Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
1930 február 1. T)ftT.MAr,VAKO!5SZ4G % Otínet vi ághlrQ reqénye: VeléSyfársnők ü^f^f^'B^f^^Scl"ei0WTal | Layra La PSaftte 'e utabH fim) . Botrány « Korzóban pofonokkal Botrányos Jelenelek a Gábor szőnyeqszövőüzemben — Fiatal szövőlányok és végrehajtók verekedése egy végrehajtás foganatosítása közben (A Délmagyarország munkatársától.) Szokatlan események játszódtak le csütörtökön a Kárász-uccában levő Gábor-féle szőnyegszövő üzemben. Az üzem alkalmazottai serényen dolgoztak a szövőgépeknél, amikor 11 órakor öt férfi lépett be a terembe és anélkül, hogy bárkinek is szóltak volna, a kirakatokban levő kész szőnyegeket kezdték kiemelni. Gábor Ilona, az üzem egyik vezetője tiltakozni próbált a szőnyegek elvitele ellen, összeszaladtak a leányok is és kérdőre vonták az öt férfit, hogy kicsodák és mit akarnak tulajdonképen. — Hatósági közegek vagyunk, amit teszünk, azért felelünk — volt a válasz. — Miről van szó? — kérdezte Gábor Ilona. — Fényűzési adóhátralékban vannak1 — Várjanak legalább, amig telefonálok a fivéremnek. — Nem várunk, visszük a szőnyegeket! A párbeszédek mind izgalmasabbakká kezdtek válni. A hatósági közegek, ahogy magukat nevezték, nem engedték meg, hogy Gábor Ilona telefonáljon fivérének, aki azonban közben hazatelefonált, hogy van-e valami újság az üzemben. A csengetésre Annau Rózsi emelte le a kagylót a készülékről, ekkor azonban megragadták a kezét és nem engedték, hogy megtelefonálja gazdájának a történteket. Tumultuózus jelenetek következtek ezután. 'Az öt férfi a felnyalábolt 20 darab szőnyeggel el akart távozni, mire a szövőleányok — csapa 14—15 éves kislány — az ajtó elé álltak és kijelentették, hogy addig nem engedik meg elvinni a szőnyegeket, amig főnökük, Gábor Endre haza nem érkezik. — Védtük az üzemei és a kenyerünket! — kiáltoztak a leányok, amint a Délmagyarország munkatársának elmondották a történteket. Még mindig csupa izgalom az egész telep. Valamennyi leány körbenállva, az izgalomtól remegő hangon magyarázza, hogy mi történt. Szabó Erzsi felháborodva beszéli, hogy az egyik bőrkabátos alak, amikor látta, hogy a leányok nem engedik ki, revolvert rántott elő és az arcához szegezte. — Ha nem eresztetek ki, agyonlőlek benneteketl A fenyegetést a bőrkabátos nem váltotta be, de nagyobb nyomaték kedvéért alaposan felpofozta a kisleányt. Erre Általános verekedés kezdődőit. A közegek mindenáron szabadulni akartak és szétütöttek a kenyerüket védő leányok között. Horváth Katalin szövőleányt ugy gyomronütötték, hogy a gépek közé esett, Dobó Júliának az egyik közeg a torkát kapta el és fojtogatni kezdte, egy másikat le akarlak hajitáni az emeletről, Kiss Rózsit pedig ugy megütötték, hogy a földön fekve maradt és haza kellett szákitani. A felháborító jelenetek azonban még nem értek véget. Az egyik közeg rendőrért szaladt és Komlódi István rendőrőrmesterrel tért viszsza, aki azonban meg sem akarta haiigalni az üzemvezető Gábor Ilonát. — Maijával semmiféle beszélnivalóm nincs — szólt a rendőr — és ilyen csirkebandával sem állok szóbal A közegek — bár közben az üzem egyik tulajdonosa, Gábor László is megérkezett — nem voltak hajlandók magukat igazolni, elvitték a 20 darab szőnyeget anélkül, hogy erről a ténykedésükről irást hagylak volna. A furcsa végrehajtás után — mert mint alább kiderül, az volt — eltávoztak a közegek és a lépcsőn találkoztak Gábor Endrével, akit a következő barátságos szavakkal köszöntött Vozárik Sándor végrehajtó; — Majd megtanítom én magát. Gábor Endre nagyot nézett a furcsa köszöntésre, sejtelme sem volt arról, hogy miről van szó. Felrohant az üzembe, ahol óriási izgalomban találta egész személyzetét. Amikor elmondták neki a történteket, azonnal magához vette azokat a leányokat, akiket megvertek a közegek, köztük Dobó Júliát, akit fojtogattak és megjelent dr. Buócz Béla főkapitányhelyettes előtt, bejelentette az üzemében történt példátlan esetet és orvoslást kért a főkapitánytól. Ugyaucsak megjelent dr. Borbola Jenő rendőt-tanácsos előtt is, akinek megmutatta a Dobó Júliának nyakán még mindig jól látható fojtogatási nyomokat. Elvitte a leányokat Somogyi polgármesterhez is, aki szintén megígérte az ügy kivizsgálását. Közben azután tudomására jutott Gábor Endrének, hogy ki volt az az őt ember, aki távolléte alatt, 200 pengő fényűzési adóhátralék tartozása miatt minden bejelentés nélkül foganatosították a végrehajtást. Vozárik Sándor, Lantos Árpád végrehajtók, Szentpáli Győző becsüs, Fehér Lajos Cserzy Mihály-ucca 7. és Kószó István Somogyi-telep 619. szám alatti napszámosok voltak a végrehajtást foganatosítók. Gábor Endre az izgalmas események hatása alatt még mindis remegve mondja el a történteket: — Nyolcvan munkásnak adok kenyeret. Tápén, Somogyi-telepen sok család dolgozik üzemünknek és velem szemben ilyesmire mernek vetemedni. 600 pengős fényűzési adóhátralékom volt, amelyre már 390 pengői befizettem. A hátralékot eszem ágában sem volt visszatartani, de ma mindenkinek súlyos a helyzete, — össze-vissza ütőitek-vertek bennünket — kiáltják a leányok —, bengomiák at egyik ablaküveget is. — Engem pofonütöttl — Engem is, engem is! — hangzik kórusban. — Ugy jöttek nekünk, mint az állatok.., A leányok előadásával szemben alkalmunk volt a közegek által feletteseiknek benyújtott lelenfésbe belepillantani. Ebben elmondják, hogy 198 pengő közadóhátralék és 410 pengő fényűzési adóhátralékban lefoglalt zálogtárgyak (20 darab perzsaszőnyeg) beszállítását foganatosították. »Gábor Ilona a teremben dolgozó mintegy 70—80 munkásnőt fellázítva, »leányok menjetek nekik, ne hagyjátok elvinni« szavakkal tüzelte a leányokat, akik erre a két napszámost földreteperve, elszedték a szőnyegeket.t »Nyolc darabot tudtunk testi épségünk veszélyeztetésével elszállítani — mondja tovább a jelentés. Midőn a rendőri karhatalommal távozni készültünk, ránk zárták az ajtót és csak ugy tudtunk kijönni, hogy az egyik ajtó ablaktábláját kiütöttük. Tekintve, hogy testi épségünkben lettünk veszélyeztetve és személyes szabadságunkban megsértve és többször össze-vissza ütve, kérjük nevezettek ellen a bűnvádi eljárás megindítását...« Az ügy fejleményeire vonatkozólag kérdést intéztünk dr. Borbola Jenő rendőrtanácsoshoz, aki a következőket mondotta? — A rendőrségre ebben az ügyben feljelentés még nem érkezett. A karhatalomként kihívott rendőrt meghallgattam, aki azonban már csak akkor érkezett oda, amikor vége volt a jeleneteknek és igy az ott történtekről felvilágosítást adni nem tudott, Értesülésünk szerint Gábor Endre nemcsak bűnvádi feljelentést tesz valamennyi közeg ellen, akik a végrehajtást és zárlatot foganatosították, de megkeresést intéz az ipartestülethez és a Szegedi Kereskedők Szövetségéhez^ hogy a példátlanul álló ügyben foglaljanak ál'áí.t Tábor Endre azonkívül a kereskedelemügyi miniszternek is bejelenti a történteket Kilakoltatiák a Leszámo3ó-palota vasutaslakóit, mert itt helyezik el az egyetem természettudományi intézetét A vasufaslakókaf — a munkások számára épített Káitária-utl bérházban helyezik el (A Délmagyorország munkatársától) Az egyetem idehelyezése kétségtelenül nagy forgalmat okozott Szegeden a — költözködések terén. Ezelőtt kilenc esztendővel, amikor hajlékot kapott itt az egyetem., a helycsinálás követelte meg igen sok család kiköltöztetését. Azután lakást kellett teremteni az egyetem ideköltözött tanárainak. Ezt a problémát ugy oldotta meg annakidején a város hatósága, hogy a lakáshivatalnál minden megüresedett lakásra az egyetemi tanároknak elsőbbségi jogot biztosított minden más igénylővel szemben. Később azután a lakásproblémát súlyosbította az egyetemi építkezés. A Palánk elpusztítása sokszáz magánlakás elpusztításával járt, ezekben a lakásokban természetesen családok laktak, akiket vagy szépszerével, vagy birói ítélettel lakoltattak ki. A legtöbb cserelakást kapott a várostól, a város bérházépítkezéseinek ez volt egyik mozgató rugója, sokan azonban maguk indultak el a legnagyobb lakásínség és lakásuzsora idején, hogy hajlékot keressenek maguknak. Lassankint véset ért ez a nacv laUásűevi felfordulás és Szeged polgársága már-már azt hitte, hogy több kilakoltatásra nem igen kerül sor. Most azonban kiderült, hogy még mindig fenyegeti egyeseket a kilakoltatás veszedelme. Legújabban a Leszámoló-palotában lakó vasutascsaládokról van szó. Ezek a családok még akkor költözködtek be ebbe az épületbe, amikor az még leszámolóhivatal volt A hivatal sok alkalmazottja itt kapott lakást. A leszámolóhivatal feloszlatása után, amikor az egyetem földrajzi intézete és a postaigazgatóság foglalta el a hivatalos helyiségeket, a vasutascsaládok közül tizenhat régi lakásában maradhatott Ez megállapodás volt az egyetem, a város és a vasút között. Most, hogy elkészültek az uj egyetemi intézetek és a kilenc évvel ezelőtt lefoglalt épületeket fokozatosan kiürítheti és visszaadhatja az egyetem, sor kerül a Leszámoló-palotában lakó vasutascsaládok kilakoltatására. A dolog ugy áll, hogy az egyetem természettudományi intézetet, amely évek óta az állami főgimnázium éDŰteteben működik, a Leszámoló-
