Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-11 / 279. szám
0 e CM AT. y AR ORSZÁG 1934 aecemFer lí. ,Daily Express" munkatársa, kedden reggel érkéz- , fálni valójuk, mert a rókusi tornacsarnokban élnek meg a Metró Co]dwyn /ilmvdllalat oper^- helyezett nyolcvan menekült közül hatvan hétfőn tőrjei, akiknek valószínűleg már nem lesz fotogra- | éjjel Budapestre utazott. Belgrád beszüntette a statáriális tömegkiutasitásokat T Belgrádi jelentés szerint a jugoszláv kor- | mány beszünlette a magyarok további kiutasi. 1 tását. | A kiutasítások állítólagos megszüntetésével . kapcsolatban a londoni Daily Express azt ir ja, I A viros társadalma egyre fokozódó áldozatkészséggel siet a tűzhelyük mellől elüldözött délvidékiek támogatására. Tömegesen futnak be a természetbeni és a pénzadományok, amelyek között talán a legkedvesebb Franco Vellani" Dtonisi olasz újságírónak, a Giornale d' Italia és a Corriere. della Sera Szegedre küldött munkatársának százpengős adománya. A rendkívül rokonszenves olasz újságíró már napok óta Szegeden tartózkodik, minden menekült vonat érkezésénél jelen van az állomáson és hatalmas tudósításokat telefonál éjszakánkint Bolognába és Milanóba. Hétfőn délelőtt a szegedi moziérdekeltségek küldöttsége kereste fői dr. Pdlft] József polgárr-r-.tcrt, akinek ' ^jelentette, hofv a SzéchenyiMozibnn pénteken három előadást tartanak a menekültek jattéra. Az előadások teljes pénztári bevitelét fordítják erre a célra. Lehet, hogy pénteken mutatják be először a rókusi állomáson a menekültekről fölvett hangos filmriportot is. Ujabban a következő adományokat nyugtázzák: ördögh Jánosné élelmiszer, Neu Károly cukorkák, dr. Kovács József, Magay-, Szádeczky-, Mészöly- és dr. Buza-caaládok élelmiszer, Patzauer Dezső ruhanemüek, Regdon Imre cukor-, játék, Leányliceum, Zrínyi Ilona cserkészcsapata élelmiszer, Dóczi Szilveszter élelmiszer, Baráth József élelmiszer, özv. Törteli Ferencné élelmiszer, Sikorízky Rózsi élelmiszer, ruhanemű, Aprl Ferencné cipők, Linoleumipar cipők, N. N. élelmiszer, Irgalmas nővérek élelmiszer és ruhanemű, dr. Relch Zoltánná élelmiszer és ruhanemű, Elek Sándor ruhanemüek, Tóth Józsefné élelmiszer, Király Mihály élelmiszer, N. N. élelmiszer és ruhanemű, Almási István élelmiszer, Gombos Gézáné élelmiszer és ruhanemű, Felsőipariskolai hallgatók élelmiszer, Biró István élelmiszer, gyufa, cigaretta, Szent Vince Egyesület élelmiszer, Víg hogy ez Pál régensherceg intézkedésére történt. A lap szerint az angol kormány nem hivatalos utón értesítette Pál herceget, hogy eli'élik a kiutasításokat Gyula élelmiszer, dr. Magyari élelmiszer, Halmos Arpádné élelmiszer, Kohn Benő élelmiszer, özv. Brendörfer Keresztélyné élelmiszer, Dittróy százados élelmiszer, Schöffer László élelmiszer, Benedikt György élelmiszer, ruhanemű, Elek Erzsébet élelmiszer, Simon Viola ruhanemű, Bognár Anna ruhanemű, Farkas Ilona élelmiszer, Modera Mária élelmiszer, Muth Béláné élelmiszer, Magda Margit ruhanemű, N. N. cigaretta, Bibó Irén ruhanemű, Kovács Mária élelmiszer, dohánynemű, Vitusz Ibolyka cukorka, N. N. 1 swetter, N. N. ruha, sapka, trikó, Bognár Erzsi ruhanemű, vitéz Vörös Bárányi Mihály 15 drb zsemlye, Szögi Endréné 25 drb péksütemény és édesség. Többen bejelentették, hogy néhány kiutasított személy ellátását vállalják, így: Szatmáry Sándorné városi kezelőnő 4—5 éves kisfiú vagy leány nevelését vállalja, özv. Sonkolya Bálintné egy-egy menekült idős asszony eltartását vállalja, Borka Lászlóné Vaspálya-ucca 1. (Alföldi étkezde) két leány vagy asszony 2—3 hónapi eltartását vállalja, Jungreis Ábrahám rabbi kiutasított hitsorsosainak ellátását vállalja, Tunyogi-reálgimnázium 6—16 év közötti árvafiu nevelését vállalja. Szabadi J. három személy ellátását, lakását néhány napra vállalja, Pleskó N. néhány személy ellátását vállalja. Ezeken kívül a népjóléti ügyosztálynál számosan jelentkeztek és a kiüldözötteknek lakást, ellátást ajánlottak fel. A „Szeged — Délvidékért" folyószámlára a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárhoz ujabban a következő pénzbeli adományok érkeztek: Szegedi szabadelvű párt vezetősége 100, Kiss Sándor ny. vár. tisztv., Debrecen 10, Sebők Ferenc 2, Galamb Sándor ur gyűjtése 203.10, Szent Ferenc III. rendje szegedi rendközössége 20, Sylvánia fakeresk. rt. 100, Sauerwald Bálint 3, dr. Kósa Gáspár ügyvéd 20, Häuser Rezső Sándor igazgató 5, Ujszegedi Népkör 5, Ujszegedi tisztviselők otthona 10, Szegedi vasutas iskola 50, Király König Péterné 3, dr. Apczy Ernő 10, özv. Jezernitzky Akosné 10, Rosenfeld Vilmos gazdálkodó 5, Katolikus Leányok Országos Szöv. délkeleti csop. 20, Szegedi Alföldi Utazók és Kereskedők Egyesülete 73, Epstein Hugó 10, Spitzer Lajos 10, Tomory Mihály 10, M. kir. áll. 10. földmér. felügy. mérnöki tisztikara 20, Váll Ferenc és neje 10, Kiss Ferencné 5, Kiss Ferenc miniszteri tanácsos 5, v. Vén Pál százados 5, Szeged sz. kir. város nyugdíjasainak egyesülete 10, Szegedi izr. hitközség 200, Józsa 2. Egyetemi Luther Szövetség 25, Dants Gyula 2, Kis» péter Lőrinc 10, Löbl Adolf 10, Szegedi m. kir. postáig, és m. kir. postahiv. személyzete 100, Chevra Kaddisa Szeged 100, Rókus 10, begavárl Back Bernát 100, Pollák Sámuel és Wellis Géza 100, Karvázi János 10, Szegedi Voge csoport 20, Tassy András 1, Kovács Rókus 10, Társ. egyesületek szövetsége Budapest 200, Fischer Lipót 3, N. B. 3, Peregi Mihály 20, Szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság fogaim, személyzete 74.50, Szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság kezelési és altiszti személyzete 18.50, Szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság számvevőségi személyzete 21.50 Szegedi m. kir pénzügyigazgatóság adóhivatal személyzete 63.50, Sulyok István 5.10, Bosman Dávid 50. Szegedi Leány Egylet 50, Katona József 5, Csongrádmegyei vendéglősök szikvizgyára Szeged 50, Rácz Fábián és neje 10, Magyar mérnökök ép. szöv. szegedi osztálya 50, Szeged-alsóvárosi tanitó egyesület gyűjtése és adománya 17, Tarokktársaság 20, 54960—1934 sz. pro Hungarta nők világszövetségének központi elnöke Budapest 100, Szegedi Zsidő Nőegylet 100, Déry Ernő 10, dr. Cserő Ede és neje 30. Pick Márk cég 100, Szegedi Kaszinó 50, Lovas Ferencné 10.10, Koreck Péter áll. tanító gyűjtése 90.87. Csornák Elemér 5, Bruckner Testvérek 50, AntaJffy János 2, Szegedi Egyetemi Altiszti Torna Club 6, Tiszavári Miksa ezredes 11, dr. Kiss Albert egvetemi ny. r. tanár 50, Vakok intézete Újszeged 30, Vogeí Tibor ezredes 10. Szloboda János 2, 9. gvalogezred altisztikara 221, Kuli-fay Tiborné 10, Neufeld Sámuel 10, Baross Szövetség 50, dr. Szöllősy Ernő 5, Németh János 5, Alsóvárosi Iparoskór takarékegvlet 25, Szegedi órások és ékszerészek szakosztálya 25, Szegedi Rotary Club 100. Felsővárosi iparoskor 20. Berkes Dezső 5, Merts Imre 5, DEFHE 40, Vén Endre 50, Molnár-fatelep 25, Iskola Nővérek alsóvárosi zárdája Szeged 100, Salgó Dezső 10. Wizner Benőné 20, Magyar izr egv. és föisk. halig, országos szövetsége 100, Bielek Vilmos 10, Csermák Béla 20, Szűcs Béla 50, Pető Dezső 2, Leányliceum önképző köre 10, Szegedi Lloyd-Társulat 75, Erdélyi férfiak egyesülete nevében dr. Tokay László 20, dr. Mester János egvetemi tanár 20. özv. Hubacsek Pálné 10. özv. Fellegi Lajosné 100, Fellegi Andor 100, dr. Fellegi György 100, Fenyő Testvérek 50. Az Uiszegedi kender-, len- és jutaipar 21, a Gépészek országos szöv. szegedi csoportja 5 pengőt küldött a menekültek részére. Szeged a menekültekért A DELMAGYARORSZAG NOVraLAPALYÁZATA 2 A csillagok A sikoltásra előfutott az istállók közül egy tizenhat év körüli bajusztalan legény-gyerek. Féltérdre ereszkedett az alélt Boris mellé és szánakozva kérdezte: — — Mi baja, anyám? Éreztem, hogy megáll bennem a szívverés. Ugy állhattam ott a sápadt alélt előtt, mint egy halálraítélt. Arcomat befutotta a veríték, szemem kldü'ledt s d igád* halántékomon átveri a vér kéksége. Igen: ugy állhattam ott. Előttem félholt feleségem és... és a fiam. Nem tudtam, melyikhez szóljak: „Édesem, megjöttem!" Egy férfi Is jött elő valahonnét Rémülve kapkodott ide-oda, kendő után, vizeskancsó után. Segitettem nekik bevinni az ájultat. Mosdatták, dörzsölték, ecetet szagoltatlak vele. Néztem őket szótlanul. Nem törődtek ők se velem, csak a siró kisleány né/rit könnyein át rám megvetőn, gorombán. Óh, liár ne nézett volnál Olyan volt szemo vádoló csillogása, mint a kárhozatom. — Apa, — sióit egyszer csak a lányka s megrántotta a férfi kabátját, — mit csinált ez a bácsi anyának? Ekkor nézett meg először a férfi. Kutató, haragos volt a szeme. — Kicsoda kend? — förmedt rám gorombán. — Ennek az asszonynak az ura, — válaszoltam. — Eszelős kend! — Márton, lökd ki! — Ha naga lenne az ura, — kapkodta felém vörös felét. — akkor én ki volnék? Mi? Aj első ura, ott van a hősök szobrán. Meg is nézheti. Arany betűkkel fénylik a neve. — No, ott az ajtó! — Mozogjon! No! Mars! Elöntött a keserűség s az arcába akartam vágni, de valami visszatartott. Nem tudom, mi. Talán az ájult asszony első felhördülése, talán a régi házam ismerős levegője, vagy az előttem álló legénykének, Mártonkának, szánakozó tekintete. Nem csináltam hát semmit: álltam magamba roppanva. — Gyerek, nem értesz!? Lökd ki! — parancsolt feleségem férje, de a gyerek nem mozdult. Alit, mint az a bibliai sóbálvány a szodomai uton. Nem mozdult, csak a szeme csillogott lelkéből egy darabot. — Talán csodát tett az Isten és a gyermek megérezte, hogy én vagyok az apja... Nézett rám. Szerettem volna megölelni, arcon csókolni, százszor és azt súgni fülébe: Mártonka, édes fiam, én vagyok az apád; nem haltam meg a háborúban, csak épen eltemettek. — Nem szóltam semmit: kibotorkáltam. Kint megugatott a kutya és nem szólt rá senki. Még aznap otthagytam a falut. Éjjel-nappal, fáradtan, éhesen léptem az országutakat. Irtózva menekültem a régi falumból, szeretteimtől. Nem mertem hátra nézni, mert rettegtem tőlük, mint a bűnömtől. Mentem az éjszakában és kérdeztem a széltől, sötéttől, meg attól a két csillagtól: „Melyik út vezet vissza Szibériába?" ... Most itt vagyok több, mint száz kilométernyire minden régi ismerősömtől, öt éve nem hallottam az enyémekről egy szót s ők se tudhatnak rólam semmit. Dolgozom. Gyűjtök. Egy-két év múlva ismét lesz házam, lovam, földem és... és talán fiam is. — Fia? — csodálkoztam rá. — Hét csak nem dolgozok, gyűjtök hiába? Máxlonkának szántam mindenemet. Elhallgatott. Fejét ismét hátrahajtotta az epei> fatörzsnek és elmerengve mélyesztette szemelt az égbolt kárpitjából előragyogó göncöl-csillagokba. Láttam, hogy szenved. Szerettem volna megvigasztalni, de nem találtam simogató szavakat. Ültem hát én is szótlan, magamba szomorodottan! Sóhajtottam egyet. — Hát ez az, — felelt sóhajtásomra Bólyi Márton. — Ezért nézem azt a két csillagot. — Kár azokat nézni, — véltem —, ha nem nézné őket, elfelejtene mindent és újra boldog lehetne. — Eh, — legyintett Márton bácsi — nem akarok ón felejteni. Nem én: megverne az Isten. — Dehogy veri, dehogy veri. — Mégse felejtek! Kiülök ide mindennap s lesem, várom, hogy mikor hull le az egyik csillag, — És ha lehull? Megházasodik akkor? — Akkor? Hm, azt nem tudom még, de az biztos, hogy haza rohanok és elhozom Mártonkát. Megölelem, megcsókolom és azt mondom neki: „Kedves fiam, húszéves fiacskám, _ győngvöm, egyetlenem, én vagyok az apád, az igazi Bólyi Márton." Aztán elmegyünk együtt az Isten házába s megtanulok újra imádkozni, megtanulok örülni, boldog lenni. Hej!... — akkor, akkor azt mondanám: „Érdemes volt haza jönni messze, fagyos Szibériából." Szavazólap a Délmagyarország novellapályázatára A cimü jeligéjű számú pálvamunka tetszett a legjobban. \ szavazólap a Délmagyarország szerkesztőségébe küldendő „Novellapályázat" felírással.
