Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-20 / 89. szám

1930 április 20. DELMAfTYAlíOHSZAÍ» INTERJÚ AZ UCCAVAL (A Délmagyarország munkatársától) Az újsá­gok mostanában tele vannak nyilatkozatokkal, in­terjúkkal. Mindenki elmondja véleményét mindenki­ről és a közönség minden véleményre kíváncsi. Talán ez a szociális kíváncsiság ébresztette fel kennem is a különös vágyat, megtudni: mit gon­dolnak, hogyan vélekednek a mai élet aktuális problémáiról azok, akiknek a véleményére ed­dig senki sem volt kiváncs;; meginterjúvolni az uccál, megkérdezni azokat az embereket, akik az nccán és az uccából élnek. Először Ilka nénit kerestem meg, a legrégibb szegedi gyümölcsárus asszonyt, aki emberemlékezet óla árulja az aszalt­almát, a tökmagot, a pattogatott kukoricát, a friss gyümölcsöket Széchenyi-téri kosárbástyája mögül, amely fölé esőre hajló időben hatalmas ernyő borul. Ilka néni éppen kiszolgál. Egy szurtos inasgyerek zsebébe mér amerikai mogyo­rót. Barátságosan elbeszélget a kis kamasszal és félmarék ráadással pótolja meg a vásárolt por­tékát. — Szögénv gverok — mondja mosolyogva —, nem vót neki több péze, csak ez a nyóc fillér, ő vót máma az első vevőm. Nagyon szomorú idők járnak ránk tekintetös ur Nincs pézük az emböröknek alig árulok valamit, de antul erő­sebbén nyúznak adóval, holypézzel. A helypéz­szödő nem törődik avval, hogy milyen a piac, mindón nap elgyun a város hatvannégy, vagy nyóevan fillérjiér. Ha nagyobb helyet foglalok el a portékával, akkó nyóevan fillér a helypéz, ha ilyet csak, mint most, akkó hatvannégy. Pe­dig a békevjlágba csak hat krajcár vót a helypéz. — Mit gondol, Ilka néni. miért van ez a nagy nyomorúság? -#• Ezé, kérómszépön, mert nagyon érzékönyek lőttek a népek. Rengeteg népet tart el a város, töméntelen sok röndért, hivatalnokot, ennek a savát érzi mindönki, mert ez rengeteg pézbe ke­rül ám. Aztán meg másképpen ruházkodnak má­ma má az embörök, mint azelőtt. Sokkal több péz kőll ruhára. Mindönki szöbben, drágábban őtözködik. így aztán másra, életre, miegymásra nem igön jut Mög itt van a nagy munkanélkü­liség is. Ez a szegény gyerök is vött vóna több amerikai mogyorót, de nem vót szöjgénykének, csak nyóc fillérje. Ilka nénit félbeszakította egy uj kuncsaft, a Fluck méltóságos ur. — Friss-e a pattogatott kukoricája? — kérdezte ai öregasszonyt — Nagyon finom — dicsérte a portékáját Ilka néni —, mennyit mérjek a méltóságos urnnk? — Mérjen ki két litert, majd érte jövök Ilka néni már vette fs a papírzacskót és bon­togatta a kukoricás zsákot amikor a távozó kun­csaftra rászól a szomszédos ernyő alól a — konkurrencia: — Hát nem tőlem teccik venni kukoricát? — Jól van, hát magától veszek — mondta a méltóságos ur, Ilka néni ráncos, öreg keze pe­dig szomorúan állt meg a vászonzsák fölött, szem­rehányó tekintettel nézett a szomszédra, majd csendesen visszarakta a papírzacskót is a he­lyérc, — Majd éntiilem is vösz — máskor — mondja szomorú belenvuavássaL AMÍG ÖN ALSZIK DARMOL DOLGOZIK Csokoládés hsihajtó. Ecyhe, erőn. biztos. Egy próbiC50Tia«.solls 1« fillérért meggyőzi Ont erről I Ezután fia tragédiaját panaszolja el könnybe lábadt szemmel. Tizenöt évig volt a fia orosz fogságban, végre most karácsonyra hazakerült, megöregedve, összetörve, betegen Néhány hétig ápolhatták csak, de azután elemésztette a ma­gával hozott betegség. — Annyi szomorúság van ebben az életben — suttogja Ilka né :i —, hogy már alig birja el az «mbör. — Mikor lesz jóbb világ már, lika néni? — kérdezem tőle és hallom, hogy az öregasszony nagy, végtelen szomorúságának az én hangomban is megérzik' a visszhangja. — Nem lehet ízt kérőm tudni Az idő hozhatja csak mög a jobb világot, ugy, ahogy a tavaszt is az hozza el a tél után. . Megkérdeztem még tőle azt . is, hogy miért olyan nagy a munkanélküliség. — Mert nagyon érzékönyek most a népek — ismételte, de nem tudtam kiérteni a szavaiból, hogy mit ért a népek érzékenysége alatt A négyes hordárt a Klauzál tér és a Kárász ucca sarkán találtam meg. Alacsony zsámolyon ült és jóízűen szalon­názott. Vékony falatokat szelt bicskájával a sza­lonnából, nagy szakértelemmel ráfektette a ke­nyérre, lekanyaritotfa a körülötte lévő darabot és ünnnepélyesen, szinte áhitattal vitte a szájához, önkéntelenül is eszembe jutott az a kép, amit a szegényház népkonyhájában láttam legutóbb, amikor a gusztustalan, hig főzeléket osztották ki a fehér főkötős apácák a kiéhezett, türelmetlen munkanélkülieknek. Azok állva kanalazták föl azt a meleg löttyöt, mohó gyorsasággal töltötték ma­gukba, mintha nem is éreznék az izét, mintha egyetlen vágyuk lett volna: minél gyorsabban megtölteni türelmetlenül, kegyetlenül korgó gyom­rukat A négyes hordár táplálkozása ehhez a mohó faláshoz képest inyenckedé^nek látszott, Nem akartam megzavarni nagy élvezetében, ds észrevette, hogy nézem és teleszájjal kérdezte: — Lenne valami elintézni való, nagyságos ur? — és már nvult is a zsíros újságpapír után, hogy elpakkolja a kosztot, ha menni kell, ha keresni lehet Tönkretettem a reménységét, meg­mondtam neki, hogy nem adhatok neki Semmi megbízást, csak beszélgetni szeretnék vele, csak ki akarom kérdezni. Gyanakodva nézett rám, de ebben a pillanatban rámköszönt valaki;. — Jó napot, szerkesztő ur. A négyes rám nézett, aztán érdeklődve "kér­dezte: — Ki teccik tenni az újságba, amit mondok? — Lehet — Mert lenne itt kitenni való, bőven. így aztán megindult lassan a beszélgetés. , — Mennyit keres naponta — kérdeztem tőle. — Hol ennyit, hol annyit — válaszolta bizal­matlanul —, máma például nem kerestem i&ég egy fillért sem, ha igy megy, holnap sem keresek többet Van olyan hét, hogy alig keresek meg tiz pengőt. Tiz pengői gondoltam magamban és ismét sí munkanélküliekre gondoltam, akik ott a népkony­ha előtt várakoztak az ingyen ebédre Az egyik szinte sirva panaszolta el nyomorúságát. Fele­sége halálos beteg, ő maga munkaképtelen rok­Gludovácz Páltól a királyig Irta: Sz. Szigethy Vilmos. Olyan régen történt, hogy immár egész tisztán hidők viszaamlékezni minden apró részletre. Az udvarunkon hatalmas szin állt, alatta Gludováez Pál kocsija Gludovácz gyolcsos tót volt és mos­tani számitásom szerint roppant gazdag ember. Az istállójában állandóan pihent két lova, a másik kettővel ő barangolta be az országot. Az övé volt a ház is, annak egy Öttermes udvari la­kását foglalta el, de magának csupán egy roz­zant ágy jutott ebből a végtelen nagy biroda­lomból. A többi mind vászonnal voIt tele, finom vég vásznakkal, amikből hófehér holmik készül­tek, — oh, hogy sohasem lehetett azokat átalakult formájukban viszontlátni! Azonkívül Gludovácz majdnem állandóan sza­lonnán élt, jóllehet a hetven év körül járt és megérdemelt volna táplálóbb, főleg meleg elede­leket. Ez határozottan ráfért volna már azért a sok tórődöttségért is, amivel a foglalkozása járt: fehér lelkű lányok álma, a kelengyének való anyag minél szélesebb korben való terjesztéséért De az öreg tót takarékos volt s alig tért meg cgyik útjáról, már indult a másikra; hosszú bács­kajas formájú szekere mélyén ülve, körülötte szinte hegyeknek tetszettek a vásznak. Még ragya­vert tüskés arca is olyan volt, mint valami kiet­len hegyoldal, ahol éppen csak a természet iránti tisjtességérzetböl él még néhány csenevész fenyő. Hát föltétlenül emlékszem a házra, mert Glu­dovácz kocsijáról szoktam abban az időben le­esni s ezen korszakban állt a fejem a legkisebb bizalommal a nyakamon. Az öreg azalatt a vá­rosi üzleteit bonyolította le, csaknem összetett kezekkel rimánkodva, hogy fogadják el a vász­nát, majd megfizetik apró részletekben az árát. Mondtam már, hogy nagyon gazdag ember le­hetett, ami onnan is kitetszik, hogy két fiának küldte állandóan Prágába a pénzt, azonfelül soh­sem pörölt senkit. Néha tele volt a lakása előtt az ereszalja sirán­kozó varrólányokkal, szegény asszonyokkal, hogy igy, meg ugy, nehéz az élet, mé£ mindig nem tudnak fizetni. Gludovácz aza'ratt topogott jobbra is. meg balra is, csaknem véresre dörzsölte az állát. — Csak nem sirni, barátocskám, egy könyecs­két sem sirni, mert én aztat nem kiállani tudok. Nem fizetsz, — nem fizetsz, hát akkor éu egy nagyon szerencsétlen ördög megvagyok, aki tönk­re mész és fölakasztod magadat. Volt Gludovácz, nincs Gludovácz, alló mars Gludovácz a pokol­ba. Szeginy fireg, szeginy fireg, te Gludovácz! Ugy el tudott önmagán sajnálkozni, hogy a végén csak nem vesztett semmit. Sőt azt hiszem, behozta a veszteséget másokon, gazdag, előkelő kisasszonykákon, akik alkalomadtán szintén csak hozzáfordultak hófehér vásznakért, amik azon­ban, Istenkém, milyen kevéssé voltak, megköze­lítőleg sem olyan vakítóak, mint ama vállak, amelyekre majdan ráborulni készültek. A ház másik nevezetessége egy kapitány volt, aki estefelé megjelent a kapu alatt. Arrafelé még tévedésből sem jártak katonák, a kaszárnya a város másik végében feküdt és itt feküdt cgv gyalogos ezred is. Akkoriban kezdődött öntudatá­ban kifejlődni a militarizmus mivolta, de meg­érteni sohasem tudtam, hogy a 'katonaság, neve­zetesen a tisztikar, rniór' »fekszik« mindig a vá­rosokban. A kapitánv minden dél titán megjelent a kapu alatt, art5n -'aai^rosan el is tűnt egy ajtó mögött. Föltétlenül, a ' aljáról emlékszem rá, ámbátor szép, fekete kor - kálla volt, azt is bajoi. el­felejteni. Kilenc óra tájban aztán hazament ]ín szentül hittem, hogy haza, mert « fogalmaim szerint máshová nem is mehet este kilenckor az ember. Napközben csak ebédeínknél és a vacsorákon tért visza. Ott is csupán beszédben Az anyám mindig előhozta, hogy az már sok. hogy szólni kellene a háziúrnak, miért türi az ilyesmit? — Láttad-e már a lányt? — kérdezte az apám. — Ma láthattam volna, de elfordultam tőle. Csak nem állok vele szóba! Hátha nem is lányt Esett szó a házbeli asszonyok között is róla s abban az időben feltűnő sok asszony járt az anyámhoz uzsonnára. £s mindig csak a Malvin kisasszonyt tárgyallak, akit nem látott még senki s akit egy kapitány szokott meglátogatni. Voltak ott különös részletek is, dé amikor ezekre került a sor. az anyámnak rögtön eszébe jutott, hogy a nagy betűkkel még mindig uem vagyok tisztá­ban, ami annyit jelent, hogy kikergettek a szobá_ ból. De a fantáziámban megmaradt valami. A Malvin kisasszony rossz lány! Nyilván azért nem beszél vele senki. A katona is büntetni jár ide, 'etérd ;lteti a sarokba és megfenyegeti, hogy le­rágja a fejét, ha nagyon rossz lesz tovább is. Éjszaki nekimeresztettem a sötétségnek a sze­memet Ezer rémet szoktam ott úgyis látni, mese­beli sárkányokkal v^skodtak bádogkoronás ki­rályok, — moít tríPszanorödtak tggyet, a Mal­vin 'usa.'szonny^l. Kiállottak a fogai, gyér haja az égnek -itredt s míadenkit megharapott, amint stprór lov^golv? elhaladt valaki mellett. Napköz­ben pedig játszottam a veszéllyel, ott kerülget­tem egyrf az ajtaját. Mint ahogy ki is jött egy­szer. FeLete ruhába jltözve, egyszerűen, szinte nem is járt, csak libegett Odajött hozzám, aki megdeiTsedve marad tan. egy helyben, megciró­gatta puha kezével az arcomat figyelmeztetett, •hogy ne tornásszak a kocsi rúdján, mert megint betöröm a feiemet.

Next