Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-31 / 122. szám
DÉLMAGYARORSZAG SZEGED. sserketsl0*«g: Somogyi ucca 22.1. em. Telefon > 23-33. - Kladóhlratal, kaietOnkOnrrtar «* regylroda - Aradi ueea S. Telefon < 13-00. ^ Nyomda i töw UpAl ucca 19. Telefon t TATlrntl é-a levélcím - DélmagyaronzAg Szeged Szerda, 1933 május 31 Ara 12 fillér IX. évfolyam, ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20. Vidéken Ct Budapesten 3.60, kUllOldOn 0.40 pengd. Egye* izAm éra hítköznap 12, vatdr- é» Ünnepnap 201111. Hlrpetéaek felvétele tarlla »«erlnf. Megjeleni« Hétfő kivételével naponta reggel A fehér padon Nem nagy ügy, nem jelentékeny esemény, de — mint régebben mondották, egyetlen harmatcseppben tükröződik az egész mindenség s mintahogy még régebben s kevésbé poétikusan vallották: ex uno disce o mn i a. A kultúrpalota előtti részt parkírozták, — ez a park valóban racionális módon készült, mert előbb kiaszfaltozták a teret, azután felszedték az aszfaltot s francia park került a helyébe, — a parkban fehér padokat állítottak fel s most a polgármester elrendeli, hogy a padokra csak az ülhessen le, aki ezért külön fizet. Mikor a padokat felállították, azt gondoltuk, hogy azokat a fáradt, kevés egészséges levegőhöz jutó, elnyűtt tüdejü emberek számára állítják fel, hogy séta közben, vagy munka után megpihenhessenek s a folyó által felfrissített levegőben megfürdethessék fáradt tüdejüket. Most azután kiderül, hogy csak a „fizető vendége"-k ülhetnek le a padokra. Hogy ez a város milyen szegény a „zöld terület '-ekben, arról már beszélni sem kell. Nincsenek gyermekjátszóterek, nincsenek sétahelyek, ebben a városban nagyon sok a szürke és nagyon kevés a zöld. Semmi sem történik ebben a városban annak érdekében, hogy felfrissüljön és megtisztuljon a levegő. Nincsenek a közelben erdőségek, kevés a fa, — ami van benne, azt is felháborítóan irtja ki, vagy csonkítja meg a városi kertészet, — nincs sem természetes, sem mesterséges levegő-rezervoár. Hasonló fekvésű városokat másutt erdővel vesznek körül, hogy a szelek szabad garázdálkodását megnehezítsék s hogy, mint a szennyvizet az erre konstruált készülékek, a szennyes levegőt is megtisztítsák. A szegedi közigazgatásban, legalább is annak a cselekvő részében, fájdalmasan kevés érzék és törődés foglalkozik ezzel a problémával. Szeged körül volt védőtöltés, amiről azt hitték, hogy csak a töltést védte, holott a szegedi tüdők oltalmazására is szolgált, de ezt kiirtották s nem ültettek erdőt a helyébe több, mint tiz éven keresztül. Harminc éve küzdenek szülők, pedagógusok és orvosok egészséges, portalan gyermekjátszóterekért, de amikor ez a követelés a közgyűlésen szóbakerült, a polgármester azzal hallgattatta el a gyerekek számára tiszta levegőt követelőket, hogy az ő generációja a tiszaparti homokban játszott s mégis emberek lettek belőlük. A gyerekeknek nem jut játszóhely, a felnőtteknek nincs sétaterük, legalább az ellen nem lehet kifogást emelni, hogy közigazgatásunk gyerekkel és felnőttel szemben az egyenlő elbánás elvét valósítja meg. Egyik sem kap egészséges, portalan levegőt. Az idén azonban valami mégis történt. Az ínségmunkásokat foglalkoztatni kellett s miután semmiféle terv nem volt készen, amelyek megvalósítására az inségmunkásokat foglalkoztatni lehetett volna, a közigazgatási rögtönzés parkká alakította át a kultúrpalota előtti teret. Ennek köszönhetjük most azt a polgármesteri intézkedést is, amelyik a szegény embereket eltiltja a padoktól. Mintha a szegény emberek a városban csak a „köpködőin jöhetnének össze, mert ha már kimerészkednék a fehér padokra, fényűzési adót kell nekik fizetni az ülve szívott levegő után.' Milyen sokat vesz el a város a polgáraitól és milyen keveset nyújt.számukra. A polgár le sem ülhet ingyen arra a padra, amit az utolsó fillérig az ő vagyonából készítettek el az ő vagyonából fizetett alkalmazottak. Mérhetetlenül sok adóterhet visel ez a polgárság, mérhetetlen áldozatokat hoz keresetéből, vagyonából, jövedelméből s annyit sem kap cserébe, hogy élvezhesseazt, amitmegterem t e 11. Ez az élvezet nem nagyon pogány és nem nagyon nagy igényű, ez az élvezet abból állna, hogy ülve szívhassa a Tisza felől áramló frissebb és portalanabb levegőt s — ehhez, még ehhez sem juttatja ing ren a szegedi polgárságot a közigazgatás, yerekes ürügynek látszik az, hogy azért kell fizetni a pad használatáért, mert rongálják. Állítsanak egy rokkant park-őrt erre a sétányra s jobban fog az őrködni a padok és ültetvények felett, mint ez a polgármesteri intézkedés. Ha már kenyeret és mulatságol nem tudnak adni, legalább 1 e v e g ő t adjanak ennek a népnek. S Diogenes módjára mondjuk: ha levegőt nem tudnak adni, legalább ne vegyék el. A polgármester elrendelte, hogy a népjóléti kiadásokat a legszigorúbb takarékossággal ellenőrizzék. Ezután majd kevesebb éhező jut ellátáshoz és még kevesebb fáradt ember jut pihenőhöz. Ez az a szociálpolitika, amit a mai idők szelleme s a holnap nyugalma követel tőlünk és követel ettől a várostól ? Nem ezt a tanulságot nyújtja „A fehér kövön" s nem erről lehet álmodozni a fehér padon. A kisantantkonferencia ostroma a revízió ellen A módosított négyhatalmi paktumtervezetet elfogadják, de „határreviziós kérdés egyszerűen nincs a kisantantállamok számára' (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Prágából jelentik: A kisantantállamok minisztereinek prágai értekezlete már a tanácskozás első napján fontos határozatokat eredményezett. A kistantant hozzájárult a négyhatalmi paktumtervezet uj szövegéhez és nyilatkozatott tett közzé, amelyben >M a három kisantantállam ünnepélyesen szolidarisnak nyilvánítja magat a békeszerződések revíziójának elutasításában. A kisantantkonferencia első napjáról kiadott hivatalos kommüniké szerint, a kisantantállamok külügyminiszterei megállapítják, hogy a négyhatalmi paktumtervezet első szövegezését, amelynek szelleme ellenkezett a nemzetközi jog alapelveivel és a népszövetségi alapszabályokban valamennyi nemzet számára biztosított joggal, véglegesen elejtették. A négyhatalmi paktum uj szövege számításba veszi a kisantant valamennyi főbb ellenvetéseit. A kisantantállamok külügyminiszterei tudomásul veszik a garanciákat, amelyeket a nyugati nagyhatalmak vállaltak, a Népszövetség illetékességi körének érinthetetlenségét illetően. A francia kormány formális garanciákat nyújt a kisantantállamoknak minden reviziókisérlettel szemben. Ezek a garanciák olyan természetűek, hogy a négyhatalmi paktum aláírásából nem származhat semmiféle veszedelem a kisantant és Franciaország közös politikájára nézve. A négyhatalmi paktum tehát semmi körülmények között sem lesz olyan egyezmény — mondja tovább a kommüniké —, amelynek az lenne a célja, hogy akár közvetve, akár közvetlenül revízióra vezessen. A kisantantállamok ilyen körülmények között elegendő garanciával rendelkeznének arra nézve, hogy a négyhatalmi paktum nem csorbítja érdekeiket. Remélik, hogy a négy nagyhatalom döntései alkalmasak íesznek államaik egymáshoz való közeledésének elősegítésére, az együttműködés szellemének fokozására és igy Európa nyugalmának helyreállítására. A kommüniké azután ünnepélyes formában leszögezi, hogy a három kisantantállam álláspontja a határok revíziójának kérdésében teljesen azonos. Határrevizíós kérdés „egyszerűen nincs" a kisantantállamok számára. A kommüniké azután igy folytatja: — A reviziós kérdés felvetése csak az államok egymásközötti viszonyának megmérgesitésére vezetne, mert „teljesíthetetlen reményeket" keltene és ily módon csak még jobban nő vélné a viszonyok normalizálásának akadályait. A kommüniké ezután közli, hogy a kisantantállamok elfogadják a megkötendő nemzetközi leszerelési egyezmény alapjául az angol tervet és megelégedéssel vettek tudomást Roosevelt elnök akciójáról. A kisantant külügyminiszterei kedden^délben fél 1 órakor ünnepélyes formák között kicserélték az uj kisantant-paktum ratifikációs okmányait. Feldúllak és kirabollak kél erdélyi falul Hivalalos jelentés a sinfalval és borrév! véres pusztításról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Kedden délután kiadták az első hivatalos jelentést a sinfalvai és borrévi véres eseményekről. A hivatalos jelentés beismeri, hogy mintegy 700 főnyi tömeg az antireviziós gyűlésről hazatérőben feldúlta a két falut és azt kirabolta. A hivatalos becslés a kárt 1 és félmillió leire becsüli. A valóságban azonban a kár 4—5 millió leire rug. A községekben nagy a pánik még ma is. Több letartóztatás történt •k
