lehet. A méretekben és kere­tekben versenyezhet egymással Budapest, Sze­ged és Debrecen, de az az áram, amely össze­sodorta ezeket a tömegeket, független volt min­den rendezői ügyeskedéstől. A hajtóerő a ma­gvar lelkek hálája és reménykedése volt s Harmsworth képviselőt a sziveknek egy olyan Golf-árama ringatta végig az országon, amely neki bizonyosan felejthetetlen lesz még az u'o'só óráK* párnáin i >. S családja története föl­1 jegyezheti, hogy ehez fogható ünneplésben magánembernek idegen országban talán soha a történet folyamán még része nem volt. Csá­szárok, királyok nem értek még meg olyant, mint ez a kedves, szelíd mosolyai ifjú em­ber, akinek nem fejedelmi bibor, nem had­vezéri dicsőség, nem politikai karrier adja meg a súlyát, hanem az újságpapír. De nemcsak neki, e napok hősének lesz felejthetetlen ez a példátlan triumfus, hanem mindenkinek, aki szemlélője volt, ha osak a leghá túlsó sorokból is. De kívánatos volna, ha mindenki, aki csöppje volt a hullámzó nép­tengernek, tanulna is belőle egyetmást. Mert a legszebb látványosság is csak annyit ér, amennyi a külső káprázatok szétfoszlása után megmarad belőle s az ünnepnap sziromhul­lása után a hétköznapokon kell megérnie a gyümölcsnek. Az első tanulság az — a magunk számára, itthon való használatra —, hogy mégis csak van egy közös gondolat, amely egyesíti a tu­ráni átok nemzetét. Ha az irredenta eszmé­nek se volna meg ez az összefogó és egysé­gesítő ereje, akkor sorsunk már meg is volna pecsételve s igazán nem érdemelnénk job­bal, mint hogy névtelenül és nyomtalanul belesöpörjön bennünket a történelem a né­pek ossariumába. Erdőégés, vagy árviz ide­jén az őz egy szigetre szorul a farkassal és egy tűzmentes sziklán, vagy egy uszó fatör­zsön békésen megférnek egymás mellett a halálos ellenségek is. Ez olyan természetes ösz­tön, amiről nincs mit beszélni, — de termé­szetellenes az, ha az ünnep egyetértéséből semmi sem m;< •••' az acsargó hétköznapokra s ha a közösen imádkozott himnusz a gyű­lölet vérszomjas csatakiáltásaival folytatódik. Tulajdonkép ennek a gondolatnak a foly­tatása az is, hogy nincs oka pesszimizmusra annak a népnek, amelyben ennyi erő forr és sistereg. Sokunknak támadt az a gondola­tunk tegnap, hogy Hunyadi János negyven­ezer tiszai halásszal szabadította fel Nándor­fehérvárt és azokból a tömegekből, amelyek végigvárták Rothermere fiának alföldi útját, sokszoros negyvenezer főnyi hadsereg kike­rülne. Világért se azt akarjuk ezzel mondani., hogy menjünk neki fejjel az ellenséges éro­falnak, amellyel ez a boldogtalan ország körül van véve., mert ez virtus lenne ugyan, de a mai kor története nem igen kedvez a virtusoknak. Hanem ha az irredenta gondolat lávája hét­köznapokra is megmarad a szivekben vasár­napi forróságában, a forró sziwel é6 hideg fejjel harcoló, nem hejehujás, de a hitvalló meggyőződésével szolgált, nem üzletes, de soha el nem alvó irredenta gondolat hamarább átvágja az ércfalat, mint Botond nem éppen korszerű harci bárdja. A harmadik tanulság az volna, öogy üa Rothermere lord az ólombetűk hadírendjeivel indított offenzívát az egész világ ellen miéret­tünk, akkor a sajtót mégis más szemmel kel­lene nézni, mint ahogy nálunk szokás s az angol sajtó éltetése mellett egy kis elismerés, egy kis csöndes hála kijárna a magyar saj­tónak is. De persze képtelenséget még a nagy­napok örömére, még az angol sajtófejedelem kedvéért se kívánhatunk honfitársainktól1. Százezer ember ünnepelte mámorosan, lelkesedve Rothermere fiát vasárnap Szegeden (A Délnwcjifoiorszdg munkatársától.) Sze­geden ugy érzik, azt mondogatják az emberek, hogy nagyon régen nem hatotta át értnek a városnak higgadt, kissé tulflegmatikus népét olyan haíalmas, mindent betöltő és minden­kit megmozgató lelkesedés, mint amilyennel Esmond Harmsworth képviselőt, lord Rot­hermere fiát fogadták a szegedi homokon. Azok a budapestiek pedig, akik szemtanúi vol­tak a fővárosi ünneplésnek is, hizelkedési szándék nélkül állapítják meg, hogy a sze­gedi fogadtatás volt a különb, az impozán­sabb, a hatásosabb, a szebb, a közvetlenebb. Szegeden a fogadtatásnak valahogy nem vctk hivatalos jellege, a százezernyi tömeg lelke­sedése és maga a program is, amelyet egyetlen zökkenő sem zavart meg, természetes, spontán megnyilatkozás volt Szeged város külső képe vasárnapra telje­sen megváltozott. Ez a különben nagyon csen­í des, nagyon néptelen város, vasárnapra zsongó méhkassá változott A főbb uccákat és tere­ket sürü tömegek lepték el látszólagos össze­visszaságban, de mivel mindenki tudta a Ivét kavarodás sehol sem keletkezett. Harmsworth diadalútja a városházáig Féltizenkwftö lehetett, amikor Rothermere lord fia Felsőköz pontnál átlépte Szeged határát. Fo­gadtatására a diszmagyaros polgármester autóján a dorozsmai és majsai ut keresztezéséig kiment elébe. Itt már ekkor egész autótábor sorakozott fel az ut mentén. A nemzeü színekkel fellobogózott diadalkapu előtt állott meg a polgármester autó­ja. Mintegy negyedóra tett el az izgalmas várako­zásban, amikor az országút erdős hajlatában ha­talmas porfelhő túnt fel. Rövidesen mint a szél­vész vágtatott és bontakozott ki az ut porából a két Rolls Roys, amelyek egyikén Esmond Harmsworth magyarországi diadalutját megteszi. A két vezető kocsi után négy hatalmas turaautó következett, a képviselő kíséretével és a pesti újságírókkal. Mindjárt a megérkezés pillanatában a második autóból kiugrott egy magas, szőke fiatal ember. Kalapját a kezében tartotta, az arca mosolygós. A polgármester rövid, néhány szavas üdvözlése után Esmond Harmsworth a város első tisztviselőjével a város autójába ült át, ami után az autósor megindult be Szegedre. A házakon mindenütt zászlók. Az autókra lila és fehér orgonák hullanak. Az első tömeg Ró­kus-álloinásnál fogadta a lord fiát. Itt a vasutasok vonultak fel. Az apró angol és magyar zászlók ugy lobogtak a forró déli szélben, mint a viharzó erdő. A sugárut mentén órömittasan éljeneztek, A képviselő állandóan integetett. Magas, nyúlánk alakjával sokszor fel is állt az autóban. Sűrűsödő sorfalak és az egyre messzebbről felharsanó él­jen előre jelezte a fogadtatás nagyszerűségét. Az üzletvezető ség előtt már csak lépésben tudott ba­ladni az autó. A rendőrök a legnagyobb erély­lyel tudták visszaszorítani a közönséget. A Tisza Lajos-körut hosszában azután pompás látvány tá­rult a képviselő elé. A körút hosszában zárt és fegyelmezett sorokban a különböző levente­intézmények, az iskolák ifjúsága üdvözölte Es­mond Harrnswr>rfhot Teli torokkal zúgott az éjjen. Az első megálló a Tisza szállodánál volt Ide csak két rendőr jutott, ugy, hogy a képviselő és kísérete alig tudott kiszállni az autóból. Az eme­letes kis étteremben rövid villásreggeli a kép­viselő és szűk kísérete számára. Az étteremben szót alig lehetett hallani. A törvényszék előtt ez­rével nyüzsgött és éljenzett a tömeg. A Tiszától déltájban, tehát a programmal szem­ben némi késéssel, a képviselő a polgármester tár­saságában a Feketesas-uccán a városházára ment, ahol a hátsó kapunál diszmagyaros urak, újságírók és érdeklődők nagy és fegyelmezett se­rege várta. Felvonult a város, a tanya és a környék Napsugaras májusi reggelre ébredt \asárnap Szeged. Az emberek aránylag korán kimentek a Széchenyi-, meg a Klauzál-térre, amelyek házait szőnyegekkel, virágokkal, drapériákkal szépen fel­díszítették. Valamilyen mámoros izgalom lett úrrá az uccákon, ahol le- és felhullámzott az ember­rengeteg már a kora reggeli órákban. Nyüzsgő, tarka sokaság mindenfelé. A környékről a külön­vonatok ezrével ontják az ünneplőket, a kisvasút embertömegekkel roskadozva bandukol be a Ru­dolf-térre. Akiknek helY nem iutott, - hatalmai teherautókkal igyekeztek a városba Scáiról-sxájra járt közöttük a hír: — Mögvöszi \issza az evött fSdeket mert iszony­tatóan gazdag. A Széchenyi-tér mozgalmas képet nyújtott. Leg­először az apátfalviak festői csoportja kanyarodik be a Vőrösmarty-ucca felől a törvényszék elé. Féltízkor kezdték önteni az uecák a többi küldött­ségek sokadalmait. Ugyanekkor a túroltóság meg­vonta a kordont a felvonulási terydetea és a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom