Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-29 / 24. szám
I. 29 (ff Am x mffb^ffGW vetekszik a R900 kalóriás gtOkSZOSOlM Péc%í Toláibrikett flr a fiS KaPható. Pécs! KOszén telepén, Zrínyi ucca 4-6. sz. Telefon 28—02. hogy a világ aranytermelcse a háború előtti színvonalra emelkedjék és igv a következő évek során aranyhiánnyal kell számolnunk. Az utolsó békeévben a világ aranytermelóse 690.000 kg volt. 1929-ben pedig, amely évnek az adatai alapián a Népszövetség jóslatát felállította, 609.000 kg. Nos. ezzel szemben a világtermelés már 1931-ben elérte a 680.000 kg-t, 1932-ben pedig 700.000 kg föle emelkedett. Hogy az aranytermelés e hirtelen szaporodásának mi lesz a következménye, még nem lehet megítélni. Én arra a felfogásra hajlok, hogy könnyebbséget fog jelenteni a világgazJa ságban. De ha már a világválságról van szó, ide iktatok egy észrevételt, amelynek jelentőségét nem lehet lekicsinyelni. A mult héten Budapesten járt a svájci szövetségi vasutak vezérigazgatója, akinek szakértői véleményét kérte ki a kereskedelmi miniszter a Máv. adminisztrációjának átszervezéséhez. Ez a svájci ur a következőket mondotta. Svájc közgazdasági élete nagyon érzi a válságot. A motoripar, óraipar, csokoládéipar egyaránt sinylik az idegen országok behozatali tilalmait és a devizakorlátozásokat. A szállodaipar pang. A belső áruforgalom és utasforgalom erősen megcsappant. Svájc ellenben fekvésénél fogva Európának egyik legfontosabb tranzitoországa. A tranzito forgalom pedig négy hónap óta emelkedik. A svájci közgazdaság ennek az emelkedésnek a hatását még nem érzi, de magát az emelkedést már a javulás első szimptomá iának lehet tekinteni. A magunk érdekében is szeretném, hogy a svájci szakembernek igaza legyen. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Posta -mesterek tárgyában) Kedves „Tiszaháti kis barna*', veled közlöm, hogy pártét kaptam régi fatornyos hazámból, a Laci bácsi halt meg, nyolcvanéves is elmúlt és nem hallottam róla néhány évtized óta. ö volt az utolsó régi szabású postamester, akit ismertem, bár eleget ismertem és szerepelt ez a foglalkozási ág sok olyan famíliában is, ahol a modern korok nagyralátói nem szívesen emlegették őket Tudod, az emt>erek jobban szeretnek miniszterekhez dörgölődni. Azért érdemes emberek voltak azok a postamesterek, valamennyi hatalmas testalkatú és csibukozott az urasága idejéből megmaradt csibukból. A nadrágban szerette a harmonika formájút, amit a cipője sarkába srófolt acélgomb tartott fenn, továbbá tiszti sapkát viselt azt recipisz-irás közben feltolta a homlokára, gyermekei pedig a postabélyegző körül pajzánkodtak, azzal pecsételgették egymást nyakon. A póstamester, amint bizonyára te is jól tudod. „magányos gyöngéd lélek", végzett földesúr volt, vagy kvietált katonatiszt s több holdat bérelt a káptalantól, a delizsáncos legénynek adva art albérletbe. Szerette az anekdotáikat, amik távolról sem voltak olyan fűszeresek, mint a mai divatúak s naponta megitta — két részletben — a két liter borát. Időnkint a restis közhírré teMie, hogy bordó sört csapol, akkor az egész körvélemeny hozzá tódult s a postamester ur sert alkalmazott a bor helyett. Ismerte az egész vármegyét, hiszen közöttük nőtt fel, tegeződött mindenkivel s mikor valamely ügyben a megyeszékhelyre készült, (a jámbor parasztok ugy mesélték, hogy most vásárolja össze, bizonyára nagyon olcsón, a bélyegeket), erről sok szó esett már napokkal előbb. — A póstamester a városba megy, mit szóltok hozzá? Ilyenkor száz komissiót kapott. A nők mhakellékeket hozattak vele, gyöngyházgombot, selyemMinden városban és minden faluban tudják, hogy milyen kellemes és előnyös megszállni Budapesten . Bristol Szállóban. Előzékeny kiszolgálás. Kellemesen fűtött szoba. Kitűnő ellátás. Naponként és személyenként 12"- P-ért. szalagot, hajsütővasat, friss gróji sajtot, érdeklődnie kellett, hogy ki most a divatos suszter és mennyiért csinál kivágott cipőt, érzékenyl.übu matrónák everlasatingak felkutatásával bizták meg, (mert azt nem minden boltos tartja), az uraknak száraz portorikó, részint fekete virzsinia kellett, a gyerekekenek flóbert-golyó, mellékesen ejtse útját, hogy az osztályfőnök úrral beszéljen, tanul a fiu szorgalmasan a pótvizsgára; diskréten tudja meg, hogy a központi hetilapban ki vezeti a vers-rovatot, (erre lányok lázították), — mondom, száz megbízása volt, amint azt te is tudod, „bánatos nefelejts", tisztelt barátnőm. — Istenem a városÍ>a megy, mondták elmerengve s abban a pillanatban az öreg ur képviselte a nagyvilágot, a kulturát az egész nyugati fejlődésit. Az utolsó régi póstamester halála alkalmából ki máshoz intézhetném soraimat, mint hozzád, aki szintén a brancsba tartoztál, mint póstamesternő, amennyiben kiválasztott falvaimban, amelyekben életem nyári részleteit töltöttem, többnyire hölgyeket állítottak a pósta élére. Veled, kérlek, bizalmasan beszélhetek, ugy tekintelek, mint jó testvéremet, aki tudja minden titkomat bár tudtad másokétis. Szóval, hiábavaló itt a póz, le kell tennem előtted a fegyvert, hisz beláttál egyaránt a vesémbe és a leveleimbe. Azokon a véget nem érő uzsonnákon, amelyek bivalytejes kávéval kezdődtek s a segédjegyző, meg a kántortanitó közt támadt egyenetlenséggel végzőtek, — nézd, „intenzív szerelem", mit okoskodunk, beszéljünk nyíltan, — te hintetted el a konkoly magvát. Giziről van szó, a számtartó leányáról, két jeles ifjú versengett érte, ám te diskrét célzást tettél rá, hogy a lány keble másért lángol. így mondtad ezekkel a szavakkal, akárcsak koszorús nagyunk, Lauka Gusztáv. — Ki lehet az? — álmélkodott a társaság, amely megboosáthatatlannak tartotta, hogy valamiben tájékozatlan. — Ki lehet az? — hördült fel bennem a lélek, akit épp a napokban biztosított haloványkék levélpapíron Gizi, — szabadon Komócsy József után, — hogy vagy én, vagy a halál. A tejfölös szamóca, a kapros túrós lepény és a turkesztán dinnye közt ellibentél mellettem és pajzánul a fülembe súgtad: — Vagy ön, vagy a halál! Egyszerűen megdermedtem. Hát honnan tudja ezt a „pajkos szemű kis ördög?" Hiszen a levelet, mely a szent szavakat tartalmazta, én kaptma és akkor se mutattam volna meg bárkinek, ha kinpadra feszítenek. Tán Gizi lett volna indiskrét? Nem találtam megoldást, ahogy ti szerettétek akkoriban mondani, egyszerűen paff voltam. Te azonban mindenkinek ismerted a rejtegetni valóját, ám nem tartottad magadban, ezért környékezett meg a gyanú, hogy amolyan cenzurafélét vezettél be hivatalodban, ahol lámpán hevített hajtűvel bontod ki a leveleket. Nem a magadéit, hanem mindig a másét, mert olthatatlan tudásvágyadnak nincs határa. így sosem értettem meg „Fehér galamb álma", hogy amikor van páholynyitogatónői cim. továbbá foglalkozás, miért nem neveztek ki téged levélnyitogatónőnek? Hogy pedig levelem során különféle címekkel illettelek, azon ne döbbenj meg. Rájöttél bizonyára eddig is. hogy valamit tudok a múltból. Jelesen azt, hogy te voltál a Képes Családi Lapok legszorgalmasabb levelezője, te álltál hoszszas összeköttetésben — az újság borítékján — ismeretlen írókkal, voltál „Tiszaparti kis barna", vagy „bánatos nefelejcs", amint azt a helyzet és hangulat megkívánta; végnélküli szerelme« leveleket írtál magadról, elhagyatottságodról, leánválmaidról emlékezve meg állandóan; voltál elhagyott menyecske, mikor mi tréfából asszonyismeretséget kerestünk, özvegy, ha felvetettük a házasság szándékát — de mindig a te irásod érkezett Természetesen a városba, nem a te póstádra. Elképzelheted ezek után, mennyit mulattunk kilencvenkilós sorvadásodon s becsültük a titokzatosságodat valahányszor célzást tettél rá, hogy „valahol... valaki... eh, majd megtudják nemsokára.. Csak azt akarom kihozni az egészből, hogy ezek szerint kvittek vagyunk, te kilested a mi titkainkat, mi téged ugrattunk. Ámbár lehet, hogy szépen megköszönöd az egészet, legaHbb illúzióid voltak, mindig reménykedtél valamiban és sohasem ismerted meg a valót. Ebben te vagy fórban, mert sokkal rosszabb, ha az illúziók foszlanak széjjel. Bob. Sírlceres7f??ket fogott a femMen, hogy befiifhftssen (A Délmagyarország munkatársától.) Habermatm Gusztáv törvényszéki biró szombaton tárgyalta Caékus Magdolna 22 éves leány bűnügyét. A leányt lopással vádolta az ügyész, mert á mult év juliusában a rókusi temetőben sírkereszteket lopott. A szombati tárgyaláson Czékus Magdolna beismerte, hogy járt a rókusi temetőben és onnan elvitt három darab sírkeresztet. Illetve nem vihette haza, mert a temetőcsősz elfogta és elvette tőle a kereszteket. Védelmére előadta, hogy vadházastárrának van egy 5 éves fia, annak az érdekében követte el a lopást. A gyerek ugyanis sirva kérte, hogy főzzön neki valami meleg ételt, mert öt nap óta csak száraz kenyeret evett, ő tehát, mivel fája nem volt odahaza, elhatározta. hogy a temetőből fog lopni. A bíróság Czékus Magdolnát 8 napi fogházra ítélte. Győződjön mep, hogy tiszta len lepedő és ágynemű Vásznat, valamint márkás, dupla damaszt asztalneműt és törülközőt legolcsóbban Csets Mihály*« az orszásr hoszorns mtiszövo mesterénél Vásárolhat, Rudolf tér 9. emelet. Fizessen elő a legjobb rádióujságra, a r r ADIO ELETre Előfizetési ór: 1 évre P 10*—, V«. évre P 5*50, Vi évre P 2-80, 1 hóra P 1#—. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Károly király uí 10. szám.
