Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)
1928-08-12 / 183. szám
(I S3MUE " \Í7TÍR0T5SZAG 19ÍS» »íugusztus 12. uwwsjwsxwmi&BisiimmBKaB bályrendelel alapján közszolgáltatásokat, adót és illetéket a törvényhatóság csak akkor szedhet, ha a szabályrendeletet a kormányhatóság megerősítette, nyilvánvaló, hogy a várost a fogyasztási illetékek szedésének joga nem illeti meg. De ehhez a megállapításhoz nemcsak törvényértelmezés utján lehet eljutni, mert a belügyminisztérium,, amikor a jóváhagyás megtagadását közölte a várossal, egyben a legko.tegorikusabban el is tiltotla a város közönségét attól, hogy az 1923. év eltelte után, amely évre kivételesen még engedélyezte ennek az illetéknek szedését, tovább is életbentartsa a szabályrendeletet s annak alapján fQgyasztási illetéket követeljen. A város tanácsa, ahelyett, hogy kötelességszerűen végrehajtotta volna a kormányhatóság leiratát, amit a közgyűlés is szó nélkül vett tudomásul, amikor a kormány leiratát a városi tanács a közgyűlés elé terjesztette, három izben is előterjesztést tett a közgyűlésnek a szabályrendeletben meghatározott szolgáltatások mértékének felemelése iránt. A közgyűlés, nem ismervén az előzményeket, természetesen vita nélkül hozzájárult a tanácsi előterjesztéshez. S bár minden szabályrendeletmódositást fel kell a törvény értei nében terjeszteni jóváhagyás végeit a kormány hatósághoz, a város a szabályrendeletnek egyetlen módosítását sem terjesztette fel jóváhagyás végeit s igy most az a különös helyzet állott elő, hogy a város tanácsa egy Jóvá nem hagyott szabályrendelet lóvá nem hagyott módosításait hajtaffa vénre. • Eí már a szabálytalanságok és törvénytelenségek halmazata. A kormányhatóságnak ellenőrzési és felügyeleti jogát nem csak azzal teszik hatástalanná, hogy iK?m mutatják be a szabályrendelet módosításait, aminek jóváhagyását kétségtelenül megtagadná a kormányhatóság, elvégre, ha a szabályrendelettől megtagadta a megerősítést, a meg nem erősített szabályrendelet módosításait sem erősítheti meg, hanem azzal is, hogy B kormányhatóság által hatályon kivül helyeaett szabályrendelet alapján befolyó jövedelmeket egyszerűen nem állitiák be a költségvetésbe, mint ahogy ezt a Délmagyarország minapi cikke megállapította. Ha a belügyminiszter ellenőrzési jogát gyakorolhatná, véget vetne ennek a cinikus játéknak. De a város tanácsa gondoskodik arról, hogy a kormány ezt az ellenőrzést ne gyakorolhassa. A betiltott szabályrendelet módosításait nem terjesztik fel s a betiltott szabályrendelet alapján szedett illetékek milliárdjait egyszerűen kihagyják a költségvetésből. így természetesen á kormányhatóság nem is szerezhet tudomást arról, hogy rendelkezéseit hogyan hajtják végre s tilalmát hogyan játszák ki Szegeden. Az érdekeltek megedződtek már a városi tanács konzekvensen törvényellenes határozatai által, de körükben mégis nagy feltűnést keltett, hogy amikor legutóbbi alkalommal a fogyasztási illetékek jogosultságának kérdése a közigazgatási bizottságban felmerült, a pénzügyigazgató nem tiltakozott a fogyasztási illetékek szedése ellen, holott a kormányhatóságnak leirata azt a megállapítást is tartalmazza, hogy ennek az illetéknek szedése az állam pénzügyi törvényeivel is ellenkezik s az államkincstár érdekeit is súlyosan sérti. Az érdekeltek bíztak és bíznak abban, hogy az államkincstár érdekeit a közigazgatási bizottságban a pénzügy igazgató meg fogja védelmezni. A szódavizesek, a füszerkereskedők, a halászok és az ecetgyárosok egymás után tiltakoznak a jogtalan, a törvénytelen, az életet, megélhetést drágító városi illeték szedése ellen. (Csak példakép említve a város a szegényemberek ásványvize: a szódavíz után magasabb adót szed, mint az államkincstár a brillíáns után.) A szódavizgyárosok most ismer lelett beadványával a város polgárainak küzdelme uj szakasz elé érkezett. Nem lenne-e lisztesebb, méltóbb és — racionálisabb meg-j oldás, ha a város tanácsa a törvényesség útjára lépne, beszüntetné a törvénytelen ille-j tékek végrehajtását és tisztességes, a közérde-j ket és jogos magánérdeket egyaránt megoltal-; mazó békét kötne a város polgárainak széles; rétegeivel. A városi vizmütelep Jubileuma A vízórák beállítása a hálózat rendbehozása nélktll nem ér semmit — Elodázhetatnul szükséges a magasnyomású vízvezeték kiterjesztése Immár 25 éve lesz, hogy néhai Tóth Mihály főmérnök, Farkas Árpád és Privári Ferenc lelkes fáradozásával elkészült a régi tiszai vízvezeték beszüntetésével a jelenlegi városi vizmü. Az üzembehelyezéskor a Széchenyitéren feltörő hatalmas vízsugarak minden tekintetben megfelelő vízszolgáltatásra engedtek következtetni. A Budapest mintájára a hálózatba bekapcsolt locsoló csapokon keresztül öntözték a kövezett uccákat. Sajnos, hamarosan tapasztalták, hogy ezt a luxust nem engedhetjük meg, mert kellő vízmennyiség nem áll rendelkezésünkre. A nagykörúton belüli városrész néhány év alatt bekapcsolódva, igénybe vette az öntöttvas csőhálózatból kapott teljes vízmennyiséget, amely körülbelül 7500 köbméter volt 25.000 lélekre számítva. A 300 liter fejenkinti vízszolgáltatás oly horribilis vízmennyiség, mely minden igény kielégítésére alkalmas, azonban 8 kut vízhozama állandóan csökkent, a nagykörúton belül lakó lélekszám növekedett, úgyszintén azok száma, akik bár a nagykörúton kivüli perifériákon laknak, de a nap nagyobb részét a város belső részében töltik. A nyári időszakban a szivattyúk által táplált uccai csövekből a vizet elsősorban a földszinti és első emeleti vízcsapok adják le. Feles vízmennyiség nem jutván a víztoronyba, a magasabb emeleti lakások víz nélkül maradnak és a 41 méter magas vizoszloppal rendelkező víztorony hátráltatja a vizmütelep teljesítőképességét A mai követelményeket nem elégítik ki a téb aseíe / Jffiki/fap, tzádtuiiAdp, Ad/<jp*<}, ^Rufcj&fef i-^f- im lassú járású gőzszivattyuk, elektrifikálás &v nagyobb vízforrások igénybevételével a szivattyúk részére kisméretűek lesznek a jelenlegi vízgyűjtő aknamedencék. Rendbehozandó a csőhálózat, amely szaka-1 szónként újból tömítendő és kipróbálandó, a; tolózárak és egyéb hiányos szerelvények kicserélendők. Az összes magánbekapcsol ások,í amelyeknél az öntöttvas csőbéklyók a földben végbemenő kémiai folyamat következté-! ben nagvrészben elrozsdásodtak, kicserélendők, sárgaréz szívó csatlakozások készítendők. A házi belső vezetékek is kijavitandók és kipróbálandók s az igy rendbehozott hálózat vízórákkal lesz ellátható. A vízórák beállítása a hálózat rendbebozása nélkül a kitűzött célt nem szolgálfa. A hálózai egyes részeinek éjjeli lezárása, a vizmüte'epen Norlon-kut lélesitése mélyjáratu, szivattyúkkal, nem oldották meg a vizproblémát. A város fejlődése elodázhatatlanul követeli a magasnyomású vízhálózat kiterjesztését. Ez a nagykörúton kivül a legszélesebb keretek biztosítása végett a jelenlegi vizmü-berendezéstől függetlenül létesítendő, amelyhez szolgáló víztorony esetleg kombinációba jöhet a régi vizmü teljesitőképessségének fokozására. Addig is szaporítani kell a szükséghez képest az ártézi kutakat, a Tisza vizének igénybe vétele a szűrőberendezésekkel kapcsolatban körülményes s annyira megdrágítja az üzemköltséget, hogy a furóberendezések birtokában az abszolút megbízható ártézi kut vízforrások feltárása relatíve elenyésző költséget okoz. A nagyobb telepek és üzemek, mint a városi gőzfürdő is. saját ártézi kúttal tehermentesítsék a vizmütelepet, hasonlóan az uj egyetemi épületek és klinikák vízellátását is el kellett volna különíteni saját gépészeti és viztorony§ berendezéssel a városi vízműtől, mert félő, hogy ezek a vizmütelepről kiinduló fővezetékbe bekapcsolva elsősorban veszik igénybe a tetemes vízmennyiséget, ami a jelenlegi rendszer mellett a vízszolgáltatás megbénulását eredményezi. A huszonötéves vizmütelep csak magja lehet az egész város területére kiépítendő nagy vízműnek, amelyről a végleges tervek a város csatornázásával együtt haladéktalanul elkészítendők és a megállapítandó program • szerint a kibővítést meg kell kezdeni. Sebestyén József, oki. gépészmérnök. Leánygimnáziumban kőtelező egyenruhákat olcsőn készítek. „Ideál" női- és gyermekruha divatterem ««eged, Kelemen ucco.ll, 523 J
