Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-05 / 225. szám

DE LMAGYAR OR SZAG — » 1934 oktober 5. 11,1 Szombaton elárverezik báró Oerllczq Fflii megmaradt űcszfti földrészeit (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton, október 8-án, hacsak nem jön közbe va­lami elhaiaszló intézkedés, a törvényszék, föld­szinti 10. számú helyiségében dr. vitéz H or­va th János végrehnjló elárverezi báró Gcrli­czy Félix még megmaradt torontáli földrészeit, utolsó parcelláit a valamikor 11.066 holdat ki­tevő s deszk-klárafalvai-ferencszállás-kuku­t'yin-kiszombori cimcn ismert uradalomnak. Gerliczy ugyanis tudvalevőleg parcelláztatta a birtokot, még hozzá olyan szerencsés időben és a mai viszonyokhoz képest'olyan horribilis magas áron, amilyent a föld nem egyhamar fog megint elérni. Egykori földesurukat áldják is azóta az ugvnevezett földéhesek, csakhogy ebben az fásban nincs köszönet. Kötelezettségét Gerliczy egész könnyedén fogta fel s nem fizette ki a köteles örökrészt testvéreinek, akikkel évek óta pőrben áll: A fivérével időközben megegyezett, de a nővérei­ről nem akart tudni s ebben a pillanatban 268.305 pengővel tartozik gróf Dé­genfeld Kristófné Gerliczy Margit­nak s 186.000 pengővel a másik húgának, aki elvált volt férjétől, Jósika bárótól s most egy horvát bárónak, Tiszljár Ivornak a fele­sege. A pör immár megérett a végrehajtásra, ami­ből hol itt van mutató, hol Gerliczy dunántúli újonnan szerzett birtokán, mig ő maga isme­rétlen helyen tartózkodik, sem megidézni nem lehet, sem bármit kézbesíteni a részére. A lich­tensteinf kaland nagy óvatosságra kénvszeri­tette, egyébként is mégnehezedlek feje fölött a fellegek. Hogy megmentse az oláh származású felesége vagyonát, még a magvar állampolgár­ságát is felcserélte az oláh állampolgársággal. Meglehetős rabulisztikávn! történhetett ez. — kisembert, ha ¡Ivet csinál, százszor is pellen­gérre állítanak. De nyilván csak ősei példáját követte, akik az idők folyamán szintén hol ra­gaszkodtak az áldott magyar — mindenkit el­tűrő — anyaföldhöz, hol elhagyták könnyedén, ha ugv kívánta az érdekük. A Gerliczv-család ugyanis a legrégibb ma­gyar c-aládok közé tartozik és okmánvilag iga­zolhatóan Szent István korába viszi vissza ere­detét. A nevük eredetileg Gerlicze volt. A tatárjárás elől menekülő magvar királv visz­szavonulását I. Gerlicze Jakab élete veszélvez­telé^ével fedezte s ezért kapta 1256-ban Wiych és Zwplyrh várát donárióban. A XIV század derekán IT. Gerlicze .Tnkab Boszniába verhosí főkormányzó, fivére, Gerlicze Peregrin pedig (1349.) boszniai püspök. III. Jakab szörénvi bán Krassóban kap Má­tyás királytól nagy birtokot fmint ahonnan a család származik"), égv Gerlicze Gvőrgv — a változatosság kedvéért G e r 1 i s t v e i néven — esanádi püspök. A tizenhetedik században a törököktől kiszo. rfitalva. Ilovváiországban telepszenek meg a pompás alkalmazkodó képességgel felveszik a Gerlichich nevel. F,gv János Félix nevü tagja a családnak királv! biztos a magvaror­szniri királvi seregeknél. ké«őhb Buerariban fő­kapitány, 17"R és 1776 között nedig császári kormányzó Fiúméban, fi veszi fel elő^/ör a Gtrlirzv nevet s 1774-ben osztrák. 1776-ban nedig magvar báróságot kap. Az utolsó szereplő snri Félix; — mert a gye­rekei még ' kicsinyek — túlsókat szerepelt és sűrűn emlegették a sajtóban is nemcsak itthon, hanem Németországban is, ahol jóval a háború előtt hirHen abbamaradt a diplomáciai kar­rierje. A gróf akkor hátat fordított Németor­szágnak és hazajött gazdálkodni. Amugv ked­ves! demokrata hajlamú ember volt mindig, BUDftP^Tf legolcsóbb és a pályaudvarok-' hoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA gőz, kádi ürdő,ésVizgy ógyísitéze! (TTL, Dohány-ueca 44. szám) Nyitás: regael 5 órakor. — Cöi> és kád­fürdö ára P1.- Kiszolgálási dij csak 10 Kit. aki nem reslelt szóba állani egész egyszerű né­pekkel sem. Hogy elhagyta a magyar állam­polgárságát, amit határozottan rossz névén vet­tek tőle, ezzel még nem menthette meg a fele­sége vagyonát Romániában. Néhány év elölt hire járt, hogy megint ma­gyarrá akar válni, majd Lichtenstein polgára lesz, (eselleg ősi mintára a Gcrlichtenstein ne­vet véve fel), de minderről bizonyosat nem le-> hcl tudni, mert Gerliczy Félixet állandóan sű­rű köd veszi körül s hozzátartozói, környeze­te, olyan zárkózottak, ha róla van szó, mintha fizetnék őket ezért. Tán nincs is kizárva. Szombaton rengeteg apró, kimaradt néhány holdas parcella kerül dobra s ezzel megszűnik a vele való szomszédság. Lehetetlen itt fel nem em­lítenünk azt a világszerte ritka jelenséget, hogy a míigyar nemzetnél nincs türelmesebb náció a világon. A magyarok ezreit űzték ki megszál­lott területekről, birtokaikat elkobozták, —« csak nálunk szerezhet ingót és ingatlant egy­aránt akármijven idegen állampolgár. Azt csak pör alapján veszik el, ha a tartozását nem fizeti- Mint ahogy Gerliczy Félix esete is bizo­nyítja. m állásnélküli pekseééű irta az »0któbcr«-ieligés zsarold leveleket Egy hordár vezette nyomra a rendőrséget (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Dólmagyarország, hogy Nenfcld Samu Tisza Lajos-körúti kereskedő névtelen zsaroló leveleket kapott és ezekben a levelekben a zsaroló 500 pengőt követelt tőle. Neufeld a rendőrség segít­ségét kére. A rendőrségen azt a tanácsot kapta, hogy látszólag tegyen eleget a zsaroló felszólítá­sának és helyezze el a Dclmagyarország kiadó­hivatalában a* levelét, de pénz helyett papírdara­bokkal tömje tele. A zsaroló, ugyanis azt irta, hogy 'Neufeld az 500 pengővel bélelt levelet a kiadóhivatalban »Októb r« jeligére adja le. Meg­irtuk azt is, hogy a véletlen milyen különös szi­tuációba keverte Füsti-Molnár Béla Kárász-uccai ötvöst, aki ugyancsak »Október« jeligére várt levelet a kiadóhivatalban. Füsti szerepe már más­napra tisztázódott, csütörtökön 'pedig a rendőr­ség elfogta a zsaroló levelek íróját Fülöp Mi­hály ujszegedi, állásnélküli péksegéd személyében. Jelentkezett ugyanis a rendőrségen egy hordár, aki elmondotta, hogy őt egy férfi arra kérte, hogy menjen el a kiadóhivatalba és hozza el az »Október« jeligéjű levelet. A hordár személy» leírása alapján találták meg Fülöpöt, ald beis­merte a zsarolási kísérletet. Elmondotta, hogy pénztelenül állott, azt hitte, hogy ezzel az 500 pengővel vállalkozásba kezdhet. Az volt a célja, hogyha vállalkozása sikerül, az 500 pengőt visz-« szaküldi Neufeldnak. A rendőrségen kétségtele­nül megállapították a próbairás után, hogy a zsaroló leveleket Fülöp irta. Letartóztatták ós át» kisérték az ügyészség fogházába. A véletlen tévedése irányította a nyomozást Füsti-Molnár Béla Kárász-uccai ötvösüzlete feli és mi szívesen állapítjuk meg, hogy a zsarolási ügytől az ismert kereskedő és iparos táüol állolt. teljesen A megkerült száz dollár és a becsületes megtaláló „jutalma" (A Dclmagyarország munkatársától.) A műit év szeptember 22-én történt, hogy az épülőfélben levő Maros-ucca 9 számú ház egyik uccai lakásá­ban, a padlón öt darab 20 dolláros bankjegyei ta­lált egy asszony. Bevitte a pénzt a rendőrségre, ahol az első percekben titokzatosnak találták az esetet és nyomozni kezdtek a 100 dollár gazdája ulán. A rendőrségnek eleinte az volt a feltevése, hogy egy üldözött tolvaj dobta be a nyitott abla­kon a dollárbankjegyeket, hogy meneküljön a zsák­mányától. Az esetet annakidején megírta a Délnmgyaror­szág. Gammer Béla leánvliceumi tanár igy érte­sült az esetről. Azonnal jelentkezett a rendőrsé­gen és elmondotta, hogy az öt diirab 20 dolláros bankjegyet ő vesztette el. Megfelelően igazolta is, hogy a dollárok az ő tulajdonában voltak, ugyanis a bankjegyek mellett az asszony egy megcímzett borítékot is talált és Gammer tanár a rendőrségen a boriték kolozsvári címezését is bemondta. A rendőrség ezekután a tanárnak kiszolgáltatta a dollárokat. Egy esztendő múlott el azóta és most egy év után a „becsületes megtaláló": Imre Julianna je­lenlkezelt a rendőrségen. Azt mondták ugyanis ne­ki egy évvel ezelőtt, amikor a dollárok?' beszolgál­tatta a rendőrségen, hogvha nem jelentkezik a tu­lajdonos, akkor egy év és egy nap multával a ta­lált bankjegyeket kiadiák neki. A rendőrségen tud­ta meg, hogy a dollárokért közvetlen a megkerülé­sük utáni nnpon jelentkezett a tulajdonos: G n rá­mér Béla tanár személvében. Az asszonv ekkor felkereste a tiTárt Zerge-ueca 3. szám alatti la­kásán. Hogv mi történt itt, azt hadd mondja el ma. 'ga Imre Julianna: — Megmondtam a tanár urnák, hogv én vagvok a becsületes megtaláló. Erre a tanár ur azt vála­szolta,'hogy a dollárokat ő tulajdonképen megőr­zés végett kapta és nagyon megörült, amikor visz« szaadták neki a rendőrségen. Mondtam erre én, hogyha a tanár ur azonnal jelentkezik ismét a Ma­ros-ucca 9. szám alatt, akkor tőlem is átvehette voln a pénzt. A tanár ur erre megköszönte nekem, hogy olv becsületes voltam és ezzel azután vége is vol! a diskurzusnak. — Én azonban azt kérdem ezekután, — mondja Imre Julianna, mit szólt volna a tanár ur, ha a pénzt más találja meg és elteszi magának. Akkor bezzeg nem köszönte volna meg. Csak azt akarom még mondani, — mondta rezignáltán az asszony, hogv csak „köszönöm szépen"-nel nem fogunk be­csületes megtalálót nevelni. Beszéltünk Gammer Béla tanárral Is csütörtök este. így mondta el a dolláros esetet: — Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy házat vásárolok és egy ügynök ajánlotta nekem megvé­telre a Maros-ucca 9. számú házat. Kimentem oda és megnéztem a helyiségeket, egyik lakást fel is mértem. Amikor a colstokkal lehajoltam, a betaS zsebemből kicsúszott a 100 dolláros boriték. ame­lyet egy aradi rokonom adott át nekem megőrzés végett. Este ollhon észrevettem a hiányt, de nens tudtam rájönni, hol vesztettem el a bankjegyeket. •Másnap aztán a PrlmagyarorsziSgban olvastam a „titokzatos" dollárokról. Azonnal tudtam, hogy S szóbknfórgó bankjegyek azok. amelyet én vesztet­tem el és jelentkeztem a rendőrségen, ahol megfc lelő igazolás után megkáp'am a pénzt. Kijelentette Gammer Béla, hogy a dollárokat már régen átutaltatta a rokonának, ö nem volt fel­jogosítva hogv abból jiitalmat adjon a becsületes megtalálónak és ezért maradt el az asszonv iutal­ma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom