Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)
1930-07-03 / 147. szám
1930 julius 3. DfiLM \ GTA "OTtSZ JG HarsnepckiliBic Eéfinámfölötti fiszlyiseli doSgoiik a városnál A takarékossági bizottság előterjesztése a délutáni hivatalos órákról XA Délmagyarország munkatársától.') A városi takarékossági bizottság — mint ismeretes — néhány héttel ezelőtt megkezdte ismét a városházán a munkáját, miután kiderült, hogy a város költségvetési egyensúlyát csakis abban az esetben lehet fentartani, ha a kiadásokat a lehető legminimálisabb keretek közé szorítják. A bizottság elsősorban a költségvetés legsúlyosabb kiadási tételét, az adminisztrációt vizsgálta felül és megállapította, hogy a város hivatalaiban nem kevesebb, mint 39 létszámfölötti tisztviselő dolgozik. A bizottság ezért javaslatot terjesztett a polgármester elé és azt kérte, hogy szüntesse be a létszám}elelti alkalmazások eddigi rendszerét és abban az esetben, ha a város rendes státuszába tartozó tisztviselők az eddigi hivatalos órák alatt nem végezhetnék el a munkát, vezesse be a délutáni hivatalos órákat is és a létszámfeletti alkalmazottakat fokozatosan bocsássa el. A takarékossági bizottság javaslata is keresztülment mindazokon a hivatalokon, Íróasztalokon, iktatókon és kiadókon, amelyek közigazgatássá teszik a közigazgatást. Végre eljutott a javaslat odáig, hogy kissé szelid, vagy tulszelid formában ugyan, de sor kerül a végrehajtására is. A végrehajtás abból áll, hogy a polgármester Írásban utasítást küldött az összes városi hivatalok, intézmények és üzemek vezetőihez. Utasitásában arról értesítette őket, hogy a jövőben egyetlen munkaerőt sem alkalmaz és igy ilyenre még akkor sem tegyenek előterjesztést, ha a vezetésük alatt álló hivatalban, üzemben, vagy más városi intézményben akár áthelyezés, akár elhalálozás, akár nyugdíjazás következtében megüresedne egyik-másik állás. Uj munkaerőt mindaddig nem alkalmaz a polgármester, amig a városi alkalmazottak létszáma vissza j nem esik a szervezeti szabályrendeletben meaállapitott keretek közé. Megkezdődő!! a nyomozás a dorozsmai lanilógyllkosság uj fejezete ügyében (A Délmagyarország munkatársátólA Levajev-ügyben történt fordulatról részletesen beszámolt tegnap a Délmagyarország. Megírtuk, hogy a táblai tárgyaláson történt bejelentések következtében a bíróság a tárgyalást péntekig felfüggesztette azzal, hogy az uj nyomozás eredményét és az esetleges bizonyítás kiegészítési indítványát akkor tegye meg az ügyészség. Amint ismeretes, ezt a fordulatot az idézte elő, hogy egy aratómunkás megtalálta Süle László leventepuskáját. A csendőrség kiderítette, hogy Levajev mostohagyermekei, Huszár Veron és Gergely aratás előtt érdeklődtek a föld tulajdonosánál, hogy mikor aratnak. A csendőrség ennek az alapján valószínűnek tartja, hogy Levajev Sándor gyermekei tudtak a gyilkosságról, sőt ők voltak azok, akik a puskát a rozsföldön elrejtették. A gyermekek azért érdeklődtek az aratás után, mert tartottak attól, hogy valaki megtalálja az elrejtett fegyvert. Ez esetben pedig Huszár Gergely, aki koronatanú lett volna apja ellen, de aki a törvényszék előtt visszavonta a csendőrség előtt tett terhelő vallomását, nagyon sokat tud a gyilkosságról. A csendőrség a két gyermeket azonnal őrizetbe vette és beszállította a