Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-12 / 182. szám

e D É t. iV) A G y A R OK;S ¿AG smnmu xam jmiiivw. jtJ'gagBMwaaaraBB Í934 augusztus 12: 1 „fonyereményes" nyomdász sörei a szegedi biróságolcon Ha CSILLÁRT N«9ylángu mwm BbétflöcsiSár P 17.— vásárol METEOR vegye. Modern állólámpa p 4.— cslllárgyár 8?, Budapest- Szeged, Kárász ucca 11. sz. Telefon 33-76. képviselői árion fognak csodálkozni, hogy a hangot régente természetellenes módon bele­préselték a drótba és megnehezítették a szabad terjedését... Biztosra veszem, hogy a főmérnök szak­szerűbb mairyarázátot is tudott volna nyújta­ni. Előadásában azonban precizitás helyett plaszficitásra törekedett s hogy ezt elérte, legjobban bizonyítja, hogy még ma is emlék­szem a szavaira. Az 5 szavai nyomán irtaim könyvemben a kővetkezőket: „Mindezeknél a találmányoknál azonban még mindig nincsen megoldás. Ha sikerült megoldani a hang drót nélküli továbbításának a problé­máját és ha számítani lehet a fény drót nélküli tov >bitásá,ra is, miért ne lehessen vezeték nélki'l továbbítani az erőt is? A technikának li'sközalebbi megoldásra váró feladatai közé tartozik, hogy a generátort közvetítő eszköz nélkül összeköttetésbe hozzuk az erő felhasz­nálásának a helyével. Ha ennek a problémának a megoldása sikerül. — és hogy sikerüljön, szintén csak idő kérdése lehet, — nagyobb forradalom elé kerül az ipar. ndnt amekkorán a gőzgép felfeáezése óta keresztülment. Köz­tudomásúlag ugyanis ma a kitermelt erőknek az átvitelét szolgáló berendezések létesítése és amortizálása óriási költségeket emészt meg s amellett a továbbítás alkalmával a kitermelt erőnek igen nagy százaléka veszendőbe megy. A laikus is el tudja képzelni, hogy mit jelenthet az, ha a szenet vagy a vízeséseknél előállított áramot nem kell többé szállítani, hanem a szétszórt állomások tigy fogiák a központból kisugárzott fényt, vagy erőt felvenni, ahogy ma a rádióállomások felveszik egy központi zenekarnak a zenéjét." Ezt írtam hit esztendő előtt és ma, különö­sön TesJa találmányának hire után, mondhat­ja-e vaJiakl. hogy túlságosan megeresztettem a fantáziámat, mikör ezekre a lehetőségekre rámutattam? Megvallom azonban, egyre nem ta eszmecseréjét a szemben levő ház kapujában álló ugyancsak kövér asszonnyal. A fin fellélegzett, most már mindent tudott s a ¿anta-Fé-i spanyol démonról szóló divatos tan­gót dúdolva elindult. Félóra alatt otthon van, — a vii'lamosköltséget már elvitte a taxi — félóra alatt megborotválkozik, átöltözik sötét ruhába, fél hatra már vissza is érhet. Csak ott legyen még a piros autó. Fél hatkor Fehér háziasszonya a kis bútorozott udvari szobában nyögve hajlongott, s szedegette össze a szobaúr széthányt holmiját. Ugyanebben az időben a szobaúr boldogan állapította meg, hogy az autó még ott állt a ház előtt s dobogó sziwel lépett be a kapun. Felmászott a harmadik emeletre, kicsit kifnjta magát, inajd odalépett a 20-as ajtó elé. Keskeny, sárgaréz névtáblán Sze­benyi Margit iparmüvésznö. Most csak meg kell nyomnia á kis féhér gom­bot és fülig benne lesz egV olyan kalandban, ami­lyenben még s<*a életében nem volt része, ösz­szehisonlitva élétét a regéhyekkel, színdarabok­kal. filmekkel, ugy látta, hogy vele még sohasem történt olyasmi, ami a legcsekélyebb érdekesség­gel bírna. Azért is becsenget, hátha ez az úgy­nevezett nagv pillanat az életben, amelyet elsza­lasztani megbánhatatlanul nagy bün. Mutatóujjá­val