Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-26 / 21. szám
DflT.MAr,V4RnRSZ*G 1930 január 26. lehet. Számtalan más gazdasági és kulturális feladat hárul a városra. A magánvállalkozásra i<aló visszatérés szintén nem volna megoldás. Ez lehetetlen is volna, mert a városnak ma hatalmas vagyona fekszik díszletekben, berendezési tárgyakban és egyéb felszerelésekben. Hol van az a gazdaságilag erős magánvállalkozó, akinek a város ezeket a beruházási tárgyakat megfelelő árban eladni tudná? Hol van az az egyén, aki ezt a vételárat meg is tudná fizetni? Végül, mily veszteség érné a várost akkor, ha a szukcesszive beszerzett; színházi leltárát el akarná adni? Ezt a kérdést természetesen nem tudom behatóbban vizsgálni, mert adatok nem állanak rendelkezésemre, de önkéntelenül is fel kell vetnem ezt a gondolatot, hogy erre az illetékesek figyelmét felhívjam. Szegednek az utolsó években, mielőtt áttért a városi kezelésre, már elérj szomorú tapasztalatai voltak a magénvóUalbozás különböző esélyeível. A nivó rovására megy az, ha az i^az^ató a napi gondokkal küzd. • A színháznak költsegveiése, az első évhez képest, amikor 40.000 pengő maradi meg a szubvencióból, csak annyiban növekedett, amennyiben némileg emelkedtek a bevált művészek fizetései, a kar-, a műszaki személyzet és a zenekar dotációja. Valljuk be, hogy mindmegannyi szükséges kiadás volt. Emelkedtek azonban a dologi kiadások is, mert senki nem tagadhatja, hogy az ipari cikkeknek óra az utolsó három évben emelkedett. Értesülésem szerint, a második évben 50.000 pengővel kisebb volt a jegybevétel, mint az első évben. Mi az oka ennek? Az, amit fentebb kifejtei lem, közgazdasági válság és az általános színházi krizis, mely az csesz világon mutatkozik. Megoldásként mutatkozik tehát a házikezelés feníaríása. Indokolja ezt a város kulturális és a művészeti nivó érdeke, de indokolttá teszi ezt a j gazdasági érdek is. Más álláspontot csak az foglalhat el ezzel szemben, aki a színházi kultúrát nem tartja a városi kultura elengedhetetlen kellékének. Nézetem szerint tehát ott kell a kérdést megfognunk, ahol a legkevesebb nehézséget okozza. Ez pedig az operaelőadások kérdése. Nem tagadom, hogy az operaelőadásokra nagy szükség van. Szegeden zeneértő és műértő generáció nőtt fel, amely szereti az operát és indokolt is, hogy a zeneirodalom nagy mestereinek müveit megismerje. Fájdalmas szívvel tehát, de mégis arra kell gondolnunk, hogy egyelőre, amig a szinházi krizis végére nem érünk, megszüntessük az opera-enscmblét. Ezzel lényegesen kísebbiteni tudjuk a városi szinház kiadását, mert az opera-egvüttes havi kiadása 4000 pengőt tesz ki. Ellenben örömmel üdvözlöm azt a gondolatot, hogy a budapesti m. kir. Operaházzal kössön a város megállapodást. Az volna a terv, hogy az Operaház együttese minden hónapban egy előadást tartson a szegedi színpadon. Képzeljük el az erkölcsi, művészeti és anyagi sikert, amely az ilyen előadásokat kisérné, amelyet végeredményben a közönség fizetne meg anélkül, hogy a városnak különösebb és ujabb áldozatokat kellene viselnie. Nézetem szerint további 2000 pengő megtakarítás volna elérhető a művészeti- és mü. szaki személyzet csekély redukálása, a dologi és kiállítási költségek csökkentése által. Ezi utóbbi azért nem volna már nehéz, mert a városi szinház ma már jól felszerelt diszlet-, kellék- és jclmczraktárral rendelkezik, amelyhez legfeljebb csak egyes kiegészítések, pótlások szükségesek. Hiszen két év alatt, amely elmúlt, a város gazdagon berendezkedett. A fentebb ajánlott megtakarítás havonkint 6000 pengőt tenne ki, évenkint tehát 72.000 pengőt. Ezt az ¿feszeget meg tudja takarítani a színház anélkül, Kogy a művészeti nivót csorbítaná és az eddigi kulturális és művészeti sikereket és szinvonalat feláldozni volna kénytelen. A helyzet feltárásában tehát arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy Szeged város műértő közönsége elsőrangú előadásokat óhajt. Másrészt azonban nem tagadhatjuk, hogy a helyárak, az előadások színvonalához és értékéhez képest, alacsonyak. Emelésről azonban szó sem lehet, mert meg kell állapitanunk„ hogy még a mai helyárak is magasak a közönség teherviselő képességéhez képest. L . A közönség mindig többet, müvésziesebbet és szebbet követel. Ennélfogva egy színháznak, amely élni akar, állandóan fejlődnie kell, tehát a teljes művészi leépítés katasztrófához vezetne. Mindezeknél fogva arra kell felhívnom Szeged város egész közönségét, tőrvényhatóságát és vezetőségét, hogy tartson ki a házlkezeléses rendszer mellett, mert ebben van a fejlődésnek minden biztosítéka, a színháznak jövője. Ujabb kísérletezéseket pedig nem kívánunk. Városatya-portrék Dr. Szamek Sára A szegedi uccákon, amelyeknek — sajnos — e~ak hetipiacos napokon van valamirevaló forgalmuk, gyakran látni egy puritánul öltözött, serény sietésü, egészséges szabású asszonykát. A kezében kis láska. Nem orvosi táska, de dr. Szaniek Sára orvosi eszközöket és szereket visz benne. Kora reggeltől :éső esíig szorgosan 'árja beles gyerekek ífgódó szüleinek a la<ásí\ Va'amennyiben ürelmetlenül várják a megnyugtatást és bizfaást dr. Szamektől, akiben megbíznak a munkás-sor minden táján s aki megnyugtat szülőt és gyereket egyaránt. Széles körökben a vá* l «¡afta&Tj Dr, szúrna* ¿>aru nosi képviselőválasztáson lett a neve ismeretes. Mindössze egy-két beszéddel szerepelt, de ezek a bészedek végtelenül rokonszenves, puritánul egyszerű és fölülmulhalatlanul közvetlen jellegüknél fogva a baloldali győzelem döntő tényezőivé erősödtek. Csak az első arcvonalban küzdő baloldali szónokokat fogadta olyan frenetikus taps és érdek, lődés, mint amilyen Szamek Sárát köszöntötte, ha szólásra emelkedett. Győzelmét biztosra vette a szociáldemokrata párt is, a balpárt is. A közgyűlés; teremben a balc'.dal utolsó padsorában elvtársai mellett foglal helyet Jobbról tőle Lájer és OleJnyik, balról ZamVzay és Horváth. A közgyűlés első és egyeben nőtagja nagyszerényen elvegyül a férfirengetegben. Egyszerű, sötétes ruhájában mégis meglátták és néhányan — bemutatkoztak. Szamek Sára, aki a najytudásu dr. Szepesi Imrének a felesége, 1022-ben lett orvos. Emberszerető elvei már azt rasgelőzően a szocialista pártba vitték. Hűséges, fegyelmezett, szorgos és dolgos párttag. Az egyetemet Budapesten, a gimnáziumot Szegeden végezte. A gyermekbaráti mozgalom egyik legfáradhatatlanabb intézője és propagálója. Ennek a humanitárius akciónak a megerősítése körül hervadhatatlanok az érdemei. A választási harc alatt se és a győzelem után se fogadkozott leli szájjal. Szociális irányban akar tevékenykedni, — mindig ezt hangoztatta. Programját is, őntudatosságát is, elvhüségét is, buzgalmát is szeretettel ainnliuk figyelmébe a — városatyáknak. A köznek vélünk vele szolgálatot tenni. Homola ?2lvak, meg úgynevezett mezővárosok, társadalmának mindig népszerű tagja volt a stáci. Ez volt beceneve az állomásfőnöknek, aki elindítván az utolsó vonatot, a resli termeibe vonult, vagy elhelyezkedett a kuglizó fedélzete alatt és várta az intelligenciát, nevezetesen az állami tanitót, a segéd jegyzőt, szolgabírói székhelyen az iktatót. Ugyanakkor híre terjedt, hogy friss sört hozott az esedékes tehervonat, ma csapolás lesz. (A szővetkea. ti bolt ugyanakkor hirdette az auzlágban a friss grőji sajtot. esetleg szezon szerint a heringet, ámbár a széthúzó társadalmiban mindic voltak a kvárglinak is rajongói.) Egyszóval: a perifériákon mindig jelentős egyéniség volt a stáci, ő tartotta számon, hogy ki hányat dobott a kuglin s krétával jegyezte fel a mestergerendára, ha valaki főidre teperte a pakonbirót, akit a kilenc bábu között pópának is hív. tak nemzetiségi vidékeken. Olykor a városba rándult a stáci, mert hivatalos dolga volt az osztálymérnökségen s onnan hazajüvet Jwsszasaa előadást tartott a sörök különböző nemüségéről, az okszerű hűtési metódusról, nemkülönben ama finom ételről, amelyik a szakmáról cimeződik és a zóna nevet viseli. Mindenki ismerte, szerette. Apró fészkekben nincs annyi esemény, hogy duskálkodhatnának a témákban, ott megbecsülnek apróságokat is. Egy gyomorrontás már szenzáció és számos hozzászólást provokál, a szabálytalan formában világra jött csirke fellapoztatja a szakkönyveket, nem szólva Piri ángyóról, akinek gazdasszonyi prakszisában számos különb eset fordult már elő. Apró fészkekben nyári délután kisétál az úgynevezett iutelligencia a vasúti állomásra, számon tartja, hogy ki utazik el. ki érkezik, ki marad a kupékban a következő állomások számára? Hát hogy ne lenne népszerű tagja ennek a társadalomnak a stáci? Nagy városban már kisebb szerepet kap. Nagy városban, ahol kegyelmes és méltóságos urak tömege rajzik, vége-hossza nincs a közintézményeknek, ellenben társadalmi rangsor van, kasztok alakulnak, az állomásfőnököket is jobban elfoglalja a szélesebb arányú vasúti forgalom. Itt már megszűnik a vezető mivolta, legföljebb vonatot vezet, esetleg csak drezinát. Hogy aztán miképpen tud elhelyezkedni a társadalomban, az az 6 dolga. Szerencsére azonban annyi a kör, hogy mindenki megtalálja a maga helyét. Néha egy kis bánattal, csalódással jár az ilyesmi, hiszen többfelé csapolnak sört s a szellemi igényeket nem csupán a kuglipályák elégítik ki. őszintén megvallva, alig vettük észre a régebbi Időkben, hogy Szegeden állomásfőnök is van. Ez a fogalom Homola Rezsővel érkezett el hozzánk, akit elsősorban a testi magassága miatt kell meglátni. Távolról sem szeli már át annyi vonat a várost, mint a háború előtt szelte, azért az esti gyors körülbelül most is akkor érkezik, mint régen s fehér keztyüsen várja a vonatot a főnök. Gyakran utazik át előkelőség az állomáson, hozzánk is hol miniszter, hol tábornok, vagy más nevezetesség érkezik, de elsősorban mindig Homola Rezső üdvözli őket, ruganyos lépésekkel vezetve az autóhoz az éttermen keresztül. Azt hiszem, jelentést is tesz valamiről, megnyugtató szavakat mond, hogy Szeged szebb lesz, mint volt és teszi ezt mindig azzal a könnyed fölénnyel, amely súlyt helyez rá, hogy az érkező vendégnek már a megérkezési pillanata kellemes legyen. Ha az előkelőséget "mások Is várják s tisztára ebből az okból nem ölthet a társalgás abnormis arányokat, — Homola Rezső ottmarad a svitben egész az autók elgördüléséig. Másik nevezetessége széleskörű ismeretsége, azaz jobban mondva a kalendárium ponlosságához mért előzékenysége. Nyilvántart kinevezést, kitüntetést, előléptetést, halált, névnapot, születési dátumot s a már tőle megszokott ruganyos, szinte milliméterekre vágó, léptekkel siet gratulálni. Mindig gratulál és mindenkinek; ahol három-négy ember van, onnan nem maradhat el s benne látjuk megtestesítőjét annak az ujságfrázisnak, amely szerint valamely személyi esemény általános örömmel találkozott a társadalomban." A társadalomnak ugyan ezer a baja. keserűsége, az nem ér rá, hogy mindennel törődjön, de azért vannak szerencsére Ho. molák, hogy ők örüljenek az egész közvélemény helyeit. Ez a pars pro toto fogalma. Ismételjük, megbecsülhetetlen az ilyen embertípus kisebb helyeken, ahol az ujjainkon számlálhatjuk össze a kapulosokat, — az ő buzgalmuk teremti meg az olvasóköröket, a legényegyesüleleket. Ezért kár, hogy Szegedet a kelleténél nagyobbá teremtették a sors, meg a körülmények. Hogy városatyai működése milyen irányokban mozog, azt előre nem tudhatjuk. Egy bizonyos: szolgálatban álló ellenzéki vasutast még nem ismertünk. Mindenesetre ott lesz pontos indulási időben a közgyűlésen, amikor az óra négyet üt s ha valaki később azt meséli, hogy az elnök csak negyedötkor érkezett meg, ő föltétlenül kijavitja. — Pardon I Tizenhat tizenötkor, .
