Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)
1928-12-08 / 278. szám
.1928 december S. DÉLMAGVAROKSZAG Szeged halála és feltámodfó írja: Szabó László VI. \ katasztrófa főpróbája y v V r, «á \f / . 1876-ban nagy veszedelemben forgott Szeged városa, de akkor megmentette tisztviselőinek cs polgárainak ébersége, természetes esze és helybeli tapasztalatokon alapuló számos bölcs intézkedése. Bátran el lehet mondani, hogy az a szervezettség és az intézkedésekben az a higgadtság, melyet a város atyái 1879-ben tanúsítottak,. annak volt a következménye, hogy három évvel előbb mintegy főpróbát tartottak. 1879-ben ugyanazt cselekedték, mint 1876-ban. — kevesebb szerencsével, de nem kevesebb gondossággal és buzgalommal. 1876 márciusban a közigazgatás »ahelyzet magaslatán« volt: még az adószedést is felfüggesztették, minden városi tisztviselőt a város védelmére rendeltek ki, a tanyák világából a lovas pandúrokat berendelték a rendőrség megerősitésére s a vízvédelmi bizottságot teljes hatalommal ruházták fel, a »hatalomba« beleértve az utalványozási jogot is. Ettől kezdve más városi hatóság nem volt, mint a vízvédelmi bizottság. Egész nap és egész este együtt ült a bizottság a tanácsteremben, ahova szabad volt bemenni mindenkinek. (Ez szegedi specialitás: sehol a világon nem érvényesül annyira a nyilvánosság, mint Szeged város közigazgatási ügyeiben.) A tanácsterem mindég zsúfolva volt; aki tudni akarta, hogy a veszedelemmel szemben mit csinálnak az urak á városházán, az egyszerűen felment a vízvédelmi bizottság ülésére. Ha a hallgatóságban volt valaki, aki jobban ismerte a szóbanforgó tárgyat, beleszólhatott a vitába Nem egyszer megtörtént, hogy a felszólalónak helyi ismerete vagv speciális tapasztalata nagy hasznára volt a városnak és ha valaki valami életrevaló intézkedést javasolt, mindjárt meg is bízták annak a végrehajtásával. Mert mindenkinek csak egy gondolata és egy célja volt: a várost meg kell menteni! Mindenki tudta, hogy a várost ezúttal Percsora felől fenyegeti a veszedelem. Ez a Percsera egy rét a Tisza jobbpartján, líörtvclyesSLÍ szemben. A Tisza szabályozása előtt minden tavasszal viz alá került és innen szokott a tavaszi ár tovább terjedni dél felé. Amióta a Pallaviciniak kezén volt ez a vidék, nemcsak a Tisza partján húztak töltést, hanem a sercgclycsi átmetszés északi végétől nyugati irlftyban, Dóc felé is húztak egy körülbelül három kilométer hosszú kereszttöltést. Miután a körtvélyesi keskeny átmetszésben megtorlódott a viz, veszedelembe került a percsorai kereszt•*51tós, melynek legnagyobb hibája az voítN hogy ayugati vége kampó alakban északra fordult, jhelyett, hogy tovább folytatódott volna nyugat-ífelé a magasabban fekvő dóci homokig, siésülbelül hatszáz méternyi lökés-vonalat megspórolt az ármentesitő társulat s innen eredt a veszedelem. Ha a társulat legnagyobb érdekeltsége, az uradalom kevésbbc lett volna takarékos, kevesebb lett volna a veszedelem. De ha már megvan a baj, ki segítsen rajta? Kormánybiztos, — az volt; de laikus volt az árvízi ügyekben. Szerencsére okos ember volt és amikor megmagyarázták neki, hogy a percsorai keresztgát védelmét Várady Ignácra kellene bi/ni, rögtön fel is kérte Váradyt, hogy vegye át a védelmet Ez a Várady Ignác pedig nem volt más, mint a szegedi adóhivatal igazgatója De mindenki tudta róla, hogy mikor egyszer a gyálai rét veszedelemben forgott, Várady Ignác mentette meg az árvíztől, mert ő találta el, hogy mit kell csinálni. És Várady most is tudta, hogy mit kell csinálni: legelőször is munkásokat kell toborozni és nemcsak tisztességésen kell élelmezni Őket, hanem meg is kell követelniök tőlük a tisztességet: a rendet és igyekezetet. Várady Ignác az egész munkásügyet rábízta egy igen agilis cs ügyes fiatal emberre. Nóvák Józesfre, aki akkor még csak tiszteletbeli aljegyzője volt a városnak. A város, amelynek az ilyesmiben már nag; gyakorlata volt, decentralizálta a védelmet Újszegedet Pillich Kálmánra bizta, aki csak törvényhatósági bizottsági tag volt, nem tisztviselő, a hattyas-tavi és ballagi töltést Lázár János utbiztosra, a délibb vidékeket Magyar János mérnökre. Várady Ignác mellé nemcsak Novákot rendelték ki, hanem Molnár Márton tanácsnokot és Almay Gyula főszám vevőt is. A Felsővároson részt vett a védekezés irányításában Fluck Ferenc sötárnok is. Március lS-án a vízvédelmi bizottság cl határozta, hogy a Tisza-partot is fel kell maga sítani és erre a célra »közerőt« kell alkalmazni Ebből azonban majdnem igen nagy baj támadt. Ugyanis volt akkoriban a városban ké' nevezetes közintézmény: a »Köpködőt és a »Koplaló«. A mai nemzedék már nem igen tudja, hogy ezek mik voltak, — meg kell tehái magyarázni. A városháza előtt jókora térség volt már a Széchenyi-tér megteremtése előtt is. Aki csak »ráért«, azaz akinek nem volt munkája, az itt sereglett össze minden délelőtt s itt pipázgatva megbeszélte az ügyeket és szidta a közállapotokat Akinek emberi munkaerőre volt szüksége, annak csak a városháza elé kellett mennie, — talál ott napszámost, favágót, kubikost, faragót, barkácsolót, kőművest. amennyit csak akart. A városháza déli oldalán volt a lacikonyha, ahol egész nap sült a kolbász, hurka, pecsenye a szegénység számára. A mai kor kifejezéseivel élve, azt kellene mondanunk, hogy ez volt a »munkásbörze«; de akkoriban a sok pipás ember miatt csak ugy hivták, hogy »Köpködő.« A »Koplaló« a búzapiacon volt (Szent István-tér), — ott a fuvarosok gyülekeztek egy vagy kétlovas kocsijukkal és ott várták, hogy lúvja őket az, akinek éppen fuvarosra van szüksége. Amikor a Köpködőn és Koplalón hire futott, hogy »közerőt alkalmaznak« a töltéseknél, egymásra néztek az emberek, mert senki sem tudta, hogy mi a »közerő.« Amikor egy hajdú megmagyarázta, hogy »mindenki ingyen fog dolgozni, még az urak is«, — kitört az emberektől a felháborodá: >- Mi lese eáikor a szegénységgel?! (A »szegénység« alatt természetesen a szegény nép értendő.) Már azt nem lehet megengedni, hogy ingyen dolgozzanak, mert akkor ki fogad olyan munkást, akinek fizetni kell?! Felmentek a városházára és szépen megkérték . a tekintetes urakat, hogy már ilyen istenle.euségeket ne csináljanak és amikor megmagyarázták nekik, hogy a közerőre szükség vau és ezen a dolgon nem Lehet már változtatni, az egyik nagyszájú ember odakiáltott a zöld asztal körött ülő bizottsághoz: — Ha pedig az urak odamennek ingyen a partot magasítani, de bizony bele is hajigáljuk az urakat a Tiszába! rlafározzon önként miridtíh cipöjavííásnáll Egészség és takarékosság szempontjából, Okosság és modern gondolkodás alapján! — Balíhazár Dezső és Horthy István Szegeden. Az Újszegeden épült református imaház ős lelkészlak ünnepélyes felavatása december 16-án lesz. Ez alkalommal Szegedre érkezik a tiszántúli egyházkerület elnöksége: dr. Balthazár Dezső püspök, zsinatj és konvenfi elnök és vitéz nagybányai Horthy István kerületi íőgondnok, ny. lovassági tábornok. Az illusztris vendégek 15-én délután érkeznek Szegedre, amikor is még aznap a szegcdi és az ujszegedi egyházak presbitériumai ünnepi gyűlést tartanak, majd a templomavatással járó ünnepségeket másnap, vasárnap tartják meg. A világszerte elismert, elsőrangú minőségű Medve védjegyű evőeszközök, tálalószerek és hszia nikkel-edények minden szakmabeli üzletben kaphatók. K.70 DERNDORn FÉMÁRUGYAR KRUPP ARÍIIIIR RT, Magyarországi fióktelepe Budapest, VI., Váci ucca 4.
