Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-27 / 21. szám

DÉL.MAM ARORSfcAG 1^41 január 27. ftdx. Ennek az eredménytelenségnek « bekövetke­zését azonban meg kell várnunk és a továbbiakról azután is határozhatunk majd. Véleményem sze­rint a városnak fenn kell tartania a házikezelést és az igazgatást egg kipróbált színházi emberre kell hízni Wolf Miksa: i- Tökéletesen elhibázott dolognak tartanám, ha a város a házikezeléssel, ahelyett, hogy ezt a lehető legsürgősebben megszüntetné, továbbra is kisérte. teznl akarna. Ennek az lenne a következménye, hogy az eddigi botrányok minduntalan mégis mét­födnének. Véleményem szerijit nemcsak az a fon­tos ennél a kérdésnél, hogy a szinház kijön-e a szubvencióval, hanem az is, hogy a város drága pénzéért milyen előadásokat kap és milyen színé­szek játszanak a szegedi színpadon. — Főképen azt tartom nagy sérelemnek, hogy akkor, amikor az egész poCgársát7 meggyőződése szerint a város hatósága példátlan könnyelmű' tégget áldozott a szinházra évente két-háromy százezer pengőt és a közönség közhangulalti ezért egyértclmüleg követeli a házikezelés megszünteté­sét, akkor a polgármester még arra sem érdeme­sítette a szinügyi bizottságot, hogy legalább a véle­ményét kikérje ebben a fontos kérdésben. Külön­ben nem tudom el sem képzelni, hogy mi bírhatta rá a polgármester urat álláspontjának megváltoz­tatására, amikor néhány nappal ezelőtt ugy ő, mint az intendáns kétségbevonhatatlan adatokkal bizo­nyította be a házikezelés további fentartásának le­hetetlenségét és céltalanságát. — A város közönsége nincs abban a helyzetben, akármilyen magas helyről jön is a* óhaj, hogy továbbra is s'ázezreket áldozzon a házikezelésre, amikor sokkal sürgősebb és fontosabb célokra nincs pénz, amikor a munkanélküliek száma sok­ezerre rug. Az ilyen magas helyről érkező óhajnak csakis akkor lenne létjogosultsága, ha megfelelő pénzbeli segítséget is hozna a további kísérletezés költségeire. A bajokat különben is az idézte elő és az fokozta, hogy a város hatósága negligálva a szjnügyi bizottság szakvéleményét, kívülről, il­letve felülről jövő befolyások alapján intézte a szinház sorsát. Minden önérzetes szegedi polgár­nak tiltakoznia kell ez ellen a szervilizmus ellen, de nem hiszem, hogy a törvényhatósági bizottság módot nyújtana ezekre a hiábavaló, értelmetlen kísérletezésekre. Bonyodalmak a házikezelés, Kürthy és Marcel Journet körül A házikezelésne jellemző egyébként az a bo­nyodalom, ami Marcel Journet, az Ismert francia énekes szegedi szereplése körül keletkezett. Kürthy György ugyanis szerződést kötött a budapesti Fodor hangversenyirodával, hogy Marcel Journet egy estén fellépteti a szegedi szinházban. A szer­ződésben nyolcezer frank honoráriumot kötöttek ki. Nemrégiben azután a hangversenyiroda levelet kapott dr. Pálfy József intendánstól, amelyben közli, hogy a szerződésről a város nem tud, Igy az nem érvényes, mert Kürthynek nem vott Joga a szerződést perfektuálni. Kürthy ugyanis nem Igaz­gatója a szegedi színháznak, hanem művezetője és Ilyen szerződés megkötésére nincs feljogosítva. Az Iroda erre sürgős levélben válaszolt és azt Irta, hogy Kürthy György ugy szerepel, mint a szegedi szinház igazgatója, tehát vele kellett a szerződést megkötni. Az intendáns az érvelésre azzal válaszolt, hogy köztudomásu tény, hogy a szegedi szinház igazgatója nem Kürthy, hanem maga Szeged városa, igy van kiállitva a színház­nyitási engedély is. Hosszabb levélváltás után a hangversenyiroda közölte, hogy a kérdést okvet­lenül meg kell oldani, mert különben • bíróság hoz fordulnak. Az érdekes ügy elintézése ügyében dr. Szektrke Lajos tiszti ügyész hétfőn Budapestre utazott, hogy a tárgyalásokat élőszóval folytassa le a hang. versenyirodával. A Délmagyarország kölcsön­könyvtárában az előfizetési dij: a Délmagyarország előfizetői részire havonkint 1 pengő, munkáseiőfizeiőknek heíenkini 16 fillér, mindenki más részéra havonkint 160 pengő. A járásbíróság bizonyítási rendeli el a Gábor~szőnyegszövőüzleiben lezajlóit viharos végrehajtás ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) A mult év juniusában a Kárász-uccai Gábor szőnyeszövfl­mühely helyiségében megjelentek Vozarik Sándor és Lantos Árpád városi végrehajtók több férfi kíséretében. A végrehajtók több szőnyeget akartak magukkal vinni. Ebből nagy tumultus, majd dula­kodás keletkezett a végrehajtók és a műhely sze­mélyzet kdzött. A szőnyegszövő lányok szerint a végrehajtók bántalmazták őket, viszont a végre­hajtók azt állították, hogy a lányok erőszakkal akarták megakadályozni az ő működésüket. A viharos végrehajtásból sokágú bűnügy lett. A? ügy egyik hajtását tárgyalta hétfőn a szegedi járásbíróságon dr. Gaál István. A vádlott az eayik végrehajtó, Vozarik Sándor volt, akit Gábor László jelentett fel. Gábor feljelentésében előadta. Hogy Vozarik azt állította róla, hogy a viharos végre­hajtás alkalmával őt megütötte, tehát hivatalt el­járása közben tettleg bántalmazta. Gábor szerint a bántalmazás nem történt meg. a végrehajtó tehát megrágalmazta őt. A biróság már többizben tárgya­lásra tűzte ki az ügyet, de egyszer sem lehetett a tárgyalást megtartani. A hétfői tárgyaláson, Vozarik kihallgatásakor elmondotta, hogy a kérdéses alka­lomkor Gábor László őt tényleg megütötte. Ennek a bizonyítására tanukat jelentett be és kérte azoknak kihallgatását. Gábor László ellenbizonyítást ajánlott fel annak az igazolására, hogy a végrehajtót nem bántotta. A biróság ugy a bizonyítást, mint az el­lenbizonyítást elrendelte és a tárgyalást elnapolta. Dr. Herceg Esterházy Páti ^^^ Árusítása ÍUszer-, csemeqefizleíében (Kígyó uce» 1.) Nagy választék sonkákban, fülszeltekben. tSEtű*!**4rt Yázsonyi Yilmosné elő: ása Vázsonyl Vilmosrél (A Délmagyarország munkatársától.) Vázsonyi Vilmosról, Magyarország néhai igazságügyminisz­terérőt tartott érdekes előadást vasárnap este a zsidó hitközség nagytermében a nagy államférfi öz­vegye, dr. Vázsonyl Vilmosné. A nagyterem teljesen megtelt és a nagyszámú hallgatóság lelkes tapsokkal fogadta a kitűnő elő­adót, aki Debrecen, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad és Temesvár után vasárnap Szegedre látoga­tott el, hogy beszéljen Vázsonyi Vilmosról Dr. Biedl Samu üdvözölte dr. Vázsonyi Vilmosnét. Néhány mondattal tömören festette meg Vázsonyi Vilmos portraitját, aki egész életét a kőz ügyeinek önzetlen szolgálatában töltötte. Vázsonyi jellemé­nek kristálytiszta fényével mindig másoknak vilá­gított, szivének melege körül mindig mások sütké­reztek, a legkevesebbet saját magával törődött. Szellemileg a leggazdagabb életet élte — mondotta dr. Biedl — és a legnagyobb szegénységben hagyta hátra családját. Ezután dr. Vázsonyi Vilmosné tartotta meg elő­adását. Közvetlen módon ismertette férjének éle­tét. A vidéki zsidó tanitó hatodik gyermeke volt Vázsonyi Vilmos — mondotta —, közben atyja a fővárosba került. A gyermek a zsidó népiskola leg­kitűnőbb tanulója, résztvesz a templomi énekkar­ban, egyforma lelkesedéssel fog a zene, a rajz tanulásához, az idegen nyelvek elsajátításához és amikor az érettségi vizsgáját jeles eredménnyel teszi le, már a kiforrott tehetség bontakozik ki Bemutatta ezután Vázsonyit, mint az egyetemi ifjú­ság vezérét, amint bekerült a közigazgatási, majd a politikai élet forgatagába. Mindig tehetségével, nagy felkészültségével, zseniális tudásával tőrt előre, so­hasem a könyökével Érdekes epizódokat mondott el ezután Vázsonyi életéből. Közéleti szereplésében mindenkor a köz­érdekét szolgálta, sohasem a közéleti ténykedése szolgált neki lépcsőfokul A világháború kitörése mélységes nyomást gyakorolt lelkére. Félt, irtó­zott annak a gondolatától is, hogy alkotásra hiva­tott emberek életüket veszítsék el 19t7-ben Es»­terházy Móric gróf tett a miniszterelnök. A fiatal király uj kabinetelnőke csak akkor vállalta meg­bízatását, ha az igazságügyi tárcát Vázsonyi Vil­mos vállalja el. Annak biztosításával, hogy az álta­lános, egyenlő és titkos választójog törvény beik ta­tását garantálja neki, vállalkozott a szerepre és amikor azt látta, hogy ennek ujabb akadályai me­rülnek fel, visszalépett. Érdekes részleteket mondott el arról, hogy miképen lett Vázsonyi a király valóságos belső titkos tanácsosa. Először a kor­mány földművelésügyi minisztere kereste fel Vá­zsonyinét azzal, hogy a kormány nagy kitüntetést szerelne a férjének, de mivel a v. b. t. f. kineve­zését a bécsi hercegérsek ellenzi, magas rend­jelet akarnak adni az urának. Vázsonyiné elhárí­totta magától ebben a kérdésben való állásfoglalá­sát azzal, hogy a férje sohasem vágyott kitünteté­sekre. Néhány nap múlva a kereskedelmi minisz. ter kereste fel annak a hangoztatásával, hogy mivel a zsidó vallású Vadász Lipót államtitkár a Lipót-rend kiskeresztjét kapta, egyezzék bele abba, hogy Vázsonyi a Lipót-rend nagykeresztjét kapja meg érdemei elismeréséül. Amikor Vázsonyiné ki­fejezte azt a nézetét, hogy a Lipót-rendnek ugy látszik valami sajátossága van, a Szent István­rendet ajánlották fel férjének. Ennek visszautasí­tása után néhány nappal az uj miniszterelnök, Wekerle Sándor látogatta meg Vázsonyit és ő már a báróságot hozta neki. Visszautasítására azt mondta az uj miniszterelnök, hogy a saját nevében ugy tehet, amint akar, de a bárói méltóságot a fia ls örökli, ezt nincs joga neki magától elhárítani Felhívta Vázsonyi fiát, a ma már ügyvéd Vázsonyi Jánost, aki akkor elsőéves joghallgató volt és ez igy felelt: »Grófságot megtelelő latifundiummal szivesen, de báróságot szegénységgel minek. Van elég zsidó bárónk.« Igy maradt abba a kitüntetés ügye. és amikor Vázsonyi Vilmos bucsukihallgatá­son jelent meg Károlynál, a király a legkegyeseb­ben fogadta és távozása után a kabinetiroda veze­tője a szertartási terembe vitte, ahol letette a a valóságos belső titkos tanácsosi esküt. Károly ké­sőbb Vázsonyi előtt kijelentette, hogy Pfiffl her­cegérsek sohasem avatkozott Magyarország bel­ügyeibe, sohasem ellenezte Vázsonyi v. b. t. t. ki­nevezését, volt kormánytársai kőzött akadtak ellen­zők. Nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség a több, mint egyórás, megnyerő részletekben bővelkedő előadást és lelkesen megtapsolta az előadót, aki nemcsak beszédének tartalmasságával, de előadásá­nak közvetlenségével is magával ragadta a hall­gatóit Végül dr. Biedl Samu tolmácsolta a hitközség köszönetét a kitűnő előadásért Két öngyilkosság (A Délmagyarország munkatársától) Az ipartestület székházának lakóit a vasárnapról hétfőre virradóra revolverdörrenés riasztotta fel. Az egyik emeleti lakásból hangos Jajveszékelés hangzott ki, a lakás konyhájában vértócsában fet­rengett egy fiatal leány, aki mellett egy másik siránkozott, Kihivták a mentőket, akik megálla­pították, hogy a leány revolverrel hasbalőtte ma­gát. Életveszélyes állapotban szállították a sebé­szeti klinikára, ahol most súlyos állapotban fek­szik. A nyomozás során kiderült, hogy az életunt leány cstk Katalin szobaleány, aki testvérével együtt szolgált az ipartestület székházának egyik lakásában. Azért akart megválni az élettől, mert reménytelenül szerelmes volt. Megvárta, amig gaz. dái eltávoztak hazulról és amikor senki sem tar­tózkodott a Iákasban, magára lőtt. Schullz József 41 éves kereskedő a Csongrádí­sugárut 15. számú házban vasárnap felakasztotta magát, mire tettét felfedezték, halott volt A rend­őri bizottság megállapitotta, hogy Schultz anyag! gondjai miatt menekült a halálba. Valamikor jobb napokat látott, házat is szerzett, de a rossz gazdasági viszonyok miatt elvesztette vagyonát Helyzetét betetézte az, hogy legutóbb egyik is­merősének minden irás nélkül kölcsön adott 5000 pengőjét nem tudta visszaszerezni. Elkeseredését fokozta, hogy feleségétől is különváltan élt. Holt­testét a bonctan! intézetbe szállitottájk.

Next