Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-02 / 74. szám

1930 Sorilis 2. Hf.L>! V ПТЛ BOKSZ ÁG А 29 éves legény szerelemféilésből ráléll a 64 éves Tölh Isfvfin íehérlöl gardára (A Délmagyarország m ankatársától) Beszámolt a Délmagyarország arról a merény­letről, amely március 25-én éjjel Fehértón tör­tént Tóih István 64 éves földmives lakásába is­meretlen tettes belőtt, a golyó Tóth jobb karját összeroncsolta. Az öreg földmivest a nagy vér­veszteség következtében életveszélyes állapotbau a sebészeti klinikára szállították. A merénylet ügyében a rendőrség azonnaf. meg­indította a nyomozást, amely egyheti munka titán eredménnyel járt. A rendőrségnek kedden sikerült a tettest Széli Antal 29 éves fehértói földmives személyében elfogni, aki be is vallotta, hogy 8 merénylete* J> követte el Széli Antal azzal védekezik, hogy azért lőtt az ¡öreg Tóth Istvánra, mert az állandóan az ő ked­vese, Bakos Mária körül legyeskedett. Március 25-én éjjel megjelent Tóth háza előtt. A szobában I gyertya égett, ő vadászfegyverével vette célba az öreget. A nyomozás során aztán egyéb érdekes dol­gok is napvilágra kerültek. Kiderült, hogy Tóth Istvánt 14 évig gyengéd szálak fűzték Bakos Má­riához. A 32 éves asszony közeli barátságban volt az öreg gazdával, aki nyolc hold földet is ráíratott, legutóbb pedig három mázsa búzát aján­dékozott a menyecskének- Széli Antalról viszont megállapították, hogy a mult év őszén Tóth Ist­vánnak a lakásából rengeteg aranypénzt és ezüst­nemüt lopott, amit Szegeden értékesitettt tOlS pengőért. A tanyán Széli Antal azonnal átadott Bakos Máriának ezer pengőt, aki vállalkozó szel­lemű leányzó lévén, azonnal jegyző előtt kötött adóslevéllel kikölcsönözte az ezerpengőt bátyjának. A rendőrség Bakos Máriát is letartóztatta és Szél' Antallat együtt Szegedre bisérte. A dorozsmai munkanélküliek csendőrszuronyok között ciüdeten várakoznak a segítségre 4 község! képviselőtestület küldöttségileg kér a kormánytól sürgős munkaalkal» makat és természetbeni segélyt ad a munkanélkülieknek '{A Délmagyarország kiküldött munkatár­sától.') Kiskundorozsma főterének a képe né­hány nap óta olyan, mintha valami vásár állandósult volna rajta. A községháza előtt, a kiskundorozsmai hősök szobormüve körül ál­landóan nagy tömeg sűrűsödik. Nyűtt ruháju temberek, asszonyok, sápadt képű, vérszegény gyerekek álldogálnak a pórban és várnak va­lamire. " ] Valami csodára vár napok, Hetek' óta szinte az egész Dorozsma község. A csodát munka­alkalomnak hívják, A főtér közönsége csendesen, szinte mozdu­latlanul várakozik hosszú órákig. A sűrűn cir. káló lovascsendőröknek nem akad dolguk és alkalmuk sem a beavatkozásra. Nem lármá­zik, nem követelőzik senki, csak vár, vár türelmesen. De ebben a várásban annyi el­keseredés van, hogy talán meg is indokolja az erős csendőri permanenciát. A községháza tanácstermében, pedig össze­ölt kedd reggel kilenc órakor a rendkívüli közgyűlés, amelynek napirendjén egyetlen tárgy, a munkanélküliség van. 'A község elöljárósága tisztán látja a helyzetet, érzi, hogy tenni kell valamit, mert a dorozsmai munkások, jószándéku, rendes, dolgos ember valamennyi, nem várakozhatják végig tétlenül az egész munkaszezont a köz­ség poros főterén. Néhány nappal ezelőtt az inségszülte elkeseredés már úgyis kirobbant. Olyan tömegjelenetek zajlottak le a község­ben, amilyenekre magyar faluban még ta­lán nem is volt példa. A munka nélkül ma­radtak százai vonultak föl lármázva, követe­lőzve. Előbb a plébánoshoz mentek, aki azon­ban szép szóval, biztatással lecsillapította va­lahogy a kedélyeket és maga vette kezébe a dolgot, ö tette meg az első lépést az elöl­járóságnál a munkanélküliek érdekében. A munkások azóta bíznak a plébánosban és vár­ják közbelépésének, erélyes akciójának ered­ményét. Fényképezőgéppel mentem ki a faluba. A községházán Közölték velem, hogy a közgyűlés nem nyilvános, mert a történtekről »sokszor jelent meg már elferdített, túlzott tudósítás a lapokban, ami csak még inkább izgatta a kedélyeket«. Az ülés után nagyon szívesen adnak mindenről fölvilágosítást. J Kinn, a piactéren sétáltam és le akartam fotografálni a községháza előtt várakozó tö­meget. Alig állítottam be axonban gépemet, hozzám jött két szuronyos csendőr és az egyik megkérdezte, van-e engedélyem a íény­képezéshez. — Főszolgabírói engedély nélkül nem sza­bad fényképezni, különösen ugy nem, hogy mi is a képen legyünk. Amikor megmondottam, hogy nincs enge­délyem, de újságíró vagyak, szabályszerűen leigazoltattak, majd elküldötlek a í'őszolga­biróságra engedélyért. A főszolgabúóságon Seres Samu tb. főszolga­bíróval beszéltem, aki kijelentette, hogy a fényképezésre engedélyt nem cd, de megnyug­tatott, hogy baj nincsen Dorozsmán, a mun­kanélkülieket kisebb-nagyobb turnusokban las­sankint munkához juttatják. ' Visszamentem a piactérre, de a csendőrök útközben mindig figyeltek, hogy használom-e a gépemet. Természetesen nem használtam, csak egyetlen fölvételt csináltam észrevétlenül a községházáról. Tizenegy óra felé érdeklődtem ismét a köz­ségházán, de a közgyűlés még mindig tar­tott, sfít közölték velem,_ hqjy kellő előtt nem lesz vége. Délután telefonon akartam felhívni a község jegyzőjét, de nem találtam a hivatalában. Sztricha Kálmán esperes olébánost hivtam fel és tőle kértem információkat a helyzetről és a közgyűlés ualározatairói. __ — A főszolgabírói hivatal kimutatása szerint — mondotta készségesen az esperes plébános — 0 dorozsmai munkások száma• hat-nyolc­száz. Tévedés az. mintha a dorozsmai mun­kások kubikusok lennének- A dorozsmaiak emberemlékezet óta téglauerő munkától; és téglagyárakban seresték meg mindig a ke­nyerüket. Nemcsak a környékbeli gyárakban talállak munkát, hanem Íoroníálban, Bács­kában is, különösen a zsombolyai gyárakban, sőt még Bukarestbor is szívesen foglalkoztat­ták őket, mert nagyszerűen értették mester­ségüket. A békeszerződés, az ország eldarabo­lása következtében, de meg az építkezési pan­gás miatt is most nem jutnak munkához. Az elérhető téglagyárak egy része beszüntette üze­mét a többi redukált üzemmel dolgozik, mert nincs épitkezéa és így nem kell a tégla. Ezt a dorozsmai téglagyári munkások nagyon ke­servesen megértik. Mert ezelő't nagyon szépen kerestek. Sokszor egész családok mentek el munkába és n^htny hónbp a'atv megkeresték Belvárosi Mozi Április 2-án, ezeré ín Sevillai rózsái. Dráma ALEX ANOER B'ÁRCI ffszereplósév»!. Azonkívül. Az ezred lánya. Vígjáték. E15adá.eok kezdete b, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor «Co.rxó Mozi Április 2-án, szerdán SziveR cjenerálisa, Vígjáték Nelson tejs főszereplésével. — Azenkivtil: Тош Bed, oe sajnáld. Vatüiyugati történet lem Tylnr-ral. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és йплэрпар 3, 5, 7, 9 órakor Fedák Sári és dr. Szilágui Imre egyetlen előftdó estje cigány­zenekar kísérettel holnap, 3-án, csütörtökön fél 9 óra! kezdettel a az egész évre valót. Ma, ha egyik-másik kap is munkát, rövid ideig tartót, alig keres annyit, amennyi a mindennapi élelemre elég. Nagy baj az is, hogy a téglagyárak egyre nagyobb mértékben rendezkednek be gépüzemre és a gépek feleslegessé teszik az emberi kéz mun­káját. Ha rajtam múlna, én bizony eltilta­nám a mai viszonyok kőzött, legalább is át­meneti időre, ezeknek a gépeknek a haszná­latát, mert sok gyár visszaél a munkások ro­vására a gépekkel. Szóval a dorozsmai mun­kások száma hat-nyolcszáz, akik közül két­háromszáz már kapott most munkát. Lillafüreden a dorozsmaiak szá­méra száz munkahelyei tartót« tak fenn, a szeqedi ármentesi» fő társulatnál 30, a göbölyfárási müut földmunkálatainál nyolc­vanai helye*le!í el eddig, de ugyanitt kap még körülbelül 40 munkát, A mai közgyűlésen alaposan megvitattuk a helyzetet. Telefonon érintkezésbe léptünk a szentesi ármentesitő társulat igazgatójával, aki a földmivelésügyi minisztertől 250.000 pengőt kapott az ármentesitési munkálatok földmun­kálatainak költségeire. Ezeknél a munkálatok­nál elsősorban mindszentieket, szegvári és szentesi kubikusokat helyeznek el, de az igaz­gató megígérte, hogy ötven helyet fentart a dorozsmaiak számára is. Nagy baj, hogy a dorozsmai munkanélküliek nem szívesen fo­gadják el a Lillafüreden felkínált munkaal­kalmat. A napokban elutazott Lillára a bíró két dorozsmai munkással helyzettanulmányra. A helyszíni szemlének nem volt valami ked­vező eredménye. Az élelem igen drága ott, sokba kerül az odautazás is, a napszám pedig kevés és igy alig lenne elég a tisztán meg­maradó kereset az odautazó munkások élel­mezésére. mert csak négy pengőt kapnának naponta és a munka sem tartana három hét­nél tovább. ... .. „. ... ' . A képviselőtestület közgyűlése ugy határo­zott, hogy a napokban küldöttséget küld Budapestre a kormány illetékes tagjaihoz és nyomatékosan fel« hívja a minisztere* ügy elmét a sürgős segítség szükségessé­gére. Mert a segítség tényleg nagyon sürgős itt, Dorozsmán is. A munkanélküliek egyelőre csendeden várakoznak, de a hangulat nagyon ideges és nagyon félős, hogy abban az eset­ben, ha nem kapunk segítséget a kormány­tól, komolyabb rendzavarások is bekövetkez­hetnek. A küldöttség arra fogja kérni a kor' mányt, hogy rendelje el a göböhjjárási 12 kilo­méteres müut kiépítését. Az utépités költségei­nek egyharmadát a község és a megye vál­lalta magára. Elhatározta a közgyűlés azt isk hogy átmeneti időre azoknak, akik önhibáju­kon kívül estek bele a munkanélküliség nyo­moruságába, előleg formájában természetbeni segítséget nyuft, élelmiszereket, lisztet, főzelék« félét, szalonnát oszt ki közöttük. A segítség értékét megfizetik majd akkor, amikor lesz munkájuk és keresetük. Ezeket mondotta el Dorozsma község es­peres plébánosa, aki nagyon jól ismeri a hely­zetet és nagyon jól látja, hogy sürgős állami segítség nélkül könnyen elfajulhat a han­gulat, amely már nagyon ideges, mert az ál­talános elkeseredés is ideaesiti. m. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom