Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-22 / 266. szám
Jt sszociáláemokraia varo&aiyá& a net&len-kormány vád alá Helyezését, moratóriumot, a statárium visszavonását, a titkos válasxtófog bevezetését, a munkanélküliség sUrqös enyhítését inditványosssáR a novemberi UösgyUlésre benyufíolt indítványaikban (A Délmagyarország munkatársától.) Mint emlékezetes, a legutóbbi közgyűlésen nagy vihar volt a szociáldemokrata városatyák politikai vonatkozású inditványai körül. Az indítványokat nem egészen negyvennyolc órával a közgyűlés előtt nyújtották be az indítványozók, a közgyűlés kormánypárti többsége ugy határozott, hogy nem kivánja tárgyalni őket. A tőrvény rendelkezései szerint az indítványokat minden további nélkül a legközelebbi közgyűlés napirendjére kell kitűzni, ha csak az indítványozók időközben vissza nem vonják". A szociáldemokrata városatyák, nehogy valami ujabb meglepetés érje őket, a legközelebbi, a november 28-ra összehívott közgyűlésre a biztonság kedvéért ismét benyújtották indiluányaikat. Az indítványok lényege nem változott, csak az indokolás bővült a legutóbbi közgyűlés óta eltelt idők politikai eseményeiből merített adatokkal. A Bethlen-kormány vád alá helyezését sürgető indítványukban töbl.ek között azt irják, hogy a 83-as bizottság tárgyalásairól kiadott jegyzőkönyvekből, a népszövetségi bizottság jelentéséből megállapítható, hogy a Bethlenkormány politi'cája idézte föl a mai válságot. A Bethlen-kormány vád alá helyezését azért indítványozzák, nehogy az ország népe mégegvszer áldozata lehessen ilyen gazdálkodásnak. Indítványozzák, hogy feliratilag kérje a közgyűlés a kormánytól az uj közigazgatási törvény megalkotását az általános, titkos választójog figyelembevételével. Indítványozzák, hogy irjon fel a közgyűlés a kormányhoz és kérje a mttögizdák számára blzto'Vott moratórium kiterjesztését a kisiparosokra és a kiskereskedőkre is. Indítványozzák, hogy fejezze ki a közgyűlés bizalmatlanságát a Károlyi-kormány iránt, amely a statárium életbeléptetésével és a gyüléstilalommal még a Bethlen-kormány által meghagyott szabadságjogokat ls megsemmisítette, követelje a statárium visszavonását, a közszabadságok helyreállilAsát, az általános, titkos választójog azonnali tőrvénybeiktatásit és uj választások megtartását írjon fel a közgyűlés a kormányhoz, hogy a munkanélküliség enyhítése érdekében von-. jon adóztatás alá minden munkanélküli jövedelmet, azonkivül a vagyonból és a munkából' származó jövedelmeket évi 3600 pengőn felül. Mindaddig, amig ezek befolynak, a város lakossága által befizetett szükségadót munkaalkalmak teremtésére és a munkanélküliek segélyezésére használja fel a város. Ezekhez a mult hónapban benyújtott indítványokhoz a szociáldemokratn városatyák egy interpellációt is csatoltak. Azt kérdik a polgármestertől, hogy tud-e arról, hogy egy-s elemi iskolákban a beiratás alkalmával beszedett mozipénzeken kivül legutóbb ismét husz-husz fillért fizettettek a tanulókkal. Kánvalakomák véres maradványai a fogadalmi templom toronyszobáiban (A Délmagyarország munkatársától.) Az árkádos Templom-tér forgalma nem valami nagy. A csonkatoronyba telepitett galambok zavartalanul sütkérezhetnek a párkányokon, röpdöshetnek a tornyok között Csak olyankor támad riadalom közöttük, amikor a fogadalmi templom legfelső csúcsánál feltűnik a véreskörmü ellenség sötét alakja. A galambok ilyenkor nyílsebes repüléssel menekülnek búvóhelyeikre és a kánya — mert ez az ellenség — nyugodt biztonsággal helyezkedik el valamelyik köpárkányon és onnan lesi a terepet A kányákra Roziár János, a csonkatorony galambászatának vezetője hivta fel a figyelmünket. Bemutatott egy galambroncsot, az egyik kányalakoma véres maradványát. A szegénv galambból nem maradt más, mint két összekuszált tollú szárny és néhány véres csontdarab. Roziár szombaton délben felkalauzolt bennünket a templomtornyok padlásoduiha, ahol szörnyű ebédlőt rendezett be magának a két galambvadász. Két kánya garázdálkodik és rendez tömegmészárlást a galambok kőzőtt. ősztől tavaszig a templomtornyokban van a főhadiszállásuk, tavasszal elhagyják a várost és valami messze erdőbe repülnek, ahol a fészkűk lehet Sokszáz galambáldozata van már ennek a véres passziónak és valamennyi áldozat nemesebb fajta, mert a gyorsabbrőptü vadőcok biztosan elmenekülnek a kalőzkodő kányák elől. A szegedi galambgazdák már régen elhatározták, hogy hadat üzenaek a két Szegedre szokott kánya ellen, de valószínű, hogy csak a legkeményebb téli fagyok juttatják horogra a rablókat, amikor érvényesül majd a csapdába tett csalétek varázsa, vagy a kiéhezett ragadozó felfalja a mérgezett hust. A templomtornyok szellős szobáiban úgyszólván mást sem lehet látni, —int a véres kánya. lakomák nyomait. Szétszaggatott galambtetemek, véres tollak és csontok hevernek mindenfelé. Az egyik toronyszobában, ahol a hősök harangjának vasszerkezete van, legalább harminc galamb maradványait találtuk. Volt olyan közöttük, amelyből nem is lakmározott a telhetetlen rabló. Csak megölte áldozatát és odadobta a csontok és tollak garma-1 dójába. A legbiztosabb fegyver ellene a puska lenne, de állítólag nem adnak engedélyt a használatára. A Templom-tér gyér közönsége igen gyakran; lehet tanúja a kányák véres galambvadászatánafc, A sőtéttollu madár ugy csap rá gyanútlan áldozatára a levegőben, hogy annak ideje sem marad a menekülésre. Amig a toronyban jártunk, találkoztunk az egyik! rablóval. I^inn ült. az egyik fehér párkányon és' ott zabálta egyik friss áldozatát. Közeledésünkre felszállt, egy darabig ott cirkált a torony körül,' aztán villámgyors repüléssel elszökött Újszeged felé.i Útjából riadtan menekültek a galambok. A galambgazda a kányales után megmutatta «| csonkatorony emeleti szobáiban berendezett galambtenyészetet. Százhúsz hófehér galambot vett ide a megyéspüspök és Klebelsberg volt kultuszminiszter. A százhúsz közül már csak hatvan van meg, a többi nagyrésze a kányák lakomája volt,; de sok el is hullott Elmondotta Roziár, hogy aj vadócok fertőzték meg a galambok ivóvizét Ezért mérgezték az idegen galambokat. Most ls elpusztítják azokat, tekintet "beikül tollának színére, ame. lyekről látszik, hogy betegek. De az egészsége-1 seket, amelyeknek a tanyája a fogadalmi templom' szőglettorayaiban van, nem bántják. Ezek a galambok a plébánia galambjai. Nincs más ellenségük, csak a kánya. De az mindennap kiveszi közülük a maga áldozatát. A bac ilu8 Irta Móra Fereac. Barátom-uram, kedves korrektorom, • Gutenberg nevére kérem, hagyja ugv ezt a szót ahogy én klirtaml Tudom, hogy nincs értelme, de az nem baj — hiszen, szó kőztünk maradjon, néha ir az ember olyant, aminek nincs értelme. Ilyen kor a javítnoki tudomány szokott bennt n'cet meg. értelmesiteni, csinálván a nietzschcánu s-ból Nietzsche János-t ahogy éppen az elébb láttam egy pesti újságban. Különben tudom én ezt abból az időből is, mikor magam is mint korrektor szolgáltam Magyarország-ol. (Már mint a Holló Lajos lapját, harmincöt esztendővel ezelőtt.) És bizony én is megcselekedtem, hogy a Bartha Miklós vezércikkében a 1 u f ő székelyt mindenütt kljavitgattam 1 ó f ü székelyre, mert botanikus mivoltomban annak több értelmét éreztem. Il&gy aztán Bartha Miklós miképpen intézte el a dolgot a megfüvesített székely primipilusokkal, azt nem tudom, de engem alighanem megátkozott s nem is foganat nélkül. Mert ha mást nem is, sajtóhibát a könyveimben arn.it hagyok a maradékaimra, mini más ember hadikölcsönt és családi körben ezeket is lehet ugy értékesíteni, mint a hadikőlcsőn-kőtvényeket. Ha valaki szemére veti az unokáimnak, hogy az ősük még csak egy rongyos Nobel-dijat se hagyott rájuk, mindent rá lehet fogni a korrektorokra. (Azt már nem muszáj tudni a maradékoknak, hogy az ősük kézírása senkinek örömet nem szerzett, csak ha egy-egy idefienforgalmas igazhitű muzulmánnak a kezébe került Az mind török Írásnak nézte és megpróbálta elolvasni s mind azzal tette le, hogy az tulajdon képpen ó-tőrök kufi irás, amit csak a konsbnti nápolyi nagy-imám tud elolvasni. Én meg ilyen kor mindig azt konstatáltam, hogy a grifologi;i török testvéreinknél is igen fejlelt tudomány lehet) .... Elég az hozzá, hogy a cím nem sajtóhiba s én viselem érte a felelősséget Én pedig ugy jutottam hozzá, hogy ma délelőtt megálltam egy kicsit a templom kapujában, az öreg emberek, öreg asszonyok, sánták, bénák, rossz-szemüek, mindenféle isten-szegénykéi közt. Krajcárosztogatás után már nem sok ügyet vetettek rám, tették maguk közt a diétát, mintha ott se volnék. — Hát bátya, a háborúba jobb vőt, — magyarázta egy félnyaku öregasszony a mellette gubbasztó reszketős fejű apókának. — Látja kend, akkor mindönkinek vőt halottja, oszt aki gyászolt, az mind mögadódzott — Az se vót jó, — mondott vétót az apóka fokozott fejrázással. — Mindég rajta vót az embőrön az ijedelöm, hogy bekivánja katonának a császár. / Ezen egy kis nevetés támadt s most egy szemőldőktelen, dagadtképü asszony vette át a szót. Gyerekek ha krumpliból babafeiét csinálnak az szokott ilyen lenni. — Valami nagy döghalál ha lőnne. akkor tán fölvirradna ránk egy kicsit. — Az, az, — hagyta helyben egy másik vénség, akinek akkor is imádságra csücsőrödőtt már a szája, ha semmit se szólt — Csak egy kis döghalált adna mán az a fölségös jó Úristen, legalább halottmosogatónak elvihetné magát az embör. Nyilódott-csukógott a templomajtó, Isten szegénykéi hirtelen kórusba fogtak a Krisztus irgalmasságáról. Pénzcsörést hallottam s hogy szemmel se zavarjam az irgalmasság cselekedetét, hátat fordítottam és belemeredtem a napsütésbe. A levegőben ezrével rezgett valami parányi kis nipslinca, aminek, ha jól vélem, chlorops a becsületes neve ebben a rendtartó világban, amely, ben mindennek nevének kell lenni- De ha nem annak hivják, az se baj, hiszen ő se tudja a tulajdon nevét, hát akkor én mért volnék vele köteles? Annyit azonban biz; »yosan tudok, hogy más esztendőkben korábban van a szezonjuk, ilyen későn még sose találkoztam velük. Hol voltak eddig, honnan jöttek, mi keresni valójuk nekik még halottakhava végén is a nap alitt? Azért se tudom biztosan konstatálni a mikulao mák rovar személyazonosságát, mert nagyon bajos megfigyelni a napfénynek ezt az idétlen gyermekét. A szárnya ötször akkora lehet, mint a teste s a szárnya se nagyobb egy gombostű-fejnél. Egyet legyintek a kezemmel s egész népet pusztítottam el. összecsapom a tenyerem s oda van egy egész világ. De minek bántanám őket mikor ők se bántanak senkit? Táncolnak, keringd nek, örülnek a pár órás életüknek. (Ryilván azért mert csak pár órás.) Hát én nem állok a muslincavégzet szolgálatába, hanem egy gunárnyaku holdas ugyancsak tessékelte el őket a feje fölül a nagyszemü jeruzsálemi olvasóval. Némi feltűnést kelt ez a hadakozás az éhenhalók konventjében, amely megszolgálván a könyörület filléreit, újra a helyzet megbeszélésével foglalkozik. — Mért bánti kend? — fogja pártját a muslincáknak egy asszonyszemély. — Azt hallottam az uccasőprőtül, hogy ez a korela-férőg. — Az csak nyáron van. Ez bac ilns. Ezt egy élemedett férfi mondja, akinek pápa. szeme van, még pedig madzaggal megerősítve hátul, ennélfogva szemmelláthatóan némi tekintélynek örvend. A gunárnyaku azonban ez egyszer nem sokat ád a világi dolgokban verzátus pápaszemre. — Bac ilus? Ez? — ránt egyet a vállán. — Kicsi vóna ü bac ilon ká nak is. Ha ilyen hitvány férőg az a bac ilus férög, akkor tisztölte tőm én ütet a nevenapján. ... Lám csakugyan elpusztul már ebben az ->*> szágban minden tekintélytisztelet Itt már a bacillust is csak akkor respektálnák, ha legalább akkora volna, mint egy pulikutya.