Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)
1930-09-03 / 197. szám
OELMAGYARORSZAG 1930 szeptember 3. Képek a szegedi munkásság hétfői néma tüntetéséről M tömeg a Kossuth Lajos-sugáruton. Kerékpáros raj vz űzletvezetőségnél. a törvényszék elrendelte a bizonyítást arra, hogy hogyan folyt le Bakó László jelölése a Nagyszeged-párt ülésén, valamint arra a körülményre is elrendelte a bizonyítást, hogy Wimmer Fülöp kamarai elnökké választása érdekében idézett-e fel annak idején szenvedelmes harcokat az 1926-os kamarai választásoknál. A keddi tárgyaláson folytatták le a bizonyítási eljárást, amelynek során kihallgatták dr. Széli Gyulát, Kiss Ferencet és dr. Pap Róbertet, akik vallották, hogy Wimmer és dr. Bodnár Géza Bakó László jelölése ellen megjegyzéseket tettek és a jelölés ellen szavaztak a Nagy«eged-párt elnöki ülésén. Kihallgatták továbbá Lájer Dezsői és Kertész Józsefet, akik vallomásukban az 1926-os kamarai választásokat megelőző harcokról tettek vallomást. A bizonyítási eljárás során ismertették még a Nagyszeged-párt jelölő üléséről felvett jegyzőkönyvet. A bizonyítás befejezése és a pörbeszédek után a bíróság ítéletében Wimmer Fülöpöt ielmentette a vád alól bűncselekmény hiányában A bíróság kimondotta, hogy nem látja megállapíthatónak azt, hogy Wimmer akadályozta volna meg Bakó László jelölését. Az Ítélet ellen dr. Dettre János és jogi képviselője, dr. Burger Béla fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása végett, valamint fentartották az összes semmiségi okokat. Wimmer Fülöp és védője, dr. Csikós Nagy József a felmentő Ítéletet tudomásul vették. Az ügy most az ítélőtábla elé kerül. /I sszegedi önsegélyző egyleteit és a szabadi orvosválasztás Miért tiltottált el az orvosokai az egyesületi orvosi tisztségtől (A Délmagyarország munkatársától) Ismeretes az a konfliktus, amely a szabad orvosválasztás elve alapján álló orvosok és a szegedi önsegélyző egyesületek között támadt és amely még ma sem ért véget. Az Orvosszövetség ugyanis eltiltotta tagjait az ilyen egyleti működéstől és a szabad orvosválasztás alapjára helyezkedett. Szegeden három ilyen önsegélyző egyesület működik: a Hadaslyán Egylet, az Ipartestületi ftnspféJyzö Egylet és a Felsővárosi Iparos önsegélyző Egylet. Az egyesületeknek jobbára kisemberek a tagjai. akik csekély havi befizetés ellenében adott esetben ingyenes orvosi kezelést kapnak, halálozás esetén pedig a hozzátartozókat az egyesület 'ometkezési segélyben részesíti. Amikor az Orvosegyesület tiltó határozatát meghozta, az a s>. 'tnpont volt irányadó, hogy az egyesületek minimális, szinte filléres díjazásért kívánják tagjaik orvosi ellátását, ami pedig a mai súlyos orvosküzdelem idején nem engedhető meg. A kérdést az egyesületek a.-;óta is állandóan napirenden tartják. Az ügyben most a Sztgedi ElHadaslyán önsegélyző Egyesület részéről hoszszabb levelet kaptunk. A levél vázolja az eddigi helyzetet, majd a kővetkezőket mondja: — Hogy nem egészen helytálló az orvosok érvelése, annak igazolására idézzük a Hadaslyán Egylet betegstatisztikáját három évre visszamenőleg. Ezek szerint havonkinti kezelés volt 80—90 esetben, amelynek 80 százalékát a rendelőben, 20 százalékát pedig a beteg lakásán teljesítette az egyleti orvos és ezért kapott havi 180, illetve évi 2160 pengőt, átszámítva tehát vizitenkénti kezelésre, arra minimum két pengő esett, ami lényegesen magasabb, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet díjazása. Ez szerintünk nem filléres fizetés, tekintetbe véve azt is, hogy az orvos úgyszólván az egyleti kezelést csak mellékes jövedelemnek számithatja, lévén külön saját rendelése is. — Mi speciális szempontból elismerjük az orvosok szervezkedését, mert azt tartjuk, hogy minden osztálynak joga van a törvényes kereteken belül salát helyzete javításán munkálkodni, de azt. hogy ezen szervezkedés folytán létrejött határozat meglévő jogokat sértsen, el nem ismerhetjük, sőt az ellen kénytelenek vagyunk már eleve tiltakozni és minden lehetőt elkövetni, — ha kell országos szervezkedés utján is, hogy a reánk nézve sérelmes határozat illetékes helyen csak a szerzett jogok épségben tartása mellrlr hagyassék jóvá. A levél azután megemlíti, hngv az eltiltó hatá' rozatot még nem hagyták jóvá. de a szegedi orvo.íssövetség azonnal eltiltotta 'agjait az egyleti o< vosi tisztségtől. A levél szerint az egyedülálló jelínség az országban^ másutt .o'á'ob működhetnek az egyleti orvosok, mig a hat^ozat jóváhagyása meg nem történik. Megkérdeztük az ügyről dr. Erdélyi Jenő főorvost, az orvosszövetség szegedi fiókjának választmányi tápját és sajtóreferensét, aki a következőket mondotta: — \z Országos Orvos Szövetség és igy a szegedi fiók is az ország köz- és szociális egészségügye, továbbá az orvosi gyógyilótuáomány zavartalan fejlődése érdekében az *925ben Szegeden tartott kongresszusi határozat értelmében a szabad orvosválasztás elvi alapján áll. Az 1927. évi XXI. t.-c alapján működő betegsegélyző pénzintézetnél, mint az OTI. vasút, posta, hajózás, bányavállalatok társládái, jelenleg még a kötött orvosrendszer all fenn, de az idei kongresszus határozati, szerint már ezeknél is a szabad orvosválasztásra való áttérésre törekszünk. A többi egyesületeknél való állásvállalástól, melyekhez a megnevezett szegedi három egyesület is tartozik. nemcsak az idei kongresszus, hanem már el5zőleg, még a boldog békeévekben is eltiltotta a szövetség tagjait, minthogy az ily állásvál. lalás az egyetemes orvosérdeket sérti, azt már a múltban is etikai vétségnek nyilvánította. Itt tehát szerzett jogok megvédéséről szó sem lehet! — A magyar orvosi kar, mely ma, mint minden más társadalmi osztály, küzd, rettenetest harcot folytat a mindennapi kenyérért. Természetes tehát, hogy igyekszik jogait, érdekeit megvédeni, nem engedi tagjait oly állások vállalására, mely az egyetemes orvosi érdeket sérti. Ha a szövetség ma határozatait erélyesebben hajtjp végre, a mai nyomorúságos viszonyokkal magyarázható. A fenti t.-cben foglalt törvényes betegsegélyzői alakulatoB oly hatalmas társadalmi rétegeket vontak magukhoz, hogy igy is majdnem szocializálva vagyunk, alig marad már valami a privátpraxis számára, pedig ez állásokkal járó fixfizetések is legnagyobbrészt olyanok, hogy az illető orvosok megélhetésének minimumát sem biztosítják. Emellett az orvosi tulprodukció is oly arányú, mint sgyetlen társadalmi osztálynál sem tapasztalható. 1914-beil Nagymagyarországnak 4900 orvosa volt, a mai, Trianon által megcsonkított országunkban 7500, orvos akarja kenyerét megkeresni. E szám néhány év alatt 1C.0C0 lesz, de már ma is 450 százalék a szaporulat! Természetes tehát, hogy féltve őrizünk minden talpalattnyi terű letet ét nem engedjük magunkat jogtalanul és igazságtalanul kihasználni. Aki • meg tudja fizetni az orvost, az anyagi viszonyaihoz mérten fizesse meg, aki pedig erre nem képes, annak rendelkezésére állanak Szegeden a klinikák és közkórház ingyenes ambulanciái, ahol épp oly alaposan és tisztességesen látják el őket, mint bármely privát rendelésen. Természetesen szigorúan és fokozott éberséggel ügye lünk arra, hogy az ingyenes rendeléseket csak' az arra rászorultak, szegénységi bizonyítvány* nyal ellátott jogosultak vehessék igénybe. — Jellemző és igazságunkat élénken világítja meg még a mult évben, tehát jóval bí idei kongresszus előtt, az egyik egyesület vezetőjével e tárgyban folytatott beszélgetésünk. Azt kérdeztük ugyanis tőle, mit ten* nének, mondjuk például a szabói párosok, ha az orvosszövetség felfogadna 4—5 ügyes, tehetséges szabót, illetőleg szabászt és fix havi Hz* tésért, mely a jelenlegi, az összorvosoktót nyert munkabérének mindenesetre csak e0 kis hányadát tenné ki és ezekkel csináltatna meg a tagjai ruháját. »Agyonütnénk őket*, volt a rövid, de kategorikus válasz. Mi nem ütjük ugyan agyon orvosainkat, de könyörtelenül kikö/ösiíjük magunk közül, ha mindnyájunk érdekében hozott határozatainkat be ne® tartják!