Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-18 / 135. szám
1920 június 18. [ m\mt№w viRlülékaltrakctóia * | шит boyp iftszrre v léséve! KADETTCSINY hwhmmhwmwhwmm Családi dráma a 61 éves asszony miatt, aki elhagyta 61 éves férjét (Budapesti tudósítónk télefonjelcnlése.) Ilétíőn délután Budán a Fő-uccán nagy riadalmat keltett egy késsel hadonászó öregember, akit lefogtak és előállitottak a főkapitányságra. Kiderült, hogy Zöld Pálnak hívják, 61 éves földmunkás, akit a vele egykorú felesége, Galambos Júlia elhagyott. Az öregember ezen annyira elkeseredett, hogy elhatározta, megöli az asszonyt. Kiélesitette berelvájál és konyhakését, azután elment Budán a Fő-uccába, ahol a felesége egy kávémérésben dolgozott. Előbb kérlelni kezdte az asszonyt, majd veszekedni kezdtek, az öreg előrántotta a konyhakést és az asszony mellébe szarta. Keze azonban reszketett és igy felesége csak könnyebb sérülést szenvedett. Az öreg azonban tovább hadonászott és az asszony egyik ujját is levágta. A nagy sikoltozásra összefutott a háznép, lefogták az öreget, a rendőr bekísérte a főkapitányságra, ahol szándékos emberölés kísértete cimén előzetes letartóztatásba helyezték. beszállították az ügyészség fogházába a királyhalomi gyilkos legényeket (A Délrna'jijarorr.zág munkatársától.') A királvhalorai véres Szent Antal-napi bál bicskázó legényeit hétfő délelőtt kisérték át az ügyészség fogházába. A letartóztatott legények, Gárgyán Adám, Csóti József és Csányi Pál a szegedi rendőrségen újból beismerték tettüket és részletesen eimondotLák" a gvilkosság lefolyását. Gárgyán Adám, akinek szúrása Rózsa András szivét fúrta át, elmondotta, hogy a gyilkosság igazi oka nagyon régi ellentétekben keresendő. Rózsa András ellenséges legényláborba tartozott. Sokan haragudtak rá és nagyon sokan várták az alkalmat, hogy megleckéztessék. A Szent Antal-napi bál estéjén Rózsa András tánc közben felkérte Gárgyán Adám jegyesét. Amikor Rózsa látta, hogy nagyon sokan bosszankodnak, a leányt nem lette le, sőt másnak sem adta át. Gárgyán Adám és cimborái erre elhatározták, hogy bosszút állanak. A bál végeztével meglesték, leütötték és összeszurkálták. Hétfőn délben a korzón feltűnést keltett a három erősen megvasalt fiatal legény, akiket két rendőr kisért át az ügyészségre. A legények szégyenkezve hajtották le fejüket és idegenül mentek fel a törvényszék emeleti lépcsőin az ügyészségi fogház vasajtója felé, amely hosszú időre bezárult mögöttülc. Vasárasp leleplezték a felsőtanyai hősök emlékművét (A Délmagyarország munkatársától.) Felsőtanyán ünnepélyes keretek között vasárnap leplezték le a hősök emlékoszlopát. Az ünnepségek, amelyekre már hetekkel ezelőtt készülődött Felsőtanya népe, vasárnap reggel nyolc órakor püspöki szentmisével kezdődött. A püspök Várhelyi József prelátus, Breisach Béla kanonok és Barmos György segédletével kiosztotta a bérmálás szentségét. A bérmálás alatt érkeztek meg a szegedi vendégek. Dr. Aigner Károly főispán képviselte Klebelsberg kultuszminisztert, aki nem tudott megjelenni az ünnepségen. József főherceget Somogyi Szilveszter polgármester üdOnhalfásu, valamint To!6bet@gkociik gyára: fjAJ Капа Budapest, VI1L, Jtzsef ucca 5 UlUI JCIIU Kérjen árajánlatot! м 54. M Aranymüvesmühely! Kölcsey ucca 7. az. alatt. Ui ékszerek készítése, régi ékszerek tavilese. 450 EzQsiSzés és aranyozás! vözölle. A főherceg meghatva köszönte meg az üdvözlést és kijelentette, hogy őt a szeretet hozta Felsőtanyára, mert Szegednek minden egyes hős fiában a tökéletes katonajpéldaképét ismerte meg. Felsőtanya népe az emlékoszlop körül helyezkedett el, majd László János plébános megnyitó beszéde után a monumentális emlékműről lehullott a lepel. A leleplezés után József főherceg állott az emlékoszlop elé és nagy hatású teszéd kíséretében méltatta a hősi halottak soha el nem muló emlékét. Beszéde során Doberdó poklára, a Kárpálok téli hadjárataira és Erdély véres napjaira utalt, amikor mindenhol a 46-os hősök állottak őrt és ontották vérüket. A beszéd után József főherceg babérkoszorút helyezett el az emlékműre. Somogyi Szilveszter polgármester a város koszorúját tette le. A 46-os bajtársakét Slo. boda Károly tábornok, a magyar asszonyokét pedig dr. Hunyadi Vass Gergely ügyvéd tette , le a szoborra. Délben a Benkő-féle vendéglőben 150 teritékes ebéd volt. Az első pohárköszöntőt Aigner Károly főispán mondotta. A főispán beszédéten a 46-os hősök emlékét méltatta. Ezután a háború utáni nehéz időket ismertette, majd kitért az ellenforradalom napjaira, amelynek hősa Horthy Miklós Magyarország kormányzója volt. A kormányzó egészségére ürítette poharát és indítványozta, hogy a kormányzót táviratilag üdvözöljék. Ezután Nyáry György József főherceget, mint a 46-os katonák apját üdvözölte. Veress József iskolai igazgató a megyésfőpásztor munkájáról emlékezett meg. Glattfelder püspök a város hatóságát és Felsőt anya népét üdvözölte. Az olvasó rovala A síefánial padok Tisztelt Szerkesztőség! örömmel látja mindenki, akit utja a Tiszaparton a vármaradvány felé visz, hogy á kioszk eddig meglehetősen elhanyagolt környékét rendezni fogják, amennyiben egész sereg kőműves és napszámos már harmadik hete dolgozik egy körülbelül 25—30 méter hosszú és 80 centiméter magas korlát, az úgynevezett könyöklő felépítésén. A már készenlévő vöröstégla oszlopokról eszünkbe jut, hogy mennyivel artiszti-' kusabb lett volna ezt fehér műkőből megcsinálni, mely a fák lombja alkotta sötét háttérből erősen kiválva, sokkal jobban érvényesülne, mint a csőmőrlésig megunt rakparti vőröstégla-koriát utánzásakép épitett könyöklő. A korzói bérszékek jelenlegi bérlője, a Hadirokkantak Szövetsége azonban nem tudta kivárni a falevelek lehullását, vagyis azt az időt, amire ez a könyöklő — összevetve az eddig végzett munkát a még hátralévővel — elkészül, azért egy sereg bérszéket már felállított a vár előtti téren, ahová az utak rendezettsége folytán a közönség kezd visszaszokni. Térzene ugyan nincs még, mert a zenekar helyét téglarakások, homok és mész foglalja el, az itt pihenők azonban mégsem unatkozhatnak, mert reggeltől éjszakáig épületes jeleneteknek lehetnek tanúi. Ugyanis a közönség nemcsak a bérszékekre ül, hanem a közöttük már régebben felállított két betonpadra is, a bérszékek jegyszedői azonban a padokon ülőktől is követelik a jegyváltást, amit az illetők minden esetben megtagadnak, ugv okoskodván, hogy a lakosság adójából felállított közkerti padokhoz a székbérlőknek semmi közük nincsen, tehát ők csak a székeken ülőktől követelhetik a 4 filléreket Ezt magyarázzák is a padokat elfoglalók a helypénzszedőknek, de hiába, »Tessék felkelni 1« »Nem kelek, mert maguknak a város tanácsa csak a bérszékeket adta, a padokat azonban nem, tehát azokkal nem rendelkeznek.«: »Tessék másik padra ülni, arra beljebb a mellékutakon!» »Hogy melyik padra üljek, abban nekem se maga, se senki más nem parancsolhat« »Tessék velem az irodába jönni!« — mondja végül a jegyosztó, mintha az egész napi munkája után kissé pihenni akaró polgárnak ennél fontosabb dolga sem volna. Nemsokára rendőrrel jön vissza, aki kapacitálni próbálja a fizetni nem akarót a fizetésre, egyebet azonban nem tehet, ez persze nem esik meg csődület nélkül. Tudhatja minden ember, hogy ezen vonakodás a padon ülés utáni fizetéstől nem a hadirokkantak ellen megy, mert ezek minden részvétet és támogatást pemcsak megérdemelnek, de joggal el is várhatnak mindannyiunktól. Itt nem a hadirokkantak 4 fillérjéről, hanem fontos elvi és jogi kérdésről van szó, amennyiben a helypénzszedők azt állítják, hogy a város tanácsa kötelezte őket arra, hogy a kioszk elé is felállítsák a bérszékeket, egyidejűleg a padokat Is átengedte volna nekik. Ha ez tényleg igy van, akkor ezeken a padokon — az egyre-másra megismétlődő botrányos jelenetek elkerülése végett — jelezni kellene, hogy oda csak 4 fillér lefizetésével lehet leülni. Ha Szeged az egyetlen város Európában, hol a közúti hídon a gyalogosoktól hidvámot szednek, miért ne lehetne egyedülálló abban is, hogy közkertben, a polgárság adófilléreiből felállított padon való leülésért is fizetni kell? Ámbár a dolog ugy áll, hogy inkább a padra leülőnek kellene kapni valamit", amiért oda ül, mert ez a két pad ugy van elhelyezve, hogy rajtuk kényelmesen ülni lehetetlen, amennyiben oly magas az ülődeszkájuk, hogy azon ülve, egy magasabb termetű ember is csak a cipője orrával éri a földet, pedig ezeket a padokat már másodszor ásták be. Padon nemcsak ülni, hanem pihenni is akar az ember. Kívánatos volna, hogy a betonlábas uj padok felállításánál az eddiginél nagyobb gondossággal járnának el, valamint az is, hogy a bérszékek között lévő padok ügye a botrányos jelenetek elkerülése végett a közérdeknek megfelelően rendeztessék. Tisztelettel: Egy olvasó, Igazolványba. IJ&lfü»WíMll3sí»Tal0 fényképeket legolcsóbban, egy éra alatt is készit. SIMONYJ fényképész, Széchenyi tér 8. (Korzó Mozival szembon.) 41 G. F. В. a tökéletes Bemberqselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél
