Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)
1930-11-23 / 265. szám
NFTM-TFIV < •'»KCR«! Í95Ő povemSer Ezután a miniszterelnök még hosszasan beszélgetett az újságírókkal. 4 kancellár ebédje Brüning birodalmi kancellár este fél 9 órakor gróf Bethlen István tiszteletére ebédet adott. Az ünnepi lakoma alatt, amely az 1878. évi kongreszszusi teremben folyt le, Briming birodalmi kancel. lár beszédet mondott: — őszinte kívánságunk — mondotta többek között a kancellár —, hogy a közös politikai és kulturális eszményeken felépült viszonyunknak a gazdasági és az árucsere terén is eaure erösebb kihatást teremtsünk. A kölcsönös jóakarat biztos tudatában reméljük tehát, hogy országaink .gazdasági szerkezetének különbözősége ellenére meg lehet találni a jogos érdekel; kiegyenlítését. Poharamat a kormányzó ur őfőméltóságára, valamint excellenciád egészségére és a magyar nemzet boldog jövőjére ürítem. Gróf Bethlen István miniszterelnök a kővetkezők, ben válaszolt: — A magyar ncp azon a nézeten van, hogy a németek és magyarok által követett nemzeti célok az európai kontinens tartós megbékélését szolgálják. Minden magyar legőszintébb ldvánata kiséri a német népet az ujjáépités súlyos és tövises utjain. Egész Magyarország, meg van győződve arról, hogy a birodalomnak a közeli jövőben sikerülni j fog elfoglalni az. őt megillető helyet a nap alatt. Az automatotelefon premierje Szombaton este 9 órakor kapcsolták be az automataközpontot (A Dél rn agyarország munkatársától) Szombat estétől kezdve a budapeslin kivülmég egy automata telefonközpontja van az országnak: a szegedi. Pontosan kilenchónapi munka előzte meg a manuális központ átkapcsolását. Szombaton este 8 órakor történt meg az automata ilzemhchelyezése nagyszámú szakember jelenlétében. Előzőleg az uj interurbán központot adták át a forgalomnak. A posta ezalkalommal gavallérnak mutatkozott. Az uj interurbán tiz kisasszonyának dolgozóasztala mellett virágcsokor ékeskedett egy-egy doboz bonbonnal. Az uj központ a legmodernebb berendezésű és igen nagy előnye, hogy gyorsabban lehet megkapni a vidéki számot. Háromnegyed 8 felé még élénk volt a manuális központ, a telefonoskisasszonyok az utolsó kézikapcsolásokat végezték. Nem sokkal 8 előtt jelentkezett dr. Berelzk Péter orvos és kért egy számot. A kisasszony bekapcsolta, dr. Beretzk Péter volt az utolsó, aki manuális kapcsolással beszélt Szegeden. A régi központ helyiségéből azután mindenki feltódult a harmadik emeleti automatakőzpontba. Amig hozzákezdtek az átkapcsoláshoz, a vendégek körülnéztek a ragyogóan tiszta géplabirintusban. A berendezések közül legnagyobb »sikere« a számlálónak volt. Mérnökök magyarázták buzgón a működését. Hibátlan. Nem tévedhet... Kiss igazgató vette elő az óráját: — Még három perc — mondotta —, azután meghalt a manuális központ Szegeden. — Még egy perc, — mondta be Czappán mérnök Azután pontosan nyolc órakor Kiss igazgató parancsára műszaki emberek siettek fel a pol lur s létrákon. Az igazgató magyarázta az átkapcsolást. — Most megszakítjuk a manuális központ felé az összeköttetést egyik oldalon, mig a másik oldalon kihúzgálják a biztosítékokat. Az apró biztositódugaszokat pillanatok alatt eltávolították — és már csak tárcsázva lehetett beszélni a szegedi telefonokon. A központban, ahol ezután csak a gépek halk zöreje fog hallatszani, lázas premlerhangulat uralkodott. Félkilencig tartott az átkapcsolás. Ezalatt Igen sok hivás történt. Az előfizetők siettek automatán üdvözölni az ismerősöket — 12 fillérért. ISS Szemüvegek lagiMoblzhatAbbak I sondberg Henriknél. A halálra üéll szegedi korcsolyapálya (A Délmagyarország munkatársától.) 'A Szegedi Korcsolyázók Egyesülete dr. Gaál Endre ny. kulturtanácsnok vezetésével szombaton küldöttségileg kereste fel a Szegeden időző Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, hogy feltárja azt a lehetetlen helyzetet, amelybe a korcsolyázó sport került Szegeden. A Szukováthy-tcrcn folyó építkezések kivetkeztében a Korcsolyázó Egyesület rövidesen hajléktalanná válik, meg kell szüntetnie régi jégpályáját, le kell bontatnia pavillonját és igy Szeged elveszili egyetlen korcsolyapályáját. Pedig Szegeden a helyzet már megért a a műjégpálya megépítésére. Egyelőre elegendő lenne 1000—1200 négyzetméter nagyságú műjégpályára, amelynek megépítése, a hozzávetőleges számitások szerint háromszázezer pengőbe kerülne. A Korcsolyázó Egyesület számítása szerint az a beruházásokra szükséges összeg tiz év alatt visszatérűlne. Az egyesület arra kérte a kultuszminisztert, hogy a műjégpálya létesítéséhez szükséges összeget akár államsegély, akár kedvezményes összeg formájában bocsássák a város rendelkezésére. A legalkalmasabb hely lenne a célra a Rákóczi-tér és ha nem ide épitik majd fel a vásárcsarnokot, hanem a Marstérre, akkor ennek' a megoldásnak akadálya nem is lenne. A kultuszminiszter megígérte az egyesület vezetőségének, hogy foglalkozni fog a szegedi műjégpálya problémájával. Orák, ékszerek 6 havi részletre Alpakka evőszerek 12 »» »» TA(k <r*»n*l, KRlceey TIWÍ 7. N&prr javIMmflhely! Tört 1 w»ll amny, eiflat, r^yi pém hev<&i. A.B.O. be»zert<«. üt — Z ^ ^ Igazolványba lény. HrCKGPQS képeket „ Slmonyl fénykéoész, KoríS Mozlra.1 szemben, Jerney-liiíben. Szakszerű hó-iércipő la vitás »&iAt műhelyünkben felelSeeég mellett. 888 LINOIE1JMIPAR, Kárász ucca O. Szillér Irta: Móra Ferenc. Jó öreg Andrásunk, a kultúrpalota ruhatárosi rangban működő sarzsija a mult héten vagy három este is azzal köszöntött, ahogy az ásató tarisznyával bevonszolódtam: —• A Szömrédi mán mögént kereste az igazgató urat — Hálaistennek, hogy nem talált, — mondtam megelégedetten. Mert mostanában megint nagyon rám kaptak a költők, kórtöltésen túlról és innenről. Nem arról van szó, hogy én nem szeretném a kőltőícet, hiszen utóvégre ök Is Isten teremtései, tudom magamról De hát mikor minden napra három esik rám belőlük az mégis sok egy kicsit még olyan edzett embernek is. mint én vagyok. Különösen, aki személyesen esik rám azzal a szerény kéréssel, hogy csak öt percet szenteljek neki. legalább akkora öt percet, mig ő felolvashatja mind az öt felvonását a darabjának és eszmét cserélhet velem arról, hogy a hős önnön kardjába dőljön-e, vagy holdrakétával lövesse ki magát a világűrbe. Ne vegye ezt a pár sort személyes sértésnek senki, távol van most éntőlem minden irónia. Hiszen nem egészen felejtettem még el a magam nagyhajú korát, amikor nekem is jól esett volna, ha valami emberséges ember, aki már járatosabb az Oümpuson. karon kap és azt mondja, »no, megállj, öcskös, majd én megmutatom, hol lakik a halhatatlanján S lia én ráérőbb ember volnék, vállalnám is ezt a szerepet srivesen, de hát mit csináljunk neki ha olyan rövid az élet és olyan kurta a nap, hogy még az éjszakával toldvafoldva se lehet olyan hosszura nyújtani, hogy a miLLzáinái többre is futná belőle? Szóval gyanúba vettem a Szömrédi t, hogy kurta sorokat ir hosszú papírra és nem fájdult meg a szivem, hogy nem találkozhattam vele öreg András pedig nem az az ember, hogy többet is mondana, mint amit kérdeznek tőle. ennélfogva abbahagyta a témát és szótlanul ragadta meg a vakarókést. Ez muzeuml leltári tárgy és mostanában arra szolgál, hogy a múzeumigazgató megszabadíttassák a sártól, mely térdig rá van keményedve és hol a Fehértóról, hol Deszkről kiséri haza (Ezen a héten például deszki földet, hordtam haza a csülkeimen Szeged város birtokállományának gyarapítására. Nem sok, nem sok, de hát annyival szolgálja a városát mindenki, amenvnyi tőle telik. Sok kicsi is sokra megy annyi esztendő alatt. Bemélem. ezt is javamra irják majd a nyugdíjazásnál.) Vasárnap azonban, ami hónapok óta az egyet len városi napom, megint azt mondja Andrásunk: — A Szömrédi mégis csak szeretne igazgató úrral beszélni a tetemök dolgában. Erre persze mégis csak meg kellett kérdeznem, hogy kicsoda, micsoda az az állhatatos Szömrédi ? Kiderült aztán, hogy az egy derék kubikos ember, Szemerédi Imre Kint dolgozik a Szilléren. hordja a földet a Somogyi-telepen készülő kóruthoz, És azt akarja bejelenteni, hogy a Szilléren csontvázak kukucskálnak ki a földből. Ez pedig nagy hir volt. ötven esztendővel ezelőtt arról a tájról került ki az úgynevezett szilléri rézkincs. Persze csak olyan rézből való kincs. Kalapács, véső. meg egy rézgöröngy, ma is láthatók a muzeumunkban. Világhíre volt ennek, amikor találták, mert a tudósok ebból jöttek rá, hogy rézkorszak is volt a világon. A kőkorszak, meg a bronzkorszak között, körülbelül négy ezerötszáz évvel ezelőtt, olvan korszak, amikor rézbaltával vágták az emberek a fát. meg egymás fejét Csak az volt a baj, hogy mire a rézkincs a mn_ zeumba került, senki se tudta megmutatni a helyet, ahol találták. A nemtörődömség, meg a tudatlanság ötven évvel ezelőtt is — majd akkora volt, mint most. Nem mondom, hogy mindenütt, de legalább erre mifelénk. Szegény Bómer Flóris főtisztelendő ur, az első s mindmáig a legnagyobb érdemű magyar archaelógus már akkor is minduntalan tördőste a kezét az Arehaelógtai Értesítőben. hogy milyen különös nemzet lehet ez a szegedi! Éppen az ő szüntelen agitációi valóságos régészeti lázba hozták akkor az országot Még Kevermesen is megindult a régészeti mozgolódás. csak Szegeden nem mozgatta a fülebotját senki. Hiszen nem mondom, ugy-ahogy jóvátegyük ezt ázóta. mert ha Bómer főtisztelendő láthatná a szegedi muzeumot bizonyosan kérne félesztendei szabadságot a jó Istentől, hogy minden cserepet, bronzot külön-külön megsimogathasson, — hanem a szilléri rézkincs lelőhelye ma sincs meg. Pedig ott érdemes volna tovább ásatni, abból esetleg európai régészeti szenzációt is lehetne csinálni, de hogy találjam én azt meg, amit már ötven évvel ezelőtt se találtak, mikor még friss volt a nyom? Szimatolództam ott sokszor, de hasztalan, mert a terület nagy, a régi halmokból sok elkopott, a töltést is azóta csinálták, s abba is innét hordták a földet, egészen veszett ügynek látszott már ez. S ehol, most Szemerédi Imre szegény kubikosember hozza a hirt, hogy ősöket talált a Szilléren. Milyen furcsa ez. A határunkban esztendők óta is-1 kólákat építenek, utakat csinálnak, egész város-! részek keletkeznek, én lótok-futok egyik hivatalos helytől a másikhoz, aktázok, levelezek, méltóztas-
