Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-19 / 187. szám

Minden hölgy ofb harisnyát visel pnlíák Tp*wrpkn*i mert n le-^ebb, lesriobb és legolcsóbb • MilOH I bdlVCS CIIIICl Szent István helyett szeptemberben jutalmazzák meg a sokgyermekes szegedi anyákat (A Délmagyarország munkatársától.) Horthy Miklósné kezdeményezésére esztendők óta, a szent­istvánnapi ünnepségek keretében jutalmakat osz­tanak ki a sokgyermekes anyák között. Az akció anyagi fedezetét részint társadalmi gyűjtés utján biztosítják, részint pedig ugy, hogy a belügyminisz­térium az ország egész területén mü-buzavirágokat árusittat és az igy befolyó jövedelmet a sokgyer­mekes anyák megjutalmazására fordítják. Az akció budapesti vezetősége már kiosztotta az idei jutalmakat, a budapesti jelentések szerint hat­ezer sokgyermekes anya kapott jutalmat — a hat­ezer anyának nem kevesebb, mint nyolcvanezer gyermeke van — Szegeden azonban mindezideig nem történt semmi, pedig a szegedi sokgyermekes anyák az idén feltűnő számban jelentkeztek Kiss Körülbelül abban az időben, mikor én az egyetemre kerültem, hogy egyebek mellett el­sajátítsam a közgazdaság tudományát is, feje­ződött be a harc a tudományban a bimetaHis­ták és aranypártiak között, az utóbbiak javára. A bimetallisták voltak azok, akik azt állítot­ták, hogy az ezüst éppen olyan jó pénznek, mint az arany és az ezüstfedezet alapján ép­penugv lehet bankjegyet kibocsájtani, mint aranyfedezet mellett. Az aranypártiak viszont azt hirdették, hogy az ezüst sokkal kevésbé értékállandó az aranynál, termelésük mértéke nem egyforma, minek következtében az arany és ezüst értékaránya állandó változásoknak van alávetve. Ha az arany mellett az ezüstöt is pénznek használják és ezüstfedezet alapján is borsájtanak ki bankjegyeket, megszűnik a fizető eszközök egyik legfontosabb kelléke, az írtékálandóság. Az egyes országok pénzei és pénzhelyettesitő eszközei ingadozni fognak nszerint. bogv a fedezetül szolgáló érckészlet­nel; kisebb vagy nagvobb bánvadát fogja az aranv mellett áz ezüst alkotni. Ennek az aggodalomnak megvolt a jogosult­sága, mert éppen azt az időt megelőzőleg, mi­kor ez a harc eldőlt, egy nagv ezüsthullám öntötte el a világot. Egyesült Államokban, de főleg Mexikóban, a meglevők mellett még egy rsomó uj ezüstbányát fedeztek fel, amelyek kimerithetetleneknek látszottak. Az ezüst ter­melése sokkal gyorsabb tempóban fejlődött, mint az aranyé. A hetvenes évek elején az ezüst értéke egv tizedét tette az arany ériéké­pek. Az én időmben ez az arány l:15-re válto­zott. Ekkor mondta ki a tudomány és a tu­domány nvomán az államok pénzügyi politiká­ja is az ezüstre a halálos ítéletet. Az államok egymásután áttértek az aranyvalutára. Hogv egész pontos legyek, az arany mellett az ezüst is megmaradt pénznek, de fokozatosan mindenütt a váltópénz jellegét öltötte ma­jára. Ez azt jelentette, hogy az ezüstpénz se­liolsem ért annyit, mint amekkora névértéket rajta a pénzverő hivatalok feltüntettek. Az ezüstkorona előállítási ára például átlagosan busz fillér fölött mozgott valamivel, amiből nyilvánvaló, hogy a kormányok mindenfitt jó üzletet csináltak az ezüst váltópénzek kibo­csátásával. De éppen ezért a törvényhozás Károly tanfelügyelőnél, az akció szegedi szerve­zetének vezetőjénél. Olyan hirek terjedtek el a vá­rosban, hogy az idén a szegedi sokgyermekes anyák jutalomban nem részesülnek. Érdeklődtünk ezzel kapcsolatban Kiss tanfelügyelőnél, akitől a követ­kezőket tudtuk meg: — Megtörtént az idén Szegeden is minden elő­készület a sokgyermekes családanyák megjutalma­zására. a társadalmi gyűjtés eredményeként be is folyt valamennyi erre a célra, de nem elég. A ju­•alomosztás még sem marad el, csak egy hónappal késik és szeptemberben kerül rá a sor. Az történt ugyanis, hogy a belügyminiszter csak most küldte le Szegedre a búzavirágokat, amelyeknek árusítá­sát igy csak elkésve kezdhetik meg. A késedelmet nagyobbarányu akcióval igyekeznek most behozni. majdnem mindenütt megállapította azt a ma­ximális mennyiséget, amelyet ezüstből váltó­pénzzé sphad verni és meghatározta azt a maximális összeget is, amelyet ezüstben vala­ki el tartozik fogadni. Egyszóval a törvény korlátozta az ezüstnek érmék formájában vaíó forgalombahozatalát. Két ország maradt meg kivételnek, Kina és India. Kinában a tael és merikói dol­lár, Indiában pedig a rúpia mint pénzegy­ség, az ezüstre volt alapítva. Más magyarázatát adni ennek a különös jelenségnek nem tudom, minthogy ebben a két országban legigényte­lenebbek az emberek és a pénzszükségletet ki­csiny egységgel lehet fedezni. Az indiai pária, akinek egyetlen vagyona egy ing, amelyet me­leg napon kimos és a napon megszárít, akinek jóformán lakása sincs s akinek élelmezését egy marék rizs fedezi, meg tud élni egy-két fillérből. Majdnem ez az esete a kinai kulinak és földművesnek is, aki néhány száz négyszög­öl földön gazdálkodik. Ezeknek aranyra és nagv pénzegvségre igazán nincs szükségük. A külkereskedelem pedig lebonyolódik náluk idegen valutákban, fontban és dollárban. A rengeteg népesség mellett azonban Indiának és Kínának igen nagv volt az ezüst szükségle­te. Amit a háború előtti két-három évtized fo­lvamán a világ ezüstben termelt, azt főleg In­dia és Kina szívta fel. És volt még egy ország, ahol a bimetailiz­mus hivei sohasem hallgattak el teljesen: az Egyesült Államok. A nagy amerikai köztársa­ságban a demokrata párt mindig a kettős va­lutarendszer alapján állt és a detronizált ezüs­töt vissza ak.irta helyezni jogaiba. A háború előtti olvasóközönség visszaemlékezhet a de­mokrata párt örökös elnökjelöltjére, Brvanra. akinek minden választás alkalmával program­jában volt az ezüst rehabilitálása. (A háború utáni olvasók inkább már csak a szégyenletes daytoni majompörből emlékeznek Bryan sze­mélyére.) Brvan azonban az elnökségig soha­sem jutott él s azok a demokraták, akik az elnöki székbe emlkedtek, szintén sohasem ju­tottak el az elméleti program gyakorlati meg­valósításáig. A demokraták ezüst-politikájának kettős a magyarázata. Az Egyesült Államok Mexikó mellett a világnak legnagyobb ezüst-termelő országa. Arra számitotak, hogyha törvényes E 'nzzé teszik az ezüstöt s mesterséges keres­tet támasztanak vele szemben, emelni fog­ják az árát, ami csak jó lehet az amerikai köz­gazdaság szempontjából. Volt azonban a de­mokraták programjának még egy belső politi­kai jellegű rugója. A demokrata párt politiká­jában mindig az Uniónak erősebben mezőgaz­dasági jellegű vidékeire támaszkodott. A déli és közép-nyugati államokban a farmerek ad­ták a demokrata párt szavazóinak zömét. A gazdánál pedig köztudomásu, hogy szeret mi­nél többet kapni terményeiért. Az okoskodása ennek a rétegnek az volt, hogv az ezüstnek törvényes fizetési eszközévé minősítése emelni fogja az árakat. Nem mondták ugyan, de a lé­nyeg az volt, hogy bizonyos inflációt idézze­nek elő. Lényegtelen, hogv ez az infláció a pa_ C ir, vagy az ezüst frontján történik. A fő az, ogv meglegven, mert akkor többet kell fi­zetni a búzáért, gyapotért és szarvasmarháért. Félszázad küzdelme után, ugv látszik, most az ezüstpártiak diadalmaskodnak. Roosevelt, aki mindent megpróbál a válság leküzdésére, visz­szatér az ezüsthöz. A rossz nvelvek szerint ez csak egy kötelezettségnek a beváltása. Az el­nökválasztás költségeinek tekintélves részét az ezüsthánva-részvénvtársaságok adták és most egyszerűen prezentálják a számlát. A ténv azonban az, hogv az Egvsült Államok kormá­nya az ezüstöt is megteszi valóságos pénznek s az ezüstöt is felhasználja fedezetül a hanl<­jegykibocsáitás szániára. A kibocsájtott és még kibocsájtandó bank jegymennyiségnek 75 százalékát szabad arannyal és 25 százalékát ezüsttel fedezni. Minden uncia ezüst alap ián 1.22 dollár bankjegvet lehet kibocsájtani. Kö­vetkezése ennek, hogv az ezüstbányák részvé­nyei rohamosan emelkednek. Látszatra tehát az ezürt diadalmaskodott. A meggyőződésem az, hogy csak látszatra. Az ezüst visszatérése ugyanis nem fogja valóra váltani a farmerek reményeit. Hiszen Roose­velt már kísérletet tett az inflációnak más for­májával is, mikor letért az aranyalapról és megszaporította a bankjegymennyiséget, még­sem lett hatása. Azaz, hogy lett annyiban, hogy az árak emelkedtek, de nemcsak a mező­gazdasági terményeknél, hanem az egész vo­nalon. Sőt a munkabéreknél és egyes iparcik­keknél az emelkedés még gyorsabb és nagyobb volt, mint a mezőgazdasági terménveknél. A gazdákra az inflációnak csak annyiban volt jelentősége, hogy leromlott pénzben fizethet­ték vissza jelzálog-terheiket. Közvetlenül az árak emelkedéséből nem profitáltak. Viszont a gabonaárak előretörését az utolsó két hónap folyamán nem az infláció, hanem a jótékony szárazság idézte elő, amelv a termés nagv ré­SZEGEDI BÚTORIPAR KERESKEDELMI R.~T. Szegedi bútorgyár rt. (SLAVONIA) uM minta raktára megnyílt, Kelemen u. 8. szám alatt. 15« (Lenpyel-pi ota MEGNYÍLT uj helyiségében a »COhUMBlR« cipőszalon RPMHHflHMM AZ EZÜST VISSZATÉRÉSE Irta TONELLI SÁNDOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom