Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-06 / 125. szám

1931 junius 6. DÉLMAGYARORSZAG 68 levente-fogoly a vasketrecben Megdöbbentő események a városi bérház udvarán (A Délmagyarország munkatársától.') Aki­ket a dolguk pénteken délelőtt a városi bér­ház udvara felé vezetett, éktelen lármát, or­dítozást hallhattak, amely a kora reggeli órák­ban kezdődött, de még délután két órakor sem szűnt meg. A szokatlan lárma a bérház udvarának baloldali sarkából, egy szélesre tárt ajtón keresztül tört elő. Aki nem tudta le­győzni kíváncsiságát és elment ehez a nyi­tott ajtóhoz, megdöbbentő látvány tárult eléje. Az ajtó mögött félhomályos szobát láthatott, amelyet vasrács választ k?t részre. A vas­rács mögött félmeztelenre vetkőzött fiatalemberek szorongtak heringszerü összezsúfolt­ságban és valahányszor megláttak' valakit a rácson keresztül, egymással versenyezve kiáltoztak feléje. Hogy mit kiáltoztak, mit akartak, azt az éktelen lármában képtelenség lett volna megérteni. Az első pillanatban mindenkit, aki bené­aett ebbe a kamrába, zsibbasztó borzalom fogott el, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a rács mögé hatósági intézkedések álap­ján kerültek azok az állandóan kiáltozó fia­talemberek, hogy ezt a vasketrecet Krisztus születése után 1931-ben találta fel a köz­igazgatási leleményesség. Ha azután tekin­tete megszokta a látványt, felfedezhette a rács előtt a ketreczbe zárt fiatalemberek őrizőjét és megtudhatta tőle, hogy a vasrács mögött szabadságvesztésre Vélt leventék várják tizenkétórás bün­tetésük leteltét. A tizenkétórás büntetést pedig azért szabták ki rájuk, mert nem jelentek meg a hősök va­sárnapi ünnepélyén. De megtudhatta azt is, hogy a mennyezetig érő vasrács mögött, az alig néhány négyzetméternyi terü­leten nem kevesebb, mint hatvan­nyolc 16—18 esztendős fiatalembert zsúfoltak össze, akik reggel hét óra­kor kezdték meg büntetésüket és csak este hétkor szabadulnak. Ez alatt az idő alatt semmiféle élelmet nem kapnak, legfeljebb vizet, söt. — ha egyiknél­másiknál találtak valami élelmiszert, azt a motozás alkalmával- elvették. — Meg se hallgattak bennünket, csak" le­fogtak és behoztak —, kiáltozták elkeseredett, hangon a rács mögül a legénykék, akik az embertestekkel tultömött ketrec izzóvá vált le­vegőjét csak ájuldozva birták ki és e^ért le­dobálták magukról ruháikat is. — Igy nevelnek minket! — kiáltotta tul valamennyit az egyik félmeztelen legény, aki félig ülő, félig fekvő helyzetben dűlt neki a rácsnak, hogy legalább a hátát érje az ud­var frissebb levegője. A Délmagyirország munkatársának figyel­mét egy felháborodott városi tisztviselő hivta fel a vasketrecbe zárt hatvannyolc gyerek­emberre. A Délmagyarország munkatársa, amikor megtekintette ezt a vasrácsos kinta­nyát, azonnal a polgármestert kereste, hogy sürgős intézkedésre kérje föl az embertelen­ség megszűntetésére. A polgármester szobája azonban üres volt. A polgármester a déli órákban eltávozott a városházáról, hogy ki­egészítse a még mindig Szegeden időző Kle­belsberg Kunó kultuszminiszter kíséretét. Dr. Pálfy József polgármesterhelyettest kér­tük erre fel, hogy tekintse meg a vasketre­ciet. A polgármesterhelyettes le is ment a bérház udvarába és benézett a vasketrecbe. Amint az ott összezsúfolt fiatalemberek meg­pillantották, elhallgattak és kérő, segitséget váró tekintettel néztek rája. Dr. Pálfy József csak néhány pillanatig birta ki az eléje táruló látványt. Megkérdez­tük tőle, hogy helyesli-e az intézmény ilyen módon vaió népszerűsítését? — Nem Ismerem a helyzetet, nem tudok hozzászólni — válaszolta a polgármesterhe­lyettes —, én csak annyit tudok, hogy az ujabb rendelkezések következtében a renitens leventéket tényleg szabadságvesztéssel is le­het büntetni, a város ezért készíttette azt a vasrácsos alkalmatosságot a bérház egyik föld­szinti hivatalszobájából. A leventéket a rend­őri fogdába nem szabad elzárni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy hatvannyolc embert nem szabadba összezsúfolni ezen a szük helyen. Ha nincs más megfelelő hely, akkor nem sza­badna mind a hatvannyolccal egyszerre ki­töltetni a büntetésidőt Amikor a polgármesterhelyettes alakja el­tűnt a rács elől, a hatvannyolc levente­némétül.»l2r?Déll harangszó az Egyetemi temj lomból,:, időjárásjelentés. 12.05: * rS0T' " tettjénekf hangverseny©.;^ h angverseny ífplvi^' iárás nek: bor. ,'G dr.) 7: i verseny működi! r^oe ^nplofíb'p&tzr* ^eíér zeneiskolai igazgató, a Vá« jro-i ZcnCTsTioía ének. és zene'.cara, gojdnnknpégvc­fogoly ismét éktelen orditozásba kezdett, amely megállította a járókelőket, becsalta a bérház udvarába azokat is, akik a Széchenyi-téren mentek keresztül. A legnagyobb siker jegyben zászlót bontott a független balpárt Rassau Károlyt mlndentttt lelkesen ünnepeltek „Rám csak azok szavazzanak, akik azt kivániák, hogu Igazi népuralom kossuthl gondolat ervénuesltéseert harcoltak" - „Hajlandó vaguok kQzd szeged minden egpetemes érdekéért" a küzdeni (A Délmagyarország munkatársától) A független balpárt csütörtökön bontotta ki Szegeden válasz­tási lobogóját és ez a zászlóbontás a legnagyobb lelkesedést keltette a város és a tanyavilág lakos­sága körében. Rassag Károly pártjának néhány vezetőjével és parlamenti fegyvertársával, Hegymegi-Kiss Pál debreceni képviselővel csütörtökön délelőtt Alsó­tanyán látogatta meg választóit. Eredetileg az volt a terve, hogy beszámoló beszédet tart, a hatóságok azonban ezt az ellenzéki népgyűlést nem engedé­lyezték. Alsótanya népe azonban így is hitet tett képviselője mellett. A legnagyobb szeretettel fo­gadták mindenütt, ahol csak megfordult. Azokban a tanyaházakban, ahová ellátogatott, tömegesen gyűltek össze hivei és barátai és lelkesen ünne­pelték mindenütt. Az ünneplés Röszkén még inkább fokozódott. A vendéglőbe, ahol a gyűlést tartották, erős rendőri készültséget vezé­nyeltek ki. A vendéglő nagytermében háromszáz- j nál több választó hallgatta és éljenezte végig Ras- I say politikai hitvallását. Ugyanabban az időben, amikor az ellenzéki gondolat kifejtését több, mint háromszáz rőszkei választó lelkesedte végig, a kor­mángpárt jelöltje is népgyűlést kivánt tartani, de ez a népgyűlés a legteljesebb közöngbe fulladt. A független balpárt gyűlését Ottovay Károly nyi. totta meg. Utána Wolf Miksa _ tartott beszédet a kormány gazdasági politikájá­nak teljes csődjéről. Megállapította, hogy a kor. mány minden egyes gazdasági ténykedése gazda­ellenes. Ugyanez a gazdaellenes politika uralkodik a szegedi városházán is. A kormány és a városi hatóság gazdaellenes politikája megszünteti a gaz­datársadalom teherbíró képességét, ez előbb-utóbb ugy az állam, mint a város elsorvadására vezet Mi nem vagyunk forradalmárok — fejezte be Wolf Miksa nagy tetszéssel és helyesléssel fogadott be­szédét —, mi alkotmányos eszközökkel kívánjuk a jelenlegi katasztrófális helyzetet megváltoztatni és ennek a nemzetmentő célnak a leghivatottabb harcosa Rassay Károly. Ezután Rassay Károly tartotta meg beszédét — Nem azért jöttem Szegedre — mondotta —, hogy mandátumot kunyeráljak, hanem azért, mert Szeged mandátumát újból el akarom nyerni, öt évvel ezelőtt azért fogadtam el a szegedi balpárt meghivását, mert éreztem, hogy a szabadelvű po­litika, Kossuth Lajos igazi politikája mindaddig nem lehet átütő erejű országos politika, amig csak Budapest falai közé szorul. Amikor azután Szeged polgársága diadalra vitte ezt a politikát, egyesek azt kívánták tőlem, hpgy mondjak le a balpárti lista második jelöltje javára mandátu­momról. Ezt nem tettem meg, mert abban a hitben éltem, hogy Szeged polgársága engem válísztott meg Szeged képviselőjévé. De nem mondottam le Szeged mandátumáról azért sem, mert nem akar­tam nevetségtárgvává tenni Szeged ellenzéki, sza­badelvű polgárságát Megvoltam ugyanis győződve arról, hogy az az ur, akit mandátumhoz jutta­tott volna a lemondásom, akit nem hatott át az ellenzéki gondolat, rövidesen cserben hagyta volna az ellenzéki választókat és belépett volna a kor­mánypártba. Ez a belépés nem sokkal a választás után meg is tőrtént. Kérdem ezek után, nem vétet tem volna-e Szeged ellen,, az ellenzéki politika ellen, ha lemondva mandátumomról, országos bot ráng középpontjába kényszerítem Szeged városát 1 (Hosszantartó taps és lelkes éljenzés.) — A szegedi városi hatóság és a kultuszminiszter ' politikáját ugy az országra, mint Szeged városra | végzetesnek tartom — folytatta ezután Bassay —, ezért választanom kellett két lehetőség között. Vagy beállok azok közé, akik elhallgattatott lelkiisme­retükkel elnézik azt a végzetes pazarlást, amely előbb-utóbb katasztrófához vezet, vagy pedig síkra szállok ellene. Nem vagyok az az ember, aki a kultura ellen agitál. Nekünk, ellenzéki szabadelvű polgárságnak, érdekünk leginkább, hogy a nép mi­nél tanultabb legyen. mert a hatatom eröszakávat és butításával szemben csak egyetlen fegyverünk van: a nép értefmessége, tamiltsága. Bár tanultabb lett volna a magyar nép 1911 el Kft, akkor nem vihették volna bele a világháború ka­tasztrófájába. (Éljenzés.) De a szükséges iskolák és az aránytalan költekezés között nagy a különb­ség. Nem kifogásolta soha, hogy a magyar Alföld népe végre hozzájusson a maga iskoláihoz, de mindig számolt az ország teherbíró képességével is. Áldozni kell a kulturáért, de a kultura, az iskola nem lehet öncél, az csak arra való, hogy neveljen, ehez azonban előbb csizma kell, élelem kell, a; élet legelemibb szükségleteinek biztosítása kell. Szegeden mindent az egyetemi építkezések kár­tyájára tettek fel. Ha a régi, gazdag Nagymagyar­ország beérte három egyetemmel, akkor a koldussá vált, lerongyolódott kis Csonkamagyarország nem teremtheti elő a hat egyetem fentartásához szülc­BelvarosI Mozi Szombat, vasárnap Mosoly országa t és HANS M1ERENDOBF főszereplésével. Lehár világhírű operettje: BICHÁRD TAUBEB és HANS MIERENUURF löszereplí Azonkívül: Zenésznek Ali a vllhg. Trükkfilm. Előadások kezdete S, 7, vasár- ét ünnepnap 8, 5, 7 órakoi a téli, 9 ornkor n nyAri helyl« oben Korzó Mozi Szombat, vasárnap A HALHATATLAN LUMP dráma Liane Hald, Gustav Fr&hlích, Hans Adalbert Schlellow főszereplésével. Azonkívül A csodabárka. Trükkfilm. Előadások kezdete 5, 7, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 órakor a téli, 9 árakor n nvari helyiségben

Next