Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-23 / 140. szám
Í933 funlus 23: DELMAG7AR0RSZAG 5: Juhász Gyula (Baróti Dezső könyve,) Ady tüneményes egyénisége betetőzódött magában Ady Endrében. Költészete záróakkord, utódai nincsenek, de nem is lehetnek, mert az utána következő generáció semmi ellen sem harcol olyan elkeseredetten, mint éppen Ady gigantikus individualizmusa ellen. Ady korának summája, végső kiteljesülése, mely a szolgai epigonizmus veszedelme nélkül kizárja annak lehetőségét, hogy tanítványai legyenek. Ady befejezte önmagát s aki utána következik, kénytelen beérni Ady hatalmas értékeinek konstatálásával, mert Ady utja ma már a múlté, világszemlélete, küzdelme egv bukott embertípus utolsó föllobogása. Kétségtelen, hogy Babits mellett, ma Juhász Gyula az egyetlen, akinek költői attitűdje tovább rezeghet a fiatal generációban, akinek művészete alkalmas arra, hogy mai tehetségek is sarjadjanak belőle, mert Juhász Gyula sosem volt annyira az „idők kiküldöttje" hogy saját korának múlásával lírája is elveszítse időszrüségét. Juhász Gyula, nem hiába a végtelenség költője, ma is eleven valóság, akinek hatalmas ölelésü áhitata befogadja és megtűri bárki áhítatát, ha ugyanaz a hit a szülőanyja, mely Juhász líráját életrehívta. Ady befejezés, lezárulás; Juhász a kezdet, végtelen lehetőségek mgindulása, a hit örök és szakadatlan termékenyitó képessége. Ezért nehezebb Juhász költészetét fogalmi keretek közé kényszeríteni, mint Adyét; Juhász egyénisége Ady körülhatárolt s szinte szabatosan meghatározható géniuszával szemben, maga a szublimáció, a föloldódás, a szétterülés, mely tovább terjed Juhász Gyula személyi mivoltán s talán egy földerengő, uj kor egyetemes zengésű, hivő kórusává szélesedik. Juhász költői nagyságának első reprezentatív igényű szószólója Baróti Dezső tanulmánya. Szempontjai eredetiek, munkája alapos, a fiatal esztéta valóban komoly fölkészültséggél fogott hozzá, hogy a kevéssé méltányolt költőt beiktassa a magyar lira folytonosságába. Mert Juhász Gyula az Arany Jánosok passzív fajtájából való,'aki sohasem tudta kiverekedni a maga helyét s igy annak a kritikusnak, aki Juhász költészetével foglalkozik, önkéntelenül isi harcot kell magára vállalnia, azt a harcot, melvet Juhász Gyula már régen megnyert, anélkül azonban, hogy valaha is megvívott volna. Baróti minden tekintetben alkalmasnak bizonyul ez irodalmi harc lefolytatására, ha fölfogásában nem is értünk mindenben egyet. Elsősorban is, véleményünk szerint, Baróti Juhász költészetének analízisében túlságos jelentőséget tulajdonit a parnassienek, hatásának. Tagadhatatlan, hogy Juhász előszeretettel foglalkozott a franciákkal s hogy a parnaszszusi költők tájlátása talán befolyásolta is lírája kibontakozását, de hol van az i m p as s i b i I i t é Juhász költészetében s találunk-e verseiben olyan személytelen objektivitást, mely a föntiek döntő hatását igazolná? Aligba. A parnassienek elszakadtak önmaguktól, hogy márványhideg ideáljukat megvalósítsák. Juhász szétszórta önmagát, hogy a tárgyakat is önmagában szemlélhesse. Látása egyéni adottságaihoz igazodik, Juhászban semmi sem objektív, kultur- és könyvélményei is csak arra szolgálnak ürügyül, hogy időtől és tértől függetlenül, másokon keresztül is önmagát szólaltassa meg. Baróti Juhász költészetét több izben katolikusnak is nevezi. (Már ez is ellenmond a parnasszistálc pogány ridegségének.) A katolikus költó fogalmát 'mindenesetre Barótinak is tisztáznia kellett volna, mielőtt Juhászt is Sík, Mccs és többiek sorába állítja. Mert Juhász, ha bizonyos tekintetben