Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-13 / 156. szám
DELMAGyAROkSZAG a hagymaszindikátus ellenőrző bizottságának első ülése (A Pélmagynrorzsas ronuó' munkatársától.) Csütörtökön délelőtt tartotta első ülését a makói nj hagymus/.indikátus ellenőrző bizottsága. Az illésen T a r n a y Ivor alispán elnökölt, al^it erre az évre is felkért erre a tisztségre a Külkereskedelmi Hivatal. Tarnay alispán mellett még három alelnököt fognak kinevezni az ellenőrző Bizottság élére. Az alelnök,jelöltek a kővetkezők: Nikels z k y Jenő polgármester, N á g e 1 Henrik és S. Bálirtt György, aki különben nem volna tagja D* elU'ii/iir.ő bizottságnak. Az ellenőrző bizottság első alakuló ülésén számBnveHök a tagokat, aktk a következők: A külkereskedelmi hivatal részéről Vermes Gyula, a Mezőgazdasági kamara képviseletében Vaja Béla, a szegedi kereskedelmi és iparkamara részéről dr. Lnndesberg Jenő, Makó város képviselője: Ntkelszky Jetiő polgármester. A MTESz részéről Hápolthy Nagy József és G r fl n Imre, a csanádm^gyel gazdasági egyesületből: id. Nagel Henrik. Vajda Zsigmond. Mj. Nagel Henrik és Vajda Lajos, a vármegyei mezőgazdasági bizottságból: Blaskovics Péter és R ingen bach Gyula, a városi mezőgazdasági bizottságból : Domokos Sándor és Csomor Sándor, a makói gazdasági egyesületből: Biró Ferenr és Nagy Ernő, a h agyitta termelők egyesületéből: Erdei Ferenc és Diós József, a nem tömörült hagymatermelők közült Csőitior Sándor és Mándoki Péter, a hagymakertészek szövetkezetéből: dr. Galamb Sándor és Kiss Antal, a város képviselőtestületéből: Kolonics József, dr. Lélek Péter és Errtey Ldjos, végül a hagrmakereskedők részéről: Montag Vilmos és Paskész Tóbiás. Az ellenőrző bizottság a termelők részéről a kereskedelmi tevékenységet ellenőrző napibiztosokul kinevezte dr. Kovács Károlyt és Nicsovics Györgvöt, akiknek díjazását havi 3(0—300 pengőben állapították meg A termelők Kívánságának megfelelően gyakornokókul alkalmazza a szindikátus Czavar Emil, Károlyi István, Erdei Ferenc és Kiss Lásíló gazdászokat. Erdei Ferenc külföldről vialó hazatéréséig alkalmazást nyer mint gyakornok Üdvardy Sándor. Az ellenőrző bizottság ügyréndjétlek s a napibiztosok teendőinek megállapítására és szabályzatba való foglalására dr. Galamb Sándor elnöklete alatt kéltagu albizottságot delegáltak. Az első ülés érdemleges munkáját képezte a ftnhói és a vidéki termelőktől való vásárlás arányának megállapítása. Ebben a kérdésben hosszú és szenvedélyes vita folyt, amelyben különösen j Végül is megállapodtak abban, hogy egyelőre 65 Nicsovics György és id. Nagel Henrik adlak han- ' százalékban á makói és 35 százalékban vidéki tergós kifejezést a vidéki termelők elkeseredésének. I melőktől vásárol a -zindikalus. Fürdőtrikók, sapkák és cipők 1egolesóbban reliameswmnei A főnyereményes Farkas György hangos botránya hiányos öltözékben, dühöngő verekedéssel és kényszerzubbonyos fináléval (A Délmagyarország munkatársától.) Farka: Gyötgy, vagy ahogy magát nevezi: a szerencse fia, aki foglalkozásra nézve jelenleg picéző, egyre több gondot okoz a hatóságoknak. A napokban iitélte el a rendőri bünteíőbiró, mert egy kocsmában revolverrel lövöldözött. Tegnap azután ismét olyan botiámyt rendezett, hogy megint a renJőrbiró előtt fog felelni. Tegnap délután Farkas György. Hunyadi-tér 5. szám alatti házában ittasan ór.ási botrányt és verekedést rendezett családjával. Feleségét megverte, majd ittasan és állandóan ordítozva kirohant az uccára. Nem volt rajta egyéb, mint fehérnemű. Uyfa.1 hiányos toalettben rohamt végig a Kossuth La os-sugárutom és a mentőkhöz Szaladt. Ott is parázs veszakedésit rögtönzött, ttield a rendőrség központi ügyeletére roiia.ii. Utköziben rertdő ' -zeimék vették üldözőbe. A közitonti ügyeletes tiszt előtt tovább folytatta a botrányokat. Nem lehet tudni, hogy mit akart: feljelentést, panaszt tenni valaki ellen, mert a részegségtől beszélni sem tudott. De annál jobban ordított. Szidott mindemkit: a családját. a rendőrséget, a barátait. Ismerőseit, Szeged polgárságát, mrjd dilhötigetü kezdett. a földhöz vagdosta ¡magát és ugy látszott, hogy elvesztette az és?:". Az ügyeletes tiszt ez : után a saját érdekében őrizetbe vette, mert ruhátlanul, eszméletlenségig ittas állapotban rtem engedhették ki az uccára. Később felesége is megérkezett. Az asszorty szeme alatt jól látszottak a kék és zöld karikák» amelyeket hírneves férjétől kapott emiékibe. Az asszony elhozta férje ruiháit. A nendörsíceti a botrányokat rendező Farkast ítétti engedték el. levitték a fogdába. Itt a szerencse fia viból dfihötigeni kezdett. Orditoz>c't, ahogy a torkán kifért, a cella ajtaját rugdosta, szidta a „zsarukat", akik neki mindig kellemetlenséget olkoznak. Félő volt, hogy a szerencsétlen szerencsés Farkas György összezúzza fejét a cella ajtf'án, ezer' kétiVszerzlrbbönvt húztak rá. Ez sem ment simán. Több rendőrnek kel-, lett lefognia, mig sikerült reáhuzni a kényszerzubbonyt. Ezután még egy darabig ordítozott, azután elaludt a priccsem. Később, amikor felébredt, tmegszaibaditottiaák a kéilyszerzubbonyitól, die még nem engedték el a fogdábóL Csütörtök reggel a rendőri büntetöbiró elé állították botrányokozás miatt. A rendőrbiró bocsájtotta azután szabadon az időközben teljesen kijózanodott embert. Farkas Györgyöt nemsokára ismét becitálja a rendőrbiró és akkor Ítélkezik felette a szerda esti botrányaiért. Dréhr Imre súlyos beteg Budapesl, julius 12. Dréhr Iititét orvosai rendeletére tegnap a Korányi-klinikára szállították, mert az ítélet kihirdetése óta egészségi állapota egyre romlott. A volt államtitkár csütörtökön szívrohamot kapott, majd sirógörcs vett rajta erőt. Dréhr roppant kimerült, állandóan lázas és mindig az ügyéről beszél. Kezelőorvosa sztrini a volt államtitkár súlyos beteg: cukorbaja van és nagyfokú szivgyengeséget áL lapítottak meg. A test teljesen elgyengült és nagyon gondos ápolásra van szüksége. R AFF A Y-étterem "ST Minden penteken cigányzene h&ítartási ée mészSro«, kedvező fizetési feltételek mellett locolcsóbb&n beszerezhetők fekete NAndor. KmsbIIi l. aaqftrat 1». Tel. ai-T2. A DÉLMAGYARORSZAG NOVELLAPÁLYÁZATA 8 Ezüstmadár Jelige: Ariadné. Klára felvette a szemüveget s egy könnyed ugrással fellendült a gépre. Beült és mosolyogva nézett a férfiakra. A tanár aggodalmasan mosolygó arccal magyarázott még, de Klára odanyújtotta keztyüs kezét. — Isten vele, ne féltsen. Semmi bajom sem fog történni. — Ég áldja Klára kisasszony, ne feledje el, a hidegvér a legfontosabb. — Jó, jő, majd meglássuk, ugyan ne legyen már olyan szomorú. — Klára, ha valami baja történnék, én azt nem élném tul, szólt Sándor és megcsókolta csuklón felül Klára izmos kezét. Klára lekicsinylő mosollyal nézett Sándbrra. Nem tudta volna okát adni. hogy miért nem szerette ezt a derék, kedves fiiit. Talán azftrt. mert tulságdsan jó. A nök csak azt a férfit tudják szeretrii, aki stenvedést dkoz nekik. Lengtek a sapkák, hangos éljenzés és a gép ^ssan kigördült a hahgárDől. Kicsit összeszorult a szive. Ez az első eset, hogy egyedül ihdul á felhők közé. Nem volt-e meggondolatlanság tőle kisérö riélkiil menni? Mindegy. Előbb-utóbb ál kell esni a tűzkeresztségen. A gép lassari emelkedett. Szorongó érzése percről-percre nőtt. Lenézett. A hangár már messze •ott. Jó volna visszafordulni, amíg nem kóső. Késő? Hát mi történt vele? Ismeri a gépet, a keze biztos, nem is nagyon nyugtalan. Hidegvér? Hát az nincs. Könnyű Kalmárnak, ki tudja hányszor tette meg ezt az utat Másoösaor már én se fogok félni. Most azonban félt. A torka összeszorult és a szemébe könnyek szöktek. Mily egyedül van. A gép berreg és semmi földi hang nem hallatszik fel hozzá. Oh. milyen ostobaság repülőgépre ülni. Bármilyen közlekedési eszközről meg lehet menekülni, de erről nem. Még a süllyedő hajóról is van menekvés, de a lezuhanó repülőgépről aligha jut az ember élve a födlre. Megrázta a fejét. Ostobaság ilyesmire gondolni. És ha még lezuhanna Is, nem a legnagyobb csoda-e egy ilyen felhők közt suhanó gépmadár? Phoebus Apolló tüzes szekerével végigszáguld a ragyogó kék égen. Hát kell ennél felemelőbb, ragyogó érzés? Ikarus és I-eonardo da Vinci álma megvalósult. Be-püíünk! Én repülök! Kis gyenge nő a gépmadár ölében! Klára arca" kiszínesedett. Már nem félt Lenézett a városra. Milyen kicsi innen a magasból nézve. A székesegyház sok-sok tornya és aranyló kupolája: miniatűr játékszer. A parlament hatalmas monumentalitása egészen eltörpül a távolság ködében. Vájjon melyik az ő háziuk a sok-sok kis fekete bogár között? Nem lehet megismerni a házat, ahttl anyja aggodalmas arccal les! visszatértét. Milyen kicsiny és kicsinyes a magasból nézve minden. Szeretet és gyűlölet, hogy eltörpül a végtelenség érzetévél szemben. Mily csöndesnek és békés n ok látszik ez a féktelen robotn hatalmas v*rös. Milyen meghiggadt, megtisztult ez a szörnyű büntanya. Ide nem ér fel a lángra lobbant gyűlölet, a vad féltékenység, a gyáva irigység, a szörnyű unalom, a lihegő pénzvágy, sem az utálatos kéjsovárgás. Oh. emberi hiúság. Hogy rohantok, hogv tülekedtek és mroaneoljátok egymást semmiért. Hál érdemes? Mikor már ide sem hallatszik az alant lüktető élet egyetlen dobbanása sem. Vájjon Isten látja-e, hallja-e mindazt, amiért odalenn fogakkal és körmökkel akaszkodnak egymásba az emberek. Ki tudja? Lenn ezüstösen kanyargott a folyó. Ezüst szalag az aranyló dombok között. ÉS a síkságon végigteritve a leggyönyörűbb szőnyeg: szántóföldek barnás-zöld bársonya. Milyen jó volna végighemperegni rajta! Milyen ió élni és jónak lenni. És mégis: ennyi szépség között néni akarunk jók lenni. Én is rossz vagyok. Bánlom azt a szegény fiút. Pedig szeret. Eh, mit kezdjek vele. Feleségül menni hozzá, kicsit unalmas dolog. És szerelőnek sem való. Holnap megmondom, ne jöjjön többé. Holnap? Vájjon hol leszek én holnap? A nap eltűnt. Köröskörül »ürü, fekete felhők úsztak az égen. A gomolygó fekete felhők mindent eltakartak, Klára merev szeme elől. Mi lesz most? Hogyan kerül ki ez a könnyű gép ebből a rettenesn«k ígérkező égiháborúból? Klára automatikusan kezelte a kapcsolókat és fogantyúkat. Minden idegszála remegett A felhők, mint könnyű kis labdát dobálták a karcsú ezüstgépet. Bobogtak ezek a vazzel telt szörnyetegek, vadul harsogva. Most egy villám hasitolí keresztül a nehéz, sűrű sötétségen és utána borzalmas dördülés rázta meg a levegőt Zuhogva, dobolva verdeste a sürii zápor a gépet. Hideg volt. Klíta dideregve ült a helyén. Minden, perc óráknak számított az elemekkel vívott dühös harcban. Imádkozni kellene — gondolta Klára. És gépiesen, mint hajdan gyerekkorában kezdte mondani: „Én istenem, jó istenem." A vihar ettől nem szűnt meg. Átláthatatlan sötétségben vitték a gépet a felhfik. Hova, merre? — nem lehetett tudni Gaak néha vi-
