Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)
1930-07-06 / 150. szám
DTfcLMAGV VROKSTU; 1930 julius 6. 200 halálos szerencsétlenség az amerikai szabadságQnnepen (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: Pénteken és szombaton ünnepelte Amerika a függetlenség ünnepét, valamint Washington György születésének évfordulóját A nagyarányú ünnepségek alatt 500 halálos szerencsétlenség történt. A legtöbb ember közlekedési balesetnél vesztette életét, de sokakat megölt a tűzijátékok felrobbant rakétája és fürdés, közben 100 ember fult a vízbe. A Rálcóc&i-iéren épiiik felázz uj Korcsolyapályái? A Korcsolyázó EgyesUlet leéri a Kuliusxminlsxlerl Ígéret beváltását (A Délmagyarország munkatársától.) Az egyetemi építési bizottság csütörtöki ülésén bírálták el, mint ismeretes, azokat az ajánlatokat, amelyeket a vállalkozók a leszámolópalota átalakításával kapcsolatos munkálatokra: nyújtottak be a Kultuszminisztériumba. Az átalakítás terveit a kultuszminiszter készíttette el és a tervek szerint hozzáépítenek a palotához egy olyanféle auditóriumot, mint amilyen az uj klinikai épületekben vau. Az átalakítási és kibővítési munkálatok költségeit a kultuszminiszter vállalta ugyan magára, mivel azonban a kultusztárcának az idei költségvetésben nincs erre a kiadásra fedezete, a miniszter kívánságára a város előlegezi a szükséges négyszázezer pengőt. Ez az ősszeg is benne van abban a másfélmillió függőkölcsönben, amelynek jóváhagyása a számos sürgetés ellenére sem érkezett még meg a belügyminisztériumból. A kultuszminiszter az egyetemi épitési bizottság javaslata alapján néhány napon belül meghozza döntését és kiadja a munkát a vállalkozóknak, akik azonnal megkezdik az építkezést. A tervek szerint a leszámolópalota melletti Zászló-ueca beépül, de felhasználják a Szukováthy-térnek egyik részét is, ugy hogy ezt a teret többé sem korcsolyapálya, sem sportpálya céljaira nem használhatják. A város és a Korcsolyázó Egyesület között a tér használatára hosszú lejáratú szerződés van érvényben, a Korcsolyázó Egyesület viszont a katonasággal kötött megállapodást, amelynek értelmében a nyári hónapok alatt a teret sportpálya céljaira használja a helyőrség. A kultuszminiszter már hónapokkal ezelőtt a tér felszabadítását és átengedését kérte a várostól. A kívánság teljesítése azonban nem volt egyszerű, mert Szegeden csak ez az egyetlen elfogadható korcsolgapálya van és ha ez is megszűnik, akkor nem lehet korcsolyázni Szegeden. Ebben az ügyben az érdekeltek most közös értekezletet tartottak, amelyen a várost dr. vitéz Szabó Géza kulturtanácsnok képviselte, de képviseltette magát ugy a Korcsolyázó Egyesület, mint a katonaság is. Hosszas vita után megállapodtak abban, hogy a Korcsolyázó Egyesület átengedi a teret az egyetemnek, de csak abban az esetben, ha cserébe megkapja a Rákóczi-teret. A kultuszminiszter ugyanis régebben ígéretet tett az egyesület vezetőségének, hogy nagyobb államsegéllyel fog hozzájártdni « szegedi műjégpálya felépítéséhez. A Rákóczi-tér erre a célra alkalmasnak látszik, ezért az egyesület most felterjesztést intéz a kultuszminiszterhez és kéri a megígért segély kiutalását, hogy az uj műjégpályát még a tél előtt felépíttethesse. Mivel a kultuszminiszter kötelező formában azt is megígérte, hogy a korcsolyapályán lévő melegedő paviUont is átépítteti az uj helyre, ennek az ígéretnek a beváltását is kéri az egyesület. A tér átengedéséhez a katonaság képviselői is hozzájárultak^ a város ujjyanis ajcatonai sportpálya és gyakorlótér céljaira a Rókusi-tóval szemben fekvő területből jelöl ki alkalmas helyet. A parlament ülése Budapest, julius 5. A képviselőház mai ülésén elfogadták a fegyveres testületek pótdijáról szóló javaslatot, qiajd letárgyalták a Társadalombiztosító szanálási javaslatot. Weberle pénzügyminiszter kijelen tette,, hogy átaiános fizetésrendezésről beszélni sem lehel atiidig, amíg a közigazgatás hat évre tervezett egyszerűsítése be nem fejeződik. Orák, ékszerek 6 havi részletre jh 53 alpakka evőszerele ÍZ VÁtU órásnál, Kölcsey ncca 7. Naery iavlWmtthely I Tört B mil^arany, ezflst, régi pénz beváltáé. A.B.C. beszerzés. ÜzletátheByezés miatt a rakíáron levő otloménokat leszállított áron áru-itom. Winter kárpitos, Korona n. 3. m Telefon: IS—56. HORTOBÁGYI JUHTÜRÖ J Tejszövefkezeti Központ Bpesf, 4 postafiók 20. Bankéit Tarnay igazgatói tiszteletére (A Délmagyarország munkatársától.') A Szén gedi Fészek Klub szombaton este tiszai házában bankettet rendezett Tarnay Ernő tisztelétére abból az alkalomból, hogy a szinháa igazgatója hároméves munka után az elmúlt napokban elbúcsúzott a szegedi színpadtól. A lelkes és ünnepi hangulatu banketten a klub tagjai jelentek meg szinte teljes számban. Az első felköszöntőt dr. Pálfy József helyettes polgármester, a klub elnöke mondotta, aki nagyszabású és mély hatású be-1; szédben méltatta Tarnay Ernő úttörő munkásságát. Vázolta az elmúlt három év küzdelmeit és eredményeit, amikor átvette az intendatura vezetését és Tarnay igazgatóval együtt azon dolgoztak, hogy magasra emeljék a szegedi színház fáklyáját. Vázolta a küzdelmes harcokat, az ismeretes eseményeket és kijelentette, hogy Tarnay Ernőt nem fogja; elfelejteni Szeged. A házikezeléses színházi első igazgatója az úttörő munka után azzal: az érzéssel hagyhatja most el Szegedet, hogybecsülettel teljesítette kötelességét. Meleg ésj: bensőséges szavakkal köszöntötte Tarnay Ernőnél is, mély hatású szavai után sokáig: tartott az éljenzés és a taps. Dr. Tonelli Sándor mondott ezután szelle-j mes és fordulatos pohárköszöntőt, majd egymásután szólaltak fel és méltatták Tarnay munkásságát dr. Szivessy Lehel, dr. Barta Dezső, Vér György és dr. Pap Róbert. Tarnay igazgató állott fel ezután szólásra és meghatott, elérzékenyült hangon köszönte meg! a bensőséges szavakat. Megemlékezett a három év munkájáról, életének állomásairól, majd azzal fejezte be nagy hatást keltett szavait, hogy hiába jött Pestről, hiába távozik Pestre vissza, őszintén érzi, hogy e három! éy alatt szegedi lett. A megjelentek sokáig! ünnepe1 ték még a bucsuző igazgatót. Fényképeket/ s oaaládi-képet, csoportképet, levelezőlapokat lenoloaő'jban „ ~ - . 7 SIMQNYI fényképésznél. Széchenyi tér 8. Jerneyházhnn. Korín Mórival eremben. Péter bácsi a galambokkal Már nem indulhattam haza anélkül, hogy Dominig Pétert meg ne látogassam. Verőfényes szeptemberi nap volt, búcsúztak a fecskék* de mintha már langyossá vált volna egyik-másik küllője a napnak. Az öreg künn ült az eresz alatt egy zsámolyon és pipázott. Hosszú szürke szakálla kócosan lógott az állán, de tekintete mosolygó volt még most is. A falu szélén lakott, oda látszott hozzá az oláh . templom pirosra festett bádogíedele, azt nézte éles -szemmel, mintha arra valók volnának a piros bádogtetők, hogy azoknak a szemlélésével töltse az ember az idejét. Dominig Pétert csak az érdekelte, én tudtam is már, hogy miért. — Látod-e, — mondta köszönés betyett — az a vadóc galamb, amelyik a keresztre ereszkedett, szintén az enyém. Megismerem a hosszú csőréről. fin elbámultam. — Innen látja, Péter báesi? — Hát csak van szemem, — mondta majdnem neheztelve, — aztán meg ki ösmerje a jószágomat, ha én nem ösmerem? Ernyőt formált tenyeréből a szeme elé, ngy pillantott messzire s mosolygósra vált az arca. — A gimpli is ott van, jönnek már hazafelé. Két galamb csapott el a fejünk fölött, nekivágtak a dúcnak, ahol egész sereg turbékolt, szórakozott. Maga a duc hatalmas alkotmány volt, pompás szerkezettel ellátva, abban kényelmesen ellakhattak a szelíd madarak. Olyan beszélgetést vittek véghez, hogy néha alig hallottuk egymás szavát Kergetőztek a verőfényben, néha ugy leszorította a deszkáról egyik a másikat, hogy föltétlenül lebukik, ha nem tud röpülni is, (de véletlenül tud, hála Istennek! — mondta Péter bácsi) s pajkoskodnak, mint a vásott gyerekek. Két fehér bögyös a szomszéd háztető szélén kényeskedett; ezek nyilván szerelmesek voltak, mert folylon elkerülték egymást. bár ugy tetszett, hogy épp olyan oktalan állat a galamb is, mint az ember. Ha kellemetlen valametlyiknek a másik jelenléte, miért pem megy odébb? Hiszen jókora az udvar és ott van a duq is puha fészkével 1 — Hogy él, Péter bácsi? — kérdeztem az öreget Dominig Péter a galambok felé intett a pipája szárával. — Látod. Valamivel később hozzátette: — A szatinettre nagyon büszke vagyok, mert olyan nincs a városban sem. A héten nem tudtam miatta aiudni, mert elcsatangolt valamerre és csak késő este jött haza. Már attól tartottam, hogy lelőtték. Olyan pici a csőre, hogy föltétlenül gyámoltalannak kell lennie. Eh, minden komiszság megeshetik már a mai világban. — Nincs is szebb a galambászatnál! — mondtam, hogy éppen mondjak valamit A vállamra tétté a kezét, ugy nézett a szemembe végtelen meggyőződéssel. — Hát igazad van, fiam. Soha ennél nagyobb igazságot nem mondhattál, mert nincs is különb igazság. A galamb maga a szelídség, jószívűség, hozzájuk kellene küldeni az embereket, hogy sajátítsák el mindazt, ami a lelkűkből hiányzik. Alig mondta ki az utolsó szót, felugrott s elkezdett két kézzel hadonászni. — Hohó, hess, gazember, gyilkos, várj csak, majd adok én neked, te... te... Azt se láttam, honnan kapta elő, de egyszerre előkapta a puskáját Az agyát odaszorította az arcához, aztán a dörrenésre nyílegyenesen bukott lefelé a vércse. Olyan volt az esés, mint az eleven vadász-trükk. Annál is igy vág le a galambra a levegő tolvaja. Dominig Péter aztán odaszaladt a dúchoz és elkezdett tutulni, turbékolni. A galambok ugyanis élet-hatáltörtetéssel törtettek be a vércse elől a fészekbe, azokat kellett most mecnyugtatni. — Kis bolondjaim, sose féljetek, nincs már semmi baj. Csak bújjatok ki szépen. Az öreg, kezében a füstölgő puskával, még mindig remegett, ugy felizgatta a dolog. A vércsén nagyot rúgott s széles gesztussal magyarázta nekem. — A blondinettre fájt a gazember foga, éppen arra. A szeme villogásából észrevettem. Megdicsértem az ügyességé^ de nem Gtkoltam el az aggodalmamát — Hátha egy bolond, feltévedt, sörét galambot talál! — Micsoda sörét? Golyós puska ez, hél — Ugyan, ne mondja! — De mondom én. Csak nem reszkírozom meg a serétessell A galambok kezdtek már kifelé bújni, arra Péter bácsi hozott nekik egy szakajtó búzát Álig győzte cipelni, annyi volt. — Nesztek, lakjatok jól. A tubik gyorsan nekiláttak a lakmározásnak, szinte olvadozott Péter bácsi a látványtól. — Most jobban kiveheted őket. Nézd csak, az a kékes szárnybubos, az a esapodli. •i-- Más neve nincs? — Mire jó az? — pattant fel az öreg, — szép név ez igy is. Hát a gatyásnak a bugolyája nem pompás? — Mije? — A bugolyája. Ott van a feje tetején s olyan, mint a fésű A kravátlisnál már lehalad egyhuzamban a bőgye közepéig. Egyszerre fölvillant a szeme. •— Most kapok egy párt, az aztán igazán nincs senkinek. Kinából hozzák, fehér, aztán rózsa van a bőre tövében. De megéri a pénzt, akármennyibe kerül. Kergetőztek, játszadoztak a galambok tovább isv a két fehér bögyös már megint ott békétlenkedtek a háztetőn, — én hazafelé készülődtem.
