Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-04 / 27. szám
*3 DE 1. MAGYARORSZÁG 1934 február Hasznos índnl, hopy Schmidthauer terataüGi EHnEGED keserüvize a gyomor és bélbetegek páratlan gyógyvize. hogy nincs közöttük nézeteltérés. A paktumot vasárnap délben parafálják, ezután publikálják. Késó este fordulat történt, amely lehetővé teszi esetleg Bulgária csatlakozását. A külügyminiszterek elhatározták, hogy a statusqui>ra vonatkozó szövegezést kihagyják a paktumtervezetból és csak azt szögezik le, hogy a szövetkező Balkán-államok egvmásközötti vitás kérdések megoldásánál minden erőszakot kizárnak. Valószínűnek tartják, hogy Bulgária ezek utár csatlakozik a Balkán-paktumhoz Beiratkozási visszaéléssel vádolták a debreceni egyelem egyik altisztjét (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Debrecenből jelentik: A debreceni egyetem egy páratlan esettel kapcsolathan országos érdeklődés központjába került. A törvényszék vizsgálóbírója két héttel ezelőtt névtelen levelet kapott, amely arról tett jelentést, hogy az egyetem egyik altisztje elhitette egyes zsidó vallású egyetemi hallgatókkal, hogy neki módjában áll a numerus claususban meghatározott arányszámokon tul bejuttatni őket az egyetemre és nagyobb összegeket vett fel. A vizsgálóbizottság értesítette a feljelentésről Orsós Ferenc orvoskari dékánt, aki nyomban felfüggesztette állásától az altisztet. A kihallgatás során az altiszt beismerte, hogy tényleg kapott 500-tól 2000 pengőig terjeoo összeget olyanoktól, akiknek {elvételét elősegítette. Megnevezte az egyetem egyik tanárát, mint akinek ebben az eljárásban része lett volna. Orsós dékán a leghatározottabban kijelentette, hogy a megnevezett tanárnak semmi része nem lehet, mert az egyetem felvételi bizottsága a törvénynek megfelelően végezte a hallgatók felvételét. így semmiféle külső befolyás nem érvényesülhetett pénzért. Az ügyben a vizsgálat folyik. NAGY LELTÁRI CIPŐÁRUSÍTÁS mélyen lessállitott árakkal. Cipőink elsőrendű anyagból, elegáns formában készülnek. ZSURKÓ JANÓ/ Í.T^ST'6 Használta kl a rendkivUll alkalmat. Horogkeresztes tárgyalés a szegedi törvényszéken vádefleitéssei (A Délmagyarország munkatársától.) Elsőizben került szombaton délelőtt horogkeresztes vádlott a szegedi törvényszék elé. Szabó Lajos szegvári suszter és trafikos volt a vádlott, aki ellen az üfnrészség a papi és a nagybirtokos osztálu. valamint a zsidó hitfelek?7et ellen való gyűlöletre való izgatás bünta'te. továbbá a<z állam és a társadalom töroénqes rendjének felforgatására irányuló vétség címén emelt vádat. A bfinrsehkményeket Szabó a mult év júliusában követté el saját trafikjában. 7—8 ember jelenlétében. A vádirat szerint Szabó ekkor a következőket mondotta: „A horogkeresztes mozgalom diadalra jutásakor a papi birtokot és a nagybirtokot fel kell osztani, a papoknak, a nagybirtokosoknak csak annyi földet kell hagyni amennyiből épen megélnek, a többit a nincstelenek között fel kell osztani, azok után adót. vételárat nem kell fizetniük. A zsidókat az orszáeból ki kell űzni és azoknak vagyonuk holszerzését igazoiniok kell... Ha a horogkeresztes mozgalom uralomra ju\ akkor a kormányt el kell helyéről távolítani, szükség esetén le kell tartóztatni..." Szabó Lajos már a nyomozás során 'agadta, hogy ilyen kijelentéseket tett volna. Előadta, nogy ő a szegvári horogkeresztes mozf aiom ¿szervezője. Eredetileg egy Herczeg Miály nevű ember kapott a „vezértől",* Böszörmény Zoltántól megbízást, de Herczeget valamilyen bűncselekmény miatt letartóztatták és így ő vette át a vezetést. A szombati főtárgyaláson Szabó hasonlóképen vallott. Elmondotta, hogy 15 embert szervezett be. A trafikba ő csak a Böszörmény-párt programját olvasfa fel. A terhére rótt izgató kijelentéseket tagadta. A biróság több tanút hsUgaititt ki. akik s vádlott előadását erősítették meg. Dr. Balázs Sándor ügyész ezek után Szabó Lajos ellen a váda' elesette. Amikor az elnök kihirdette, hogy a vádeíejtés folytán a biróság a további eljárást megszünteti, Szabó elkiáltotta magát: — Éljen Böszörményi — Hallja, nem kocsma ezi — szólt rá az ügyész. Gömöry elnök az éljenző Szabót ',rélyescn rendrtutasitotta. Ezzel a tárgyalás véget ért. •••••aHMiaMMaiMam Merényletei kisérettek meg a müncheni érsek ellen Róma, február 3. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja, megdöbbentő merény letről számol be. amely egy héttel ezelőtt játszódott le Münchenben. Merényletet kíséreltek meg Faulhaber bíboros, müncheni érsek ellen. Vasárnapra virradó éjjel ismeretlen tettesek két gotvót röpítettek a püspöki rezidencia nhlakaiba. A lövések szerencsére senkit sem találtak, mert az érsek a másik szobában tartózkodott. A pápa Pacelli bíboros utján áldását küldte a megmenekült bíborosnak. ü ienuialfili fipusu Telefunken Standard Philips Orion Telefongyár] u^j^m^ 7' R^lxlelHzelétre n leqkedvezfibb leltélelek melleit. FelvIliíonltiB és »nktaná« teljesen díjtalan DélmnírjraropszAp lasrnngyobb rádió éa oatll&rárah&m I Állandó nany rádió és csillárkiáilitás! rtdl6 kénOUkeket •étolk»tal«tto«g nélkffl rontatja b* DEUT/CH ALBERT Ki álmodta a legszebbet? Irta Móra Ferenc Mátyás király egyszer, ahogy a budai hegyekben vadászgatott, valahogy elmaradt a kíséretétől és eltévedt a rengetegbem. Kereste az utat, míg rá nem sötétedett s egyszer csak tüzpillangóka; pillantott meg a fák közt Nekivágott a sűrűnek, hogy megnézze Okot A tüzpillargók nem voltak valami ijedő« teremtések: annál nagyobb rajokban röpködtek, minél közelebb ért hozzájuk Mátyás király s utoljára ugy nekibátorodtak, hogy már a kirájy arcába is beleröppentek. — Ohó, — hessegette el őket magától a király, hiszen nem pillangók vagytok ti, hanem szikrák. A tüzpillangók c&akugyan egy nagy máglyából táncoltak kifelé, amely az erdő közepén ugy lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami piros kendőt. Három szénégető legény hevert a máglya körül: azok meg igazi óriásoknak tetszetlek a piros fényben. — Jó estét, jó emberek, — lépett oda hozzájuk Mátyás, — no mire végzitek? A jó emberek nagyon szűken eresztgették a szót a foguk közül. Nem csinálnak biz ők egyebet, mint feketét fehérből. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból. — No én ennél különb mesterséget ts tudnék, — telepedett közéjük a király. — Nom fákat kellene nektek vágni, hanem törököt. — Mivel atyafi? — mordult rá az egyik legény, it— Fejszével-e, vagy fűrésszel? — Hja, legények, nem a fegyver teszi a katonát, hanem a jóravaló katonának a király adja a fegyvert Látjátok, engemet is hogy fölékesített Mátyás király. Ezzel szétlebbentette magán a köpönyeget s kiosillantotta alóla az aranyos kardot, az elefántcsontos puskát A három legénynek összevillant a szeme s mindjárt közelebb hívták Mátyást a tűzhöz. — De bizony legjobb lesz, ha az éjszakát ts Itt tölti katona uram. Futja a derekalj mindnyájunknak, de még a takaródról se huzzuk le egymásról No az Is Igaz votl, mert a derekalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a csillagos ég Aludt is a király olyan iólzfit, hogy még a fekete rigók költőgetésére se ébredt fel hajnalban. Hanem arra fölébredt, mikor az egyik kormosképű legény oldozgatta 1« az oldaláról az aranyos kardot. — Mit csinálsz, te legény? — riadt föl Mátyás s ugy szórta a szeme haragjában a szikrát, akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert a három legénv nagyon barátságosan nyomogatta lefelé a földre." — Sohse ugrándozzon, katona uram, hanem csak pihenjen szépen. Hiszen nincs nekünk rossz szándékunk, csak igazságot teszünk. — Hát aztán micsoda tl felétek az igazság? — Az. hogy reggel ki-ki elmondja, mit álmodott az éjszaka s annak, ha törik, ha szakad, teljesíteni kell. — Szép ki«! igazság Hát aztán mit álmodtatok? — fin csak annyit, — nevetett a legöregebb legény —, hogy ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott s ezztf álltam be katonának Mátyás királyhoz. S már akkor csakugyan az oldalára kötötte a kardot — Én meg ezael a gyöngyös puskával mentem vitézkedni, — szólt a középső testvér s már akkor csakugyan illegette a vállához a puskát. A legkisebb ifjú elszontyolodott, hogy igy kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett Mátyáson. egyszerre elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme a vadászikürtön — Nini, tulajdon ezzel a kürttel álmodtam az éjsziaka. Még a zsinórja Is csupa ezüst volt, mint ennek. Mátyás király azonban mindig jó helyen tartotta az eszét s nagyon vidáman mosolyodott eL — Hát a szava Ilyen volt-e annak a kürtnek, öcsém ? — Majd kipróbáljuk, — kapott a szón a legény s akkorát harsantott a kürttel, hocv az tán Budaváráig is elhallatszott. De a vadásztamyáig bizonyosan el, meri mire a legény harmadikat harsantott. akkorára már ott termettek nagy ujjongva a király vadászai. A három szenes legény négyfelé ugrott, de a király réiuk rivalt. erősebben a kürt szavánál: —Hohó, ha é*i meíhallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok meg az enyémet. Azt álmodtam, hogy olvan szorosra kötöttem a nyakravalótokat, hogv sohse oldódzott meg többet. A legények ugv álltak ott, mint a jégverte buza s alig hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre fopta a szót: — Ti «¡e akartatok nekem rosszat, én se akarok nektek. Olvan feketék vagytok, hogv nem tehetek veletek mást, mint hogy beveszlek benneteket katonának a fekete seregbe.
