Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-30 / 97. szám

n OFf-MUÍVAROKSZAO A* iftffeftlt »B*aKaaTalcfflíf értesülésünk sxe­ttnt már meg Is kezdték a szervez­kedést 8» ratóaanüleg Beadványt intéznek a város tárnicsához, kérve a nyilvánvaló méltányta­lanság megszüntetését. Megkérdeztük a polgármestertől azt % hogy a lakókat mentesithetné-e a város a vizdíj­befizetés technikai lebonyolításának kellemet, lonséfjri alól. hiszen a városi adóhivatal mun­káját fs könnyebbé bernié, ha minden ház­ban maga a háztulajdonos szedné be a viz­dijakat és azt egyösszegben fizetné be az adó­hivatalba. — A vízdíjat a lakóknak kell ezentúl fizet­ni — mondotta a polgármester —, mert a háztulajdonosok azzal érvelnek, hogy ha ők szedik be a közüzemi dijakat, azt a lakás­adó szempontjából az adóhivatal a lakbé­rekhez számítja és így azután is kell lakás1­adót fizetni. Délmagyarország állandóan, gyarapodó kölcsön­könyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. Csalási bűnügy a nemlétező Gárdonyi-szobor körül (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Yarajossg Béla törvényszéki tanácselnök, egyes biró a napokban rendkívül bonyolult csalás/ ügyet tárgyalt A bünügy előzményei 1925-re nyúlnak vissza, amikor a szentesi megyeházán megjelent egy jól öltözött egyén, aki szabály^ szerű okiratokkal és különböző nyomtatván nyokkal igazolta, hogy a Gárdonyi Géza Iro­dalmi Társaság megbízottja. Szentesre azéj-t jött, hogy a nagy iró szobrára adományokat gyűjtsön A vármegye e célra ki is utalt egymillió koronát A pénzt azonban nem fi­zették ki a gyűjtőnek, hanem csak később, postán küldték el a társaságnak. Az egymillió korona igy eljutott rendeltetési helyére, szélhámosság azonban mégis történt, mert kiderült, hogy a társaság senkit sem bízott meg azzal, hogy Szentesen a szobor­alap javára gyűjtsön. A megbízott Ehrentren Géza néven igazolta magát, aki ellen az iro­dalmi társaság elnöke, Simon "Lajos bűnvádi feljelentést tett. Kiderült ugyanis, hogy Ehren­tren nemcsak Szentesen gyűjtött, hanem ha­mis nyomtatványokat készítetett, Budapesten külön irodát rendezett be. Az ügynökökkel az­után az egész ország területén a társaság javára dolgoztatott. Az ország más részein azon. ban nagyobb szerencsével dolgoztak az ügy­nökök, mint Szentesen. A gyűjtés vége az­után az lett, hogy a budapesti rendőrség be­csukta az irodát, lefoglalta a gyűjtési iveket, Ehrentren Géza és társai ellen pedig csalás címén indult meg az eljárás. Ezügyben a törvényszék egy alkalommal már tartott főtárgyalást, amikor Ehrentren tagadta, hogy Gárdonyi szobrára gyűjtött vol­na és hangoztatta, hogy soha nem is Járt még Szentesen. A tanúként kihallgatott dr. C&ergö Károly alispán kijelentette, hogy nem emlékszik az ügyre, valamint arról sem tud, hogy Ehrentrent valaha látta volna. A legutóbbi főtárgyaláson több tanú ki­hallgatását rendelték el, de a tárgyaláson Si­mon Lajos a sértett irodalmi társaság ne­vében kijelentette, hogy a panaszt visszar vonja, mert a társaság ebből az ügyből ká­rosodást nem szenvedett, viszont a társaság Ehrentren budapesti üzelmei miatt csalás cí­mén úgyis megindította már az eljárást. 00 Anyák és lányok fi arca Dr. Rapaport Samu előadása a Kamarában 40 (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap délután félhatkor dr. Rapaport Samu, a Magyar­országi Független Orvosanalitikusok előadássoro­zata keretében Anyák és leányok dinen előadást tartott. A kereskedelmi és iparkamara nagytermét teljesen megtöltött^ az érdeklődő közönség. Dr. Rapaport először a férfi és a nő sajátos­ságairól beszélt, Madách Imre meglátásain ke­resztül. A férfi haroot folytat kifelé, a nő pedig lelkileg, befelé vivja meg harcait. A férfi és a nő harcáról külön előadást fog tartani, most azzal a harccal foglalkozik, amelyet nő a nővel folytat a család keretein belül. Ezt a harcot a pszicho­analízis látta meg és megállapjtotta, hogy ez a harc nem kisebb a nemek harcánál. Az irodalom' eddig még alig érintette ezt a kérdést, e harcnak nem volt harsonás Turgenyeve, csupán halk Ge­raldyja. Az anya és leánya közötti harcnak forrása az apa, mondotta ezután dr. Rapaport. A nőnek kevesebb a lehetősége, mint a férfinek, a férfi­nél alacsonyabbrendünek érzi magát. Az anya elnyomottsága miatt rendszerint fiúgyermekre vá­gyik, mert ezzel véli kiegyensúlyozni elnyomott helyzetét. A leány tehát már születésével csalódást hozott a családba. A pszichoanalízis megmutatta — folytatta ezután —, hogy az anyának a leányá­val kapcsolatban tudat alatti indulatai vannak. Az tanyának szüksége. Jan jawmskce, ffl^t juw érzi, hogy bizonyos pluszt kapott az élete. Ki­egyensúlyozott, harmonikus nő alig van. A bete­gek között a nők vannak túlsúlyban és a beteg­ségeket rendszerint lelki dolgok kényszeritik kí. Dr. Rapaport ezután azzal a kérdéssel foglalko­zott, hogy milyen indulatok nyilvánulnak meg az anyjával szemben. Az anya rendszerint arra törekszik, hogy egyéniségét belevjgye a leányába. Azt mondotta ezután dr .Rapaport, hogy a pszicho­analízis szerint a túlzott anyai aggodalmak éppen a rettegett tudat alatti vágyak rekompenzáció!». A leány az anyja részéről történt tulszigorn körül­bástyázást és a sok mindentől való eltiltást táma­dásnak érzi. A leányoknak a fiuktól való túlságos elzárása egy kivetített féltés. Az anyák rendszerint visszaemlékezni k saját idejükre. Az előadó szerint tartózkodni kell a tulszigoruságtól, mert ezzel meg­teremtjük az állandó titkolódzást és a leányt bele. kergetik a bűntudaton keresztül az idegességbe. Arról beszélt ezután dr. Rapaport, hogy a leá­nyoknak gyakori intézetbeküldése az anya részé­ről Jelentkező rivalitás csökkentés«. A leányok az elnyomást egész életükön érzik és ez az elnyomás teremtette meg a La Garconne típust. Ebben a típusban már a bosszú is jelentkezik az elnyomás miatt. A legtöbb leány a pevelés miatt kénytelen a szerelmet valami alacsonyrendü dolognak tekin­teni. <*=> *>?2£4 vá-g^frU 'ízúít 1929 áprili« 30. tekintenek a leányok nagy érdeklődéssel a nagy­világi nők élete felé és ezért olvassa minden leány azokat a lapokat, amelyek a nagyvilági nők inti­mitásait tárgyalják. Arról beszélt ezután dr. Rapaport, hogy ai anya és a leánya közötti harc nem olyan szembe­tűnő, mint az apáé és fiúé, mert ezt a harcoí belül kell megküzdenie. A nőnek kell megvetnié az uj generáció alapjait, fontos tehát, hogy af gyermek nevelője ne vergődjön indulatainak hullá. main. Az analízis vállalja ezt a harcot és nem retten vissza a konvenció támadásaitól sem. A nő ma még az előítéletek és konvenciók börtönében vergődik és az ő felszabadulásával felszabadul a társadalom is. Előadása végén arról beszélt, hogy a nő fel­szabadítására irányuló eddigi mozgalmak nem a realitásokból indultak ki, hanem a tetszetős déli­bábokból. Az igazi felszabadulásra irányuló moz­galom fogja meghozni a boldog, harmonikus nőt. A toronyi gólya érdekében Nyilt levél Móra Ferencen át a főtoronyör polgármester úrhoz Igen tisztelt, kedves barátomt Olvasván a gólya­kilakoltatási tanácsi végzést és Móra Fereoc szép felszólalását »a jó Isten madarat védelmében (a Délmagyarország ápr. 28-iki számában), az én »állatvédő« szivemet is megdobogtatták fiólya­emléktím. Még gyermekkoromban (régen volt) hallot­tam, hogy Tompa Mihály (a hamvai tiszteletes), mikor a »A gólya« madarat megénekelte, — hogy »Megenyhült a lég, vidul a határ, s te újra ilt vagy jó gólyamadár...« Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy volt, az is elveszett! — a Bach-huszár »bezirkerek« Kassára internál­ták s midőn kibocsátották, azzal eresztették út­nak, hogy »Na Tampa, most lehetni menni, dc nem szabad több kóla-madár megcsinálni*. Ezt Tompa maga beszélte el a kékcdi fürdőu, hol az abaujmegyei urak az 6 tiszteletére bucsu­Iakomát rendeztek. Fültanutói (édesatyámtól) hal­lottam. A gólya igy vonult be a magyar nemzet! köl­tészetbe, mint a szabadság jelképes madara, a szabadságharcot követő elnyomatás korszakában. Egy másik költő-pap, Baksay Sándor, dunamel­léki ref. püspök, talán ezért is megkülönböztetett szeretettel becézte az ő gólyáit, melyek kunszent­miklósi kőoszlopos kúriaszerfi parothiája nyári' konyhája nádas fedelén tanyázgattak. Mikor egy nyáron nála voltam s szép virágos kertjében uzsonnáztunk, a gólyafiőka feltűnően fészkelő­dött és nyugtalankodott. Baksay aggódott s rész­véttel figyelte, hogy tán valami baja van. A kis gólya hamar megnyugtatta. Felkelve fészkéről s nekünk illetlenül hátat fordítva a házfedél pere­mén, nem éppen szalonképesen kinyilatkoztatta, hogy nincs semmi különös baja. No — jegyezte meg Baksay —, ugylátszik a Bakér (a kert végiu folydogáló nádas patak) békája megártott a ki­csikének. A világháborúban is hiressé vált egy hadigólyaf melyet többen felemlegettönk s képét többször közölték a harctéri fölvételek. Przemysl ostroma idején ugyanis a szomszéd Radimno községet összelőtték s a falu leégett. Egyik ház kormos falaiból magas kémény emel­kedett az égnek s ezen egy árva gólya heteken át álldogált egyedül és búslakodott elpusztult társa és fiókái felett. A Przemysl visszavétele (1915 junius 3.) napján magam is láttam 6 látták előbb és később mások is. Szóval, Írásban és képben sokszor emlegettük a háború elárvult vértanú madarát. Azóta a gólyákra még nagyobb kegyelettel gon­dolok. Az árvízi fogadalmi templom tornyára fészkeit gólyában én az égi kegyelem szimbólumát látom, mint ahogy a szent lelket szokták ábrázolni ga­tamb képében. A közelgő pünkösd ünnepének ihlete szállja meg a toronyőrök lelkét és kegyelmezzenek meg a kilakoltatásra ítélt gólyának. Evégből vonultatom fel deputációban hármas bizottságul a Tompa, Baksay s Radimno gólyái t, mint fogadatlan prókátor, de mint félszázados »ár­vízi hajós«. Ha igaz a hir, hogy a gólyafészekbe szürke varja költözött, meg kell indítani a vizsgálatot, hogy vájjon a lakásüzérkedést (lelépéssel vagy anél­kül?) tán már a madarak is eltanulták az embe­rektől. Ha azonban erőszakos betolakodás és la­kásháboritás történt: én a gólyák pártján állok: s a szürke varjú kitakoltatására »szavaltok«, s Dr. S zádeezky-K«rd«ss Lajo»,-

Next