Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-26 / 21. szám

.Ofif M •RnííSZ V», 1930 ••-írviár 26. Általában bizonyosra veszik, hogy a kongresz­Kzus túlnyomó többsége visszautasítja a kormány­ban való részvétel eszméjét. Ez a helyzet azonban nemcsak azt jelend, hogy Franciaországban néhány évcu belül egyáltalában nem várható baloklali kor­mány, hanem valószínűleg azt is, hogy a radikáli­sok, akik októberben még ellenzéki állásponton voltak, a polgári kormányba való belépésre hatá­rozták el magukat Jl villamos póiUocsifa nelziro&aní egy falúnak Súlyos szerencsétlenség Steltinben Slettln, január 25. A lejtős Steinstrassen sú­lyos kimenetelű villamosszerencsétlenség tőr­tént, amelynek bárom hallottja és 2í többé­ke ésbé suryos sebesü't áldozata van. A szeren­csétlenség ugy történt, hogy a villamos pót­kocsija leszakadt a gépeskocsiról, kiugrott a sínekből és teljes erővel nekivágódott egy ház falának. TUmeges arzénmérgezéf miatt letartóztattak egy holland földmivsst A vád szerint elpusztította szüle!!, 01 testvérét, nagybátyját és nagynénjét (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Amsterdamból jelentik: A kelethollandiai rendőrség letartóztatott egy Rakamier Gyula nevü 27 éves földművest, akit azzal gyanúsí­tanak, hogy tömeges arzénmérgezést követett el. A vád szerint a fiatalember atyját, anyját, öt testvérét, nagybátyját, nagynénjét pusztí­totta el arzénnel, hogy utánuk örökölhessen. A hatóságok három holttestet exhumáltak és mind a háromban találtak arzént. Rakamier tagad. Evenkint 20.000 sertést exportálnak Angiiába Debrecen, január 25. A brémai Auspacher Herr­manu sertés nagyvágócég ajánlatot tett Debrecen városának, hogy amennyiben a város engedélyt ad a közvágóhíd igénybevételére és a vágatási di­jat bizonyos átalányösszegben állapítja meg, haj­landó öt éven keresztül minden évben legalább 20.000 sertést megvásárolni a debreceni vásá­rokon és azokat az ottant vágóhídon feldol­gozva külföldre, elsősorban Angliába exportálni. A város jogi és pénzügyi bizottsága az ajánlat el­fogadását javasolta és igy minden bizonnyal már a tavasszal megindulhat Debrecenből Anglia Télé a sertéshusexport loamtsbizhatábtaft 1 Sonti&erg üenrfóitól. NoM!e szerepel Stockholm, január 25. Nobile tábornok teg­nap az antropológiai intézel ben előadást tar­tott az Italia léghajó expedíciójáról. Ez volt az első eset, hogy a tábornok előadást tartott erről az ügyről. A tábornok kijelentette, hogy a léghajó jól fel volt szerelve. Malmgreennek is ez volt a véleménye, de a rádiókészüléket csak rövid távolságra lelteietl használni. Behram Gur cigányai Irta: Móra Ferenc. Persze, hogy a mi cigányaink Juttatják őket eszembe. Nem a muzsikusaink, hanem a nomád­jaink. A muzsikusaink csak foglalkozás szerint dgányok, de fajtára éppen olyan európaiak, mint én. Vagy, hogy sértés ne legyen belőle, mint Vil­mos császár, vagy Mussolini. Bőrre lehetnek fe­keték, de lélekre csak olyan fehérek, mint mink vagyunk, — amiben, gondolom, nincsen Semmi túlzott dicséret sem. Hát nem ezekről van szó, hanem a vadaki ói. ar­ról a fajtáról, amelyiknek a képviselői a héten álltak a szegedi törvényszék előtt. Tudón . hogy az őszön, mikor itt betvárkodtak Doro-.sina, meg a körtöltés közt, nagyon haragudtam rájuk. Ak­koriban sürün vakoskodtam haza a Feliértóról éjszakának idején gyalog, az akkor ásatott hun temetőből s éppen azon az éjszakán is, mikor a nagy fosztogatást csinálták. Másnap reggel futott rajtam végig a hideg, mikor az újságban olvas­tam, hogy majd a cigányok karjába szaladtam az Óthaiom körül. Hát mondom, akkor nem sajnáltam volna tő­lük a madzag-nyakravalót, hurictn azóta meggon­doltam a dolgot. Az ítéletüket ugyan in foro i n­terno is jóváhagytam én is,,mert hiszer. a du­vadat ketrecbe keli tenni. De azért azt is hozzá­gondoltam az Ítélet jóváhagyásához, hogy nem­csak ők a bűnösök, hanem az a kultum is. amely még a huszadik század derekára se tudta meg­szelídíteni ezeket a vadakat. (Az abauji emberevő cigányokat nem s-ámitom ide. Azt hiszem, arok nem igaz; cigányok voltak, hanem inkognitós diplomaták. A viszonosság elve alapján hiszem ezt. A háborúban és a békekö­tésnél nagyon sok emberevő diplomata szerepelt, akikről azóta kiderült, hogy az Úristen tulajdon­képpen üstfoltozó cigányoknak szánta ö'.ct.) E'.ég az hozzá ho<?v ahhoz a kérdéshez akarok hozzászólni a szegedi cigánypör alkalmából, mek­kora történelmi m ulti a tekinthetnek vissza ezek a vadak? Megmondom egészeu hiteles forrásból. Per­sze nem történetíró ez a hiteles forrás, hanem költő. Mégpedig perzsa költő, tehát duplán sza­vahihető ember. A nagy Firduzi, a Sahname költője, akiről mindent megtudhat a lexikonból, ha valakinek nem esik ¿ól a vasárnapi ebéd a tu­datlansága miatt. Firduziból egvet-mást magyarra is lefordított Fió': Károly s innen tudom, hogy Krisztus után 4000 körül Behram Gur volt a perzsa király. Va­taini jeles istenteremtése lehetett ez a fejedelem, kár. hogy kiveszett á fajtája. Tudniillik azt csi­nálta, hogy ősszeiratta az országában a szegény embereket és megtudakolta tőlük, mivel édesít­hetné meg nyomorult életüket? (Azóta se tartoltak ilyen népszámlálást sehol a világon, most meg még úgyse tartanak. Nem győznék papírral.) Nem volt szép tőlük, de be kell vailant, hogy a perzsa nincsetlenek se általános választójogot, se sajtószabadságot nem követeltek Behram tí úrtól. — Urunk, királyunk, — jelenUjtték neki a nép­számlálási biztosok, — azt panaszolják a célszörü szögény embörök, hogy csak a gazdagok isznak bort, koszorút raknók a fejükre és citeiaszó mel­leit dicsérvén az urat. Bizony a szegény nép is sokkal könnyebben viselné a nyomorúságát, ha néha muzsikaszó mellett felejtkezhetne róla. Nosza nekividámodott erre a Behram Gur apai szíve. Átszalajtott egy tevés huszárt a szoiuszéd India királyához a következő üzenettel: — ó, segítségre kész király, válassz ki nékünk tízezer luri-1 férfit és nőt, akik a muzsikában jár­tasak. (Szó szerint van ez megírva Furdiziuál.) Meg is érkeztek a lurik hiba nélkül, gyorsan, mert még akkor olyan civilizálatlan volt az embe­riség, ho&y nem Kellett az utazásnoz útlevél, meg SH to. M. T. K.) M.1 pastőrözött tej­szaiiséfllelél naponként pontosan házhoz szál­lítják, ha megrendeli 13—48 teMonsztanon. Ssifps Sféls! a váci fegyház levélcsempészési iigyéBm Budapest, január 25. Amikor a kommunistáit éhségsztrájkja folyt, a váci fegyház vezetősége rá­jött arra, hogy Lovász György, a fegyintézet egyik fegyőre, levelel akart kicsempészni. A levelet elfog­ták és ekkor kiderült hogy Rákosi Mátyás, a váci fegyintézetben fogvatartott kommunistavezér akart egy levelet kicsempészni. A nyomozás so­rán megállapították, hogy Weinberger Zoltán és Rákosi Matild, a fogoly Bákosí Mátyás nővére, buj­tották fel, illetőleg vették rá Lovász Györgyöt hogy a levelet kicsempéssze. Weinberger Zoltán, Rákosi Matild és Lovász György ellen megindult az eljárás. A pestvidéki tőrvényszék Lovász Györgyöt ma egyévi is hat­hónapi börtönre, Weinberger Zoltánt felbujtás el­mén két év és hathónapi fegyházra, Rákosi Ma­tildot megvesztegetés miatt négy hónapi fogházra Ítélte. Miután Rákosi Matild két és félhónapos vizsgálati fogságát a bíróság a büntetésbe beszámí­totta, Rákosi Matild szabadlábra került Az ilélet ellen felebbeztek Professzor-sztrájk Madridban Madrid, január 25. A madridi egyetem ta­nárai beszüntették az előadásokat, mert a kor­\ mány nem teljesi'elle azt a kívánságukat, hogy j a kormány fogadja el az egyetemi hallgatók követeléseit. GYEN KAP 1 " * Széchenyi Illatszertár*!!!! (Kék csillag mellett) 1 doboz FÉMCOMPflCT-PUDEKT, ha január 31-éie vásárol V« liter eredeti elsőrendű Külnl vizet 6 pengőért. M WIUVW wm i vizűm. Király apó pedig mindnyájuknak adott egy ökröt e8.V szamarat külőn-któftn, ezer sza­márra való gabonát az egész hadnak és a követ­kező kormányrendeletet: — Most pedig telepedjetek le ebben, meg ebben a tartományban, ahol selyem a fü, édes a víz. A gabonát elvessétek, a jószágot legeltessétek, hétköz­nap becsületesen munkálkodjatok, ünnepnapon pe­dig szép muzsikaszóval a szegény népeket vidá­mítsátok. — Jó, jó, — tetszik mondani, — ezek a lurik, de hol vannak már a cigányok? Hát hiszen ők azok a lurik, kiderül az mtn­gyárt, csak tessék tovább olvasni. Nagy zsivajgással távoztak a felgazdagitott ven­dégek a király szine elül, terelgetvén a szép kövér göbölyöket, hajkurászván a gabonás szamarakat. S egv hónap múlva visszatértek lesanvartan, meg­sápadta n. ökör nélkül, gabona nélkül, de — szama­rastul. — Hová tettétek a szép kövér marhákat ó, lurik? — kérdezte a nagy király. — Megettük. — Hová tettétek a sok szén vetőmagot ó, lurik? — Megettük. — Mire mentek most már ezekkel a zörgő« csontú gebékkel, 6, lurik? — ö, urunk, királyunk, nagy a világ, mindenütt süt benne a nap! Hátha ezek a lurik nem a mi oláh-cigányaink, akkor az eb se kutya. — »Azóta szerteszét bolyonganak a lurik a világon, mint a farkasok útitársai és hálópajtásai és mindig uton vannak, hogy éjjel-nappal lopja­nak«, — fejezi be az ezer évvel ezelőtt élt költő a verses néprajzi tanulmányt Amiből világos, hogy a vándorcigánykérdésnek , sokkal najn'Obb múltja van, miut például a nép­j szövetségnek. £s nem is dicstelenebb annál semmí­1 vei se.

Next

/
Oldalképek
Tartalom