Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-03 / 147. szám

1930 julius 3. DfiLM \ GTA "OTtSZ JG HarsnepckiliBic Eéfinámfölötti fiszlyiseli doSgoiik a városnál A takarékossági bizottság előterjesztése a délutáni hivatalos órákról XA Délmagyarország munkatársától.') A vá­rosi takarékossági bizottság — mint ismeretes — néhány héttel ezelőtt megkezdte ismét a városházán a munkáját, miután kiderült, hogy a város költségvetési egyensúlyát csakis ab­ban az esetben lehet fentartani, ha a kiadá­sokat a lehető legminimálisabb keretek közé szorítják. A bizottság elsősorban a költség­vetés legsúlyosabb kiadási tételét, az admi­nisztrációt vizsgálta felül és megállapította, hogy a város hivatalaiban nem kevesebb, mint 39 létszámfölötti tisztviselő dolgozik. A bizottság ezért javaslatot terjesztett a pol­gármester elé és azt kérte, hogy szüntesse be a létszám}elelti alkalmazások eddigi rend­szerét és abban az esetben, ha a város rendes státuszába tartozó tisztviselők az eddigi hiva­talos órák alatt nem végezhetnék el a mun­kát, vezesse be a délutáni hivatalos órákat is és a létszámfeletti alkalmazottakat fokozato­san bocsássa el. A takarékossági bizottság javaslata is ke­resztülment mindazokon a hivatalokon, Író­asztalokon, iktatókon és kiadókon, amelyek közigazgatássá teszik a közigazgatást. Végre el­jutott a javaslat odáig, hogy kissé szelid, vagy tulszelid formában ugyan, de sor kerül a végrehajtására is. A végrehajtás abból áll, hogy a polgármester Írásban utasítást kül­dött az összes városi hivatalok, intézmények és üzemek vezetőihez. Utasitásában arról ér­tesítette őket, hogy a jövőben egyetlen munka­erőt sem alkalmaz és igy ilyenre még akkor sem tegyenek előterjesztést, ha a vezetésük alatt álló hivatalban, üzemben, vagy más vá­rosi intézményben akár áthelyezés, akár el­halálozás, akár nyugdíjazás következtében megüresedne egyik-másik állás. Uj munka­erőt mindaddig nem alkalmaz a polgármester, amig a városi alkalmazottak létszáma vissza j nem esik a szervezeti szabályrendeletben mea­állapitott keretek közé. Megkezdődő!! a nyomozás a dorozsmai lanilógyllkosság uj fejezete ügyében (A Délmagyarország munkatársátólA Levajev-ügyben történt fordulatról részlete­sen beszámolt tegnap a Délmagyarország. Megírtuk, hogy a táblai tárgyaláson történt be­jelentések következtében a bíróság a tárgyalást péntekig felfüggesztette azzal, hogy az uj nyo­mozás eredményét és az esetleges bizonyítás kiegészítési indítványát akkor tegye meg az ügyészség. Amint ismeretes, ezt a fordulatot az idézte elő, hogy egy aratómunkás megtalálta Süle László leventepuskáját. A csendőrség kiderí­tette, hogy Levajev mostohagyermekei, Hu­szár Veron és Gergely aratás előtt érdeklőd­tek a föld tulajdonosánál, hogy mikor aratnak. A csendőrség ennek az alapján valószínűnek tartja, hogy Levajev Sándor gyermekei tud­tak a gyilkosságról, sőt ők voltak azok, akik a puskát a rozsföldön elrejtették. A gyerme­kek azért érdeklődtek az aratás után, mert tartottak attól, hogy valaki megtalálja az el­rejtett fegyvert. Ez esetben pedig Huszár Ger­gely, aki koronatanú lett volna apja ellen, de aki a törvényszék előtt visszavonta a csendőrség előtt tett terhelő vallomását, na­gyon sokat tud a gyilkosságról. A csendőrség a két gyermeket azonnal őri­zetbe vette és beszállította a harangozó­házba, amelyről már a törvényszéki tárgya­láson is sok szó esett. Ugyanis, amikor Hu­szár Gergelyt a csendőrség elsőizben vallatta, itt tartották fogva öt napig. A gyermek a tőr­vényszék előtt sirva panaszolta, hogy a csend­őrök veréssel kényszeritették ki belőle a val­lomást. A bizalmiférfiak azonban, akik jelen voltak a kihallgatásoknál, a csendőrökkel egy­értelmüleg vallották, hogy Huszár Gergelyt senki sem bántotta. A két gyermek kihallgatását a csendőrség azonnal megkezdte. Bizalmiférfiakul most is ugyanazokat kérték fel, akik az első nyomozás során szerepeltek. Levajev Sándor védője, dr. Kőváry Ottó szerdán kiutazott Dorozsmára és dr. Mertz községi orvossal megvizsgáltatta a gyermeket. A csendőrség eleget tett a védő kérésének és megengedte a vizsgálatot. Hu­szár Gergelynek semmi baja sem volt, mind­össze fülzugásról panaszkodott. Az orvos kér­désére kijelentette, hogy ez még az előző nyo­mozás idejéből maradt vissza. A kihallgatá­sok eredményéről hir még nem érkezett A szegedi ügyészségre szerdán délelőtt be­érkezett a megtalált Süle-féle puskáról szóló részletes jelentés. Ez a jelentés némileg le­csökkenti a dolog jelentőségét. A fegyver tény­leg a leventéknél használatos puska. Ilyen azonban többszáz van Dorozsmán. A puska tusa pedig, amelyen a számozás szokott lenni és amelyről kétséget kizárólag meg lehetne ál­i lapítani, hogy tényleg Süle tulajdona volt-e, hiányzik. így tehát százszázalékos biztonság­gal nem lehet megállapítani, hogy azonos-e a gyilkos fegyverrel. Á csendőrség egyébként jelentette az ügyész­ségnek, hogy a részletes jelentést csütörtök folyamán küldi be Szegedre. megríni fég&íány volí S&egeden Budapestről &oxatna1c feget — Nagyarányú árdrágítás a &I­cslnybell árusításnál (A Délmagyarorsz'ág munkatársától.') Ked­den és szerdán ismét kellemetlen jégmizé­riákkal lepte meg a városi jéggyár Szegedet. A fogyasztók már körülbelül megszokták, hogy sohasem, vagy csak a legritkább eset­ben kaphatnak annyi jeget, amennyire szük­ségük van és olyan árért, amely elfogadható, de talán most történt meg először, hogy pél­dául az egyetemi klinikák, amelyeknél sú­lyos következményekkel járhat a jég hiánya, csak nagyon csekély hányadát kapták meg jégs z üks égi el üknek. Sok a panasz a fogyasztók körében a mü­jég bizonytalan árhullámzása miatt is. Nor­mális körülmények között, amikor a jéggyár. kielégíti a szükségletekel, a jégárak Is normá­lisak, abban a pillanatban azonban, mihelyt valami zavar mutatkozik a jégellátás körül, amint a jegesek csak korlátolt, redukált meny­nyiségben osztják szét a jeget, az árak önké­nyes alakítását átveszi a spekuláció és kétszer, háromszor annyit kérnek a jegesek a jégért, mint amennyit azelőtt kérlek. A Délmagyarország munkatársa közölte eze­ket a panaszokat dr. Pálfy József polgármes­terhelyettessel, aki azonnal felhívta telefonon a vágóhídi jéggyár igazgatóját és magához ké­rette Csányi Ferenc főmérnököt, hogy tájé­koztassa magát a helyzetről. A polgármester­helyettes azután elmondotta, hogy a jéggyár a fokozott szükséglet biztosítása érdekében szerdára száz métermázsa müjeget rendélt Budapestről és igy csütörtökön nem lesz fenn­akadás a jégellátás körül. A jövőben is, amint ugy alakul a helyzet, hogy a szegedi jéggyárak nem tudják kielégíteni a szükségletet, nem tudják megfelelő jégmennyiséggel ellátni a jéggel dolgozó iparvállalatokat, egészségügyi intézményeket és a fogyasztóközönséget, azon­nal megrendelik a hiányzó mennyiséget Bu­dapestről és ezzel egészitik ki a városi jéggyár készletét. Elmondotta a polgármesterhelyet­tes, hogy a napokban kapott a város egy má­sik budapesti jéggyártól is ajánlatot, amely szerint ez a gyár valamivel drágábban szál­lítaná a jeget. A jégárakkal való spekulációval kapcso­latban a következőket mondotta dr. Pálfy József: — A város hatósága tulaj donképen csak a jéggyárban átvett jég árát állapította meg mázsánként három pengő husz fillérben, ami azt jelenti, hogy egy tábla jég nyolcvan fillér­be kerül, mert nyolc tábla megy egy mázsára. A jeget nem a város szállítja szét a városban, hanem a régi jegesek, akik természetesen drá­gábban adják a jeget. A város a jég kicsinybeni árát nem állapította meg. Mivel azonban hi­vatalosan is értesültem már arról, hogy a jég­gel nagyarányú árdrágítás folyik, hogy van­nak esetek, amikor olyan árakat kérnek a jégért a jegesek, hogy egy mázsa jég körül­belül kilenc pengőbe kerül, tehát kétszázszá­zalékos haszonnal dolgoznak, indokoltnak és szükségesnek tartom a hatósági közbelépést Utasítottam a városi jéggyár vezetőségét hogy a jegesekkel együttesen állapítsa meg a jég fo­gyasztói árát és abban az esetben, ha ennél az árnál egyik-másik jeges többet kérne, an­nak ne adjon ki viszonteladásra több jeget Ezt mi is el fogjuk tiltani a jégárusitástól. A hatóság ugyanis nem tűrheti, hogy a városi jéggyárban készített három pengő huszfillé­res jégért a közönségtől — kilenc pengőt kérjenek. Megbeszélés a szatymazi gyümölcs exportjának fokozása érdekében (A Délmaggarország munkatársátólSzerdán dél­előtt dr. Aigner Károly főispán kezdeményezésére megbeszélésre jöttek össze a városházán a szaty­mazi gyümölcstermelő gazdák, hogy a szatymazi gyümölcs exportjának biztosítására lehetőségeket keressenek. Az értekezleten a főispán elnökölt, aki megnyitó beszédében elmondotta, hogy a szaty­mazi gyümölcs reális értéke föltétlenül eléri a kecskeméti gyümölcs értékét, ezzel szemben a szer­vezetlenség következtében a szatymazi gazdák alig tudják elfogadható áron értékesíteni elsőrendű ter­mésüket. Husz fillért sem igen kapnak annak a gyümölcsnek a kilójáért, amely a külföldi piacokon egypengőnek megfelelő áron kerül forgalomba. A főispán felszólalása után Endre János, az ex­portintézet megbízottja tartott előadást Bejelen­tette, hogy az intézet teljes anyagi támogatást nyújt egy megalakítandó gyttmölcsértékesitő szö­vetkezetnek, még pedig exportkölcsön formájában. Azt javasolta, hogy a szatymazi gazdák alakítsa­nak egy hattagú bizottságot, amely megtárgyalja a gyümölcsértékesitő szövetkezet megalakításának részleteit és javaslatát rövid időn belül a plénum elé terjeszti. A kérdéshez többen felszólaltak, közöttük Mez Antal, dr. Csikós Nagy József, Wagner Ferenc, vitéz Bakonyi Imre, Korom Mihály, Doránszkg Károly, majd a javaslatot egyhangúlag elfogadták. A megbeszélés dr. Aigner Károly főispán záró­beszédével ért véget A főispán elmondotta, hogy erre a megbeszélésre azért hivta meg csak a szatymazi gazdákat mert a gyümölcstermelés és exportálás szempontjából Szatymaznak már értékes adottságai vannak. A legközelebbi meg­beszélésre azonban meghívja a dorozsmaiakat és a sándoríalvaikat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom