Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

4 f; É T M A (i / A R C R £ Z A G 1934 szeptember T: fiu- és le&nykeruh&k. Kabátok. — Kötények. intézeti ruhák 15 éves korig. Dr. Vajláné Fonvó Piri kész gyermekruha« nemflek árnsifása SZEGED. Tisza Lafos kftruf 58., II. em. II belügyminiszter nem tart szükségesnek uj kerékpár-ellenőrzési rendszert (A Délmagyarország munkatársát öl.) Huza­mosabb idő óta úgyszólván napirenden vannak a körékpártopások. A rendőrség több-kevesebb sikerrel nyomoz a kerékpártolvajok után, néha sikerül egy társaságot lefogni, amelyről kide­rül. hogy sorozatosan lopkodta a kerékpárokat. A legtöbb ellopott kerékpár azonban sohasem kerül elő- Az államrendőrség szegedi kapitány­ságának közlekedést osztálya néhány hónap­pal ezelőtt felterjesztést intézett a belügymi­niszterhez és arra tett javaslatot, hogy a ke­rékpárok vasvázába is granirózzák bele a számozást és ugyanerre a számra állítsák ki a kerékpártulajdonos arcképes igazolványát is­Ez a mód alkalmas lett volna arra. hogy a ke­rékpártolvajlásoknak véget vessen­A rendőrség felterjesztésére most érkezett meg a belügyminiszter válasza és ez — eluta­sító. A minisztérium egyelőre nem tartja szük­ségesnek. hogy a kerékpárok jelenlegi nyilván­tartásán változtassanak, mert valószínű, hogy ezt a kérdést országosan ' fogják megoláani. Egyelőre tehát Szegeden minden marad a ré­giben, lehetséges azonban hogy mégis beve­zetnek egy módot a lopások meggátlására. Egy vállalkozó ugyanis aziránt érdeklődött az iparhatóságnál, hogy kerékpármegőrzővállalat részére kaphatna-e iparengedélyt. Az a terve a vállalkozónak, hogy a város forgalmasabb pontjain, különösen a nagyobb közhivatalok közelében uccai kerékpármegőrzöt állit fel. ahol pár fillérért vállalkoznak a kerékpárok felügyeletére. Az iparhatóságnak értesülésünk sprint nem volna kifogása a kerékpárőrző fel­állítása ellen, kérdés azonban, hogy a város hatósága és az államrendőrség közrendészeti és közlekedési szempontból hozzájárul-e ahhoz, hogy a forgalmasabb helyeken ilyen nagyobb területet elfoglaló kerékpármegőrzőt állítsanak fel. mm tv oíán 2 ín fc^isáira iteitek o konnnista szervezkedés vezetőiét „összetévesztenek valakivel" — védekezett Rosner Jenő (A Délmagyarország munkatársától ) Két év­vel ezelőtt bírósági tárgyalásokon sokat szere­pelt Rosner Jenő budapesti kárpitossegéd neve­Rosner lett volna az, aki évekkel ezelőtt Sze­gedre utazott, hogy kommunista szervezkedést kezdeményezzen, szervezzen és irányitson. A detektívek sokáig figyelték az akciót, mig az­után 1930 májusában a tápéi füzesekben gyüle­kező társaságon rajtaütöttek. A detektívek lát­tára a gyülekezők szétszaladtak, csak három embert sikerült a helyszínen elfogni: Székely Mihályt, Szilárál Pctert és Diós Sándort. A nyo­mozás során összesen 25 szegedi, vásárhelyi, budapesti és makói munkás ellen indult eljárás. Ezeket egy Rosner Jenő nevű budapesti kár­pitossegéd vezette volna, de Rosner eltűnt Sze­gedről. A kárpitossegéd először Gera Sándorral lépett összeköttetésbe, őt bizta meg a seitrend­szer megszervezésével. Később a többiekkel is érintkezést talált. Álnevek alatt működött, a szervezkedés tagjai személyesen nem is ismer­ték. Rosnert nem lehetett kézrekeriteni, mert közben külföldre utazott. A szegedi törvényszék, majd a tábla is fog­lalkozott a szervezkedők ügyével és valameny­nyiüket elitélte. A bíróság megállapította, hogy a mozgalom vezetőie Rosner Jenő volt, ezért in eontnmatiam elitélte. Nemrégiben Rosner Budapesten kézrekerült. Álnéven volt bejelentve a lakása, a detektívek egy másik ügy nyomozása közben akadtak rá. A szegedi törvényszék V/W-tanácsa péntekre idézte meg Rosnert, akit a budapesti ügyész­ség fogházából kísért Szegedre egy fegyőr. Rosner Jemő kihallgatása során tagadta, hogy azonos lenne azzal a Rosner Jenővel, akit 1930 óta keresnek. Előadta, hogy 1929-ben Szege­den tartózkodott ugyan, de itt kizárólag mes­terségében dolgozott és semmi mással nem fog­lalkozott s nem is foglalkozhatott, mert akkor még 18 éves gyerek volt. Semmi köze nem voJt a szervezkedéshez és ha a detektívek kaptak is személyieirást a szervezkedés irányitójáról, az a személyleírás csak véletlenül illik rá- Az a meggyőződése, hogy összetévesztik valakivel. Előadta, hogy külföldre munkát keresni ment és nem kommunista szervezkedést folytatni. Bejárta Ausztriát, Franciaországot, Cséhszkr vákiát, a honvágy hozta ha?a Magyarországra. A bíróság tanuként idézte meg a főtárgva­lásra a régi ügy vádlottalt. Valamennyien ki­jelentették, hogy a vádlottak padján ülő Ros­ner Jenőt nem ismerik. Kihallgatta ezután a bí­róság a nyomozást végző detektiveket, akik azt mondották, hogy a vádlottaktól kapott sze­mélyleírás alapján állapították meg Rosner személyazonosságát. Dr. Balázs Sándor vád- és dr. Valentinyl Ágoston védőbeszéde után a bíróság Ítéletet hozott, amelyben Rosner Jenő bűnösségét meg* állapító ítéletet hatályában fenntartotta és két­esztendei fegyházra ítélte­A bíróság az ítélet indokolásában kimondotta, hogy az 1931-es főtárgyaláson a bíróság a vád­lott bűnösségét már megállapította és őt távol­létében elitélte. Ez az ítélet jogerős lett. A pén­teki főtárgyaláson a régebbi ítélet nemcsak hogy nem nyert megcáfol ás t, de megerősödött a kihallgatott tanuk vallomásával. Beigazolódott hogy Ő volt az, aki Dani• fábroncz. Farkas ál­neveken szerepelt Szegeden. A biróság erryhitő körülménynek vette, hogy a bűncselekmény el­követésekor alig haladta tul a fiatalkor határát. Az itélet ellen a vádlott, a védő és az ügyész is fellebbezést jelentett be. Iskolai fehérnemüek, kötények, gyermek harisnyák pŐH&k'iestvéréVnéí ——a—a^^^Hn^aBBaMVIMBHHMnHII^BBnnMaMMMaMB^ —gTTCCOEr:^ «IPyaWWMWWBBMWMMMgM——BW Kótay Pál halálára Kótay Pál építészmérnök 66 éves korában Szat­máron meghalt, — olvasom lakonikus rövidséggel, mikor végigböngészem a lapokat, hogy mi történt a nyári távollétemben. Akárcsak Ebrudfalvi Jero­mos segédadólisztről volna szó, ugy is, mint fe­lejthetetlen férjről, illetve vőröl, azaz apáról, nem­különben sógorról, ahogy azt általában olvasni szoktuk. Csak igy egyszerűen: Kótay Pál, akit nem is ösmerhet a mai generáció, hiszen ez a generá­ció vagy egyáltalában nem volt még a világon, mi­kor K. P. Szeged levegőjébe sugározta a rendkí­vüli lelke kincseit, vagy apró gyerekként örült az aranykornak. Csodálatos idő volt a századforduló, kacagások nsztak a levegőben, ahol most amerikai koncerte­ket közvetít a rádió, a mosolygó almák, szóló sző­lők, csengő barackok illata ugy terült terhesen a városra, mintha diadalt akarna ülni a tavaszi vi­rágzó fák álmának beteljesülésén. A Stefánián a két katonazenekar felváltva versengett s Wéber ezredes ur kislánya volt a legbájosabb Jut­ka, úgyis mint sógornője Ocskay brigadérosnak. A bridzsel még csak KálTay Albert kultiválta Puka Marcella!. Uj Józseffel s talán Hauiza Gézával, a női kalapokon nem derült senki, — csak ma döb­benünk meg, fotográfiákon Tátva viszont őket — a ruhák uszályosak voltak, a korzón fejedelmi len­dülettel vonult keresztül a Szőke Csoda s áhítatos közönsége akadt a kávéházban annak a mesemon­dónak, aki szavahihetőségének teljes súlyával ál­lította, hogy látta kivillanni a bokájá'. — Nizzai tanulóéveimben... — kezdte meg „az egészen hasonló" történetét öreg Kass Jani, He­gedűs Pál főreáliskolai tanár Ismételten kivégezte Wlassics kultuszminisztert, mint aki hivatott bün­telőjogászi tehetséggel vezényeli a pedagógiát, hi-' tet tett amellett, hogy a modern szépirodalom nem nagy dolog, mert a Fidzsi szigeteken naponta tíz­ezer tárcát irnak, Fischer Poldi bácsi volt a világa legfinomabb nyugodt alsósjátékosa, Fáry ügyvéd ur a sokgyerekes Simák mérnökkel vivta dardli­csatáját, Brauswetter Ottó pedig a vicceket kisér­te széljegyzetekkel, nehogy bárki is tévedésben maradjon ss értelmezés tekintetében. Ha ugyanis valami kakukfiról szólt a mese, a Spingli megje­gyezte: — Tudniillik viszonyuk volt. Kellemes legényekkel volt tele a város, most es­tek át az érettségi izgalmain s ha valaki érdeklő­dött, hogy ki az a három ifjú, ilyenféle választ ka­pott: — Az elfogadó, a kibocsátó és a forgató. Ebben a korszakban volt faipari szakiskolai ta­nár Szegeden Kótay Pál, a gyönyörű magyar tipu­su épilész-mérnök, a lelke mélyén bohém, de meg­nyilvánulásaiban szinte m«gmagyarázhatatlanul tartózkodó magyar ur. Ahhoz a kompániához tartozott, amely szomba­tonkint nehezen várta Lipcsey Ádámot, de volta­képpen Beck Pista irányítása alatt állott, mert Tömörkénynek csak lassan jött meg a kedve. A népek ugyanis örökké élhetetlenek és minduntalan felhanerzik a Pisla szava: — Letörne a kezetek, ha töltenétek egy pohár bort? Kótay Pál alapiában véve csendes ember volt, szívesen elüldögélt a nirosabroszos asztal mellett, félkönvökére dőlv,» ba'lgatta, mint esik a szó. ma­ga aránvlag keveset veit részt a bohóságokban, amik néha az epeket verték vidámságukban. Ahogv most visszagondolok rá, uey tűnik fel, mintha min­dig távol járt volna a lelke, nehezen tudott „jelen lenni." A nevetése sem volt az a nekieresztett könnyekbe patakzó, amelytől senki sem tartotta vissza magát, ha rájött, — legföliebb a mosolviff jutott, de fanyar ize talán csak azóta tünt fel, hogy elmúlt az idővel és a korral. .' A lelkekben bányászni nem volt sem időnk, sem természetünk, belenyugodtunk, hogy ehhez van kedve, kedves, kellemes, okos magyar ur volt, fel­tétlenül mérsékletes, a hangulata legföljebb ha éj­tél után érkezett meg, de akkor is a legfinomabb módon. Urbán Lajos elvégezvén napi feladatát a kávéházban, leovakodott a Kis-Kassba és bizal­mas szemhunyorítással terepszemlét tartott. Máris nyomában volt másik négy tagja s húzták Kótay fülébe a saját nótáját. Az első soráért nem állok jót, nincs már cigány, aki tudná, de valahogy igy kezdődött: Nézz még egyszer a szemembe, A szerelem lakik benne... Épp ugy csak a végére emlékszem, ín egyetlen boldogságom, Gyfingyvtrágom. Aztán Kótay Pál ugy maradt, a fél könyökére dőlve s elkezdett énekelni mindenkit megfogó, ma­gával ragadó meleg baritonján, halkan, finoman, — mit tudják azok a színészek, akik az utóbbi év­tizedekben divatos „mulatási jelenetek"-et végig­csinálták a tiszavirág életű operettékben, hogy ho­gyan mulat az igazi magyar nrt A Kis-Kasshan magunk voltunk, valaki megállt az ajtajában, bekémlelt, aztán másokat Is odacsal­tak a hangok, hallgatták épp akkora áhítattal, mint mi. Azonban Kótay Pál csendessége, hallgatagság» már megtört, férfias szép arca kiderült s ami ma­gyar jókedvet, magyar merengést, bánatot csak rejtegethetnek a dalaink, az mind csorgott most belőle, mint a juliusi olvasztott arany-napfény Mindenféleképpen tipus volt, tiwusa annak a szfc dületes veszteségnek, amely szinte magyar átok--

Next