Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-23 / 190. szám

1933 augusztus 23. OfM MAGyARORSZÁG 3: 28-AM Báthy Anna és Maleczky Oszkár szereplésével Liszt oratorium 30-AH a Budapesti Filharmonikus Zenekar szereplésével Dohnányi és Kodály dirigálásával monstre szabadtéri hangverseny Az ember tragédiájának mátodik és harmadik előadására árusítanak üegyeta iegyárufi­ló helyek Bekösszöniöti a viszfpiány 4z emeleti lakásokba nem Igen fut már viz (A Délmagyarország munkatársától.) A ká­nikulai hőségben rendkívül megnövekedett Szegeden a vízfogyasztás. A rekord hétfőn kö-< vetkezett be. Éjfeltől-éjfélig 9600 köbméter viz fogyott el. Eddig 9200 köbméter volt a legna­gyobb napi vízfogyasztás. A belváros emeleti lakásaiban állandóan vízhiányról panaszkod­nak. A második és harmadik emeleteken rend­szerint nincs viz és a lakóknak az alsóbb eme­letre kell lejárniuk érte. A vizmütelep vezetősége szerint a város la­kossága nagymértékben pazarolja a vizet Az emeleteken azért van vízhiány, mert az alsóbb lakásokban pazarul bánnak a vizzel. Sok he­lyen napjában többször is fürödnek, állandóan locsolják a ház környékét és a kerteket. Ha az emberek csak egy kissé takarékoskodnának a vizzel, akkor — a vizmütelep véleménye sze­rint — nem lenne vízhiány az emeleteken sem, mert a vizmütelep gépei elegendő vizet tudnának felnyomni a víztorony tartályába, ahonnan a magasan fekvő vízvezetékeket lát­ják el vizzel. Rendkívül sok vizet használnak el az uccák locsolására is, annak ellenére, hogy ez nem na­gyon látszik meg a városon. Azelőtt az uccák locsolása nem jelentett megterhelést a vízfo­gyasztásra nézve, mert a Tiszáról szivattyú­zott vizzel locsoltak, ujabban azonban ártézi vizzel locsolnak. Még pedig azért, mert a Tisza vize nagyon isiapos és a szétlocsolt viz elpárol­gása után tekintélyes mennyiségű porréteg ma­rad az uccákon. A vízhiány-panaszok különben évenkint megismétlődnek Szegeden és. ezen csakis ugy lehetne segíteni, ha még egy ártézi kutat fú­ratna a város. B u ó c z Károly műszaki taná­csostól nyert információ szerint a mérnöki hi­vatal foglalkozik már ezzel a tervvel és javas­latot tesz, hogy a jövő évi költségvetésben biz­tosítsanak fedezetet egy 250 méter mélységű ártézi kut fúrására. Hogy hol fumák a má­sodik ártézi kutat, az még bizonytalan, de a mérnökség véleménye szerint a külvárosban kellene kijelölni a kut helyét. A mérnöki hivatal rövidesen költségelő­irányzatot készít a 250 méter mélységű ártézi kut fúrására és ha sikerül a költségekre fedeze­tet kijelölni, akkor már a jövő esztendő elején meg is kezdik a kútfúrást. II Közérdekeltségek FeliigveSft Hatósága felülvizsgálja Szeged város üzemeit is (A Délmagyarország munkatársától.) A kor­mány, mnt tudvalevő, uj szervet létesített a városok közüzemeinek ellenőrzésére. Ez a szerv: a Közérdekcltscgek Felügyelő Hatósága, amelynek vezetője Lukács ödön minisz­teri tanácsos, aki eddig a pénzügyminisztérium városi osztályát vezette. A Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága elhatározta, hogy első ténykedéseképen a helyszínen fogja felülvizs­gálni az egyes városok üzemeit és evégből sor­ra felkeresi egy bizottság a vidéki városokat. Most leirat érkezett Szegedre, hogy a Köz­érdekeltségek Felügyelő Hatósága először itt fogja felülvizsgálni az üzemeket és ebből a célból Lukács ödön miniszteri tanácsos veze­tésével egy bizottság érkezik rövidesen Sze­gedre. Hogy hány napig marad Szegeden a bizottság, az még bizonytalan, mivel azonban valamennyi városi üzem számadását felül­vizsgálja, valószínűleg több napos lesz a bi­zottság szegedi időzése. A Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága kü­lönben nemcsak az üzemeket ellenőrzi, hanem a városok minden anyagi vonatkozású határo­zatát is vizsgálat alá veheti és érvénvesiheti el­lenőrzési jogát. Szegény leányt nem lehet elvenni . . . Az anyakönyvvezető küszöbénél gondolta meg a dolgot a gazdag vőlegény (A Délmagyarország munkatársától.) Külö­nös események játszódtak le a napokban egy készülő házasság körül. A jómódú iparos fia régebbi idő óta udvarolt a csinos, de annál szegényebb leánynak. A fiu szülei nem szólták bele a dologba addig, ameddig nem tartottak attól, hogy komolyabb következményei lesznek az udvarlásnak. Ez azonbai\ rövidesen bekövet­kezett. A fiu egy aapon azzal állott szülei elé, hogy már megkérte a leány kezét, a leány igent mondott, rájuk most már csak az a fel­adat vár, hogy áldásukat adják a készülő frigy­re... A szülők hallani sem akartak a házasság­ról, annál is inkább, mert nagy terveik voltak a fiukkal kapcsolatban. Kiszemeltek részére egy gazdag leányt és azt t°rvezték, hogy rövidesen esküvő lesz a dologból. Erről viszont a fiu nem akart hal­lani. Kijelentette, hogy soha nem veszi el a gazdag leányt és inkább soha nem nősül meg, ha nem lehet az az övé, akit szeret... Sokáig tartott a hapc a fiu és a szülők között. A fia­talember konokul védelmezte menyasszonyát, közben a szülők is megismerték a leányt és már nem is ellenezték olyan hevesen az eskü­vőt. Végre is a fiatalok győztek, hónapokig tar­tó kemény harc után ...A szülők kénytelen­kelletlen megadták a beleegyezésüket, jóllehet erre már nem is volt szükség, mert a fiu idő­közben nagykorú lett. A napokban lett volna az esküvő. Szabályszerűen előkészítettek mindent, gondos­kodtak tanukról, vőfélyről, lakodalmi ebédről, sőt még cigányokról is ahogy szokás ilven nagy ünnepi alkalmakkor. Délelőtt 11 órakor kellett volna találkoznia a fiatal párnak az anyakönyvvezető előtt. A bol­dog és izgatott menyasszony meg is jelent pon­tosan tanujával és türelmesen várakozott vőle­gényére. Multak a percek, a negyedórák, ám a vőlegény csak nem jelentkezett. Lassankint nyilvánvaló lett, hogy a vőlegény egyszerűen nem Jött el az esküvőjére. Félre sem lehetett érteni a helyzetet, bizonyos volt, hogy nem feledékenységből maradt otthon, hanem szándékosan... A menyasszony minden izében remegve, a szégyentől kipirult arccal rohant haza és be­zárkózott szobájába. A tanuja azonban felke­reste a vőlegény lakását, ott azonban zárt aj-< tökra találtl... Hiába kopogott, senkisem je­lentkezett. Végre előcsoszogott az egyik lakó az udvar mélyéből és felvilágosította az érdeklő­dőt,, hogy a vőlegény szüleivel együtt még kora reggel elutazott Szegedről... Röviden ez történt: a vőlegény szülei bele­egyeztek ugyan annakide jén a házasságba, azon­ban már masnap megbánták hirtelen elhatáro­zásukat. S ahogy közeledett az esküvő napja, ugy nőtt a bánatuk is. Az esküvő előtti napon azután ismét „munkába" vették a fiút és meg­kísérelték eltéríteni szándékától... Kísérletük — csodák csodája! — sokkal jobban sikerült, mint ahogy remélték... A fiu már kezdetben kevés ellenállást mutatott és rövidesen kijelentette, hogy szót fogad. A boldog szülők másnap kora reggel vonatra ültek a fiúval, mert nem biztak elhatározásá­nak tartósságában és — megszöktették az esküvő elől... Budapestről a vőlegény magyarázó levelet küldött a bánatos leánynak. Levelében mente­geti eljárását és mindent szülei és a gazdasáqi válság rovására hárít. — 'Állásom nincs — írja leveíében —. szüleim jóvoltából élek. Nem húzhatok ujat velük, mert ebben az esetben megvonják támogatásukat. Mit csinálhatnánk ebben az esetben? Nyomo­rognánk, ez bizonyos, mert a mai viszonyok között nem lehet sehol sem elhelyezkedni. Ha pedig pénz nincs, vége a szerelemnek is... így végződik 1933-ban egy szerelmi házas­ságnak induló kis regény ... A lance folyóba zuhant egy katonavonat London, augusztus 22. Kínában, Nancsang­nál egy vonat, amely ötszáz tisztjelöltet szállí­tott, belezuhant a Jance folyóba. Hatvan em­ber életét vesztette, 200-an megsebesültek. Az életben maradottak a közeli állomás egész sze­mélyzetét kivéaezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom