Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-05 / 77. szám
1S8Í Iprflfe 8. Nagy íöz a Sorok sóií-uíl peíroleumíelepen A lüzef a kazán felrobbanása okozta Budapest, április 4. Ma délben a Soroksárioton, a Budapesti Ásványolaj Ipar Rt. ipartelepén hatalmas tüz támadt. A tűzoltóságról Arséget vezényeltek ki. A tüzet robbanás okozta. A telepen az egyik kazánból mintát akartak venni és a forró olaj véletlenül levegővel érintkezett, Iángragyulladt és a kazán felrobbant. A robbanás pillanatában többen tartózkodtak a kazán mellett és közülők ketten súlyosan megsebesültek. Ettől a kazántól nem messze egy másik tartályban lévő petróleum is a robbanás következtében tűzet fogott és az a veszély fenyegetett, hogy a tüz több tartályra és sz épületekre is átterjedhet Az oltási munkálatok délután 3 órakor még tartottak, a tüzet azonban ekkor már lokalizálták. Oltás közben öt tűzoltó könnyebb sérüléseket szenvedett. i Nem találják Steinherz Rudolf gyilkosát Budapest, április 4. A' ceglédi vonaton elkövetett gyilkosság tettese után a nyomozás folyik, de eddig semmi érdemleges eredményt nem tudott elérni d rendőrség. A kecskeméti rendőrség bűnügyi nyilvántartójában egyébként megtaláltak egy fényképet, amely a jelek szerint egyezik a gyilkos személyi eirásáml. Az illető kárpitossegéd és kommunista bűncselekményekkel volt vádolva. A kalauz a fényképen határozottan felismerte azt az embert, akit Steinherz fülkéjéből tuszkoltak ki. Két nagykőrösi nő felismerte a fényképben azt az embert, akivel együtt utaztak. A rendőrség széles körben nyomoz a kárpitossegéd után. Szombaton délelőtt olyan hirek terjedtek el Szegeden, hogy elfogták a borkereskedő gyilkosát egy állítólagos vasutas személyében. A , hir minden alapot nélkülözött és nem volt i egyéb, mint megtévesztésre alkalmas álhir. \ DÉLMAGYARORSZAG aziasszonyai ruhanemük SZARVAS SZAPPAN és Asszonydicséret mirojen piszkot leiold.. Az önkormányzatok lerombolása Irta: dr. Deííre János lőnősen nekem, mert az én házigazdám meg ő szokott lenni, a kis-zombori ásatások idején. (Meg | is ígértem neki, hogy ha meglesz Attila, áten- | gedem neki, annak a megállapítására, hogy csakugyan orrvérzésben halt-e meg? Vagy az 'aszszony arzénezte el, hogy ő ülhessen be a birtokba T) — No üljetek le a padra itt a színkör előtt, már itt a fényképész is. Csakugyan ott volt, maga Homonnal TI ram, művésze a mesterségének, — azóta végkép el is bujt a fekete lepel alatt. Isten nyugtassa szegényt. Elrendezett bennünket a mester, engem ültetett középre^ mint agastyánt, tőlem jobbra-balra ültek a tettestársak, mögöttünk egy-egy makói férfiú állt, Vertán Dudi, a vármegyei főjegyző, Diósszilágyi, meg E»persit Ugy rémlik, mintha még a kezüket is a vállunkra tették volna, hogy stílusosabb legyen a csoport Hogy az " előadás hogy sikerült, az nem tartozik ide és külön tárcát kiván. A fölvétel azonban olyan elsőrendű volt, hogy Homonnai mester érdemesnek találta megnagyítani és kitenni a kirakatba, hadd gyönyörködjön benne Makó. Rá is akarta irni, hogy Irodalomtörténet helyben, de aztán meggondolta a dolgot Volt akkor témája a makói nemzetnek anélkül is — vert a hir az újságokban róla, hogy odaviszik az aradi vértanuk szobrát — hát minek kellene halmozni a szenzációkat? Tgy legalább találgathatták a népek hetipiackor, hogv ki lehet az a hat úrforma, aki farkasszemet néz velük a kirakatból. De bizony nem ióttek volna rá, ha egy tejföláruló szüle ki nem okosítja őket: — Én ugy nézem, hogy aj az aradi tizenhárom ez, akikrül annyit irkál az újság. Egészen bizonyos, hogy Juhász Gyulát nézte Damjanich tábornoknak, ami nyilván olyan szive szerint való tisztesség a költőnek, hogy arra mindig büszke lesz. S igy jutott ki a diciuségből nekünk is az ő szakálla árnyékában. Dr. Dttlit János Három évig tartó előkészület, úgyis mondhatnánk: három éves fenyegetés után végre a belügyminisztérium elkészítette az önkormányzati testüeltek háztartásáról szóló törvenvtervezetét. A közigazgatás rendezéséről alkotott 1929: XXX. tőrvényről még csak azt lehetett meíüáUapí at i» hogy jelentékeny mértékben korlátozza az önkormányzat ogait. Ha azonban ebből a 'örvénytervezetből törvény lc3z, akkor az önkormányzati jogoknak nem korlátozásáról, hanem megszűnéséről kell majd beszélni. A tervezet hiába tartja fenn »az önkormányzat* elnevezését, ez az elnevezés emlékké szépül azok között a rendelkezések között, melyek a központi végrehajtó hatalomra bízzák a legjelentősebb önkormányzati fogok gyakorlását. Napilapban a törvénytervezet részletes kritikáját nem lehet adni, — a tervezet egy-két rendelkezésének kritikai ismertetése — ex uno disce omnia, — elég azonban arra, hogy megismerkedjünk a törvénytervezet szellemével s a kodifikálók törekvéseivel. A tervezet i törvényhatóságok költség* tés| Jogát megszünteti A tervezet 21. szakasza szerint a belügyminisztérium Indokolt esetben a költségvetés egyes tételeit í?szá»|Ija, vagy felemell, vagy törli, kiadási ősszegeke' * költségvetésbe felvehet, vagy a jóváhagyást megtagadhatja s a tőrvényhatóságot uj költségvetés készítésére utasíthatja. A belügyminiszter tehát nemcsak felügyeleti jogot gyakorol a költségvetés összeállítása felett, hanem maga is összeállíthatja, maga is megalkothatja a költségvetést, a tételeket leszállíthatja, feleraelheii, nem létező tételeket beilleszthet, beillesztett tételeket törölhet, — vagyis a belügyminisztérium mindazt megteheti, amit eddig a városi önkormányzatok megtehettek. Ezáltal • törvényhatósági közgyűlések vélemé nyerő testületekké válnak, a költségvetés tárgyalása csak arra lesz jó, hogy a közgyűlés — ahogy a tervezet finom Iróniával mondja: — az rőnkormányzalh festőiét közgyűlése határozatok formájában véleményeket terjesszen elő, javaslatokat tegyen a költségvetést megalkotó belügyminisztérium számára. Ha azonban például a közgyűlés elhatározza, hogy hatvanezerpengős költséggel kibővíti a menházat, akkor az önkormányzati testület határozatát a belügyminisztérium a tőrvény alapján akként változtathatja meg, hogy a közgyűlés által megszavazott hatvanezer pengőt felemeli százhúszezer pengőre, ezt az őszszeget aznoban nem a menház kibővítésére, hanem a kaszárnyák tatarozására veszi fel a költségvetésbe. Ez a példa, amihez hasonlón* volt már eset, szemléletessé teszi, hogy milyen anakronizmussá vált az önkormányzat elnevezése az önkormányzati háztartásokról szóló törvénytervezetben. Mindehhez hozzájárul még az ís, hogy a tervezet szerint a költségvetést minden év augrjsrtu* hó 31 napjáig kell megalkotni, olyan időben tehát, amikor a vezető tisztviselők szabadságon vannak, de a gazdasági mun. kák végzése, vagy a nyári vakació a törvényhatósági bizottság nagy részét is akadályozza abban, hogy a költségvetés vitájában résztvehessen. Munkaszünet Idejében kell igy végezni a törvényhatóságnak azt a munkát, aminek legnagyobb jelentősége volt eddig az önkrományzat életében. Az önkormányzat költségvetési jogának a felügyeleti hatóságra való háriátsa már magában véve is az önkormányzatok költségvetési jgának elbagatelizálását jelenti, ezzel az érdemi intézkedéssel harmóniában a költségvetések augusztus végére való megrendelése még a költségvetéssel való komoly foglalkozást is lehetetlenné teszi. Ilyképen nemcsak komoly eredményeket nem lehet elérni, de komoly munkát sem lehet végezni. Hogy a törvénytervezet milyen kevlssé végiggondolt rendelkezésekkel akarja a központi hatalom mindenhatóságát a továbbra is önkormányzatoknak nevezett közigazgatási szervezetek fölé kiterjeszteni, az főként azokban 9 rendelkezésekben válik szembetűnővé, melyek a törvényhatóságok határozataihoz a felsőbb hatóság jóváhagyását követelik meg. A tervezet szerint minden perindításhoz közgyűlési határozat kell, de a törvényhatóság közgyűlésének perindítást elrendelő határozata csak kormányhatósági jóváhagyás után hajt ható végre. (Nem tartoznának ide a bérek és haszonbérek
