Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-19 / 137. szám
192S junius 19 DfXMVGYARORSZAG Meghaladják a tízmillió pengőt a fövő költségvetési évben a város kiadásai (A üélniar/yarorszúg munkatársától.) A város számvevősége junius elsején kezdte meg az 1929. évi városi költségvetés összeállítását," miután az előkészítő munkálatok befejeződtek és a különböző hivatalok és intézmények előterjesztették a költségvetéssel kapcsolatos jövő évi igényeiket. A legújabb rendelkezések értelmében a városnak a kész költségvetést legkésőbb október tizenötödikéig fel kell terjesztenie jóváhagyás végett a belügyminiszterhez és így a számvevőség meglehetősen kötött idővel dolgozik. Scultét;/ Sándor föszámvevőtől nyert értesülésünk szerint a számvevőség julius végéig elkészül a költségvetés összeállításával és igy augusztus első felében azt letárgyalhatja a pénzügyi bizottság és szeptemberben letárgyalhatja a közgyűlés is. Elmondotta érdeklődésünkre a főszámvevő, hogy az idei költségvetésben 8,784.000 pengős bevétellel számoltak cs 9,706.000 pengő kiadást irányoztak ejő. A belügyminiszter a községi póladó kulcsál negyvenhat százalékban állapította meg. A jövő évben a város kiadásai előreláthatólag meghaladják a tízmillió pengőt, tehát nem valószínű, hogy a negyven hatszázalékos pótadó elegendő lesz a költségvetési hiány fedezésére. A főszámvevő a kiadások várható emelkedését a városi szükségletek növekedésével indokolta meg, egyelőre azonban számszerű adatokat nem adhatott, mivel a költségvetés összeállításával a számvevőség még csak a kezdet legkezdetén tart. A Sieíegsegélyző hátralékos járulékaibői fel lehetne épiieni az uj rendelő intézetet Ötszázezer pengőre rug a pénztár kinnlevősége (4 Délmagyarország munkatársától.) Egyre több és több panasz hangzik el a Munkásbiztosító Pénztár szük helyisége ellen. Ezek a rendelő .termek" a hygienia elemi követelményeinek is alig felelnek meg és magának a pénztár uj vezetőségének sincs ma égetőbb gondja, minthogy uj székházat építtessen és ott a modern egészségügyi viszonyoknak megfelelően rendezze be a kezelő szobákat. Sajnos, azonban minden ellenkező hiresztelessel szemben a munkásbetegsegélyző a felen pillanaiban aligha valósithatja meg ezt a tervét. Két év óta vár felépítésre az a] székház, meg van a lelek, a régi ház el van adva, amelynek eladási ára azonban korántsem fedezi az uj háromemeletes rendelő intézet költségeit. Szinte sziszifuszi erőlködést fejt ki dr. Baár Jenő igazgató, hogy megvalósítsa a betegsegélyzőnek ezt az égetően sürgős tervét. Hajsza a kölcsön után — cimmel regényt lehetne irni arról az óriási küzdelemről, amely abban az irányban folyik, hogy végre tető alá hozzák az uj épületei. Nagyon okos és nagyon élelrevaló terv volt az, amikor Baár igazgató a várostól kérte az építkezéshez szükséges összeget, még pedig aképpen, hogy a kapott kölcsön a város állal fizetett járulékokkal amortizálódna. Ebből BZ egészséges tervből nem lett semmi. Kétségtelen, hogy most már bizonytalan időre újból elódézódott a székház felépítése. Tele van panasszal emiatt Baár igazgató és töri a fejét, mint lehetne a szerinte tűrhetetlen állapotokon segíteni. Talán az autonómia többet tehetne itt is — vetettük közbe — Én hive vagyok az autonómiának és jónak tartom — felelte Baár igazgató — de csak akkor, ha az egész vonalon rendbejöttünk, minden a rendes kerékvágásba terelődik. Beszélgettünk még dr. Baár Jenővel arról is, hogy milyen óriási járulék kinnlevőségei vannak a pénztárnak. 500.000 pengőre rug ez az összeg, tehát olyan mamut nagysága, amelyből játszi könnyűséggel fel lehetne épiteni az uj székházat. A kinnlevőségek azonban alig folynak be. A gazdasági depresszió feltűnő jelei mutatkoznak itten. Nem tudnak fizetni, a halasztást kérők kilincselnek egész nap az igazgató irodájában, a legprímább cégek találhatók közöttük. A havi kéiszázalék késedelmi kamat sem riasztja vissza az embereket, hogy ne fizessenek. Rendkivül súlyos ez, de Szegeden nem tudnak ellene lenni semmit. Vass miniszter most megígérte a kamatamnesztiát és ezt várják sóvérgóan a cipészek, confektiósok, férfi- és női divatárusok, a kádárok, mint akiknek mostanában nagyon rosszul megy az üzlet. "• .•• Hogyan lett a kilenc esztendős Vazulból Dandár János vámőr szakaszvezető, akit elbocsájtanah állásából, ha nem tudja igazolni állampolgárságát (A Délmagyarország m n n ka tár sátó 1) Különös illetékességi, illetve állampolgársági ügyben érkezett hivatalos, szabályszerű megkeresés a napokban a m. kir. szombathelyi vámőrkerület I. számú szakaszparaucsnokságától Szeged sz. kir. város polgármesteréhez. A juuius tizenharmadikáról keltezett átirat ezeket mondja: »Dandár János vámőr szakaszvezető s vámőrig kötelekében szolgál 1922 junius 15. óta, amelynek kötelékéből cl fog bocsáttatni, ha magyar állampolgárságát igazolni nem tudja- Megkeresem hivatalos tisztelettel megnevezett szakaszvezetőnek 1881». évi. XXIF. t.-c. 12. §. alapján » település nélküli kötelékbe valö felvételére. azzal egyidejűleg illetőségének elismerésére Az eljárás lefolytatásához mellékelem Horváth János detektivnek Bárdoss Béla ny. főjegyzőhöz intézett levelét és Dandár János szaka szvezető jegyzőkönyvet, amelynek f»!baszná!á«> utáni szires visszaküldését kérem. Oívashaistlan aláírás, vamőralezrede^, vámőrszaksszpa»»acsnok.'r A hivatalos átirat mögött, amint az a mellékletekből kiderül, a háború* idők egyik legérdekesebb, legkedvesebb és legromantikusabb története hnzódik meg. A jegyzőkönyv, amelyet B vámörkerület parancsnoksága Dandár János szakaszvezetővel illetőségének megállapítása végett vett fel a következőképen szól: — Születési helyemet nem hidom, sem apámnak, sem anyámnak nevét nem ismerem. Tudomásom szerint 1914. év telén a Kárpátokban, Tnra nevű galíciai falu határában a szegedi 47. gyalogezred egy járőre talált meg a hóban. Bárdoss Béla százados ur vett magához és nevelt tel. Megkeresztelve nem lettem, hogy illetőséget szerzett volna nekem Bárdoss százakor ur, nem tudom. Dandár János illetősége körül már évek óta folynak az eljárások, t igy latszik azonban, hogy eddig nem találtak megfelelő tormát elintézéséhez. Bárdoss Béla, Szeged v4ro>s nyugalmazott főjegyzője, aki, mint százados verekedte végig a háborút és a nyugaimagyarország! fölkelem egyik veaetője volt, már két évvel ezelőtt megtette a szükséges lépéseket, hogy nevelt fiának magyar állampolgárságát elismertesse. Levelet irt Horváth János detektív csoportvezetőnek Békéscsabára és megkérte, hogy közölje vele Dandár János üitetes történetét. A detektív csoportvezető 1926 május 1 fián válaszolt erre a levélre. Kedves Komám —• irja főbbek között — szöl»eli felkérésedre bátor vagyok »102«-es Dandár Jánoska történetét rövid háborús jegyzeteim alapján veled közölni. Ezt természetesen hivatalosan is felhasználhatod. 1914 november 15. és 18-ika között a galíciai Túrában láboroztunk, illetve itt volt a 102-es gyalogdandár szállása. Előttünk hat nyolc kilométernyire nagyban folyt a harc. Én akkor halálos beteg voltam, de az egészségügyi főnök nem engedett* haza, illetve a kórházba,mc rt roppant nagy volt a tiszthiány. így lettem betegen, jártányi erő nélkül dandárparancsnok-helyettes és az ugyanakkor a tűzvonalból kivont dicső 3-as huszárezred egyik töredékszázadának parancsnoka, A tisztek mind megsebesültek, vagy eltűntek. Mivel a hatvan huszárral megszaporodott dandárlegénység fedett helyen elhelyezhető nem volt. a dermesztő hidegben az emberek a szabad ég alatt tábortüzek mellett tartózkodtak. Valamelyik este az egyik tábortűz mellett találtam a kis Vazult, a mostani Jánoskát mezítláb, vékony szvetterbe, hajadonfővel. Megkérdeztem az embereket, hogy honnan vették ezt a szép kis gyereket. — Az Isten adta — mondották a kalqpák — egyszer csak itt volt, nem vette észre, senki sem. hogy honnan jött. Nyelvét senki sem érti. Aznap este rettenetes volt a hideg A hóméró harminc fokot mutatott a fagypout alatt. Nem volt szivem hozzá, hogy elküldjem a didergő csóppségpt. Bevittem a lisztekhez. Mindenkinek nagyon tetszett. Ott volt a katolikus, a román és a szerb tábori lelkészünk, ott voltak a hadbirák, a gazdasági tisztek és a számtisztek. Valamennyien azt mondották, hogy lelketlenség volna elkergetni, pusztulásnak engedni ezt a gyönyörű szép, okos arcú ártatlan gyereket. Az egyik lelkész a kis vadócból kivette, hogy Vazulnak hivják, anyja elmenekült, édesapja vagy katona vagy pedig Amerikában van. Ketten voltak testvérek, az idősebb volt a leány, az is elment valahová, annak a keresésére indolt. Kis házikójnk ott van valahol a nagy hegyeken tul, de nem tud oda visszamenni. A kisfiút pártfogásomba vettem. Két hnszár vállalkozott rá, hogy éjjel az előttünk kiürített községből szerez neki ruhát, mert mi lisztek is, meg a legénység is nagyon szegények voltunk ruh» dolgában. A két huszár el is ment, azonban gyermekruhát nem talált, ellenben néhány női ruhadarabot és egy női cipőt hoztak magukkal. Másnap felöltöztettük a kis vendéget, összevarrtam számára egy rossz honvédsapkát. A gyermek nagyon csendes, nagyon jó kisfái volt, velem hált. reggelen kint és esténkinl saját anyanyelvén imádkozott, keresztet is vetett, amiből arra következtettem, hogy valamelyik keresztény felekezethez tartozik. Véghetetlenül hűséges pajtásom lett. Később, amikor visszanyertem egészségemet, állandóan magammal hordtam. Az öreg népfölkelöknek nem nagyon tetszett a dolog. Állandóan zsémbelődtek, hogy már árvát akarok tartani, van odahaza, Magyarországon elég, minek hordom magammal és miért szeretem ezt a m usz ka-gyereket. 1914 november 21-én a kis Vazult Turkán elkereszteltein »102-ös Dandár Jánoskának«, akkor a fiu 9—10 esztendős lehetett. Amikor Turkáró! ismét visszavonultunk Magyarország felé, a kis ártatlan gondozása súlyos teher volt számomra. Elküldtem a turkai városi hatósághoz, hogy helyezzék el valahol, vagy az árvaházban, vagy másutt. Dandár Jánost át is vették a legényemtől, azonban alig két óra múlva a kis gyerek ott sírdogált már az ablakom alatt. Megszökött az árvaházból, visszajött hozzám és nekem nem voll szivem hozzá, hogy ismét elküldjem. Nem hagytam el löbet soha, hanem hazahoztam magammal Szegedre, amikor tönkrement teljesen a 102-ős gyalogdandár és velem küldték haza a dandár tizennyolc vezérkari ládáját. A többit te már jobban tudod, mert le vetted pártfogásodba és te nevelted föl Dandár Jánoskát Egyebet a gyermek származásáról nem tudok. Eddig tart Horváth János detektiv-csoportvezető levele. Bárdoss Béla apai szeretettel nevelte föl a. háború elkallódott árváját, aki lassankint megtanult magyarul és elfelejtette tökéletesen az anyanyelvét. Hat éwel ezelőtt vették föl a vámőrséghez cs alig 18 éves legény két. Nagyszerű magyar katona vált belőle, feljebbvalói nagyon megszerették, mindig sononkivül lépett elő és ma már huszonnégy esztendős korában daliás szakaszrezetője a szombathelyi vámőrszaka*rriak Most azonban veszedelemben forog a rangja A szigorú törvények és rendelkezések értelmébe® a vámőrsegnek csak magyar állampolgárok lehetnek a tagjai. Dandár János szakaszvezetőnek nincs államjKjlgársága és nincs illetősége. Ha uora tudja
