Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-03 / 197. szám

OELMAGYARORSZAG 1930 szeptember 3. Képek a szegedi munkásság hétfői néma tüntetéséről M tömeg a Kossuth Lajos-sugáruton. Kerékpáros raj vz űzletvezetőségnél. a törvényszék elrendelte a bizonyítást arra, hogy hogyan folyt le Bakó László jelölése a Nagyszeged-párt ülésén, valamint arra a körülményre is elrendelte a bizonyítást, hogy Wimmer Fülöp kamarai elnökké választása érdekében idézett-e fel annak idején szen­vedelmes harcokat az 1926-os kamarai vá­lasztásoknál. A keddi tárgyaláson folytatták le a bizonyí­tási eljárást, amelynek során kihallgatták dr. Széli Gyulát, Kiss Ferencet és dr. Pap Róber­tet, akik vallották, hogy Wimmer és dr. Bod­nár Géza Bakó László jelölése ellen megjegy­zéseket tettek és a jelölés ellen szavaztak a Nagy«eged-párt elnöki ülésén. Kihallgatták továbbá Lájer Dezsői és Ker­tész Józsefet, akik vallomásukban az 1926-os kamarai választásokat megelőző harcokról tet­tek vallomást. A bizonyítási eljárás során is­mertették még a Nagyszeged-párt jelölő ülé­séről felvett jegyzőkönyvet. A bizonyítás befejezése és a pörbeszédek után a bíróság ítéletében Wimmer Fülöpöt ielmentette a vád alól bűncselekmény hiányá­ban A bíróság kimondotta, hogy nem látja megállapíthatónak azt, hogy Wimmer aka­dályozta volna meg Bakó László jelölését. Az Ítélet ellen dr. Dettre János és jogi kép­viselője, dr. Burger Béla fellebbezést jelen­tett be a bűnösség megállapítása végett, vala­mint fentartották az összes semmiségi okokat. Wimmer Fülöp és védője, dr. Csikós Nagy József a felmentő Ítéletet tudomásul vették. Az ügy most az ítélőtábla elé kerül. /I sszegedi önsegélyző egyleteit és a szabadi orvosválasztás Miért tiltottált el az orvosokai az egyesületi orvosi tisztségtől (A Délmagyarország munkatársától) Ismeretes az a konfliktus, amely a szabad orvos­választás elve alapján álló orvosok és a szegedi önsegélyző egyesületek között támadt és amely még ma sem ért véget. Az Orvosszövetség ugyanis eltiltotta tagjait az ilyen egyleti működéstől és a szabad orvosválasztás alapjára helyezkedett. Sze­geden három ilyen önsegélyző egyesület működik: a Hadaslyán Egylet, az Ipartestületi ftnspféJyzö Egylet és a Felsővárosi Iparos önsegélyző Egy­let. Az egyesületeknek jobbára kisemberek a tag­jai. akik csekély havi befizetés ellenében adott eset­ben ingyenes orvosi kezelést kapnak, halálozás esetén pedig a hozzátartozókat az egyesület 'omet­kezési segélyben részesíti. Amikor az Orvosegye­sület tiltó határozatát meghozta, az a s>. 'tnpont volt irányadó, hogy az egyesületek minimális, szin­te filléres díjazásért kívánják tagjaik orvosi ellá­tását, ami pedig a mai súlyos orvosküzdelem ide­jén nem engedhető meg. A kérdést az egyesületek a.-;óta is állandóan na­pirenden tartják. Az ügyben most a Sztgedi El­Hadaslyán önsegélyző Egyesület részéről hosz­szabb levelet kaptunk. A levél vázolja az eddigi helyzetet, majd a kővetkezőket mondja: — Hogy nem egészen helytálló az orvosok érvelése, annak igazolására idézzük a Hadas­lyán Egylet betegstatisztikáját három évre visszamenőleg. Ezek szerint havonkinti kezelés volt 80—90 esetben, amelynek 80 százalékát a rendelőben, 20 százalékát pedig a beteg la­kásán teljesítette az egyleti orvos és ezért kapott havi 180, illetve évi 2160 pengőt, át­számítva tehát vizitenkénti kezelésre, arra minimum két pengő esett, ami lényegesen ma­gasabb, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet díjazása. Ez szerintünk nem filléres fizetés, tekintetbe véve azt is, hogy az orvos úgyszólván az egyleti kezelést csak mellékes jövedelemnek számithatja, lévén külön saját rendelése is. — Mi speciális szempontból elismerjük az orvosok szervezkedését, mert azt tartjuk, hogy minden osztálynak joga van a törvényes kere­teken belül salát helyzete javításán munkál­kodni, de azt. hogy ezen szervezkedés folytán létrejött határozat meglévő jogokat sértsen, el nem ismerhetjük, sőt az ellen kénytelenek vagyunk már eleve tiltakozni és minden le­hetőt elkövetni, — ha kell országos szervez­kedés utján is, hogy a reánk nézve sérelmes határozat illetékes helyen csak a szerzett jo­gok épségben tartása mellrlr hagyassék jóvá. A levél azután megemlíti, hngv az eltiltó hatá' rozatot még nem hagyták jóvá. de a szegedi or­vo.íssövetség azonnal eltiltotta 'agjait az egyleti o< vosi tisztségtől. A levél szerint az egyedülálló je­línség az országban^ másutt .o'á'ob működhetnek az egyleti orvosok, mig a hat^ozat jóváhagyása meg nem történik. Megkérdeztük az ügyről dr. Erdélyi Jenő főorvost, az orvosszövetség szegedi fiókjának választmányi tápját és sajtóreferensét, aki a következőket mondotta: — \z Országos Orvos Szövetség és igy a szegedi fiók is az ország köz- és szociális egészségügye, továbbá az orvosi gyógyilótuáo­mány zavartalan fejlődése érdekében az *925­ben Szegeden tartott kongresszusi határozat értelmében a szabad orvosválasztás elvi alapján áll. Az 1927. évi XXI. t.-c alapján működő betegsegélyző pénzintézetnél, mint az OTI. vasút, posta, hajózás, bányavállalatok társlá­dái, jelenleg még a kötött orvosrendszer all fenn, de az idei kongresszus határozati, sze­rint már ezeknél is a szabad orvosválasztásra való áttérésre törekszünk. A többi egyesüle­teknél való állásvállalástól, melyekhez a meg­nevezett szegedi három egyesület is tartozik. nemcsak az idei kongresszus, hanem már el5­zőleg, még a boldog békeévekben is eltiltotta a szövetség tagjait, minthogy az ily állásvál. lalás az egyetemes orvosérdeket sérti, azt már a múltban is etikai vétségnek nyilvání­totta. Itt tehát szerzett jogok megvédéséről szó sem lehet! — A magyar orvosi kar, mely ma, mint min­den más társadalmi osztály, küzd, rettenetest harcot folytat a mindennapi kenyérért. Ter­mészetes tehát, hogy igyekszik jogait, érde­keit megvédeni, nem engedi tagjait oly állá­sok vállalására, mely az egyetemes orvosi ér­deket sérti. Ha a szövetség ma határozatait erélyesebben hajtjp végre, a mai nyomorúsá­gos viszonyokkal magyarázható. A fenti t.-c­ben foglalt törvényes betegsegélyzői alakulatoB oly hatalmas társadalmi rétegeket vontak ma­gukhoz, hogy igy is majdnem szocializálva vagyunk, alig marad már valami a privát­praxis számára, pedig ez állásokkal járó fix­fizetések is legnagyobbrészt olyanok, hogy az illető orvosok megélhetésének minimumát sem biztosítják. Emellett az orvosi tulpro­dukció is oly arányú, mint sgyetlen társa­dalmi osztálynál sem tapasztalható. 1914-beil Nagymagyarországnak 4900 orvosa volt, a mai, Trianon által megcsonkított országunkban 7500, orvos akarja kenyerét megkeresni. E szám néhány év alatt 1C.0C0 lesz, de már ma is 450 százalék a szaporulat! Természetes tehát, hogy féltve őrizünk minden talpalattnyi terű letet ét nem engedjük magunkat jogtalanul és igazságtalanul kihasználni. Aki • meg tudja fizetni az orvost, az anyagi viszonyaihoz mér­ten fizesse meg, aki pedig erre nem képes, an­nak rendelkezésére állanak Szegeden a klini­kák és közkórház ingyenes ambulanciái, ahol épp oly alaposan és tisztességesen látják el őket, mint bármely privát rendelésen. Termé­szetesen szigorúan és fokozott éberséggel ügye lünk arra, hogy az ingyenes rendeléseket csak' az arra rászorultak, szegénységi bizonyítvány* nyal ellátott jogosultak vehessék igénybe. — Jellemző és igazságunkat élénken vilá­gítja meg még a mult évben, tehát jóval bí idei kongresszus előtt, az egyik egyesület ve­zetőjével e tárgyban folytatott beszélgeté­sünk. Azt kérdeztük ugyanis tőle, mit ten* nének, mondjuk például a szabói párosok, ha az orvosszövetség felfogadna 4—5 ügyes, tehet­séges szabót, illetőleg szabászt és fix havi Hz* tésért, mely a jelenlegi, az összorvosoktót nyert munkabérének mindenesetre csak e0 kis hányadát tenné ki és ezekkel csináltatna meg a tagjai ruháját. »Agyonütnénk őket*, volt a rövid, de kategorikus válasz. Mi nem ütjük ugyan agyon orvosainkat, de könyörtelenül kikö/ösiíjük magunk közül, ha mindnyájunk érdekében hozott határozatainkat be ne® tartják!

Next

/
Oldalképek
Tartalom