beledöfött a kis kerek fehér gombba, ideges, ösztönös mozdulattal megigazította nyakkendőjét, kabátját és várt. Léptek közeledtek az ajtóhoz... Mér nem lehet elszaladni.. Kihúzta magát, öreg gazdasszonyféle nyitott ajtót: — Kit tetszik kereshi ? — Szébenyi kisasszonyt. — Miért tetszik keresni? — Az apróhirdetés ügyében, — Tessék beljebb fáradni! Sötét garderobe-szekrényes előszobába lépett. Felakasztatta kalapját, letette boLiát és kezti^jét. gondoltaim. Előttem az erő drótnélküli átvitelé­nek problémájánál elsősorban a gazdasági ki­használás gondolata lebegett és arra nem gondoltam, hogyha áramot vezeték nélkül to­vábbítunk éls irányitunk, ennek az áramnak érinteni kell az útjába kerülő élő szervezete­ket. még pedig, ha az áram r.agyom erős, ha­lálosan is. Arra nem gondoltam egyszóval, hogy az én elképzelésem volt a sokat emle­getett halálsugár. De ez mutatja egyúttal azt is. hogy a haladás és fejlődés minden tényezőjének kettős a jelen­tősége. Lehet áldásthozó, de lehet egyúttal a legszörnyűbb emberpusztitás forrása is. Ezt tanúsítja a múlt és ezt látjuk akkor is, ha meg­kíséreljük, hogy fellebbentsük a fátyolt és pil­lantn^vessünk^ mk g • olcsó árban 11» szülnek, reglek u||6 alakíttatnak f5HM SÍP IIII Soós Lafosné H Uirat^XHVBl paradicsomi paplanflue H me. 'TAk Ferenr u. 8 Korménytanácskozás a Bakonyban Budapest, augusztus n. Kánya Kálmán kül­ügyminiszter, aki Hindenburg temetésén a Kor­mányzót képviselte, visszaérkezett Budapesslre és ma délelőtt gépkocsin a bakonyi honvédkincstár gazdaságába utazott, hogy résztvogyen az ottani miniszteri tanácskozásokon. A kormány tagjai már tegnap késő este megkezdték tanácskozásu­kat, amelyet ma délelőtt lolytattak. A tanácsko­zások vasárnap délután kivételével kisebb meg­szakításokkal állandóan folynak, hivatalos köz­leményt azonban osak a tanácskozások végleges befejezése után, vagyis hétfőn este adnak ki. in i (A Délmagyarország munkatársitól.) Farltaa György nyomdászssegéd» aki 60 ezer pengőt nyert 'legutóbb az osztály sors játékon, állandóan szere-« pel a különböző birói fórumok előtt. Legtöbbször! vádlolti minőségben jelenik meg, holmi kis bot­rányokért, 'legutóbb alperej/cént idézte meg dr. Szobonya járásbiró. Ez a polgári ügy© abból az időből Származik, amikor a főnyereményt meg­nyerte. Ebben az időben a hirtelen méggazdago­dott Farkas Györgvöt a legkülönbözőbb üzleti ajánlatokkal keresték fel. Ajánlottak neki házat, üaletet, vendéglőt, mindent átvételre, ő semmibe sem ment belé, egyedül Fehér Mátyás autófuvar­rozóvai lépett társasviszonyba olyformán, hogy megvette Fehér Ford-zutójának felét 2700 pen­gőért. Talán mondani sem kell, hogy az autó nem sokat fuvarozott idegeneket, főleg maga a feles-gazda, Farkas használta a kocsit. A kocsit szerződtetett soffőr vezette. Ez a soffőr volt az, aki legutóbb beperelte a két autótulajdonost. Fehér ugyanis a soffőrnek valamilyen oknál fogva felmondott, de a felmondási időre járó pénzét nem fizette meg. A járásbíróság! tárgyaláson humoros jelenetet játszódtak le. Farkas György alperes mindenáron azt akarta igazolni, hogy a soffőrnek van igaza, nem kis bosszúságára alperes-társának és a társ ügyvédjének, dr. Adler Dezsőnek. Farkas azon­ban ragaszkodott ahhoz, hogy a bíróság hallgassa ki a feleségét, aki igazolni fogja, hogy a felperes soffőrnek van igaza. Hiába magyarázták neki az ügyvédek, hogy ez az indítvány a saját érdeke ellen van, Farkas nem