Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-24 / 292. szám
T933 december 24. DEÍMAGYARORSZACÍ m-g—G—ROA— —HIUJUMI 31 A telepítésről Irta Gál Miksa Nagyon jól tudja mindenki, aki Magyarország földbirtokának mikénti eloszlását ismeri, hogy ugv ez az elosz'ás, mint a tulajdonosok nagvság szerinti kategőrizálása egv-egv háromszögnek felel meg. A különbség mindössze az, hogv az egvik, a birtok eloszlására vonatkozó háromszög csnesában a törpebirtokosok területe, legszélesebb részében a nagybirtokosoké fér el. viszont a birtokosok száma háromszögének legnagyobb részében a törpebirtokosok és csúcsában a nagybirtokosok. Vagyis ké. forditott, egyébként majdnem egyforma háromszöget nyerünk. Mezőrta*',',cá'n]nk összterülete 15 millió 932.418 kat. hold, amely 1,278.117 birtokos között oszlik meg a következőképen: ottani OFB nem elégedett, vagy nem elégszik meg egyszerűen azzal, hogy egy csomó nincstelen közt oszt fel csupasz földet óriási áron, hanem széleskörű, pénzügyileg is motp'aoozott tervvel lép fel. A cél elsősorban a munkanélküliség leküzdése, bár végeredményében egész közgazdasági é!e'ét fo^ja ezzel regenerálni Nyolc és félmillió katasztrális hold mezőgazdasági müvelésre alkalmas területéből körülbei-"! 3 millió holdat akar telepítésre igénybevenni s ebből 90.000 telepet, egyenként' 20 holdas kiterjedésben létesíteni. Egy-egv lakóházzal és felszereléssel ellátott telep költsége, illetve vételára 16.000 márka lenne, amely öszszeget a telepeseknek 4 százalékos törlesztéses kölcsön alakjában (3 százalék kamat, 1 százalék törlesztés") kell megfizetnie. Évente 20.000 telep létesítését tervezik, úgyhogy az egész telepítés 4—5 év alatt befejeződne, ha az erre szükséges 6—10 11—"0 „ 51-100 „ 101-1000 „ 1000-en felül együtt: 15 holdig 912.432 kézben 71'4% van 1,705.586 hold, a tóiűlet 107 %-a 160.516 ff 12-6 M W 1 427.422 180.580 99 14-1 » H 4,187.103 12.555 99 1.»» 853.716 10.792 99 08 M »» 2,927.78-5 1242 01 w « 4.880.80« 8-9 26-3 5-4 184 P0*3 1,"78117 kézhen 100°'° van 15,932.418 hold, a terület 100%-a Az 5 holdig terjedő törpebirtokosok átlagos területe 1 hold 1392 négyszögöl, a 6—10 holdig terjedőké átlag 8 hold 1408 négyszögöl, viszont a nagybirtokosok átlagterülete 3900 hold, de itt is az 50.000 holdon felül összesen 4 tu!a:donos kezében 264.234 hold, tagban tehát 66.058 hold van. Az a kirívó igazságtalanság, amely abban rejlik, hogy földbirtokunknak majdnem harmadrésze az öoS3iu'a:donosok csak egy ezredrészének kezében van, illetve, hogy az állomány csak tiz százaléka a birtokosok rra'dnem háromnegyed 'észe között oszlik meg, rányomta a múltban és rányomja napjainkban is "*• c^ész közgazdaságunkra. A nagybirtokok nem egy helyen "teljesen lehetetlenné teszik az egészséges fejlő'ést, sőt a munkanélküliség fokozását is eredményezik, mert a gépierő beálli'.'. '. . al a fogíalkozottak számát állandóan csökkcn'1":. S ezen a bérleti rendszer sem segit, mert vagy na^vbérletek keletkeznek, amelyei; a helyzeten nem változtatnak, vagy pedig kisbérietek, ahol többnyire nincstelenek próbálkoznak anyagi felkészültség nélkül a megélhetés ádáz harcát megvívni. Miután azonban a kisbérletek — amint azt Szegeden látjuk — egyáltalán nem helyettesilik a kisbirtokosokat, ezen a helyzeten valahogy segíteni kell. Hogy például pénzügyileg milyen különbséget jelentenek a nagy- és kisbirtokosok, elég rámutatni arra, hogy a törpebirtokos holdanként állag 300 pengővel tartozik, a 6—10 holdas 219 pengővel, de a nagybirtokos csak 138 pengővel. Ha tehát a natvbirlok nagyrészét kisebb birtokosok foglalná!; el. kiszámítható, mily gazdasági előrehaladást jelentene ez. Mert a-"' ogy a mezőgazdák el vannak adósodva, »urn szabad közgazdaságunk hanyatlásának tekinteni, hiszen hitel nélkül nincs éf ' e, hogy a hitel produktív cJIskat szolgál. Sajnos nálunk és áltaiiu>an minden feudális államban a nagybirtokos görcsösen ragaszkodik birto!:a nagyságához, — bár annak megszerzésé': :n rendszerint nem tevékenykedett, — még akkor is, ha belátja, hogy megtartása cgvrészl kö az laságellenes, másrészt nem áll arányban az erre fordított áldozatokkal. Olyan kérdés ez, amelyet csat.is állami omnipotenciával lehet, de kell is megoldani. Németország, amelynek földbi. tokősszetétele nag 'on sokban hasonlít a mienkre, nagyszabású telepítési programot dolgozott ki. Hogy végre tudja-e hajtani, természetesen a jövő titka, de érdemes vele itt foglalkozni azért, mert ott, mondjuk az 1440 millió rT-:..'.- elő tudják teremteni. Miután azonban a terv végrehajtása évente 120.000 földmivesnek és 30.000 munkásnak juttatna megélhetést és foglalkoztatást s miután itt nem kizárólag pénzműveletről, hanem szövetkezeti alapon végezhető munkálatokról és beszerzésekről van szó, a terv nem látszik kivihetetlennek. A telepi'éseken kivül Németország még talajjavitási programját is meg szeretné valósítani, lápokat, mocsarakat lecsapolni, kaszálókat, legelőket létesíteni, stb., stb., ami elsősorban munkások foglalkoztatását, végeredményében a mezőgazdaságra alkalmas területek nagyobbitását jelenti. Valahogy nekünk is hasonló alapon kellene a munkanélküliek kérdését s földbirtokunk helytelen elosztását megoldani. Lehetetlenség elképzelni, hogy ott, ahol 1200 ember kezében van a birtok egyharmada, de majdnem egymillió kézben annak csak egytizede van, máskép legyen a közgazdasági regenerálás keresztülvihető. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy minden uj telepes egyben uj adófizető, fogyasztó, termelő. Maga az állam, telepítés esetén a nagybirtok mai adójának többszörösét \cteiezhetné be s azáltal, hogy a telepesek mindenütt községesitett központokat is létesítenének, a kulturális élet intenzív fejlt!Jése is erős lökést GÓTH SÁNDOR, A TÁRSSZERZŐ MÓRA FERENC DARABJÁRÓL ,Szebb himnuszt a magyar rögről nem irt még magyar ¡ró, mini amilyen az „Ének a búzamezőkről" — Hogyan készül szinmü a Móraregényből a Nemzeti Színház számára — Napokig, hetekig lelkesedtünk a re-> gény lángjainál, ahogy ez már törvényszerű a nagy élmények után, — aztán a mindennapi élet munkájában félretettem a könyvet. Egy év múlva megint elővettem. magammái vittem az útra. amikor Párisba utaztunk És ott a kupéban, ahogy újraéltük a részletek szépségeit, megint beszélgetni kezdtem a feleségemmel. A beszélgetés során, a vonat kerekeinek zenéjében alakult ki bennem a gondolat: darabot irok a regényből... Nem azért, mert irói dicsőségre pályázom — bár. hiszem. sikere lesz a darabnak —, de mert nem tudtam más módot arra, hogy ennek a nagy magyar irónak kifejezhessem hódolat ómat. Budapest, karácsony előtt. (A Délmagyarország munkatársától.) Alig van már európai nyelv, amelyen meg ne szólalna Móra Ferenc szegedi szimfóniája, az Ének a búzamezőkről. Nemrégiben nagy sikert aratott a megrázó szépségű regény az angol könyvpiacon, legutóbb pedig holland nyelven jelent meg. És mig a búzamezők éneke tovább száll a külföldi horizontokon, addig ilthon szinmü készül a regényből a Nemzeti Szinház számára Góth Sándor — ez a kiváló szinész, a szinpad művészi ismerője — és R e 11 e Pál — finom follu iró, a bátor hangú esztétikus — irja a darabot szigorúan és költői figyelemmel ragaszkodva a költő formáihoz, a regény hangulatához. „Uj kenyér" lesz a szinpadi cime a búzamezők énekének és szinházi körökben máris mindenütt nagy érdeklődéssel várják a Móra-regény színházi partitúráját. Góth Sándort kerestük fel. a darab kigondolóját és társszerzőjét, — megkértük: beszéljen a Móra-darabról, a készülő munkáról. Tizenöt percig tartott a beszélgetés a Belvárosi Szinház öltözőjében, mig a szünet tartott az első és második felvonás között. A nézőtéren a kivéieles siker tapsai szóltak, a harmincadik táblás ház ünnepelte a Lakatos László—Fodor László darabol és a siker seregét: Gólh Sándort és egy egész szegedi szakaszt — Muráti Lilit, Páger Antalt, Baróty Józsefet, Nagy Györgyöt, Szilágyi At'ilát. És mig Góth Sándor a szeretet lelkes rajongásával beszélt a Móra-énekről, addig összesereglett az öltözőbe az egész szegedi sereg. Góth Sándor igy beszélt Móra Ferenc készülő darabjáról: — Amikor erről a nagyszerű iróról és élményszerű munkáról beszélek leaelőször t alAn el kell mondanom a darab keh .kezesének történekét. Felesénem olvasta el először a regényt. Egy este elém lépett, kezembe adta a könyvet és igy szólt: — Itt van ez a könyv. — el fogod olvasni életed egy'k legszebb regényét... — Pár nap múlva elolvastam. Talán el merem már mondani, hogy elég otthonos vagyok a viláj.rodalomban. — ezt a regényt a legnagyobb remekművek m.'llé; Dosztojevszky. Gogol és Balzac mellé he. luezem. — Remélem, ez sikerülni fog. Igaz gyönyörűséggel dolnozunk a darabon Rplle Pállal együtt. Sajnos a munka nem halad olyan gyors tempóban, ahogy szeretnénk a nagy elfoglaltság miatt, mert ma hatszor anr.yit kell dolgozni, mint régen, hogy a megélhetési biztosítani tudjuk. Remélem azonban, hogy nemsokára készen leszünk. — őszinte hittel hiszem: szebb himnuszt a magyar rőnről és a magyar földmivesről nem irt még magyar iró. mint amilyen ennek a regénynek előszava. Munka közben sokáig tör'em a fejem, hogyan tudnám azt a gondolatot, ami ebben az előszóban ragyog, valahogy a színpadra vinni. Tegnapelőtt találtam meg a megoldást ahogy a második felvonáson dolgoztunk és mindig vissza-visszatért enwk a gyönyörű himnusznak motívuma. Ennek a himnusznak fel kell hangzania a színpadon is. — elhatároztam, hogy előjátékot irok és ott epy néma jelenetben benne lesz az az őrökszévségü motívum, amit Móra az előszóban megirt. Az előjáték váza kész azt hiszem, sikerült megtalálni — szavak nélkül is — a rögnek ezt a szépséges himn-iszát. Bclaoq vagyok, hogy Móra reaényével dolgozhatok... Az ügyelő megjelent az öltözőben, kezdődik a második felvonás. A Nemzeti Színház vária a búzamezők énekét