katolikusnak nevezhető is, másként katolikus, mint akár Mécs, akár Sík. Benne a katolicizmus nem kikristályosodott keret s nem leszűrt világnézet. Juhász végtelenül kiterjeszkedni akaró hite számára keres formát s hol forradalomért, hol l'art pour l'art-ért, hol héroszokért lelkesedik. A katolicizmus számára végső menedék s ami katolikussá teszi, az csak is az az egyetemesség, mely Juhász önkifejezésének főmotívuma. Baróti értékes könyve bizonyára sok vitára ad még alkalmat. S minden jó könyvnek ez az értékmérője. Kétségtelen, hogy Baróti próbált először egységes képet adni Juhász Gyuláról s ba lesznek is. akik másképpen vélekednek a nagy szegedi költőről. Barótié az érdem, hogy a Karcot megindította. 'K tanulmány sokat nyert volna ,ha Baróti kitért volna arra a szinte észrevétlen hatásra, melyet Juhász gyakorolt a mai fiatal költőgenerációra. Az ízléses (A Délmagyarország munkatársától.)' Szerdán este a felsőcsorvai erdőbsn felakasztva, holtan találták Sári István 30 esztendős gazdálkodót. A gazda egy magas fa ágán csüngött, olyan helyen, ahová a saját erejéből nem mászhatott fel. A rendőrségnek gyanús volt a dolog és már bűncselekményre gondoltak, mikor néhány száz méterrel távolabb ráakadtak Sári István hátas lovára, amely békésen legelészet. Rövidesen megállapították, hogy Sári István öngyilkosságot követett el, még pedig igen különös modon. A fiatal gazda a délutáni órákban megnyergelte a lovát és kilovagolt a felsőcsorvai erdőbe azzal a szándékkal, hogy öngyilkosságot követ el. felakasztja magát. Erre a célra hosszú kötelet is vitt magákönyv a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának kiadása s a megkapóan Ízléses címlap, mint minden, most is a kitűnő Buday György linómetszete. Berezeli A. Károly. val. A gazda odalovagolt az erdő szélén illó magas fához és a kötél egyik végét feldobta a legmaqasabb ágra. A kötél másik végén lévő húrokba bedugta a fejét, a hurkot ráerősítette a nydkára, azután lovát erősen megsarkantyúzta. A ló nagyot ugrott és kiszaladt gazdája alól aki ezután ott maradt a huroknál fogva a magas ágon, felakasztva. így találtak rá az esti órákban. Sári Isián tragédiája nagy feltűnésit keltett a tanyavilágban, ahol mindenki ismerte és szerette. Sári kitűnő lovas volt, szerette a lovakat. Ezzel a lóval pünkösdkor megnyerte « tanyai lóversenyt. Miután kétségtelenül beigazolódott, hogy öngyilkosság történt, az ügyészség a temetkezési engedélyt megadta. Érdekes fordulat Szekulesz József valuta-ügyében „Zala Andor a kotferrabl&s egyik lettese" Budapest, június 22. Csütörtökön érdekes fordulat történt Szekulesz József ismeretes valutaügyében. A budapesti törvényszék — mint emlékezetes — a volt szegedi bankigazgatót bűnösnek mondotta ki a valutát tartalmazó börönd elrablásában és kétévi, kéthavi fegyházra ítélte. Az ítélőtábla a büntetést egy évre és hat hónapra szállította le. A napokban tárgyalja az ügyet végső fokon a Kúria, de még mielőtt kimondották volna a jogerős Ítéletet, csütörtökön egy sajtóper tárgyaláson érdekes események történtek. Amikor ugyanis Szekulesz Józsefet gyanúsították a kofferrablás elkövetésével, Révész György hírlapíró felhívta a hatóságok figyelmét Zala Andorra, az Ufa filmszínház állítólagos alkalmazottjára, aki szerinte erősen gyanúsítható a koffer -üggyel. Zala Andor emiatt rágalmazás és becsületsértés cimén feljelentette a hírlapírót. Az ügyet csütörtökön tárgyalták a budapesti törvényszéken. A tárgyalás mindvégig izgalmas volt és meglepő fordulattal végződött. A tanuként kihallgatott Leviczky Lajos taxisoffőr elmondotta, hogy Zala — akit már régebben ismert — 1500 pengőt aiánlott neki, ha segédkezik megakadályozni „egy talalmány kicsempészését az országból". Az ügyet vállalta, mire megbeszélték, hogy Zala értesítésére az Alkotmány-ucca 4. számü házhoz megy autójával, ahonnan a találmányt tartalmazó bőröndöt hozó hölggyel az Országház felé indul. Zala útközben mint detektív igazoltatni fogja az országból kifelé igyekvő hölgyet és elveszi tőle a bőröndöt. Főpróbát is tartottak, amikor is a Zala társaságában lévő ur azt ajánlotta, hogy a vonaton intézzék el az ügyet. Igv az üzlet abbamaradt. A következő tanú, Róna György igazolta, hogy Zala a valutarablást követő napon autóbuszon Bécsbe utazott, egy másik tanú előadta, hogy elutazása után levelet kapott Zalától, melyben adósságai kiegyenlítését nelyezte kilátásba. Tudomasa szerint Zala rossz anyagi viszonyok között élt és feltűnő volt, hogy a kofferrablás után pénze volt arra, hogy elhagyja az országot. Sturma Gyula hálókocsi főellenőr, a sajtóper koronatanuja előadta, hogy a kofferrablás napján a Keleti pályaudvaron lévő irodájában egy ur egy hölgy után érdeklődött. A mutatott fénykép alapján határozottan állithatja, hogy az illető Zala Andor voÜ. Zalát a vonat elindulásáig a perronon látták. Néhány nappal ezelőtt Horváth Sándor hálókocsi kalauzzal Rómában, az Imperiál-szállóban találkoztak Zalával és őt a leghatározottabban felismerték. Horváth szerint Zala Andor és társa szálltak fel a kofferrablás estéjén a vonatra és Bauer Mária iránt érdeklődtek. Megmutatta nekik a fülkét, ahová bementek és becsukták az ajtót. A tanú ezután az elnök által felmutatott fényképben határozottan felismerte azt az embert, aki Bauer Máriához bement. Dr. Vajda ödön védő felhívta a törvényszék figyelmét arra a körülményre, } ogv Zala Andor még most is külföldön tartózkodik és ugy látszik nem is mer visszajönni. A törvényszék végül Révcsz Györgyöt felmentette az ellene emelt vád alól. A tanúvallomásokból megállapította — mondja az ítélet indokolása —, hogy Zala Andor a mult év szeptember 24-én történt kofferrablás egyik tettese és ezért a törvényszék megkeresi a rendőrséget Zala Andor elfogatása iránt. Egy kisgyermek halála miatt elitéltek négy asszonyt (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi Ítélőtábla csütörtökön foglalkozott négy makói asszony érdekes bűnügyével. Joó Sándorné, özv. Kovács Istvánné, Bálint Lajosné, Bódi Istvánné egy kis gyermek tragikus halála miatt került bíróság elé. Joó Sándorné, 19 éves fiatal asszonynak a mult év végén gyermeke született. A kicsi sokat sirt, a tapasztalatlan fiata'asszony nem tudott mit kezdeni a csecsemővel. Felkereste egy napon szomszédasszonyát, özv. Kovács Istvánnét és elpanaszolta neki, hogy gyermeke egész nap sir és ő nem tudja elhallgattatni, tanácsoljon neki valamit, özv. Kovácsné ekkor bizarr tanácsot adott a fiatal asszonynak. Azt javasolta, hogy mák és hagyma főzetét itassa meg a gyermekkel, attól jól fog aludni és nem sir majd. Joóné megfogadta a tanácsot. Jó erős mákony-hagvma íőzetet készített és Bálintné, Bódiné segítségével megitatta azt gyermekével, aki a főzettől azután örökre elaludt. A törvényszék a kétségbeesetten sírdogáló anyát annakidején, mint tettest. Kovácsnét, mint felbujtót és Bálintnét, Bódinét, mint bünsegédi bűnrészeseket mondotta ki bűnösnek gondatlan emberölés vétségében és ezért valamennyiüket 8—8 napi fogházra ítélte. Az Ítélőtábla a csütörtöki tárgyaláson mérsékelte az asszonyok büntetését és az enyhítő körülményekre" való tekintettel 3—3 nama szállította le. Egy fiatal legény öngyilkossága - lóháton