harangozóházba, amelyről már a törvényszéki tárgyaláson is sok szó esett. Ugyanis, amikor Huszár Gergelyt a csendőrség elsőizben vallatta, itt tartották fogva öt napig. A gyermek a tőrvényszék előtt sirva panaszolta, hogy a csendőrök veréssel kényszeritették ki belőle a vallomást. A bizalmiférfiak azonban, akik jelen voltak a kihallgatásoknál, a csendőrökkel egyértelmüleg vallották, hogy Huszár Gergelyt senki sem bántotta. A két gyermek kihallgatását a csendőrség azonnal megkezdte. Bizalmiférfiakul most is ugyanazokat kérték fel, akik az első nyomozás során szerepeltek. Levajev Sándor védője, dr. Kőváry Ottó szerdán kiutazott Dorozsmára és dr. Mertz községi orvossal megvizsgáltatta a gyermeket. A csendőrség eleget tett a védő kérésének és megengedte a vizsgálatot. Huszár Gergelynek semmi baja sem volt, mindössze fülzugásról panaszkodott. Az orvos kérdésére kijelentette, hogy ez még az előző nyomozás idejéből maradt vissza. A kihallgatások eredményéről hir még nem érkezett A szegedi ügyészségre szerdán délelőtt beérkezett a megtalált Süle-féle puskáról szóló részletes jelentés. Ez a jelentés némileg lecsökkenti a dolog jelentőségét. A fegyver tényleg a leventéknél használatos puska. Ilyen azonban többszáz van Dorozsmán. A puska tusa pedig, amelyen a számozás szokott lenni és amelyről kétséget kizárólag meg lehetne áli lapítani, hogy tényleg Süle tulajdona volt-e, hiányzik. így tehát százszázalékos biztonsággal nem lehet megállapítani, hogy azonos-e a gyilkos fegyverrel. Á csendőrség egyébként jelentette az ügyészségnek, hogy a részletes jelentést csütörtök folyamán küldi be Szegedre. megríni fég&íány volí S&egeden Budapestről &oxatna1c feget — Nagyarányú árdrágítás a &Icslnybell árusításnál (A Délmagyarorsz'ág munkatársától.') Kedden és szerdán ismét kellemetlen jégmizériákkal lepte meg a városi jéggyár Szegedet. A fogyasztók már körülbelül megszokták, hogy sohasem, vagy csak a legritkább esetben kaphatnak annyi jeget, amennyire szükségük van és olyan árért, amely elfogadható, de talán most történt meg először, hogy például az egyetemi klinikák, amelyeknél súlyos következményekkel járhat a jég hiánya, csak nagyon csekély hányadát kapták meg jégs z üks égi el üknek. Sok a panasz a fogyasztók körében a müjég bizonytalan árhullámzása miatt is. Normális körülmények között, amikor a jéggyár. kielégíti a szükségletekel, a jégárak Is normálisak, abban a pillanatban azonban, mihelyt valami zavar mutatkozik a jégellátás körül, amint a jegesek csak korlátolt, redukált menynyiségben osztják szét a jeget, az árak önkényes alakítását átveszi a spekuláció és kétszer, háromszor annyit kérnek a jegesek a jégért, mint amennyit azelőtt kérlek. A Délmagyarország munkatársa közölte ezeket a panaszokat dr. Pálfy József polgármesterhelyettessel, aki azonnal felhívta telefonon a vágóhídi jéggyár igazgatóját és magához kérette Csányi Ferenc főmérnököt, hogy tájékoztassa magát a helyzetről. A polgármesterhelyettes azután elmondotta, hogy a jéggyár a fokozott szükséglet biztosítása érdekében szerdára száz métermázsa müjeget rendélt Budapestről és igy csütörtökön nem lesz fennakadás a jégellátás körül. A jövőben is, amint ugy alakul a helyzet, hogy a szegedi jéggyárak nem tudják kielégíteni a szükségletet, nem tudják megfelelő jégmennyiséggel ellátni a jéggel dolgozó iparvállalatokat, egészségügyi intézményeket és a fogyasztóközönséget, azonnal megrendelik a hiányzó mennyiséget Budapestről és ezzel egészitik ki a városi jéggyár készletét. Elmondotta a polgármesterhelyettes, hogy a napokban kapott a város egy másik budapesti jéggyártól is ajánlatot, amely szerint ez a gyár valamivel drágábban szállítaná a jeget. A jégárakkal való spekulációval kapcsolatban a következőket mondotta dr. Pálfy József: — A város hatósága tulaj donképen csak a jéggyárban átvett jég árát állapította meg mázsánként három pengő husz fillérben, ami azt jelenti, hogy egy tábla jég nyolcvan fillérbe kerül, mert nyolc tábla megy egy mázsára. A jeget nem a város szállítja szét a városban, hanem a régi jegesek, akik természetesen drágábban adják a jeget. A város a jég kicsinybeni árát nem állapította meg. Mivel azonban hivatalosan is értesültem már arról, hogy a jéggel nagyarányú árdrágítás folyik, hogy vannak esetek, amikor olyan árakat kérnek a jégért a jegesek, hogy egy mázsa jég körülbelül kilenc pengőbe kerül, tehát kétszázszázalékos haszonnal dolgoznak, indokoltnak és szükségesnek tartom a hatósági közbelépést Utasítottam a városi jéggyár vezetőségét hogy a jegesekkel együttesen állapítsa meg a jég fogyasztói árát és abban az esetben, ha ennél az árnál egyik-másik jeges többet kérne, annak ne adjon ki viszonteladásra több jeget Ezt mi is el fogjuk tiltani a jégárusitástól. A hatóság ugyanis nem tűrheti, hogy a városi jéggyárban készített három pengő huszfilléres jégért a közönségtől — kilenc pengőt kérjenek. Megbeszélés a szatymazi gyümölcs exportjának fokozása érdekében (A Délmaggarország munkatársátólSzerdán délelőtt dr. Aigner Károly főispán kezdeményezésére megbeszélésre jöttek össze a városházán a szatymazi gyümölcstermelő gazdák, hogy a szatymazi gyümölcs exportjának biztosítására lehetőségeket keressenek. Az értekezleten a főispán elnökölt, aki megnyitó beszédében elmondotta, hogy a szatymazi gyümölcs reális értéke föltétlenül eléri a kecskeméti gyümölcs értékét, ezzel szemben a szervezetlenség következtében a szatymazi gazdák alig tudják elfogadható áron értékesíteni elsőrendű termésüket. Husz fillért sem igen kapnak annak a gyümölcsnek a kilójáért, amely a külföldi piacokon egypengőnek megfelelő áron kerül forgalomba. A főispán felszólalása után Endre János, az exportintézet megbízottja tartott előadást Bejelentette, hogy az intézet teljes anyagi támogatást nyújt egy megalakítandó gyttmölcsértékesitő szövetkezetnek, még pedig exportkölcsön formájában. Azt javasolta, hogy a szatymazi gazdák alakítsanak egy hattagú bizottságot, amely megtárgyalja a gyümölcsértékesitő szövetkezet megalakításának részleteit és javaslatát rövid időn belül a plénum elé terjeszti. A kérdéshez többen felszólaltak, közöttük Mez Antal, dr. Csikós Nagy József, Wagner Ferenc, vitéz Bakonyi Imre, Korom Mihály, Doránszkg Károly, majd a javaslatot egyhangúlag elfogadták. A megbeszélés dr. Aigner Károly főispán záróbeszédével ért véget A főispán elmondotta, hogy erre a megbeszélésre azért hivta meg csak a szatymazi gazdákat mert a gyümölcstermelés és exportálás szempontjából Szatymaznak már értékes adottságai vannak. A legközelebbi megbeszélésre azonban meghívja a dorozsmaiakat és a sándoríalvaikat is.