Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-22 / 140. szám

DfiLMAGYARORSZAO 1928 junms 22­bő aratáshoz: tele kalász, munkás jókedv, Keleti feledelem érkezik városunkba teljes pompáiéban éa kacagtató humorral. Ali Baba — Dénes Oszkár, aki Radó Sándor és Radd Teri k6zre> működésével, a legragyogóbb étietekkel telilett Harmatit—Márkus fllmazkeccsben szerepel mától a Korzó Moziban. Köszönet illeti a vállalkozást, mely alkalmat ad nekünk a vidámság koronázatlan királyalt városunkban üdvözölni és a budapesti sikerek után Ítélve, még vagyunk győződve, hogy a vendégművészek által nyvjtott attrakciók a legkényesebb igényeket is megelégedésre fogják hangolni. Széleskörű bizonyifást rendeltek el a Bástya—Ferencváros mérkőzés botrányának ügyében 0 Turay-eset a kihágási bíróság elOft — Ki verte leibe a ferencvárosi centert ? О az előkészítő bizottság összehívását. Berze­viczy azt válaszolta, hogy ő engem ugyan sokra becsül, de nem hajlandó összehívni a bizottságot, míg ki nem mutatom, hogy a tjrmezett Adria Egyesület miből fog megélni? Egyébként kérte, hogy látogassam meg. Ezen a megbeszélésen előadtam, hogy az Adria Egyesület: majd maga fog gondoskodni fenn­állásának és működésének eszközeiről. Ber­zeviczy pesszimista volt továbbra is ennek a tervnek a megítélésében. Gonda miniszteri tanácsos (azonban már éppenugv ambicionálta az egyesiüet. létrehozatalát, mint én; hat hét alatt több mint négyszáz tagot összeverbuvál­tunk és ,'februárban megtartottuk az alakuló közgyűlés,!. Gonda lett az elnök, dr. Erődy Béla főigazgató, Fejérpataky László egyetemi tanár és dr. Havass Rezső alelnök, én lettem a főtitkár ,és Leídenfrost Gyula a titkár. Szak­osztályaink elnökei lettek: dr. Entz Géza, dr. Csákv Deiísö, Mágocsi-Dietz Sándor dr. ós gróf Teleki Pál. Teleki Pál azonban egy hosszú levélben azt kérdezte tőlem, hogy mennyi pénzt tudok az ő szakosztályának rendelke­zésére boetsájtaní — és amikor azt feleltem neki, hogy «majd amennyi lesz — lemon­dott a tiszLségéröl. Viszont Berzeviczy Albert, mikor látta, hogy egyesületünk csakugyan élet­képesnek ígérkezik, levelel irt, amelyben be­jelentette uz egyesületbe való belépését. Ma­gyarországon nem volt valamire való geog­ráfus, zoologus, boLanikus és hajózási szak­ember. aki be ne lépett volna. Gonda Béla alapitótagokat is gyűjtött s 1010 januárban megindíthattuk A Tenger cirnü folyóiratun­kat, melynek Gonda volt a főszerkesztője, én pedig a felelős szerkesztője. A valóságos helyzet azonban az volt, hogy én 1910-től 1917-ig .sokat irtam ugyan a folyóiratunkba, de a szerkesztés munkáját kizárólag Gonda Béla végezte. Tengernyi elfoglaltságom miatt csakhamar Gonda miniszteri tanácsos nyakába szakadt az egyesület adminisztrációjának minden munkája. Szerencsére már az első évben szép •nagy helyiséget bérelhettünk a Muzeum-körut 10. szátnu házban és csakhamar egy szerényen díjazott titkárt is tarthattunk. Gróf Monte­cuccolinaik. a tengerészet főparancsnokának érdeklődétset sikerült felkeltenem az egyesület iránt; vele azután Gonda miniszteri tanácsos lépett érintkezésbe olv sikerrel, hogy 1912-ben és 1913-ban dr. Köveslígethy Radó egyetemi tanár vezetése alatt sikerült a legkiválóbb szakemberekből egy-egy tudományos expedí­ciót szervezni az Adria déli részébe; a hadi­tengeirésaet rendelkezésünkre bocsájtolt egy hadihajót, melyen az expedició tagjai a hadi­tengerészet vendégei voltak. Rengeteg tudo­mányos anyag és egy pár értékes publikáció volt ennek a két expedíciónak az eredménye. Tervbe vettük egy magyar tengerkutató hajó epitílsét is. Erre a célra Rákosi Jenő átadta azt a 28 000 koronát, melyet lapja egy magyar iskolahajó céljára gyűjtött. A törvényhatósá­gok is adakoztak azután erre a célra és már tárgyaltunk a hajóépítő cégekkel, amikor a háború kitört. Ha a háború közbe nem jött volna, már régen megépíttettük volna a ma­gvar tengerkutató hajót. A Magyar Adria Egyesületnek 1915-ig vol­tam főtitkára; e tisztségben dr. Prinz Gyula egjietemí magántanár lett az utódom, aki ép­penugv. mint dr. Bernátsky Jenő magántanár, nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az alapítás sikerüljön. 1915 óla alelnöke vagyok az egyesületnek. Aki tudni akarja, hogy volt-e értelme és eredménye a Magyar Adria Egyesület megala­pításának, az lapozza végig A Tenger eddig megjelent tizenkilenc évfolyamát. Nagyobb ta­nulmányaim e kötetekben: »Az Adria keleti partjának történeti helynevei« és »A Tenger­mellék és Dalmácia törtenetének forrásai«. Az egyesület által kiadott Adria Könyvtárban is megjelent két kis könyvem; az egyiknek címe: Magyar Balázs hadjárata Vegüa szige­tén*. a másiké: »Városi élet. a középkorban tén , a másiké: »Városi élet a középkori Dal­máciában.« (f.4 Délmagyarország munkatársától•) Az emlékezetes Bástya— Fereucváros bajnoki mérkőzés páratlan botrányának epilógusa csü­törtökön délelőtt játszódott le dr. Stadlcr Ist­ván rendőrkapitány, kihágási biró előtt. Az utolsó bajnoki mérkőzést oly nagv ér­deklődés előzte meg, hogy — mint emléke­zetes — az ujszegedi pályát erre az alkalomra kibővítették. Padokat helyeztek el a kapuk háta mögött is, úgyhogy a tízezer főnyi néző­sereg közalakban vette körül a pályái. Már a mérkőzés kezdetén is ideges hangulat ural­kodott a tribünökön, ahol a pesti különvonat utasai foglaltak helyet. Mindkét tábor biztatta kedvenc csapatát. A második félidőben tör­tént, hogy a Bástva-kapu előtt Turay, a Fe­rencváros centere beletalpalt Baumgartnerba, a Bástya fiatal kapusába. A jeles kapus csak nemrégiben szenvedett sérülést és most a rú­gás következtében eszméletlenül terült el a földön. Az inzultust a közönség nagy izgalom­mal szemlélte. A közönség egy kis része be­nyomult a pályára és a fanatikus drukkerek közül valaki botjával ugy fejbevágta Turayt, hogy annak arcát és fejét vér borította el. Különösen izgatott hangulatba került egy ci­vilbe öltözött rendőrtanácsos és Rumbach Ja­kab borbélymester, akit Takácsi, súlyosan in­zultált. A ferencvárosi játékosok állítása sze­rint Rumbach ütötte volna fejbe Turayt. Rum­bacbot kicipelték a pályáról és ellene botrány­okozás címén indult meg az eljárás Turay azonban könnyű testisértés címén is feljelen­tette a Bástya.drukkert. • - Az emlékezetei botrány kihágási ré&:e csü­törtökön került a szegedi rendőrség kihágási bírósága elé. Rumbach Jakab tagadta bűnösségét. Elmon­dotta, hogy a mérkőzésen különösen izgatott hangulatba került. Amikor látta, hogy csapa­tának kapusát lerúgták, nem tudott magán uralkodni. Látta a pályára berohanó tömeget, amire ő is átbujt a korlátok alatt és futott a tömeggel, ott senkit sem bántott. Az tény, hogy szidalmazta a durva játékosokat, de mindenki ezt cselekedte. 6t érte a legnagyobb meglepe­tés, amikor azzal vádolták meg, hogy ő ütötte meg Turayt. ö nem bántott senkit, ellenben látta, hogy egy előtte ismeretlen egyén Turay sértő megjegyzésére felemelte botját és fejbe­vágta a Ferencváros centerét. Állításainak iga­zolására Gaál Józsefei és Zemkó Jánost jelen­tette be, akik látták, hogy nem ő ütötte meg Turayt. A kihágási bíróság Rumbach Jakab kihall­gatása után elrendelte a tanuk, valamint Tu­ray és a botrány színhelyén lévő játékosok kihallgatását. A budapesti tanuk kihallgatását a fővárosi rendőrség kihágási bírósága foga­natosítja. A tanúkihallgatások jegyzőkönyvei­nek beérkezése után a kihágási bíróság uj tárgyalási napot tüz ki, amikor majd ítéletet hoz a Bástya—Ferencváros-mérkőzés botrá­nyának ügyében. VARGA MIHÁLY gyárosnál SZEGED Aradi ucca 4. Telefon 469. Mindennemű knietani, rstneg, uák, ponyva, lótnkorO, halász «» tenni* hálO, gyermek hinták, tornaszerek 197 gyáTl Агор карЬа«й>^

Next

/
Oldalképek
Tartalom