Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-07 / 276. szám

4 D f V. M A r. y A R 0 R S 1 i r. •••II L»LL IMII I H 111» I II «IMII Í934 december 7, sem Tolt szükségük ágyra, hiszen egyetlen perc pihenni való idejük sem volt. Az összetolt ágya­kon szinte megszámlálhatatlanul sok apróság aludt még a déli órákban is. A szomszédos szobá­ban lábujjhegyen járnak a rendőrök, suttogva beszélgetnek, hogy ne zavarják a kicsinyek ál­mái. Ott alszanak nagy összevisszaságban, rózsás arccal a rendőrágyakon, egészen picinyek, egy­két hónaposak és a nagyobbacskák is, egy-két Reggel, kilenc óra körül érkezett meg az etsé csütörtöki menekültvonat. Négyszázhuszonhét ki­ildözöttet hozott magával. Az érkezőket az állo­máson teljes készültség várta. A gyerekek szá­mára fejet forraltak, a fellőttek meleg levest kaptak és rögtön megkezdődött az aktus hivatalos résre, a jegyzőkönyvezés és a csoportosítás, mert a menekültek magukkal hozták azt a hirt is, hogy néhány órán belül wfwbti s-ervh^npt löknek át a szerbek a határon. Ezt az dtlökés szót az eredeti értelmében kell erteni. A reggeli szerelvényt valósággal dt­löMék a batáron. rtorgoson lekapcsolták róla • mozdonyt, amely a szerelvény mögé került és hátulról tolta a határ felé. A mozdony közvetlen a hattár előtt meg­állt és a tiz kocsiból álló vonat sstdadt csak dl 0 magyar határállomásra. A trianoni határ mögött pedig a sinek közé állt vagy tiz szuronyos szerb katona és erősfényű vifianylámpákkal Vigyáztak arra, hogy az étéobottak közil senki sem szök­hessen vissza... Egy írv'diki árva lány A reggel érkezett menekaitek között igen sok az újvidéki. Köztük van egy fiatal leány is, akinek szerb rokonai élnek odaát és ezért kérte, hogy ne irjuk ki a nevét Ennek a leánynak a példája mu­tatja a legjobban meg a jugoszláv hatóságok bar­bárságát. A leány teljesen árva. Apja még a ma­gyar időkben törvényszéki biró volt, de a meg­szállás idején elmenekült. Nem is tért többé visz­sza otthon hagyott családjához, Budapesten halt meg 1928-ban. k felesége szerb asszony volt, azért maradt Újvidéken leányával együtt és 1921-ben meghalt anélkül, hogy találkozhatott volna még egyszer az urával. A leány teljesen árva maradt, nővérénél lakott, aki nemrégen férjhez ment. Új­vidéken született, ott végezte iskoláit, magyarul már csak nehezen, akadozva beszél, pedig magyar volt ar anyanyelve. Kiutasították. Az újvidékiek elmondották, hogy tudomásuk szerint Újvidékről több, mint négyezer lelket uta­sítottak ki a szerbek. Gyerekek az iskolában... Jöttek sokan Hezdánról is, a Duna első ju­goszláv állomásáról. A szerbek itt is példátlan, ke­gyetlenséggel jártak el. .4 kiulasitottakkal délelőtt közöHék a parancsot. Azonnal indulniuk kellett. Több családdal megtörtént, hogy gyerek nfíkfíl mii kényWen vonatra ülni, nvert 0 gyerekek éppen iskolá­ban vofínk. A szülők most kétségbeesetten sírdogálnak és nem tudják mi lesz tőlük elszakitott gyermekeikkel. Nem vígnsíjaljfi őket a szerbeknek az az Ígérete, hogy majd utánuk küldik a gyerekeket is... 300 szomorú efoéd az álíomáson Délben még mindig nagy tömeg volt a rókusi pályaudvaron, pedig a menekültcsoportok sürü rajokban indultak el az állomásról a város felé. Azok, akik kinn maradtak, lehettek vagy három­százan, odakinn kaptak ebédet. Tizenkét órakor gulyáságyu jeleni meg az állomás mellett két apá­cával. A menekülteket hosszú sorba állították és megkezdődött a sznrhoni ebédosztás, amelynél jelen volt dr. Tóth Béla polgármesterhe­lyettes, dr. Jugovits István rendőrfőtanácsos és Kemenesy Tibor népjóléti tanácsnok. Az ebédosz­tás sokáig