Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-03 / 50. szám

Y93T mSrcTus 3. DÉLMAGYARORSZAfo 3 Ham részvét mellett temették el vasárnap délután Zsebeök Margitot Az Qgyészség még nem döntött, hogy Indlí-e valaki ellen eljárást az Öngyilkos­ság Ogyében A Délmagyarország munkatársától.) A fiatal Zsebeök Margitot, aki öngyilkosságot követett el, vasárnap délután temették el óriási részvét mellett. A gyászszertartáson százakra menő tö­meg vett részt, főleg a szerencsétlen sorsú leány barátnői közül jöttek el sokan, de ujsze­gediek is, akik jól ismerték a fiatal leányt. A koporsó mellett az édesanyja, a rokonság és a fiatal vőlegény, egy vásárhelyi orvos állottak. Zsebeök Margit holttestét egyébként dr. Jan­kovics László törvényszéki orvosszakértő fel­boncolta. A boncolás eredménye még nem ke­rült nyilvánosságra; az ügyészségen igen so­kat várnak tőle, mert ennek az alapján dönte­nek arról, hogy inditanak-e valaki ellen bűn­vádi eljárást az öngyilkossággal kapcsolat­ban. Főleg az a fontog, hogy á boncolás meny­nyi mérget mutatott kl a holttestben. Abban az esetben, ha megállapítják, hogy a leány olyan mennyiségű mérget vett be, hogy sem­miféle segitség meg nem menthette voina, akkor elesik a gondatlanság vádja, ha azonban megmenthető lett volna, akkor az eljárás meg­indul. A holttest belső részeit különben fel­küldték az országos vegyvizsgáló intézethez. Az öngyilkosság ügye különben a rendőr­séget is foglalkoztatja, még pedig közrendé­szetileg. Ugyanis rendelet van arra, hogy az öngyilkosságot azonnal be kell jelenteni, aki pedig ezt elmulasztja, at ellen eljárást kell indítani. A rendőrség még nem határozott ebben a kérdésben. Betegek, egészségesek, férfiak, nők a cserepessori szükségodukban Tiz ember 25 négyzetméteren. Összeköltöztetés, kilakoltafás Razzia — a népjóléti Ügyosztály számára (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden át­törik azt a közfalat, amely dr. vitéz Szabó Géza kulturtanácsnok hivatali rezidenciáját elválasztja a mérnöki hivatal egyik szobájától, hogy a vele kibővitendő ügyosztályban helye legyen a népjó­léti ügyosztálynak. Egyelőre csak a beredezkedés folyik, ami néhány napnál nem tarthat tovább, azután sor kerülhet a — szociálpolitikára is. Az alábbi riportnak egyik célja az is, hogy az uj ügy­osztály találjon *anyagot« magának, olyant, amely­lyel megkezdheti munkáját. Nem kommentálunk semmit, csak szárazon el­.nondjuk, amit odakinn tapasztaltunk, a cserepes­sori szükségodukban, abban a kietlen, négyszög­letű épületben, amely olyan bánatosan és szürkén bámulja magát a vágóhíd melletti pocsolya tükré­ben. Nem ötletszerűen botorkáltunk végig a Petőfi Sándor-sugárut tengelytörő burkolatán egészen ed­dig a szükségtanyáig, hanem néhány szükséglakó invitált bennünket erre a tanulmányútra kétség­beesett szavakba tömöritett panaszával. A panasz képtelenségnek tetszett az első pilla­natban. Lehetetlennek éreztük, hogy Szeged ható­sága, amely olyan káprázatos bőkezűséggel áldoz ujabb és ujabb százezreket különböző célokra, huszonöt négyzetméternyi szükségszobák­ban öt-hat lagu családokat költöztessen össze, nemre, életkorra és egészségi állapotra való tekintet nélkül. A szomorú négyszQaletes éotf­le ben, amely a palotáknak tetsző városi kislakások tő­szomszédságában éktelenkedik és négy szabad ol­dalát fentartás nélkül feszíti neki az égtájak min­den szelének, viharának, husz »lakás« van. (A köz­igazgatási rátartiság lakásnak nevezi azt a husz egymáshoz tapadó, különbejáratu szobát, amelvnek minden oldala pontosan öt méter és amelyhez egyetlen mellékhelysiég nem tartozik, legfeljebb a padlásrekesz, meg a kutyaól, amelyet már a szükst^Iakók tákoltak össze igen-igen kiéhezett kutyáik számára.) Ebben a husz lakásban nem kevesebb, mint huszonhárom család lakik ezidő­szerint, de ha igy halad, rövidesen minden lakás­nak két család lesz a lakója, A lélekszám pon­tosan nem is állapitható meg, mert nagyon sok a gyerek, csecsemőtől-felserdültig minden korú, ugy, hozzávetőleges becslés szerint száz élet nyomorog­hat, köhöghet és didereghet ezekben az odúkban. A sápadt arcú asszonyok, kiálló arccsontu fér­fiak egymásután jönnek elő, "mikor odaérünk a szükségkaszárnyához. Az első, amit megmutatnak, ez 'i gépirásos határozat: Szeged sz. kir. város I. fokú közigazgatási hatóságától. 6905/1931. kig. sz. Tárgy: Vida József kérelme szűk. séglakás kiutalása iránt - H ­A város mérnöki hivatala 1680/1931. m. h. számú javaslata alapján Vida József szegedi lakos részére a Cserepes-sori szük­séglakások 3. sz. lakását és Dadlásrészét kiutalom. A jelenleg benne lakó Virág Má­riát pedig felhivom, hogy az 5-ös sz. la­kásba, őzv. Vékes Istvánnéhoz költözköd­jék, a havi 10 pengős lakbért közösen tar­toznak fizetni. Hasonlóképen felhivom Vida József kérelmezőt, hogy a részére kiutalt lakás után járó havi 10 pengőt fizesse be. Figyelmeztetem a fentnevezettet, hogy ha­ladéktalanul nézzen megfelelő lakás után, mert ezen szükséglakásban csak hónapokig lakhat, stb. Horváth tb. tanácsnok. A határozat egyik példányát a kézbesitő háront szöggel odaerősítette az 5-ös számú ajtóra, mert Vékesné szombaton reggel eltávozott hazulról és még vasárnap délben sem volt otthon. Ebbe a le­lakatolt lakásba kellett volna átköltöznie Virágh Máriának a 3-as lakásból, amelyet az elsőfoku közigazgatási hatóság Vida Józsefnek utalt ki. Vida József. Fiatalember. Kezében a Határozat, szombaton délután »kiköltözött< a Cserepes-sorra és felmutatta okmányát, amely feljogosította a 3. számú lakás elfoglalására. Kihozta kendőbe kötve, talicskára rakva minden ingóságát, néhány om­ladozó bútordarabot és kevés ruhaneműt. Kihozta feleségét és két kis gyerekét. A kisebb 11 hónapos, a nagyobb 5 éves. Régi lakásából jogerősen kitet­ték, hajléktalan maradt. Munkanélküli, pénze nincs ráfanyalitotta az élet a szükséglakásra. Amikor kiért a kis család, csak akkor derült kl, hogy a határozat végrehajthatatlan, mert Vékesné lakását lakat őrzi és igy abba a ki­utalt lakás lakója, a húszesztendős Virágh Mária nem költözhet át. Vidáék lepakkolták motyójukat a ház elé és itt várták a jószerencsét A két apró­ság nem talált enyhitő meleget a rongyok kőzött, sirásuk tulzengte a kutyák ugatását. Rájuk esteledett. A legtöbb lakó titokban sajnál­kozott a szerencsétleneken, de segíteni nem tu­dott ra/.uk. Hiszen a szükségoduk már Így is túl­zsúfoltak, de meg veszedelmes következményei is lehetnek a jószívűségnek: hátha állandósítja az egy éjszakára elfogadott vendéget a huszonöt négyzet­méteren az elsőfoku közigazgatási hatóság... Tizenegy óráig hallgatták az egyre keservesebb gyereksirást, amikor Sándor Jenő, hajdan önálló cipészmester, ma szükséglakó, a 7-es odu bérlője, akinek régy gyermeke van és igy feleségével együtt hafodmagával lakja a huszonöt négyzetmé­tert, — nem bírla tovább. Kiküldte feleségét a ház elé és beinvitálta magához a négy hajléktalant. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka tizen aludtak ezen a huszonöt négyzetméteren, négy felnőtt ember és hat gyerek. De csak aludtak volna. A legkisebb, a fehérhajú, nevetősszem fi 14 hónapos legényke azonban nem hagyott aludni ebben az odúban senkit, Egísz éjszaka fájdalmasan, szivettépően köhögött. Néhány héttel ezelőtt adták csak ki a kórházból, ahol súlyos tüdőgyulladá­son ment keresztül. Az apja, Vida József, nap­számos ember. Néhány héttel ezelőtt négy pengő nyolcvan fillért keresett a városi szükségmunkák nyújtotta lehetőség kihasználásával. Virágh Mária munkáslány. Apja, anyja régeb­ben elhalt. Keresete nincs, l akást ne'm tarthat. Így került ki a hármasba. Két. fiútestvére van. Munka után mentek vidékre. I)e iöhetuek. meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom