Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-10 / 256. szám
1923 november 10. DÉLMAGVARORSZÁG 3 jön a közgyűlésbe és hogy ennek elősegítése érdekében Tólh Imre meg vál a szí ess ék örökös tagnak, •/— Ne tessék 'nevetni és ne tessék gúnyos kőzbeszólásokkal illetni ennek a tervnek a grandiózitását. Nem tudom, kinek az agyából pattant ki ez a gondolat, de a valóság az, hogy hiveket toboroznak már is, megkezdték és csüggedetlen kitartással folytatják a legilletékesebb hatósági személyek megnyerését. — Mindenekelőtt megkérdezem, azért konstruált-e a törvény örökös tagsági helyeket, hogy örökös tagnak olyan emberekel válasszanak meg, akik a választáson kudarcot vallottak, vagy hogy elősegítsék olyan felelteknek a közgyűlésbe való befutását, akik a válaszfáson a legcsuíosabban megbuktak? Ez az egyik. A másik az, hogy nem tudom, lesz-e hive és támogatója ennek a részint gyerekes, részint kalandos tervnek, de szükségesnek tartom már most kijelenteni, hogy az ellenzék nem fogja a zsebében felejteni a névszerinti szavazást kérő ivet és hogy minden eszközi igénybe fog ven* ni e terv meghiúsítása érdekében, nem azért, hogy heltemellenkedfen Tóth Imrének, vagy Wenner Sándornak, hanem azért, hogy telfesitse a kötelességét és szolgálatot tegyen városunknak. — Kérve kérek tehát mindenkit, aki felelős pozícióban van, akinek kötelessége őrködni e város társadalmának békéje felett, függetlenítse magát attól a nap-nap után tapasztalható meleg rokonszenvtől, barátságtól és szolidaritástól, amely e két úrhoz fűzi és segítsen már csirájában elfojtani ezt a végtelen sok veszedelmet magában hordó tervelgetést. Felszólalása végén megemlítette Pásztor, hogy nem tudja még, hogy melyik mandátumot tartja meg, de megtörténhetik, hogy pártja határozata folytán a 8. kerületi mandátumról lesz kénytelen lemondani. Ez azonban nem jelenti az elválást, ettől a kerülettől és ettől az egész városrésztől, amelyben — ugy érzi — drága és mindég elévülhetetlen honosságot kapott polgártársai megtisztelő bizalma, kedves ragaszkodása és a közös célért való együttes fáradozás számtalan megnyilatkozásában. Köszöni mindezt és kijelenti, hogy kezében bármelyik kerület mandátumával, a munka és az alkotás kötelességét érzi az egész várossal, tehát ezzel a városrésszel szemben is, ahová most már ugy fog mindég ejjönni, mint kedves otthonába, ahol szerető és dolgos emberek fogadják szerető és dolgos emberként. A nagy éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után dr. Szamek Sára emelkedett szólásra. A városi közgyűlés egyetlen nőtagja, akit tüntető melegséggel és rokonszenvvel fogadtak, megköszönte azt a bizalmat, mely őt a törvényhatóságba beválasztotta: — Ez nem az én sikerem — mondotta —, az önök sikere. Tudom, hogy a törvényhatóságban nehéz helyzetem lesz, mert nő vagyok. De nem félek, mert magamon érzem a dolgozók biztató pillantásait és ez erőt fog adni arra a harcra, melyet a szegedi asszonyok és gyermekek érdekében | akarok megvívni. Csak annyit alkarok mon; dani végezetül, nagy költőnkkel, Adyval: »Máss képen lesz holnap, Másképen lesz végre«. Iritz Béla keresetlen szavakkal köszönte meg a választók bizalmát. Felszólalásában hangsúlyozta, OPERB Z0H60RÜTEREM Budapest, VI., Ha|öa ncea 16., Operánál. Világmárkás zongorák, pianinók ezer penofilül, nüewen pengős havi részletre Is. B.79 Nagry tisztviselői kedvezmények. hogy összefogásra van szükség ezekben a nehéz és súlyos időkben. í Tapssal fogadott beszéde után Zarnóczay Béla mondott köszönetet megválasztásáért 'és hangsúlyozta az egységes front kiépítését. Hasson át mindenkit a demokrácia gondolata és akkor ez a győzelem az ország győzelmét is jelenti majdSzűcs Imre a haladó gazdáknak az iparossággal és M munkássággal való összefogását hangsúlyozta, Veiró István arról beszélt, hogy ez a kerület megtette fi kötelességét. Ha ez a győzelem, melyet a balpárt kivívott, országos lenne, a külföld szeme biztatóan csillanna felénk, mert a demokrácia diadalát és Magyarország élni akarását látná. Dobó Imre köszöntötte a megválasztottakat, végül Bakacsl András biztosította ismételten a megválasztottakat egész Felsőváros osztatlan szeretetéről. A megjelentek a késő éjjeli órákig maradiaki; együtt a legjobb hangulatban. Elhalasztották a Hazai Textil szombati árverését Az angol csoport magas afánlalol fett — Munkásköldöitség 400 munkás kenyera érdekében (A Délmagyarország munkatársától.) A Hazai Textilipar Rt. — mint ismeretes — kényszeregyességet kötött, de mivel hitelezőinek nem fizette ki már az első részletet sem, az OHE szombat délelőttre kitűzte a gyártelep árverését. Az iparkamara nagytermében rendkívül sokan jelentek meg, de az árverés nem vezetett eredményre. Az OHE-t György Ernő, a PK-t Nyulászi Jáéjfél ulán oszlatta fel az ülést. Akkor is csak azért, mert csomagolni kellett Deki. Kőhegyi doktor, a háziorvosa egy hónapi fürdőre muszájitotta valahová. Ez annyit jelentett, hogy a kölcsönösség elve alapján egy hónapig mindennapos vezércikkíró leszek. Dc hát oda se neki. Hiszen fele munkámat most már ugvis a szerkesztő végzi el. Másnap este nyolc órakor beköszönök a redakcióba. — Tanár ur, tessék feladni a dolgozatot. — Mingyárt, kérlek, miugyárt, parancsolj helyet, még nem néztem át az egész anyagot. — Jó, — mondom, — nem sietős, szalma vagyok, maid addig megírom Pósa bácsinak a heti mesét. Elkezdtem irni, Sáfár pedig plkezdett olvasni. Szembenüllünk egymással, hallottam, ahogy dünynyög, mig a lapokat és kéziratokat forgatja. — Ez... ez nem jó... Hm... nézzük csak... ez se jó... ez se... Borzasztó skrupulusos ember lehetett, mert én már a mesét is megírtam, másik firkába is kezdtem, ő még mindig nyomozta a témát. Rég elment az egész szerkesztőség, mikor végre ugy tizenegy<óra felé egy kicsit zavartan kijelentette: — Kérlek szépen... a fene egye meg... a mai anyagban nincs vezércikk-téma., talán... igen... most már későn van... esetleg vágunk valahonnan... — No nem, — nevettem el magam, — az minálunk nem szokás. Hanem nézd. még te témát Kerestél, én már irtam is vezércikket, tessék. Azért ne boszankodj, holnap majd több szerencséd lesz. De nem neki lett több szerencséje, hanem neícem Másnap reggel kitelefonáltak Csókára ásatni, de nagyon sürgősen. Vonatínduiásig éppen csak annyi időm volt, hogy betelefonálhassak a szerkesztőségbe. Egy hétig színemet se látják. Most \ aztán onnan vegyenek vezércikket, ahonnan tudnak Tőlem most már akár vághatnak is. Mikor egy hét múlva hazaengedtek az ősök, elfő dolgom volt jelentkezni a szerkesztőségben. (Nem kellett messze menni, ott laktam a Naplóházban.) — Ttt vagyok, Lacikám, van-e már téma? Sáfár ragyogó arccal fogadott: — Már el van intézve, Gondoltam. fáradt leszel, hát vágtam egy nagyon alkalmas cikket a Nag yvárad-ból, nézd-e. milyen pompásan van irva? Megnéztem a kiollózott cikkelyt és csak azt kérdeztem: — Gondolod, elég friss lesz? — Aktuális, kérlek, — felelte egy kicsit sértődötten a szerkesztő. — Akkor rendben van, — mondom. — Csak azért kérdeztem, mert ez két héttel ezelőtt jelent meg a Szegedi Napló-ban. Tömörkény irta s tőlünk ollózta ki Sas Ede. Sáfár idegesen dörzsölte a kigyulladt homlolokát s elém tette a lapunk utolsó öt számát. — Mindnyájában vágott vezércikk van. kérlek. Nem lennél szíves megnézni, nincs-e köztük ismerős? Mind ismerős volt. Három az enyém, kettő a Tömörkényé. De már ezt nem volt szivem megmondani a főnöknek. Megnyugtattam, hogy nincs semmi hiba. Nem is volt, nem is lett, maradt minden a régiben. A szerkesztő nem adott többet témát, hanem ránk bizta a dolgunkat, csináljuk ugy, ahogy szoktuk. , j Később nagyon megszerettük egymást s nem I rajtunk mult, hogy Sáfár László nem találta bele | magát a szegedi életbe. Alig egy esztendőt töltött « itt, aztán visszament Pestre, a megszokott levegőbe, a meghitt asztaltársaságba, amely minden esztendőben megünnepelte a Hentzi-szobor felrobbantóját és Ozmán basa barátját. — Nincsenek itt igazi függetlenségi emberek, hidd el, — mondta nekem, mikor utóljára szorítottunk kezet egymással. Akkor még nem is tudtam^ milyen igaza van, nos, a hitelezőket dr. Barta Dezső, dr. Dózsa Emil és dr. Löbl Sándor képviselték. Az árárverést közös kérelemre november 16-ára halasztották el, mert az angol csoport olyan ajánlatot tett a gépek és az ingatlan megvételére, amely összegből remélni lehet a hitelezők kielégítését. Ezek a tárgyalások mégj nem fejeződtek be és ezért kellett az árverést elhalasztani. Volt egyébként egy félmii-, liópengős másik ajánlat is. A tárgyalás után a ma is üzemben lévő gyár munkásainak küldöttsége jelent meg György igazgató előtt, akik vázolták, hogy a gyár- 3—400 munkást foglalkoztat és kérték, hogy télvíz Idején n-e juttassák őket az uccára. Az OHE igazgatója közölte a munkásokkal,, hogy remény van a sikeres likvidálásra, ami által a 300 munkás tragédiája elkerülhető lesz. 8 „Fsza" evezős egySet Sfcvoy tábornokot választotta meg elnöknek (A Délmagyarország munkatársától.') 'A! Tisza Szegedi Evezős Egylet szombaton este közgyűlést tartott dr. Baár Jenő elnökletével, A Szegedről eltávozott dr. Szandtner Pál helyére elnöknek vitéz dr. Shvoy Kálmán tábornokot választották megy alelnöknek pedig dr. Jankovics László egyetemi tanárt. Az uj elnököt dr. Balázs Sándor üdvözölte, majd a Kassban bankett következett, ahol számos felszólalás hangzott el. A vacsorát jól sikerült tánc fejezte be. BUDAPESTEN szegediek találkozó helye Í10DERN KÁVÉHÁZ IV., Fercncz József rakpart 27. sz. Eskütérnél. Társtulajdonos: D&vld Pál a szegedi Royalkávéház volt tulajdonosa. K72
