Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-29 / 244. szám

iBBHnssBBBnnHKsa SZEGED. SzerKesxtOseq: Somogyi ucca 22. L em, Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, ItölCJiltlkönyvíAr «« (egylroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. — Nyomda s Löw Llpól ucca 19. Telefon t 16-34. TAvlrall t* levélcím: Délmagyaronzög Szeged. Szerda, 1930 október 29 Ara le fillér VI. évfolyam, 244. szám Szeged és a Korvin-koszorúsok Az alkotmányosság elve s az alkotmá­nyosság elvének tisztelete azt követeli mindenkitől, hogy az államfő tényét a leg­nagyobb hódolattal s a legőszintébb loya­litással fogadja. Az alkotmányosság elve s a felelős kormányzati rendszer gondo­lata azonban nemcsak megengedik, de meg is kívánják, hogy az államfőnek kri­tikával meg nem közelíthető kormányzati tényeiért és elhatározásaiért a tanácsadók viseljék a felelősséget. Amikor tehát — ki­zárólag szegedi vonatkozásban — reflexió­kat füzünk a legutóbbi kitüntetésekhez, nem szólunk másokról s nem gondolunk másokra, kizárólag azokra, akik a tanács­adás felelősségét viselik. Nem értünk egyet dr. Szabó Lászlónak, legkiválóbb kartársunknak azzal a véle­ményével, hogy a kitüntetéseket a de­mokratikus gondolkodás követeli meg. De kell, hogy velünk egyet értsen mindenki, ha azt állítjuk, hogy a munka érdeme s a tehetség kiválósága lehet csak alapja a kitüntetéseknek. Amikor közvetlenül a szegedi ünnepségek előtt a hivatalos lap rendkívüli számában közölte a legmaga­sabb elhatározást a kitüntetések uj rend­jéről, azt kellett hinni, hogy a szegedi ünnepségek miatt van szükség a legmaga­sabb elhatározás soronkivüli publikálásá­ra s hogy ennek következtében a munka érdeme s a tehetség kiválósága a kitünte­tések diszét szegedi alkotóknak is meg fogja szerezni. S ezen a ponton, ugy véljük, a tanácso­sok nem kellő körültekintéssel látták el tisztüket. Például: mi ugy véljük, talán más kitüntetést kellett volna tanácsolniok Somogyi Szilveszter számára, aki az al­kotó, épitő és áldozó város első polgára s aki erős lélekkel vállalva az építkezés fe­lelősségét és munkáját, egyedül tette lehe­tővé, hogy »a nagy mű« be legyen végezve. Amikor például a szegedi egyetem egyik kitűnő professzorát, akinek némi része kétségtelenül volt az egyetemi építkezések körül, magasabb és díszesebb kitüntetésre ajánlották, talán azt is érezniök kellett volna a tanácsadóknak, hogy a kitünteté­sek általuk javasolt módjában a polgár­mester terhére mutatkozó diszparitás a város áldozó és épitő népének megbecsü­lését sem jelenti. Ne hivatkozzanak arra, hogy a város polgármestere a másodosz­tályú érdemrendet már megkapta, ami­kor jól tudják, hogy az építkezések kö­rül a polgármester által végzett munka s a polgármester által szerzett érdem a munka és érdem oroszlánrészét tevén ki, talán akkor jártak volna el helyesen, ha legalább a csillag adományozását hoz­ták volna javaslatba a már megadott ér­demrendhez. Bennünket az is bánt, hogy a Korvin­koszorusak sorában a tanácsadók nem hozták javaslatba például Móra Ferenc, Juhász Gyula vagy Nyilassy Sándor ne­vét. Nem akarjuk sem az irodalomtörté­net, sem az esztetika súlyaival lemérni a jogcímeket, szentül hisszük azonban, hogy a Korvin-koszorúsak díszes sorának nivó­ját és fémjét csak emelték volna a sze­gedi nevek. Talán a szegedi ünnepség kü­lönösen kedvező alkalmat is teremtett vol­na a tanácsadók számára Szeged kultúrá­jának, Szeged alkotó szellemének ilyen módon való demonstrálására is. Nem jó szolgálatot tettek a városnak azok, akik szándékosan, vagy nem menthető mulasz­tásból nem szerezték meg a városnak ezt a kitüntetést. Ne gondolja senki azt, hogy a demok­rácia hivei nem tulajdonithatnak túlságos jelentőséget az ilyen antidemokratikus in­tézménynek. Mert egyrészt, mint emiitet­tük, nagyon illetékes vélemény szerint a kitüntetések rendszerét a demokrácia is követeli, másrészt: mi nem az egyesek sé­relmét reklamáljuk, hanem a városét. A város kiváló polgárai díszt és fényt árasz­tanak a városra is s a város kiváló pol­gárainak kitüntetése kitüntetése a város­nak is. Kétszeres ok szolgál tehát alapul ELŐFIZETÉS: Havonta hely-ben 3-20 vidéken 6s Budapesten 3-00, itUlfHldlSn ö*40 pengO. - Egyes tzám Ara hétkilJ> nap 16, vnírtr- &.» Ünnepnap 24 «111. Hír. delések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétltt klvételéveHnaponla reggel arra, hogy az előterjesztések megtételénél a képességeknek, alkotásoknak és érde­meknek kiválósága szerepeljen egyetlen döntő szempontul, ne pedig a társasági összeköttetés, a tarokkparti kellemes vi­szonylata. Senki ne akarja megnehezíteni a városra is fényt vető kitüntetések ado­mányozását azért, mert a már megadott kitüntetések egyedülállóságát kívánják megvédeni. Ki tudja, mikor nyilik mégegyszer ilyen alkalom arra, hogy a város polgárai elis­merésén keresztül jusson kitüntetéshez? Egyfelől a pártszempontok kicsinvességei, másfelől az emelkedett kulturszempontok hiányai rossz szolgálatot tettek a város­nak. S mindebben kivette nem csekély részét a féltékenység is. Gomblyukfájdai­mak nélkül, de a várost ért sérelmet fáj­lalva és megállapítva mondottuk el mind­ezt a nagy ünnep után. Éjjel 12 óráig tárgyalta kedden a közgyűlés a költségvetést Éles bírálatok a városi politikáról — Hangos viták az éjszakai ülésen — A közgyű­lés a tisztviselők hadipótlékának eltörlését kéri Éjfélkor megszakították a részletes vitát, szerdán folytatják (A Délmagyarország munkatársától.) Tizen­két városatya volt jelen a közgyűlési teremben, amikor dr. Somogyi Szilveszter polgármester kedden délután negyedöt órakor megnyitotta a folytatólagos közgyűlést. Napirend előtt Lájer Dezső szólalt fel. A hétfői ülésen indít­ványt tett, amelyben azt kérte, hogy a föld­munkálatoknál a város napi négy pengő ke­resetminimumot állapítson meg. Indítványa fölött a polgármester nem rendelt el sza­vazást, amiben az autonómia súlyos sérelmét látja. Kéri, hogy a közgyűlés most pótlólag döntsön indítványa fölött. — Majd gondolkozom a kérdésen! — mond­ja a polgármester. Most egyelőre folytatjuk a költségvetés tárgyalását! Következik dr. Szcpesiné. Dr. Szepesiné dr. Szamek Sára beszédében először az emebri közösségek ki­alakulásának történetével foglalkozik és meg­állapítja, hogy a barbár törzs jobban meg­védte az egyén érdekeit, mint a mai modern város. .4 költségvetés hü fotográfiája a város gazdálkodásának. A város tizmilliópengős költ­ségvetésének negyvenhat százaléka személyi kiadás, két és félszázaléka közegészségügy, 2—6 százaléka köztisztaság és népjólétre 0.3 százalék esik. Ma, amikor a szükség azt pa­rancsolná, hogy a népjólétre költsön a leg­többet a város, ez a legkisebb télele a költség­vetésnek. Ökonomikus, racionáklis várospoli­tika pontos statisztikai adatok nélkül el sem képzelhető. Indítványozza a lelkiismeretes statisztikai adatgyűjtés elrendelését. Mog kell állapítani, hogy hány csecsemő van, akinek apja. anyja munkába jár, hogy mit esznek a napközi otthonokban elhelyezettek és a mun­kás gyerekek. Miért nem vezetik cl az idegen ven­dégeket az árkádos Templom-térről a Felsőváros és a Móraváros bűzös pin­celakásaihoz, nyílt árkaihoz? Szükség van gyermekjátszóterek létesítésére. A diftéria oltások költségeire egyetlen fillér fedezetet sem lát a költségvetésben. Keveset szánt a város hatósága az alsóbbfoku oktatás költségeire is. Kifogásolja, hogy a pénzügyi bizottság a Somogyi-könyvtár és a muzeum gyarapítására szánt összeget felére csökken­tette, ezzel szemben testnevelési költségekre Í0.000 pengőt irt elő. — Ez helyes! — szól közbe valaki — Helyeslem én is a testnevelést, de én Szo­cialista és orvos vagyok; — és nem szívesen látok gyilkoló szerszámokat a gyerekek ke­zében. (Zaj.) Kijelenti ezután, hogy hive a takarékosság­nak, de csak az okos takarékosságnak. A polgármester figyelmezteti most a szó­nokot, hogy beszédidejéből még csak négy perc van hátra. Dr. Szamek Sára kijelentette ezután, hogy a költségvetést, amely nem szolgálja a város egyetemes érdekét, nem fogadja el. Pásztor Józsei volt a következő felszólaló. Azzal kezdte beszé­dét, hogy csak irodai világításra évenként 130 ezer pengőt fizet ki a város. Ma mindenkinek gazdál­kodni kell és természetes, hogy a költségvetés tanulmányozása közben azzal is foglalkozott, hogy milyen módon lehe'm valamit megtakarítani ezen a nagy kiadáson. Két metódust ajánl. Az egyik, amit határozati javaslat formájában ezennel be is terjeszt, hogy a közgyűlési tanácskozásokat ezentúl dél­után 4-től 7 lg tarják. (Taps és derültség.) — A villannyal való takarékoskodásra gondolni kellene a bizottsági ülések összehívásánál is. Ha már a közgyűlés időbeosztásáról van szó, a teg­napi elnöki in'ézkedésről most kénytelen elmon­dani azokat az észrevételeket, amiket eddig nem mondhatott el. mert az ügyrend eimen való fel­szólaláshoz nem adták meg a szót. — Ahhoz nem fér kétség, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló ui tőrvénv életbe» van és hoev

Next

/
Oldalképek
Tartalom