tartott, mert az adagokat csupán két fehérfejkötős apáca osztogatta, különben jó volt, gulyásleves fiistöltkolbisszal. A menekültek, akik évesek. Néha felriad valamitől egyik-másik, egy­két pillanatig élesen hallatszik keserves sírása, de aztán, amikor valamelyik rendőr karjába veszi és ringatni, csititgatni kezdi, elhallgat és boldogan alszik tovább .. * Komoly, meglett férfiak kukucskálnak be a gyerekek szobájába gyakran és teleszalad könnyel a szemük. nek nagjiésze szerda dél óta utazik és útközben nem igen jutott meleg ételhez, mohón kanalazták az ebédet. A gyerekek délben is meleg tejet kap­tak. Dfnnyés k&ívfse'ö a menekilfés borzalmairól Délelőtt megjelent a rókusi állomáson Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő, aki hivatalos ügy­ben érkezett szerdán Szegedre, de értesülve a történ­tekről, elhatározta, hogy nem utazik vissza, hanem megtekint egy menekülttranszportot A képviselő hosszú órákig tartózkodott az állomáson és im­presszióiról a következőket mondotta] a Délma­gyarország munkatársának: — Megrendítő az a látvány, amelyben most ré­szem voft. Szinte elképzelhetetlen, hogy ma, a béke tizenhetedik esztendejében így bánjanak el véd­telen és ártatlan emberekkel. Ez az eljárás nem­Este: öt kocsi Este hat órakor megismétlődött a rókusi pálya­udvaron a szerdaesti kép. Hat óra előtt két perc­cel futott be a röszkei vonat és hozta az ujabb menekülteket. Most már az állomás körül hatal­mas tömeg verődött egybe, a rendőrök alig tudták megakadályozni, hogy az illetéktelenek be ne nyomuljanak a perronra. Kivonult az állomásra egy mentőautó is, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá. A köd megszűnt ugyan, de csendesen szemer­gett az eső és abban a pillanatban erősödött meg, amikor a vonat beért az állomásra. öt zsúfolt kocsi hozta Martonosról, Horgosról, Apatinról, Királyhalomról a kiutasított csnlddokat. Ezen a vonaton is rengeteg volt a gyerek, majd minden osszony csecsemővel a karján szállt le az esőben ázó perronra. A megérkező menekültek lelkes éljenzésbe kezdtek, amikor megállt velük a szerelvény. Éljenezték Magyarországot és hango­san hálálkodtak, amiért végre biztos talajra tehe­tik a lábukat, amiért ép bőrrel szabadultak a ju­goszláv pokolból Ismét batyukkal telt meg a perron, a szakadó esőben türelmesen vártak a menekültek és hallgat­ták meg Terstyánszky István rendőrtanácsos útba­igazító beszédét. Azután bevonultak a pályaudvar fedett része alá és az irodákban megkezdődött a jegyzőkönyvezés. Kiderült, hogy ez a vonal 186 menekültet hozott, de az érkezők hírül hozták, hogy a jugoszláv ha­táron szerzett értesülésünk szerint a kiutasítások foltozott arányban folytatódnak, pénteken reggel negyednyolc órakor égési különvonat jön át a határon és ezernél több kiutasítottat hoz magával. 70 éves vak ... A jegyzőkönyves Íróasztalhoz csak a családfőket invitálják be, a többi letelepedik a várótermekben és a perronon, a födél alatt A családok szomo­rúan, fázósan bújtak össze batyujuk körül és fá­radtan mondták el kálváriájukat. Ha van fokozata az embertelenségnek, akkor a legembertelenebb A Szövetkezett Városi Balpárt — mint teg­nap jelentettük —, szerdaesti gyűlésén elsőnek indított akciót a Jugoszláviából kiüldözött magyarok felsegitésére és ennek sorári rövid idő alatt tekintélyes összes évült össze. Az el­csak a magyar, hanem a jugoszláviai német és horvát lakosságot is kegyetlenül sújtja, mert ma­gam győződtem meg róla, hogy a kiutasítottak kőzött sok német is horvát ajkú család van. Vannak olyanok is, akik egyetlen szót sem be­szélnek magyarul. Amint megérkezem Budapestre, első dolgom lesz, hogy felhívom a rókusi állo­másra a német követség figyelmét — A magyar kormánynak sürgős feladata, hogy valamilyen formában módot találjon ezeknek a lehetetlen kiutasításoknak a megszüntetésére. Ren­dezni kell végre az állampolgárság kérdését, mert mint ez a példa is bizonyítja, ezen a téren a legteljesebb bizonytalanság uralkodik. A kormány­nak addig is el kell követnie mindent, hogy ele­ke'. a szerencsétlen embereket elhelyezze, mert a Itgtöbben pénz és minden nélkül kerüllek dt a határon. Módot kell találni arra, hogy a szeren­csétlen menekültek mielőbb visszatérhessenek tűz­helyükhöz. Sajnálattal állapítom meg, hogy Sze­ged város hatósága még mindig nem készült fel kellőképen a menekültek ellátására. A rendőrsé­get a legteljesebb elismerés illeti meg. A látottak hatása alól, azt hiszem, nagyon sokáig nem tudok szabadulni, pedig a háborús idők eléggé megedzették idegrendszeremet. De ez a mostani menekülés borzalmasabb a háborús me­nekülésnél is, hiszen egyezmények szabályozzák és a népek biztonságára állítólag a Népszövetség vi­gyáz! Ami ezekkel a szerencsétlen kiüldözöttekkel történt, az minden emberi képzeletet feJülmuL Na­gyon szeretném, ha a müveit nyugat megbízot­tai lejönnének Szegedre és megnéznék itt ezeket a r 'teket. 1S6 magyarral Szécsi Ferenc 70 éves horgosi gazdálkodó Az öreg ember magával tehetetlen vak, együtt dobták át a határon hatvannégy esztendős, súlyos beteg feleségével, akinek jártányi ereje is alig van. A két magával tehetetlen ember gyámoltalanul tá­mogatja egymást a nafjy tömegben. Az emberek megilletődve nyitnák utat előtte és vezetik « vá­róterem egyik padjához. Mindkét öreg ember rán­cos arcán bőségesen ömlik végig a könny». Az öregasszony gyenge hangon sirj.a: — Tizenhét esztendeje lakunk Horgoson. Két és féllánc földünk, házunk volt. Tegnap mondták me£, hogy el kell jönnünk, de a leányunkat, aki ápolt bennünket, nem engedték velünk... Mit csináljunk most, édes Istenem... Rokonunk van ugyan, valahol a szegedi tanyákon, de hogy ta­lálunk el hozzájuk... A két szerencsétlen öreget a mentőkocsi vitte be a kórházba. II martonosí kántor Kinn, a váróterem előtt jobban öltözött család várakozik. Fazekas József martonosí kántor családja. Apa, anya és két fiatal leány. Tizenhárom éve hajszolják az állampolgárságukat, de a jugoszláv belügyminisztérium mindig talált valami kifogást a kérvényükben. Most azután statáriálisan kitették őket, pedig eddig több, mint tizenötezer dinár* költöttek bélyegre, folyamodványokra. Kevés a különbség a történetek kőzött, mintha csak egy kaptafára készítette volna valamennyit a — jugoszláv végzet Néhány órával a vonat in­dulása előtt értesitették a mit sem sejtő családokat és aztán már indulni is kellett. Nem maradt idő semmire, még arra sem, hogy valakit megkérje­nek a gazdátlanul maradt ház, föld, butör gondo­zására és az ólakba zárt jószág etetésére. Senki sem tudja, mi lesz a sorsa és mi íesz az otthon ha­gyott tűzhellyel. Az este érkezett menekültek legnagyobb részét a rókusi iskolában helyezték el éjszakai szállásra. de előbb az állomáson niegvacsoráztatták őket. A menekültek között, a változatosság kedvéért sokácok is voltak szép számmal. Magyarul egy szót sem tudnak, de azt sem tudják, hogy miért kellett ősi lakóhelyüket odahagyniuk. ső adományozó volt a szegedi szociáldemokrata párt, a Dél magva rország és M a r k o v i c s Szi­lárd mérnök. Csütörtökön tovább folytatódott a gyűjtési akció: a szegedi Dénzüsyígaíaalóság. valamint Reggel: 426 menekült Szeged megmozdulása a kiüldözött délvjdékiekérí

Next