törődött vele, ragaszkodott felesége tanukénti megidr'zéséhez. A bíróság vé­gül is elrendelte Farkasné megidézését a leg­közelebbi tárgyalásra. IUTÓ S.K PNEUMBTIKOK a legújabb külföldi gyártmányokban garanciával, QlllÁallralvAcmlf Összes olasz, francia C?lltUClin<lllC9£Cn és amerikai autókhoz felszerelési cikkek legolcsóbban NAGY JÓZSEF Euifapes'., VI., flndrftssv-ut 34. B» Telefon: 221-97 ¿sebkendőjével gyorsan megtörülte tenyerét és áz öregasszony után belépett az egyik ajtón. Bájos kis nappali szobában tálalta magát, mindenütt ésipke, párna, puha, tarka szőnyegek, apró me­részvorialu bútorok, valami különösen ízléses, nőies összekeverése az ultramodernnek és bieder­meyernek. A mai nő szobája, aki gyerekkorában .még babával játszott. —- Tessék leülni, mindjárt szólok a kisasszony­nak! Leült az egvik csőfotelre, de még izgulni sé ért iá, mert a nyitott ajtóban halvány rózsaszín, se­lyetn pizsamában megjelent Szebenyi Margit ipar­müvésznő, gyenge parl'őm illattól, mint egy halk muzsikától követve. A fiu felugrott, mélyen, kissé félszegen megha­jolt: — Kezét csókolom. Fehér Péter vagyok. -t. Siebenyi Margit vagyok. Fehér már le is hajolt mégegyszer, hogy a nő kinyújtott kezét ajkaival megérintse — Foglaljon helyet — mondta a nő és várako­zóan nézett Fehérré. A fiu köhintett egyet: — Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodom, az apróhirdetés ügyében jöttem. A nő meglepetten ráncolta össze homlokát: — Honnan tudta, hogy én hirdettem, hisz csak ma hoztam el a válaszokat, még elő sem vettem őket. — Ugy volt, hogy egy feltűnő szinü lila boríté­kot adtam be és megfigyeltem, hogy ki viszi eL.. Szóval követtem magát. — Hál annyira fontos magának ez a házasság? — kérdezte mosolyogva a nő. Fehér ránézett. A nő niég szebb volt, mint az uccán, persze pizsamában minden nő valahogy in­gerlőbb, hát még ilyen pizsamában, amilyet csak színpadon látott. — Igen, nagyon fontos — felelte. — Nahát akkor mindjárt behozom megmutatni az én kis Micikémet — Hát... hát nem maga? — Mi az, hogy nem maga? — Hál nem maga akar férjhez menni? A nő hangosan felnevetett: — Maga mókás fiu! — majd hirtelen elkomolyodva hozzátette — tu­lajdonképpen miből gondolta, hogy én akarok férjhez menni? Fehért a dolog váratlan fordulata, bár kaland­szerüségét el kellett ismernie, mégis kissé lesúj­totta: — Azt hiszem, akkor valami tévedés van a do­logban. „Kölcsönös megtetszés" jeligéjű apróhir­detésre válaszoltam. — Ér pedig „Kutyabarátság" jelige alatt Mici nevü drága kis drótszőrümnek kerestem fajtiszta élettársat. — Dehát akkor hogy került magához at én le­velem? — Azt én is szeretném tudni. Mindjárt meg U nézem — Kisietett a szobából, behozta a boríté­kokat, a lilát szó nélkül odanyújtotta Fehérnek. A férfi ránézett a borítékra, s látta rajta idegen írással „Kutyabarátság": — Ez nem az én borítékom. Súlyos tévedés ál­dozata vagyok, ugy látszik valaki másnak is volt llven Illa borítékja. Felállt, szorongó, vágyódó szemmel nézett a nőre és félénken, szinte minden meggyőződés nélkül mondta: — Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam, drótszőrüvel sajnos nem rendelkezem és azt hi­szem, itt az ideje, hogy bucsut vegyek A nő szemében ott vibrált a helyzat humorá­nak a felismerése és még valami más is: — Hogy ne legyen olyan keserű a csalódása, igyon meg velem egy teát, s aztán,,, aztán majd beszélgetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom