Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-05 / 29. szám
1928 február 5. DÉLMAGYARORSZAG 3 A jövő szezonban Fodor Jenő helyett dr. Pálfy József lesz a színház Intendánsa ? Érdekes hirek a színház jövő évi sorsáról. — A polgármester nyilatkozata. (A Délmagyarország munkatársától.) Napok óta érdekes színházi hirek keringenek a városi színház körül és a városházán. Ezek a hirek szoros összefüggésben vannak a színház, illetve a házikezelés rendszerének jövő évi sorsával, mert — mint ismeretes — a törvényhatósági bizottság ideiglenesen és próbaképen csak egy esztendőre engedélyezte a házikezelést, egy évre szerződtette le Tamay Ernőt is művezető igazgatóvá. A próbaév a szezon végén lejár, a főszezonból pedig már csak néhány hónap van hátra, tehát éppen itt az ideje, hogy az illetékesek foglalkozzanak a jövő szezon problémájával és előkészítsék a döntést. A legérdekesebb az a hir, amely szerint 'Fodor Jenő polgármesterhelyettes abban az lesetben, ha jövőre is megmarad a' házikezelés rendszere, nem szándékozik inéi/tartani itvtcndánsi tisztségét, hanem még az uj szezon előtt lemond arról, illetve felmentését kéri B polgármestertől. Fodor Jenő elhatározását hir szerint az érlelte meg, hogy polgármesterhelyettesé választották és a gazdasági ügyosztálv ügveinek intézése lefoglalja minden idejét. Ezzel a hírrel kapcsolatban kérdést intéztünk dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez. A polgármester válaszából kiderül, hogy la hírnek feltétlenül van valami komoly alapja, mert a kérdés nem érte váratlanul a polgármesteri. aki elárulta, hogy már foglalkozott ezzel a kérdéssel. — Abban az esetben, ha Fodor Jenő nem vállalkozna a színház ügyeinek további intézéséré, a legnagyobb valószínűség szerint dr. Pálfy József tanácsnok lesz az intendáns. Nála megfelelőbbet hirtelen nem is találnék erre a célra a város tisztviselői között. Fodor Jenő azonban nem miniszter, aki egyszerűen lemondhat valamelyik megbízatásáról, a tanács tagjainak munkakörét ugyanis a szervezeti szabályok alapján én állapítom meg. Megbízatásáról egyetlen városi tisztviselő sem mondhat le, legfeljebb felmentését kérheti, ami viszont még nem jelenti feltétlenül kérelmének teljesítését. Méltánylást érdemlő szempontok természetesen lehetnek. Annyi bizonyos, hogy Fpdor Jenő működésével a legteljesebb mértékben meg vagyunk elégedve és A báránykák uyilván semmit se tudtak róla, hogy ők most zálogok, mert nagyon vigau legelgettek s kigömbölyödtek, mint a duda. — A zálogot meg kell itatni, — parancsolt magára a szigorú öreg csősz s lehajtotta a három báránykát az érre. Éppen visszafelé terelgette őket, uiikor a fiúcska ¿¡ballagott a búzából. Nevetett a kék szeme, dc egy kis ijedtség is olt settenkedett a sarkában. — Adjon Isten, Márton apó, — emelte meg a Márton apó kalapját. — Ohó — toppantott haragosan a csősz a botjával, — hát igy vigyázol Te a jószágodra? Hátha róka lakik a nádban? — Meglógtam volna én azt már régen? — villant íöl a gyerek szeme. — Ugy, hát olyan nagy legény vagy Te? — nézett keményen Márton apó. — No hát akisor ide hallgass! Most ezek a bárányok zálogban vannak, érted-e? Ki kell őket váltanod. Adok neked egy találós kérdést. Ha kitalálod, akkor visszakapod a bárányaidat. Érted-e? — Igenis. — mondta sirásra pittyedt szájjal a gyerek. — Hát mi az, aminek egy csepp füle sincs, de ha a felét elveszed, csak a füle marad. No, ezt mondd meg, ha Te olyan nagy legény vagy?! — Hát a fülemüle, Márton apó — nevelte el macát a gyerek. — No ezt már szeretem, — enyhült meg a Márton apó szigorú képe s azzal ment tovább, idegen jószágot keresni a tilosban, hogy ue legyen oka panaszra az ispán urnák. Kár, hogy föl nem nézett az égre. Fehérsodru felhőbárányokon angyalkák tapsikoltak feléje és szép fehér fejére csókokat dobáltak. én a magam részéről csak nagyon nehezen szánnám rá magamat felmentésére. Megkérdeztük ezután a polgármestertől, hogy a város a jövő szezonban fentartja-e a színház házik^zeléses rendszerét? — Ezt a kérdést még nem döntöttük el, de a kérdést legkésőbb márciusban el kell döntenie a közgyűlésnek. A helyzet a házikezelés szempontjából ebben a pillanatban igen kedvező. A színház bevételeiből eddig huszonötezer pengőt tartalékoltunk anélkül, hogy a közgyűlés által megállapított szubvencióból egyetlen fillért elköltöttünk volna. Ez azon- j ban nem jelenti azt, hogy a színház deficit- I mentes lesz, el vagyunk arra is készülve, | tripie-sec, ciierry-brandy, marasquino 32 hogy a költségvetésben előirt százhuszonnégyezer pengő az utolsó fillérig elfogy, mire véget ér a szezon, de ezt az összeget már rászánta a közgyűlés a színházra és nem okozna meglepetést, ha elfogyna. A színház a főszezonban jól ment, ez a magyarázata annak, hogy huszonötezer pengőt tartalékolhatott ed-, dig a színház, de a szezon gyöngébb része mégi hátra van, amikor megcsappannak majd a bevételek. Ami a házikezelés sorsát illeti, hát* ha rajtam múlna, én bizony továbbra is fan-: tartanám, mert ugy látom, hogy a próbaév sikerült. A várakozásokat nagy részbe a ki-, elégítette. A döntés joga természetesen a köz-i gyűlésé. ^ - (y^i »Eltanácsolták« a szegedi tanítónőképző egyik ötödéves növendékét, mert megnézte — barátnője báli ruháját. Valamennyien felmentek a bálterembe, a hőtt gyek azonban ridiküljeiket is az asztalon hagy* Iák, mert a látogatást nagyon rövid időre ter-i vezték. Tiz percig nézték odafönn a táncolókat, találkoztak a rokonlánnyal is, megállóipilották, hogy csinos a ruhája, azután visszatértek az étterembe és elfoglalták régi aszta-: lukat. Szilveszter éjszakája elmúlt, az emberek] kialudták mámorukat, megindult az élet az ujesztendőben, de a régi kerékvágásban. Véget-,1 ért a karácsonyi vakáció is, a tani tón őképzoj utolsó éves növendéke szorgalmasan látogatta' az előadásokat és talán meg is feledkezett már a szilveszteri mulatságról. Három héttel ezelőtt a leány édesanyja hl-| vatalos hangú idézőt kapott a tanítónőképző] igazgatónőjétől. Mit sem sejtve jelent megl az intézetben, ahol az apácanővérek közölték; vele, hogy leánya ellen fegyelmi eljárást indítottak, mert jelentés érkezett az igazgalósághoz, hoggl a leány a szigorú iskolai fegyelmi szabályaid ellenére Szilveszter éjszakáján bálban volt ést kivilágos virradatig táncolt. Mivel pedig ez! a fegyelmi vétség nagyon súlyos, sőt főben* járó, az igazgatónő megkérte a kétségbeesetfij asszonyt, hogy azonnal vigye haza leányát] és addig ne is engedje iskolába, amig az ügtf( véglegesen be nem fejeződik. Anya és leánya sírva mentek haza és zo-j lcogva mesélték el a történteket. A rettegésj a kétségbeesés állandó lakótársává vált a tiszt-j viselő-családnak. Az apa, aki hét gyermeked nevelt fet: kétségbeesve könyörgött kegyelemért' leánya számára mindazoknál, akiknek valami' szavuk lehet a katolikus tanítónőképző fe-H gyelmi ügyeinek intézésénél, tömegesen je-| lentette be a tanukat, akikkel a szörnyű vádi: alaptalanságát kívánta megcáfolni, akik bi-J zonyithatták volna, hogy a leány nem volt a bálban, nem is tud táncolni, mert az iskola fegyelmi rendje még a tánc2 iskolát is a tiltott örömök Szibériájába számJ, űzte, hogy a szilveszteri összejövetel szigorúan] családi jellegű volt, hogy az egész időt a csa-s Iád az étteremben töltötte el rokonok társán ságában és hogy csak néhány percre nézett] be szüleinek társaságában a bálterembe, mert} kíváncsi volt barátnője báli ruhájára. A kétségbeesett apa állal bejelentett tanuk] közül azonban nem hallgattak ki senkit, pe-i dig a legbefolyásosabb városi urak is inter-j (A üélmagyarorszán munkatársától.) Szilveszter éjszakáján, amikor a világ egész emberisége mámorba temeti az elmúlt esztendő keserűségeit, csalódásait, hogy a mámor ködében keresse az uj álmok, a bizonytalan örömök elmosódott körvonalait, természetesen Szegeden is mulattak az emberek. A kávéházak, a vendéglők zsúfolásig megteltek közönséggel, ömlött a bor^ a pezsgő, ujjongott minden zeneszerszám és az emberek vágyakozó himnusszal, mosolyogva, kacagva várták az újesztendő első pillanatának megszületését. • A Tisza-szálló nagytermében táncmuzsikát húzott a cigány. Kipirult arcú fiatal párok simultak össze a bálterem parfőmös levegőjében és Almos mamák beszélgettek a falak mentén. A hangulat emelkedett volt, a lányok ábrándjai szebbek, rózsásabbak, mint az esztendő robotos, szürke hétköznapjain. A Tisza-szálló éttermében is vidám volt az élet. Egész esztendőben otthonülő, takarékoskodó polgárcsaládok lepték el a fehér asztalokat ós teritgetlék rájuk az összekuporgatott hangulatot. Az egyik asztalnál egy család szórakozott, egy városi tisztviselő családja. Az apa, az anya, a tizennyolc esztendős leány és néhány közeli rokon. Ennél az asztalnál a hangulat valamivel ' melegebb, valamivel közvetlenebb, családiasabb volt, mint a többinél. Kettős ünnepe volt a szerényen szórakozó famíliának. Szilveszter és házassági évforduló. Valójában ártatlan hamisítás tőrtént a két ünnep összevonása körül, mert az évforduló napja január nyolcadikára esne, dehát a lisztviselő:büdzsé nem engedi meg a külön való ünneplést; a józan beosztás, a megfontolt takarékosság egyesítette az egyik ünnepre mind a kettőt. A tízennyolc esztendős leány nagyon komolyan, nagyon szerényen viselkedett. Csendesen üldögélt a hangos étteremben a fehér asztal mellett és hallgatta a többiek vidám beszélgetését. A szegedi katolikus tanítónőképző ötödéves növendéke még nem szórakozhat kedve szerint, mert örökké magán érzi az apácatanárnők szigorú, feddő, büntető tekintetét. Azután elkövetkezett az éjfél. Elhomályosuli tak a villanykörték, a sötétben felvisitoUak j az újesztendei malacok. Amikor pedig ismét • szétterült a világosság az étteremben, az öröm I egy fokkal magasabbra szállt. ! Egy óra után néhány perccel a családi aszI tal társaságának egyik tagja azzal jött vissza ' az emeleti bálteremből, hogy ott ismerősökre | talált. Egy rokonlány mulat a bálban. A csa| Iád tagjai elhatározták, hogy megnézik a ruháfáfc Ferravln chsnavasüior »sr^ i"bb. Kapható LIPSCHITZ ,Megváltó' -yógyszertártwir Szeged, Kelemen ucca 11 szám. Főoosta mellett. 6í
